Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-17 / 13. szám

’Képviselöház BUDAPEST V Cluf»Ko1099v4r, 1933. fanuăr 17, Előfizetés belföldön: Egy évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L» Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGY ARPÂRII LAP Szerkesztő ségi és kiadóhivatali telefon: 508. XVI. ÉVFOLYAM 13. SZÁM. Előfizetés Magyaromig»*» Egy évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre ItH P« Egyes szán) ára 20 fillér Vaida átvette az ország kormányzását Betelt a miniszteri lista« de az államtitká­rok számának szaporítása kilátásban van Van kisebbségi államtitkár, de Brandschot elejtették Lugoseanu! sürgősen Genf be Indítják Lehetünk-e optimisták ? Megalakult az uj kormány, rapid tempóban állította össze Vaida Sándor minisztereinek névsorát, tette le kormányával együtt az esküt és demonstrálta, hogy e pillanatban csak a nem- zeti-parasztpáJrt tudja vállalni a felelősséget, nemcsak befelé, hanem külpolitikai vonatkozá­sokban is. Az ország közvéleménye azonban se- hogysem tudja megérteni; miért kellett ismét kormányválságnak felzavarni a politika nyu- godtnak látszó vizeit és elsősorban nem tudja megérteni azt, hogy két magasrangu katona­tiszt miképpen kényszerítheti rá a magát szi­lárdnak mondó többséget arra, hogy máról hol­napra^ felcserélje miniszterelnökét és miniszte­reit. Vaida egy hozzáintézett kérdésre azt a ho­mályos magyarázatot adta, hogy egy demokra­tikus államban nem lehet erős kézzel, szilárd elhatározással és kimélet nélkül álláspontokat az országra oktrojálni, mert akkor felhangzaná- nak a reakció vádjai. Ez a szólam tetszetősnek látszik és az is volna, hogyha — mint ahogy például Franciaországban szokásos — a parla­menti többség szavazná le a kormányt és ezzel kényszerítené ki a választásokat és esetleg a re- zsimváltozást. Csakhogy a kormánypárt mame- lukjainak eszükbe sem jut ilyesfajta forradalmi kilengés. Nekik mindegy, hogy a Hamu-kor­mány szájkosár-javaslatát szavazzák meg, vagy a Vaida-kormány ötleteiből kiérlelt törvényter­vezeteket emelik legálisokká. Ez a többség, amely, mint jól tudjuk, a prémiumos választási törvény kegyelméből vált majoritássá, egy hang nélkül nyugszik bele abba, hogy a buka­resti rendőrprefektus megbuktatja pártvezér- miniszterelnökét és boldog azért, hogy a király nemzeti-parasztpárti politikust dezignált ismét -miniszterelnökké és ezzel a parlament meg'hosz- szabbithatja életét, magának pedig biztosíthatja a képviselői napidijakat. A tábornokok maradtak, Maniu távozott. És ugyanez a Maniu diplomatikus mosollyal szentesíti az uj szituációt, mely még formai elégtételt sem adott neki és Milialachenak, ho­lott az elemi szolidaritás parancsai azt követel­nék meg, hogy amikor egy kormány kivülrő! jövő okok miatt távozik, egész pártja egy em­berként sorakozzék fel a megbántott pártvezér és minisztere mögé. Hagyjuk tehát a demokráciát, ne emleges­sük éppen most, amikor a parlamentáírizmus ha­jója olyan hatalmas léket kapott és csak célsze­rűségi szempontok, a kényszerhelyzet mentette rneg az elsülyedéstől. Demokrácia ide, demokrá­cia oda, sokkal súlyosabb veszedelem ennél az, hogy megalakult ugyan a kormány, de semmi sem garantálja azt, hogy az tartósan stabili­zálni tudja magát és zavartalanul dolgozhat akár egy esztendeig is. Hiszen holnap épugy megtörténhetik, hogy valamelyik tábornok kontrakarirozni fogja a kormányt egy váratla­nul kiadott rendeletével s nyomban akuttá vá­lik a kormányválság. Ne értessünk azonban .félre. Nem a Vaida-kormány feje fáj- nekünk hanem jogosan aggodalmaskodhatunk amiatt, hogy a stabilizált bizonytalanság, a folytonos, mindig kitörhető kormányválságok nemcsak a kormányt nem engedik dolgozni, hanem az or­szág népét sem. A fejünkre nőtt abnormis gaz­dasági válság, megtetézve a rendszerré vált po­litikai bizonytalansággal: egy kicsit több a sok­nál. Ezt még akkotr sem bírná ki az ország, hogyha gazdasági vérkeringése sokkal rendsze­resebben kitaposott vonalon haladna, hogyha a magángazdaság és az államvezetés nem volna olyan keserves kátyúban. Nézhetjük-e tehát ilyen körülmények között optimizmussal a Vaida-kormány székfoglalását? (Bukarest, január 16.) A Vaida-kormány átvette az ország kormányzását. Az eskü el­hangzott, a párt tudomásul vette a történteket, azt, hogy Mihalache nem vállalta a felelősséget s hogy Maniu szolidaritást vállalt vele, Vaida pedig átvette a Maniu helyét, a személye iránti bizalom alapján. A kormánypárt megnyugodott, néhány miniszter helyet c»ercii és ezzel teljes szélcsend állott be a bukaresti politikai vizeken. Maradt Titulescu is a maga helyén, a maga em­bereivel, mintha soha semmi sem történt volna közte és Vaida között. Most ismét a külföldi tár­gyalások felé fordulhat a figyelem. A Vaida-kormány. A kormány tagjainak névsorát szombaton késő este véglegesítették és éjjel egynegyed 1 órakor tették le a kormány tagjai az esküt. A névsor a következő: Miniszterelnök: Vaida Sándor. Helyettes miniszterelnök és belügyminisz­ter: Mironescu. Külügy: Titulescu. Pénzügy: Madgearu. Igazságügy: Popovici. A miniszterek a király kezébe tették le az esküt, az államtitkároktól a miniszterelnök /ette be. Vaida, amint a névsorból látható, be­töltötte ismét a kisebbségi államtitkárságot -Jerban Mihai volt földművelésügyi államtitkár­ul], aki a kolozsvári gazdasági akadémiának az gazgatója és a román nemzeti párt egyik leg­hűségesebb törzs-tagja. Ezek szerint Brandschot elejtette Vaida is, iki pedig a Iorgáboz pártolásért megbocsátott neki egyszer és előbbi kormányába vissza­fogadta. Az eskületétel után Károly király a követ­kező szavakat intézte a miniszterekhez: — Ezekben a napokban, amikor a kormány megfeszített munkájára van szükség, örvendek, hogy a ma átalakított kormányt üdvözölhetem. Nehéz napok állanak önök előtt, ezt önök is úgy tudják, mint én. Az a feladat, amely önökre vár, a mindennapi eseményekkel összefüggő intézke­déseken kiviil hozzákapcsolódik az országunk felvirágoztatásának nagy müvéhez is. Az a meg­győződésem, hogy mindnyájan ugyanazzal a lendülettel fognak dolgozni ezután is, mint ahogyan eddig tették. Én is biztosíthatom önö­ket, hogy ugyanolyan jóakarattal fogok együtt­működni önökkel. Ezért kérem önöket, hogy bi­zalommal telt szívvel lássanak munkához és egyetlen pillanatot se szalasszanak el, hogy mennél sikeresebben végezhessék az ország ja­vára szolgáló munkájukat. Munkaügy: D. E. loaniiţe&cu. Közoktatásügy: Gusti. Közlekedésügy: Mirto. Földmüvelésügy: Voicu Nifescu. Hadügy: Samsonovici. Ipar és kereskedelmiigy: Lugoşeanu. Tárcanélküli miniszterek: Haţieganu Emil dr. erdélyi, Pan Halipa bessşarâbiai, Sauciuc Saveanu bukovinai mijniszteţj&k. Államtitkárok, mint alminiszterek a követ­kezők: Miniszterelnökség: Tilea Viorel. Külügy: Savéi Radulescu. Belügy: Calinescu és Pop loan. Közoktatásügy: Petre Andrei. Földmüvelésügy: Ghelmegheofiu és Crihan. Kisebbségi: Serbaű Mikai. Repülésügy: Radu Irimescu. Gusti közoktatásügyi miniszter jelenleg Ro­mában tartózkodik, amig visszatér az országba, helyette Sauciuc Saveanu vezeti a közoktatás­ügyi minisztérium ügyeit. Kilátás van még egy államtitkár-almi nisa teri kinevezésre. Gafdncu volt külügyi államtitkárt, ha külföldről hazaér­kezik, kinevezik valamilyen államtitkárnak. Vaida miniszterelnök válaszolt és igy fejezte be beszédét: — Kérem felségedet, hogy amint a múltban is, megkülönböztetett bizalommal tüntesse ki a nemzeti-parasztpárt kebeléből alakított kormá­nyokat, kegyeskedjék megtisztelni bennünket ezután is teljes bizalmával, hogy teljesíthessük minden feladatunkat a koronával és az ország­gal szemben. Éljen a király! Az első minisztertanács. A kormány vasárnap délután megtartotta első minisztertanácsát, amelyen Mironescu gyengélkedése miatt nem vehetett részt. A ki­adott kommüniké szerint a minisztertanács ál­talánosságban foglalkozott a helyzettel és a közeljövő feladataival. Elhatározta a miniszter tanács, interveniálni fog a törvényhozás elnö­keinél, hogy a parlament megnyitását napolják el január 25-ig. IŞddig az időpontig a kormány tagjai felkészül­nek a parlament elé terjesztendő első törvény­javaslatokkal. Vaida a királynál. Vasárnap délután Vaida miniszterelnököt kihallgatásra kérette a király s a kihallgatás hosszú ideig tartott, minden valószínűség sze­rint a kormány legszükségesebb teendőiről volt szó. Mironescu belügyminiszter betegen fek­szik a lakásán és ezért se a tegnapi, sem a hét­fői minisztertanácson nem vehetett részt. Kisebbségi államtitkár

Next

/
Thumbnails
Contents