Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-14 / 287. szám

XV. BVF. 287. SZÁM. Keietiüjskg 3 imm gyermekeik részére csali Litschel-félB Boby epemet használnak. ó minden gyógyszei n és drogueríában 1! Ára 20 lej. Till I Kassay visszajött».. Magas, karcsú, őszes hajú ur Kassay Ká­roly, aki szerdán este a színházi kommünikék szerint „jutalomjá.tékot" tart a Magyar Szín­házban. Borotvált arca, egész fellépése, büszke testtartása elárulja a színészt: aki annyiszor volt király, vagy herceg, vagy legalább is gróf a rivalda, előtt, hogy szinte érthetetlen, hogy tudott nappali világításban estétől reggelre pol­gárrá átalakulni? Dekát ez már hozzátartozik a színész mesterségéhez. Arról aztán már Kas­say Károly sem tehet, hogy ő, a polgári szolid­ság, becsületesség meg testesítő je, mint békés gyalogjáró is megőrzött valamit a villanyfény­ben úszó színpad lovagjainak, daliás hercegei­nek előkelő testtartásából, királyi fensőbbsé- géböl. Ida valaki, akkor Kassay Károly igazán megérdemli, hogy egy estén át ünnepelje a ko­lozsvári közönség. Azok, akik csak hírből isme­rik, vagy még hírből sem, el sem tudják kép­zelni, milyen szerepet töltött be Kolozsvár életé­ben ez a hatvanas évek mesgyéjére jutott, ked­ves, most is mindig vidám és délceg Öreg ur. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt fogalom volt a neve Kolozsvárt. Az operettek virágkor- szakában ő volt a bonviván a Farkas uccai szín­házban. Színházi előadást szinte el sem lehetett képzelni nála nélkül, ö volt a „koldusgróf", akiről természetesen a harmadik felvonásban kiderült, hogy titokban tartotta előkelő szárma­zását, vérbeli kilencágu koronával ekés arisz­tokrata és hála istennek, hogy megakadályoz­ták az öngyilkosságát, mert a végén az is kidé rül, hogy hatalmas örökséghez jutott s mint nábob Rockefellerrel versenyez, ö volt a titok­zatos „Kék asszony1', gáncs nélküli lovagja, ö kurizált Angot asszony leányának, a „Denevér“ Eisenstein ja, aki fogház helyett a bálba vénült be, sőt a daliás Danilót is Kassay Károly kreál­ta a „Vígözvegy" kolozsvári premierjén. Király Ernő csajé mint mellékszereplő ágált mellette a színpadon Rosillon partijával énekelve be ma­gát a közönség szivébe. Csak az tudja igazán a Kassay Károly meg­különböztetett kolozsvári pozícióját, aki bele tudja álmodni magát a régi operettek mesevilá­gába. Amikor még Offenbach, Suppé, Milöcker melódiáin andalogtak a bakfisok első báljukon és Lehár, Huszka (a Bob herceg és Arcmyvirág zeneköltője) Fali és Strauss voltak a „fiatalok". Amikor még Kálmán Imre, Jakobi Viktor még a zeneakadémia „sok reményre jogosító“ nö­vendékei voltak, amikor még a zeneszerzők tu­dománya nem állott meg ott, hogy „el tudták fütyülni“ a melódiát. Kassay Károly ezeknek az időknek volt iga­zán kitűnő, népszerűségben verhetetlen operett hőse. Az uccán összesúgtak utána a nők, a diákok csoportokba verődtek a főtéren, vagy az akácfákkal beárnyékolt Színház uccában (tie ha­ragudjon Colfescu ur, igazán nem tudom, mi az uj neve), hogy megéljenezzék. Amikor a buda­pesti Népszínház elhódította, egy évig a közön ség olyan pressziót gyakorolt a direktorra, hogy kémytelen volt kétszeres gázsival visszaszerződ­tetni. Nem is tudom, hogyan kerülhetett el Ko­lozsvárrólf Hiszen Kassay nemcsak bonviván- nalc volt elsőrangú, hanem színésznek is Drá­mai szerepekben is megállta helyét s például a Bob herceg öreg Pomponiusa egyik legfelejthe­tetlenebb alakítása. De aztán, hogy elszerződött és az évek egymásután teltek, a hálátlan közön­ség róla is megfeledkezett. Igaz, hogy a régi bé­kebeli Kolozsvár is eltűnt Kassayval együtt s ha megkérdeznénk tőle, hány ismerőssel találko­zik, ambit végigsétál a főtéri korzón, egészen, biztos, hogy nem mondana nagy számot- De a f égi kolozsváriak, már aki itt maradt és meg­maradt, nem igen járnak manapság az rucán. Inkább otthon, az udvaron, vagy a kis lakás­ban végzik el egészségügyi sétájukat. Ez a kö­zönség bizonyára ott lesz szerdán a Magyar Színházban. Majd meglátjuk, telik-e belőlük egy zsúfolt házra? — á. — Uj alapon és uj kulcs szerint szedik a forgalmi adót «<»*«««»• másutt emeles A motor nélkül dolgozó kisiparosokat mentesítik, de megadóztatnak sok uj árucikket (Bukarest, december 13.) A pénzügyminiszter elké­szítette a forgalmi adóról szóló uj törvényjavaslatot. A 9 szakaszból álló javaslat teljesen uj alapokra fekteti a forgalmi adót, amennyiben az egyszázalékos kvótát meghagyva, a 2.20-as kvótát felemeli 2.50-re, ezzel szemben a 11.50-es kulcsot leszállítja 10-re, a 16.50-est pedig 15-re. A 2.20-as kulcsnak felemelését 2.50-re pénzügyi szempontokkal indokolják, mig a 11.50-esnek leszállítása 10-re azzal magyarázható, hogy számos cikk luxuscikké vált, amelyek már amugyis a 15-ös ka­tegóriába fognak esni. Ezekre való tekintettel szállí­totta le különben a miniszter a legmagasabb kategó­riát is. A forgalmi adó kalkulációjának egyedüli alapja a jövőben a számlaérték lesz, amelynek reálitását azon­ban kellően ellenőrizni fogják. A kenyérbélyeg megszűnik, ehelyett a pékek Is forgalmi adót fognak fizetni. Az 5 lóerőnél kevesebb erővel dolgozó, de motort igénybe nem vevő kisiparo­sok mentesek lesznek a forgalmi adók fizetése alól. A földművelési produktumok nagyrésze nem esik majd ez adó alá, mig az ipari cikkek közül számos olyan, amely eddig mentes volt, most forgalmi adó alá fog esni. Az ellenőrzést megszigorítják és a számlék veri- fikálandók lesznek. Az álláshalmozás a papíron és a gyakorlatban A kolozsvári tábla dupla fizetést Ítélt meg egy gazdasági akadémiai tanárnak „Az álláshalmozási törvény nem semmisít­heti meg a szerzett jogokat!“ (Kolozsvár, december 13.) Az 1930-ban meg­szavazott álláshalmozási törvény alkalmazásá­ról eddig kevés hirt hallottunk. Az egyes mi­nisztériumok azonban saját hatáskörükben ugy- látszik, amennyire lehetett igyekeztek eleget tenni a törvény intézkedéseinek és azoknak a hivatalnokaiknak és alárendelteiknek, akik az államtól többféle cimen is fizetést húztak, le­tiltották a jövedelmeit és az eredeti állás teljes fizetése mellett a többi járandóságnak csak egy­ötödét utalták ki. A kolozsvári gazdasági akadémia több tanára került abba a helyzetbe, hogy elvesztette addig élvezet^ egyik fizetését. A közoktatásügyi mi­niszter' elrendelte, hogy Antoneseu, Oţoiu és Farkas tanároknak második állasak után járó tiszteletdiját tartsák vissza. A tanárok a kolozsvári tábla mellett mű­ködő közigazgatási biróságnál megtámadták a miniszter rendelkezését és kérték a táblától aD- nak kimondását, hogy jogosan jár nekik a má- -soiik állás utáni fizetés is. Az első hasonló ügyet tegnap tárgyalta a közigazgatási bíróság. Antonescu tanár a felperes ebben az ügyben. Antonescu professzor amellett, hogy az akadé­mia tanára, állami mérnök is s igy dupla jöve­delme volt mindaddig, mig a mérnöki fizetésé­nek négyötödét vissza nem tartották. A tanár ügyvédje, dr. Mircea Georgescu, a tábla előtt azzal érvelt, hogy az álláshalmozási törvény nem semmisítheti meg a szerzett jogo­kat és legfeljebb azokra az esetekre vonatkozha­tok, amelyek a törvény életbelépése után tör­téntek. A törvény visszamenő hatállyal biró intézkedése csupán az, amely leszögezi, hogy senkinek sem lehet több fizetése, mint a minden­kori miniszteri javadalmazás. Antonescu tanár jövedelmeit tehát csak akkor lehetne csökken­teni, ha azok magasabbra rágnának, mint a mi­niszteri fizetések. A tábla elfogadta az ügyvéd érvelését és megsemmisítve a közoktatásügyi miniszteri ren­delkezését, kimondta, hogy Antonescu tanAr a jövőben is jogosan tarthat számot ngy a tanári, mint a mérnöki állása utáni fizetésére. Egy­ben megítélte a tanárnak azt a kiilönbözetet, amely a felfüggesztéstől a jelen Ítéletig javára mutatkozik. Nagy karácsonyi vásár n mm 5000 oksó maradék Clui, Calea Regele Ferdinand 15

Next

/
Thumbnails
Contents