Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-25 / 297. szám
V TV. tVF. 297. SZÁM. KUETlUjSXG 19 líumnmmmiiiiuiiüuumiiiiiumjuuuiniiíiniuummiimjmiiníumjiímjiimiiníifiímímiiíiiiíut St =\ m harácsonyi és ujépi meglepetése 1932 december 20-tól 1933 január 10-ig, árjegyzéki áraink után számított «Tte f* fii 1^1 engedménnyel vásárolhat viszonteladóinknál VATEA csövet, ha legalább 2 darabot vesz. Használja ki az alkalmat! VATEA-RADIO. ii ijii ii liliiîijjiimţîJijijînTTlîŢi 1] liiijiTÍjili îi lilj i] tnrŢîjŢjTŢrjîjîŢTjîŢî Repülő kakas Irta: Donáth László Berka magát tartotta illetékesnek a feleletre, mert Döbling az ő rendörbiztosságához tartozott: — Exeelienz, a gróf megvan s mindenütt körül van véve, nem menekülhet s senki sem juthat hozzá nélkülünk. Felsen thal azonban többet is akart tudni: — És a mi kémünk hogy működik? Ö Ex- cellemciája tudja, mily nehéz volt belső embert szerezni a gróf ellen, mert mindenkit megbabonáz. Valami láthatatlan varázsa van — a házkutatásnál Grocheket külön megfigyelőnek állítottam föl ellene., de mikor burnóttal megkínálta és ránézett, nem birta ki tovább a szerepét. De mi keményebb legények vagyunk, ugy-e Berka? — Szolgálatára, Herr Hofrath. Pont félki- lenckor, mikor a földalatti járatból kiléptünk a Türkeuschantz kis pavilonjába ott várt Bich- ler Sebestyén, a gróf komornyikja, mert a másik, az öreg Brach, elkezdett sirni, mikor meg akartuk vesztegetni. Ezt is Cibbininé Ő Nagyságának köszönhetjük. — És? — kérdezte türelmetlenül Felsenthal, ki minisztere előtt akarta levizsgáztatni embereit. — Most hagyja az asszonyokat. Berka rendőrbiztos nem találta hízelgőnek a főnöke rászólásét, mert ő minden nyomozásnál női fonalakat keresett, tehát a gróf esetében is, ezért szó nélkül a kalapjába nyúlt s annak belsejéből összegyűrt cédulát vett ki, melyen messziről látszott, hogy valamely szálloda vagy szanatórium mosási listája lehet. A cédulát kiterjesztette a kopottas Írnok és a szőke kueséber elé s a faggyugyertyát elé tette. Ezután ennyit mondott: — A mai eredmény. Hárman egyszerre betűzték a kém napi jelentését: a miniszter, a főrendőr és a döblingi főnök:— Az öreg magyar ma egész délelőtt magyar nótákat furulyázott és sirt hozzá. Azután tizenkét mérföldet szaladt. Egy óra hosszat ablakából nézte a Leopoldsberget és a Dunát. Azután egészen nyugtalan lett és az öreg Brachot magához ültette az ebédre — a szolgájával együtt evett. Mijuden ajtó zárva. Báró Thierry felkiáltott: — Az őrültek házába vele! Sir, furulyázik és a saját szolgáját kiszolgálja. És Albrecht főherceg ö Fensége erről írja, hogy a magyarok imádják, mint a bálványt s az egész nemzet úgy tekint rá, mint inspirált magasabb lényre. Az őrültek házába vagy a börtönbe és mind meg vagyunk mentve. Ez képes arra, hogy innét a varázscellájából kitörje mindnyájunknak a nyakát! — Hcfratk, ön még csak egy hétig kell hogy őrködjék, — aztán — gratulálunk! — Az éjjel Excellenciád engedelmével magam Őrködöm, hogy bizalmasaim a húsvéti ünnepen pihenhessenek. — Szervusz Felsenthal — kiáltotta széles jó kedyöben a szőke kueséber s távoztakor még visszaszólott: — Megint azt kell hiresztelni a környéken, hogy bankóhamisitást nyomozunk — Gróf Széchenyi nem menekülhet: az én kezemben van, — szólt Felsenthal főrendőr s átvette a döblingi környék szigorú zárlatát egy éjszakára. Az éjszaka 1860. április nyolcadikára hajló éjjel, mely a Föltámadás húsvéti harangjainak boldog zúgását várja... • Ei lehetett az a földi lény, kit egy egész birodalomnak kellett igy őriznie, bár nehéz betegség szállt reá? Ki volt az, kitől rettegni kellett, bár egy világváros közepén fegyvertelen tartották rácsos kapu mögött s kiért otthon egy leigázott nemzet lázadoz? Ki érdekelt annyi távol hatalmasságot szerte a világban s kinek bűvös varázsát alig birja el, ki elibe kerül s kinek szivdobbanása delejes körbe vonja a sziveket? Ki volt az emberrázó ember s mi volt munkája hatalma? Honnét jött ez a tünemény, minőt századokban egyszer vet világra az Ember-Történet tűzhányó hegye, mikor a föld megnyílik s nemzedékek halnak, hogy népek szülessenek? Honnét jött lő és hová megyen? Mit hozott és mit vitt el magával? Páratlan perzselő tüzéből, mely száz év óta mind erősebb lesz, egy lángszivből és lángelméből mi jut el az Örökkévalóságba? S belőle mi marad nekünk? Mi volt a lelke s merre járt? Nagyszerű rejtélyének mi a csodás lelke? Ki volt ez az Ember-Tünemény? E kérdésekre felel a könyvem. Akkor azt kérdezte az ácsmester legény fia: — Melyik likba tegyem édes apám? — Te már akármelyikbe teheted fiam, — — felelt busán az ácsmester. Akkor megcsúszott a legény, úgy repült le, mintha szárnya kerekedett volna. Azt se várta, hogy bár egy vénasszony elvisitsa magát, már ott feküdt a torony tövében. Minden porcikája pozdorjává törött, lepedőbein. vitték él a helyszínéről... Majd minden faluban igy kezdik a mesét, ahol csak valaha gombot tettek a toronyra, mert ha Kulidon valamikor csakugyan megtörtént, hogy valaki leszédült a torony tetejéről. Bánd csak nem maradhat hátrább nevezetességben, pedig ha az a sok kundi-bándi eset mind igaz lett volna, hírmondónak se volna a világon ácslegény, de még táln az ácsmesterség is kiment volna azóta divatból. Itt azonban egyelőre csinján a beszéddel, mert itt 'még ma szinte mindenki él, ki a két szemével látta, mikor a gombot feltették. Hogy mást he említsek, még a félszemü harangozó is a két szemével nézte végig, mert az övéből is csak esztendők múltán ütötte ki az ág az egyiket. Mégis éppen őt kapták rajta a minap, mikor a korcsmában valami másfalusiaknak cifrázta a dolgot. Hogy lódított a vén huncur, azért a csepp pálinkáért!... — Hát hallják-e, olyat én se láttam világ- életembda. A piac környéke telistele osodaváró néppel. Az asszonyok még a karonülő gyermekeket is elhozták. Ott zsibongnak órák óta. Egyszer amint feltekintek, látom, hogy az ácsmester legény fia megindul a gombbal. Mintha egy százvedres hordót húzott volna a fejébe. Viszi felfelé a garádicscla s megse görnyed, pedig gondolhatják, hogy egy makulával se volt könnyebb két mázsánál. A torony eresze táján megállóit egy pillanatra, hogy szusszanjon. Az egyházfi oda hamar egy pohár bort, az ácslegény elköszönti, ftinókig fciissza s a poharat le- hajitja. Megpendült a földön, mint a jóféle pénz, de bár megse csorbult. — Jó jel! — kiáltja valaki. — Mert ez igaz nem rossz, — hagyják reá mások is. — Csend emberek, várjuk végét, — pisszegnek sokfel ől. — Akkor az áoslegény ismét megindul a gombbal. Már a teteje felé járt, mikor az egyházfi megilnt töltött egy pohárral. S nem elvette?... Az aztán el, de mikor megitta, a pléhsap- ka megbillent a fején. Bennem meghűlt a vér, nyelvem oda ragadt a számpadlásához, behunytam a szemem, hogy ne lássam amikor leesik. Mikor nagykésőre kinyitottam, csak ámultam, hogy a nagy plésapka még felnnebb volt egy állással. Mert csak vitte az ácslegény s meg se állott mig fel nem ért a hegyébe. Ott a gombot marokra fogta, próbálgatta, de már látszott, hogy megszédült. Akkor lekiáltott: melyik likba tegyem édes apám?... Az ácsmester csak legyintett, ki se mondta, hogy mindegy már akárhova teszi, bukdácsolt le az ügyes ácslegény, percek múlva tiszta palacsinta leit a földön. Homlokáról törölte a verejtéket a félszemü s reszketve nyúlt az üveg után, hogy az ijedtségét leöblítse. Úgy látszik, már maga is hitte a saját ha-, zugságát. Akkor odaszólt a szegletből a régi harangozó:: — Nem igaz emberek, egy szavát se higy- jék, mert csak a világot bolonditja. Hallgassák meg, én a tiszta igazságot mondom. Nézzék atyafiak, a félszemü azt állítja, hogy az ácslegény a lejébe huzva vitte fel a toronygombot, pedig hallják, nem vitte az se igy, se úgy, hanem csigán húzták fel a legfelső állásig. Az úgy igaz, hogy odafenn megitta a két pohár bort, ledobta a poharakat s csudák csudájára egyik se törött el. Az is igaz, hogy a felső állás megreccsent alatta. Lehn azt hitték, hogy rögtön leesik, de a legény megölelte az árboofát s lekiáltott: jobb lesz, ha odalenn a tyúkszemükre vigyáznak, mert én ezt a gombot az égre is felteszem, ha egy alkalmas lajtorját oda támasztanak, értem hát ne fájjon senki feje. Aztán dolgához látott. Egy-kettőre végzett vele. A gomb a helyén volt a csillag az égfelé mutatott, mikor ismét lekiáltott nagy kacagva: melyik likba tegyem édes apám? Az ácsmester afejét csóválta: — Ne kísértsd az Istent fiam! — De a legény csak kacagott. Másnak a földön is elállóit a szive dobogása, annak az égben is tréfán járt azesze. Aztán mikor mindennel készen volt, egy tarisznyát vett elé az oldaláról, abból ki egy kakast s feltette a csillag tetejére. — Kakast, a csillag tetejére? — hitetlenkedtek az atyafiak. — Bizony kakast, — folytatja a régi harangozó — s nem holmi plóhkakast, mert azt kál- vi|nista tornyon se tesznek a csillag tetejére. Vagy csillag, vagy kakas, azzal tartják. Ha csillag, azt a csillagot jelenti, mely hajdan a pásztorokat vezérelte Bethlehembe, ha meg kakas, azt a kakast ábrázolja, mely Péter apostolt juttatta siróba, mikor Krisztust megtagadta... Ilyet a félszemü házára is kéne tenni, hogy mindennap emlékeztesse a Krisztus tagadásaira. — Mi, hogy engem?... Még hogy engem?! — Rázza az öklét egy nyakas kálvinista — állj meg hát no!... A régi harangozó akkor látja, hogy annak is kötés van az egyik szemén. Megretten a buzogány öklétől s szinte ajtóstól rohan ki a korcsmából. Az atyafiak csalódottajn néznek össze. Még is csak szeretnék megtudni, hogy az az ácslegény milyen kakast vett elő a tarisznyából, de már a félszemü harangozót is hiába keresik, se hire se hamva, jobbnak látta elillanni, mig a másik le nem huzza a futráját... — Szó, ami szó, de olyan kakast se állítottak máshelyt a torony gombjára. Nem pléh kakas volt az, hanem valóságos tojásból kelt élő kakas, amely aznap reggel még a Kurta Sán- dorné szemetén kúpingáit. De ahogy az fel volt pántlikázva!... Azon kék, piros, rózsaszín, fehér, volt pántlika annyiféle, hogy álomnak sok lett volna. Annak a nyakára, lábára, szárnyára, minden száll tollára annyit reákötöztek, hogy egy boltnak megjárt volna. Minden háztól kettőt-hármat küldöttek a kakas ruhájára, meri előre kihirdették, hogy a kakas pántlikástál, mindenestől azé, akinek az udvarára repül majd a torony tetejéről. Mikor az ácslegény feltette a csillag tetejére, széjjel nézett, nagy hegyesen, megcsattogtatta a szárnyát s aztán olyat kukorikolt, hogy a falu minden tyúkja kotkodácsolásba kezdett. A második kukorikolásnál szedegetni kezdette a lábát, harmadiknál aztáin szárnyra lebbent. Nem nézte már bezzeg senki az ügyes ácslegényt, tán még az édes apja se, hanem mindenki csak a repülő kakast. Ácslegényt még úgyis eleget láthat mindetnki, de már ilyen cifra kakast két életben se mégegyet. Hogy úszott utána az a sok pántlika! — Angyal, angyal! — kiabálták sokan lelkendezve. — No, mert éppen van is kakas angyal! — hujnyoritott Sánta Károly a kiáltozókra. Erre nyilván meggondolkoztak az angyallátók és azt kezdték kiabálni: — Égi csuda, égi csuda! A kakas meg repült, egyenesen felszeg felé. Kurta Sándorné a képéből kikelve örvendezett: — Haza drága Pistim, haza!... Haza éde« anyám PistukájaL. — s a tett.
