Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-06 / 281. szám
XV. ÉVF. 281. SZÁM. KeleiiUjspcg 3 SEKSM» Kolozsmegye két falujában megtámadták a magyar családok házait Az illetékes hatóságok figyelmébe Ezekben a sorokban felhívjuk az illetékes hatóságoknak a figyelmét arra, hogy valószinüleg titkos izgatok munkájának eredményeképpen olyan rendbontó tünetek jelentkeznek kinn a falun, amelynek célja az ellenségeskedésre butogatás, a békésen élő magyar kisegzisz- teneiáknak a terrorizálása. Nem célunk, hogy ezeknek a tüneteknek a jelentőségét felduzzasz- sziik a maguk lokális valóságából, de amikor a belső béke ügyének szolgálatában e bejelentésünkkel az illetékes hatóságokhoz fordulunk, ugyanakkor megfelelő védelmet kérünk a megtámadott magyar lakosság számára. Röviden és szárazon adjuk elő a tényt: Kolozsmegye két falujából érkezett be hozzánk megbízható jelentés, hogy a kevés lélekszámban ott élő magyar családokat megtámadták. Ko- lozspaíán beverték a magyar lakosok ablakait, ablakfákat is betörtek és házfödelek cserepeit is betörték. December 2-án, 3-án és 4-én történtek ezek az inzultusok. Állítólag a helyi csendőrséget is terrorizálják s a csendőrségi épület ablakait is betörték volna. Kolozskarán december 4-én történt hasonló támadás. Elképzelhető, hogy az inzultusnak kitett családok körében milyen hatást váltottak ki ezek a tüntetésnek nem mondható cselekedetek. Tény az, hogy ez a lakosság a legtisztességesebb békességben élt eddig, sejtelme sem volt olyan fogalmakról, amiket támadóik jelszavakul használnak. Nem akarjuk megírni ezeket a jelszavakat s azt, hogy mivel indokolják támadásaikat, mert olyan fogalmaknak lennék mi is terjesztői, amilyeneket a zavarkeltő elemek dobnak be a mit sem sejtő erdélyi emberek közé. Ha utánajárnak, hogy milyen híreket hitettek el a támadásokra felizgatott egyszerű emberekkel, a komoly román elem meg fog döbbeni — rajta. Ezek a híresztelések különben most végigjárták az erdélyi falvakat s e híreknek a terjesztői nem magyarok. A kolozsmegyei támadások szórványos jelenségek, azonban ezeket csirájukban kell megállítani. Hogy milyen éjszakákat éltek át a ko- lozspatai magyar családok, az elképzelhető, ha csak annyit jegyzünk fel, hogy az izgalmak betegekké tettek asszonyokat, családapákat. Ko- lozskairán hét magyar családot ért támadás és bezúzták a következő gazdáknak ablakait: Szabói István, Mező Sándor, Bletka Sándor, Farkas Márton, Nagy János, Zsigmond Géza, Major András. Mind a két faluban olyan fenyegetések hangzanak el, amilyeneket csak olyan emberek mondhatnak, akikkel azt hitették el, hogy nem békeévekben élünk. Valószinii, hogy lelkiismeretlen bujtogatók titkos munkájáról van szó s éppen ezért fontos állami érdek, hogy ez a munka tovább ne tudjon terjeszkedni. De kérjük a védelmet a szórványokban élő magyar családok számára. Amint értesülünk, Kolozsmegye prefektusa a hozzá intézett feljelentésre azonnal intézkedett, hogy a megyei alprefektus és a csendőrparancsnokság egy meghízottja sürgősen kiszálljanak ezekbe a falvakba. Borotválkozzék modernül szappan, ecset és viz nélkül, a párisi világmárka borotvák rémmel! Kapható mindenütt !! Óvakodjék ártalmas utánzatoktól — Túl vagyunk a legnehezebbjén és csak 1945—1950 között lesznek igen mozgalmas éveink — jelentette ki Knickerbocker, a legismertebb gazdaságpolitikai újságíró (Prága, december 5.) Egy hires amerikai riporter, Knickerbocker, akinek az európai államokról irt könyvei és riportjai a legszélesebb korben keltettek feltűnést, Prágában előadást tartott es beszámolt európai tapasztalatairól. . i-T N.él évYel ezelőtt, — mondotta — a kapitalista termelésben egyik katasztrófa a másik után következett be és éppen az amerikai és európai kapitalizmusnak reprezentatív képviselői voltak meggyőződve arról, hogyha nincs is vége a világnak, de mindenesetre a kapitalista rendszer összeomlás előtt áll. Éppen úgy emlegették mindenütt a kapitalizmusnak a bukását, mint néhány évvel ezelőtt a szovjet ösz- szeomlásának föltétien bekövetkezését. Amikor Amerikából Európába azzal a megbízatással jöttem át, hogy a kapitalista összeomlás jelenségeit tanulmányozzam, feltűnt nekem, hogy a fölületes megfigyelő alig vehet észre valamit az európai városok nyomorából. Az európaiak, ^ amennyiben nem munkanélküliek, az éhínségnek legcsekélyebb jeleit sem árulják el. Ellentétben ma jobban élnek, mint valaha. (?) Az életfenntartáshoz szükséges költ ségek sokkal gyorsabban zuhantak le, mint a bevétel és munkaalkalmazottnak több lehetősége van vásárolni, mint máskor. A sokszor ecsetelt szenvedések csupán a munkanélkülieknél észlelhetők. Európa 400 millió lakosából csak 15 millió a munkanélküli, azaz az összes európai lakosoknak csupán egytizede van ke nyér nélkül. Kétségtelen, hogyha ezt a 35—40 millió embert, — mert ennyiben kell számítani az európai munkanélkülieket családtagjaikkal együtt — is mind bele lehetne kapcsolni a termelési munka folyamatába, úgy Európa meggyógyulna. A kapitalista gazdasági rendszer nem egy hasonló nagyméretű válságot élt már keresztül. Honnan ered hát az a felfogás, hogy a kapitalizmus bukásával kell majd számolni? Knickerbocker két lehetőséget lát, amelyek veszedelmesek a kapitalizmusra. Az első az önellátási (autarkia) törekvéseknek fokozódása, amelyek egy háborús blokádtól való félelem gondolatától származtak és megbénították a világkereskedelmet. A másik lehetőséget a kommunista forradalomban látja. Ami az autarkiát illeti, a jelek szerint túl van már kulminációs pontján és a nemzetközi kereskedelem ismét rátér a normális vágányra. Ami pedig a kommunista forradalmat illeti, ennek az az előfeltétele, hogy az összes mai kormányok bukjanak meg és a katonai hatalom életképtelennek mutatkozzék a fennálló rendszer védelmére. Európában ma negyvenmillió munkanélküli sújtotta ember van, Amerikával együtt hetvenmillió. A világgazdasági válság három utolsó esztendejében összesen kétszáz halálos áldozata van a krízisnek, — Knickerbocker itt minden bizonnyal elszámitja magát — kevesebb, mint amennyit a világháború minden pillanatban követel. Mindez tehát egyáltalában nem bizonyitéka a szenvedő tömegek forradalmi harci elszántságnak. Hogy miért oly türelmesek a tömegek, ennek a feltűnő jelenségnek is két oka van. Először is a hadi technika tökéletesítése. Három ember egy gépfegyverrel igen nagy, fel nem fegyverzett forradalmi tömeget néhány perc alatt menekülésre tud kényszeríteni. A másik ok Szovjetoroszország jelenlegi helyzete. Kétségtelen, hogy a szovjet létezése a kapitalista rendszernek olyan veszem delmét jelenti, amilyennel egyetlen megelőző világgazdasági válságnak sem kellett számolnia. De ez a tényező ma még nem lehet hatásos, mivel az orosz munkás életszínvonala egyáltalában nem csalogatja az európai munkásokat. Oroszországot éppen úgy súlyos gazdasági válság fenyegeti, mint a többi államot és azonkívül meg van még a maga különleges válsága is, amelyet éppen az ötesztendős tervgazdaság őrülete« tempója idézett elő. Az ötesztendős terv hasonlóképpen egy eh- ségblokádtól való félelem következtében állott elő és ha Oroszország nem lett volna kényszerülve, hogy kiszállítsa külföldre élelmiszereit, ugv bizonyára maradt volna elég ennivaló Oroszországban. Az orosz gazdasági válsághoz járult éppen a legfontosabb orosz exportcikkek árlesülyedése és a mezőgazdaság kollektivizálásának a csődje. Oroszország bármennyire is tökéletesen viszi keresztül iparosítási folyamatát, a nép éhezik mellette. Oroszországban tényleg nincsen munkanélküliség, de az is valószínű, hogy az angol és a német munkanélküli sokkal jobban él a foglalkoztatott orosz munkásnál. Meg kell állapítani továbbá, hogy közben a világgazdasági helyzet Európában is javult. Túl vagyunk a hitelválságon, az árak ismét emelkednek, a részvények is emelkednek. Sehol forradalom nem fenyeget, komoly veszedelemmel. A valuták stabilizálódtak, félre nem ismerhető a törekvés az arany standardra való visszatéréshez. A világkereskedelem emelkedik, az önellátás! törekvések megszakadtak. Jóllehet a kapitalista világ még mindig gyenge, deiigy- látszik, túl van már a válságon. Aminthogy Oroszországnak sines már oka félni az intervenciótól. Itt is, mint Amerikában vagy Európában, minden a gyors javulás lehetőségét mu^a^De ha a gazdasági válság javulásának jelenségei fel is merülnek, a kapitalizmust tényleges veszély mégis fenyegeti. Ha Oroszország 10-12 évet nyer, hogy második és harmadik ötesztendős tervét végrehajtsa és a tapasztalatok szerint kétségtelenül végre is fogja hajtani, — úgy 1945—1950 között igen izgalmas éveket fogunk megélni. _ Végül azzal fejezte be Knickerbocker fejtegetését, hogy ő a maga részéről rendkívül örül, hogy egy ilyen labilis világnak lehet a kortársa. Diplomás, nagyrészt érettségizett emberek százai jelentkeztek Bukarestben közrendőri állásra (Bukarest, december 5.) Pár héttel ezelőtt a bukaresti rendőrségen hirdetést tettek közzé, hogy a megüresedett állásokat uj erőkkel töltik be és akik alkalmazást akarnak kapni, jelentkezzenek felvételi vizsgáraEz a vizsga újabb adatot szolgáltatott ahhoz, hogy Romániában mennyi .az iskolázott, in tclli: gens ember, akik nem bírnak elhelyezkedni olyan pozíciókban, mint amilyen végzettségük után megilletné őket és készek megragadni minden alkalmat, bármiféle munkát, csakhogy megélhetésüket biztosítsák. így magyarázható, hogy a hirdetett vizsgán megjelentek nagyobbrésze érettségi bizonyítvánnyal a zsebében próbálkozott, hogy rendőrnek felvegyék, ami még igy sem sikerülhetett, mert a vizsgára nem kevesebb mint 240 fiatalember jelentkezett. Ebből a nagy számból azonban a szelektáló vizsgálat után csak 50 jelentkezőt vettek fel. illetve engedélyezték nekik, hogy beiratkozzanak a rendőrképző tanfolyamra. E között az ötven jelölt között, vannak kereskedelmit, tanitő- képzőt végzett emberek, érettségizettek, más diplomások és egyetlen egy sincs, akinek legalább négy gimnáziumról vizsgája ne lenne s most ezek versenyeznek azért, hogy egy rend-, őri alkalmazást megkaphassanak. Mindenesetre jó. ha a közszolgálatokat minél képzettebb .emberek töltik be. de azokat olyan helyen kellene elsősorban alkalmazni, ahol a szellemi tevékenységre fokozottabb mértékben van szükség.