Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-08 / 283. szám
XV. ÉVF. 283. SZÁM. KuetiUjsxg 3 Miért feledkezett meg a Mikulás a nyugdijasokról ? A nagy nyomorban élő nyugdíjasok már hó napok óta arról beszéltek és abban reménykedtek, hogy a Maniu-kormány Mikulás napjára nem feledkezik meg róluk és legalább az áprilisi és a májusi nyugdijakat ki fogja utalni. Erre vonatkozólag nem történt határozott Ígéret és mégis csodálatosképpen a szegény nyugdíjasok azzal biztatgatták egymást, hogy Maniu nem feledkezik meg róluk és Mikulás napjára kiutalja az elmaradt nyugdijakat■ A szép legenda azonban szétfoszlott. A nyugdíjasok ezúttal is csalódtak. Bukarestben újból megfeledkeztek róluk, hiába való volt minden reménykedés és csodavárás, Maniu-Mikulás ezúttal nem kopogtatott az ablakokon és a nyugdíjasok lyukas cipőjébe nem dugta be az éjféli órákban az elmaradt nyugdijakról szóló bonokat. Szomorú volt a kiábrándulás, de a nyugdíjasok még most sem veszítették el teljesen a hitüket- Most azt remélik, hogyha már Maniu meg is feledkeztek róluk Mikulás napján, talán a karácsonyi ünnepekre tartogatja a meglepetést, Mikulás helyett karácsonyi angyal fog beröppeni a nyugdíjasok lakásába■ Érdekes különben, hogy a szegény és éhező páriák ajándékról beszélgetnek, holott jogos követelésekről van szó■ A nyugdijak kifizetéséről, amit hosszú évtizedeken keresztül, mint nyugdíj járulékot befizettek, illetve fizetésükből levontak. Erdély legtöbb városában már a múlt évről több havi kifizetetlepi hátralék áll fenn. Folyó évben azonban a fizetéseket valamivel pontosabban utalták ki s Kolozsváron csak az áprilisi és május havi illetményeket tartották vissza. Vannak azonban egyes helyek, ahol nem két, hanem három, sőt négy hónapos kifizetetlen hátralékok szerepelnek. Tudjuk azt, hogy az állam nagy pénzügyi nehézségekkel küzd, de azért nem volna szabad a nyugdijasokról megfeledkezni, öreg munkaképtelen emberekről nem gondoskodni s a kétségbeesés örvényébe taszítani őket. A nyugdíjasok eddig is csendes bizakodással és reménységgel vártak. A múltban azonban annyit csalódtak, hogy már csak babonás hittel abban bírnak, hogy csoda fog történni s legalább boldog karácsonyulc lesz a nyugdíjasoknak. „A kisebbségek maradjanak semlegesek“ (Déva, december 7.) A dévai revízióé Helles gyűlésen dr. Suiaga Victor fiatal ügyvéd a fia tál román generáció nevében érdekes kijelentéseket tett. Olaszországra célozva ezeket mondotta: „Ha valamely nép a reviziós harcban Magyarország mellé fog állani, úgy emlékezetébe idézzük Rómának, hogy ezelőtt 2000 évvel is elhagyta a román népet s még sem pusztult el a románság s ha most másodszor is elhagyja, még akkor sem fog megsemmisülni.“ A kisebbségekhez szólva dr. Suiaga pedig a következőket mondotta: „Az idevaló kisebbségekhez is van egy szavunk. Velük ezután is békességben akarunk élni, mint eddig. Nem kutatjuk senkinek a lelkét, mindenki azt gondolja, amit akar. A kisebbségek azonban maradjanak semlegesek a reviziós kérdésben, mert ha beleszólnak a románság eme szent kérdésébe, úgy a román fiatalsággal találják szemben magukat.“ A liu- nyadmegyei fiatalság képviselője tehát a kisebbségektől semlegességet vár. MAGYAR NÓTÁKAT, OPERETT SLÁGEREKET a leghíresebbeket adja az 1933. évi MORAVETZ-BÁRD KARÁCSONYI ZENEALBUM Kapható minden könyvkereskedésben és MORAVETZNEL Timişoara. Szembeck gróf visszatér Bukarestbe búcsúzni, de uj tárgyalásokat is indit (Bukarest, december 7.) A román diplomácia körében különös jelentősége van Petrescu Comnen berlini követ bukaresti tartózkodásának. A német diplomácia ugyanis igyekszik kihasználni Romániának az orosz paktumok utáni helyzetét és a lengyelek eltávolodása után igyekeznek a németek maguk felé terelni a bukaresti orientációt. Ezekre a hírekre nem marad egészen tétlenül a lengyel diplomácia sem. Szembeck gróf, Lengyelország'volt bukaresti követe, aki most külügyi államtitkár, jelenleg Genfben tartózkodik. Szembeck a jövő héten Bukarestbe érkezik, ahol bucsukihallga- táson fog megjelenni a királynál és felhasználja az alkalmat a román-lengyel kapcsolatokra vonatkozó tárgyalások meginditásám is. Szembeck utódja Archiszeszki meghatalmazott miniszter. Petrescu Comnen berlini követ szerdán délelőtt kihallgatáson jelent meg Titulescu külügyminiszternél és tanácskozásuk hosszasan tartott. Négy5 m munkanélkülit a csendőrség távolított el a gyergyószentvnikIősi városházáról (Gyergyószentmiklós, december 7.) A gyergyószentmiklósi városházán délelőtt negyven munkanélküli jelent meg és kérték, hogy adjon a város valami segélyt a számukra. Mivel munkanélküli alapja nincsen a városnak, nem tudtak segélyt adni. A munkanélküliek kijelentették, hogy addig nem távoznak el, amig valami segélyezésben nem részesülnek. Később a csend- őrség jelent meg a városházán és e karhatalmi beavatkozásra távoztak csak el a munkanélküliek. Szellem a Pata uccában látogatás egy magános Völgynél, akit éjjel nappal szeleinek ostromolnak s aki megcáfolja a túlzott íjire két (Kolozsvár, december 7.) Néhány nap óta folyton nyugtalanitnak a kérdések, melyeket mindenfelől Kozzam intéznek. — Hallott már a legújabb kolozsvári csodSrót.’ Vagy: láttad már a Pata ucca szenzációját? Ezek előtt a kérdések előtt eleinte a legnagyobb tudatlansággal állottam és teljes tájékozatlansággal kapkodtam utánuk, hogy végre valamit megtudjak magából a tényből is, amely ilyenformán már szinte végzetszerűen üldözött. — Nem, kérlek, vallottam be töredelmesen. Miről van szó ? — Egy hölgyről... — volt a sokatmondó válasz. — Egy hölgyről, akinél naponta szinte randevuszerü pontossággal megjelennek a szellemek! — Szellemek... — borzongott végig a hátam, de rögtön hatalmába kerített a kíváncsiság, hogy a legapróbb részletekig megtudakoljam a dolgot. Nyomban meg is kezdtem az érdeklődést, mert hallottam már hasonló eseteket, amikor befőttes üvegekbe bújnak a hazajáró lelkek, amitől a jámbor üvegek egyszerre emberi tulajdonságokat vesznek fel, a lakók borzalmára megszólalnak a szekrény tetején, Összekocognak, társalogni kezdenek, mint valami emberi fejek s ha néha kedvük tartja, még sétálni i3 elindulnak... — Es mit csinálnak a szellemek? — kérdeztem ezekután. — Valami, eddig még Ic nem leplezett hangszerekkel a legiszonyúbb dzsesz hangjait is megszégyenítő zenét csapnak, majd egyszerre varázsütésszerüen eltűnnek. Csak távozásuk után veszi észre a vendéglátó hölgy, hogy összetörött üvegeket és pozdorjává zúzódott porcellánedényt hagynak nála... — Rejtélyes, hátborzongatóan rejtélyes, — állapítottam meg én is és már el Is voltam határozva, hogy felkeresem az exponált patauccai területet. A patauccai szellemek. A lakáscím megszerzésé azonban nem várt nehézségekbe ütközött. Mindenki csak a hirnévvel volt elfoglalva, a konkrét adatokat teljesen figyelmen kivül hagyták. Végre két szomszédasszony szegődött hozzám, akik személyesen ismerték a csodás jelek közt élő hölgyet és megadták a szükséges felvilagf sltásokat. — De nehogy egyedül menjen a fiatal vr, — súgták titokzatosan. — Ne féltsenek engem — próbáltam fölényes lenni — nem ijedek én meg a szellemektől. — De nem is a szellemek miatt mondjuk, — hanem azért, mert az a lány nem szereti a férfiakat. — Hát "még lány? — döbbentem meg, mert úgy homályosan inkább valami vén asszony körül járt a képzeletem, akiknél a boszorkányságok nem is olyan ritkák. — Lány bizony, harmincéves... Azt mondja. írem megy férjhez soha, mert a férfiak nem érdemlik meg. Xtt aztán megindult a pletyka fonala, mely talán a világ végéig is elért volna, de mi hamarabb megérkeztünk a kijelölt helyre. Interjú a szellemekről. — Na és kérem, hogy történik a szellemek jelentkezése? — volt az első kérdésem. — Egyszer csak arra ébredek fel álmomból, hogy az ágyam a levegőben lóg... Tetszik tudni: felemelik! Kettő fogja a fejénél, kettő a lábánál... — é3 végigsi- mitja kezével csapzott homlokát. Aztán úgy döngetik é3 püfölik az ágy deszkáit, hogy az egyik mát ketté is hasadt. — A befőttes üvegekbe" nem szoktak TiSTeírajni? — kérdeztem — emlékeim hatása alatt. — Nem kérem, mondja szerényen, nincs is beíöttes üvegem. — Na még szerencse — próbálom kisegíteni a pillanatnyi zavarból, mert azt úgyis összetörnék. — összetörték már úgyis mindenemet. Tudja kérem, fényes nappal csak azon veszem észre, hogy a poharaimat csörgeti valami és máris kettő, három el van törve. Oh, az imposztorok... — Azt is hallottam, hogy a tányérait verik összo és azzal keltik azt az irtózatos zajt. — Dehogy kérem, mesebeszéd — hangzott el az első cáfolat. Nincs nekem annyi tányérom. Milliomoshoz azonban férjhez mennék... — Es nem fé! itt egyedül lakni? — Nem kérem, nekem nyugodt a lelkiismeretem. A szellemek látogatása nem is nekem szól. Valamelyik elköltözött lakót keresik. Most nagy szuszt vettem és kivágtam a kényes kérdést: — Férjhez nem szeretne menni? Akkor egyszerre szabadulhatna meg a lakástól és kísértetektől. — Férjhez nem megyek, csak kizárólag milliomoshoz! — volt a rövid, de nagyjelentőségű válasz. Tényleg ide nagyon elférne a millió, állapítottam meg magamban: befőttes üveg, tányér, eltörött pohár, tönkretett ágy... mi mindenre elkelne! Elváláskor még csak egyet köt ki: nehogy a nevét meghordozzam a sajtóban. J. Gy. Szombaton, vasárnap kétszer és hétfőn: a magyar Színházban LUDWIG m Amerika leghíresebb jiddis színészének és 36 tagú társulatának vendégjátéka. wiiiiunianuiuuuiauiiiiiumniuimHiiiuiiiiiiuiiHaiiuiiiiyiiiiiuuiuiuiaiuiniiiiitaiUiMuumwmiiuaiuimiiiiiuuiiniiuiiMMiiiiiii'iiíiiMiiinaii:!^ Tiszta való nem ámítás, Gzinknél készül legszebb festés és tisztítás
