Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-23 / 295. szám
XV. ÉVF. 295. SZÁM. KUETlDjS&G 3 ■ & FLANELMARADEK divatáruház ^VJiwu Claj-Kolozsvár, Reg. Ferdinand 9OLCSÓN Dési nyugdíjasok és tisztviselők éhségtüntetése a pénzügyigazgatóság előtt Háromszáz éhező ember demonstrált a kincstár szűkmarkúsága ellen — Karácsonyi rendelet, amelyet elfelejtettek végrehajtani Kulturális ösztöndíj a Hantos Gyula emlékének megörökítésére Az Országos Magyar Párt kolozsvári tagozata f. hó 19-iki intézőbizottsagi gyűlése keretében tartota meg a tragikusan elhunyt főtitkára, Hantos Gyula gyászemlék ülését. A tagozat elnöke. Vásárhelyi János, megindító szavakkal méltatta az elhunyt és rendkívüli módon hiányzó főtitkár munkásságának érdemeit. Ezt ki egészité a legtökéletesebb élethüséggel megrajzolt em- lékbeszéd-nekrolog, amelyet Zágoni István dr. alelnök irt meg és felolvasott, tanúságot szolgáltatva az egy- évtized óta szakadatlan együttműködésük tapasztalatairól. P ontosan tiz éve annak, hogy a feloszlatott „Magyar Nemzeti Szövetség" keretében életre hivott két magyar párt — a „Magyar Néppárt" és a „Magyar Nemzeti Párt“ egyesítéséből megalakult az „Országos Magyar Párt“, amelynek legelső tagozataként nyomban utána a kolozsvári tagozat is megalakittatott. Ennek főtitkárává a közbizalom Hantos Gyulát választotta meg. A tagozat létrehozásával és megszervezésével járó úttörő munkát ő végezte az ő határozott, törhetetlen és megingathatatlan akaratával és az ő, kezdetben lelkes munkatársai tudják és bizonyíthatják, hogy neki semennyi munka és személyes fáradság nem volt sok városunk magyarságának összefogása, megszervezése céljából. A Kert ueca tetejétől a Külkajántói útig, a Külmagyar ucca végétől a Külmonostori ut végéig megtartott szervező összejöveteleken, az óriási távolságok megjárásával járó személyes fáradságokat nem sokalva, mindenüvé elment és legnagyobb elégtétele volt, amikor irodája zöldasztalánál számon szedhette ebbeli fáradozásai eredményeit. Évtizedes munkásságának jubileumát kellett volna most megünnepelni, de a végzet már csak a halotti torához ültette a sokáig — nagyon sokáig öt el nem feledő polgártársait. Mert városunk polgárságának minden rétege, vallási különbség nélkül, a legteljesebb bizalommal fordult őhozzá mindenféle ügyes-bajos dolgaival. Es az ö végtelen nyugodt és higgadt kedélyével, természetével, mindenkit meghallgatott, mindenkivel foglalkozott, mindenkiért kész volt fáradságot nem ismerő módon cselekedni, interveniálni hatóságoknál, bíróságoknál, a pénzügynél és bármily másrendü hivatalnál, de magánosoknál is eljárni, ha azt hivatása keretébe tartozónak elismerte. De mennyit teljesített pusztán emberi érzésből kifolyólag hatáskörénkivüli ügyekben is a bizalommal hozzája forduló kérők érdekében, felekezetre tekintet nélkül. A rajongó magyár szereteten kivül a tiszta felebaráti szeretet ösztökélte a mindenkinek jóttenni akarásra. Ezért érdemelte meg ez a teli sziv-lelkiismeret és kötelcsségtudás embere az úttörő és példaadó tízéves munkásságáért, hogy arcképe megfestessék és a kolozsvári tagozat hivatali helyiségében ünnepies keretek között elhelyeztessék, hogy ott az ő folytonos jelenléte serkentse és egyben intse úgy az utódját, mint a párt minden funkcionáriusát és minden tagját a magyarság szent ügyének legalábbis oly lelkes szolgálatára, miként azt ő — a nem törzsökösen magyar születésű — lelke minden érzésével cselekedte. Az a nagy szeretet, — amellyel tiz éven át városunk minden rendű magyar polgárságát a legkisebb viskóból épugy, mint a fényes palotából, — a legszegényebbtől a gazdagokig, — a polgári foglalkozásúakat, a tisztviselőket, a nyugdíjasokat, az állás- és munka- nélkülieket, — a minden rendű tanulókat és a főiskolásokat a polgári élet minden irányú követélményei és szükségletei tekintetében kiszolgálni törekedett — érdemessé tette öt arra, hogy az ö emléke a viskókban épugy, mint a palotákban mindenütt megörökittessék és e célból a Zágoni István dr. alelnök által mesterien megírt nekrológja városunk minden magyar családja által megvétessék. Az ebből befolyó összeg Hantos Gyulának emlékét mindennél maradandóbban biztositó „Hantos Gyula ösztöndíj alapra“ fog fordittatni, hogy annak kamatából a magyar kultúra művelésében kiválóan érdemes ifjak — nemre és felekezetre tekintet nélkül — további fejlődésre ösztökélő segélyt kapjanak. Hantos Gyula — aki mint jeles pedagógus — a luteránus iskola igazgatójaként is közkedvelt volt és el nem műié érdemeket szerzett, annál is inkább méltó arra, hogy a nevét megörökitő nemes cél érdekében a magyar polgárság a körében terjesztendő füzetet mindenki, a maga tehetsége szerint, tetszése szerinti összeggel megváltsa. Minél nagyobb összeg fog összegyűlni, annál több ifjú fog ebből az ösztöndíj-segélyben részesittetni. Gombos Benő. ('Dés, december 22.) Megirta a Keleti Újság is, hogy a pénzügyigazgatóságok rendeletet kaptak, amely szerint a tisztviselőket és nyugdíjasokat még karácsony előtt ki kell fizetni. Úgy látszik azonban, hogy Bukarestben csak a rendelet megszövegezéséről gondoskodtak, de megfelelő pénzalapról nem. Désen mindezideig még semmiféle intézkedés nem történt abban az irányban, hogy az agyongyötört tisztviselők és nyugdíjasok esedékes járandóságaikhoz hozzájussanak. Ma reggel 8 órakor a dési pénzügyigazgatóság épülete előtt mintegy háromszáz nyugdíjas gyűlt össze s egész délelőtt ott várakoztak. Igazi éhségfelvonulás jellege volt ennek a csendes demonstrációnak. A szerencsétlen emberek kipanaszkodták magukat egymásnak: , — Nincs egy falat kenyér a hazamnal! (Kolozsvár, december 22.) Kicsi eset. de nel- lemzo. Nagy Ferenc erdőfülei református lelkészt denunciállák. hogy nem tartotta meg az istentiszteletet a király születésnapján. A vád ugyan, ha egyáltalában annak nevezhető, hazugság, de ez nem jelenti azt. hogy Nagy Ferenc tiszteletes ur a legsúlyosabb kellemetlenségek elé ne nézne. Falujában és környékén máris úgy kezelik mint veszedelmes irredentát s talán még azzal is számolnia kell. hogy amugyis nagy késedelmekkel kapott államsegélyét visz- szatartják. Mindez azért, mert valaki gyűlölködésből vagy személyes ellenségeskedésből iel- jelentette■ Nagy Ferenc most kérvényt intézett az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsához. amelyet arra kért. hogy ügyében interveniáljon a kormányhatóságoknál. Ezt a Keleti Újságnak is megküldötte közlés végett. Közöljük Nagy Ferenc sorait annak illusztrálásául, hogy milyen kis dolgok válhatnak egzisztenciális csapássá nálunk és milyen gyűlölködő atmoszférában élnek a vidéki magyarok: A minisztérium előtt Őfelsége, a király születésnapi ünnepének meg nem tartásával vagyok vádolva. A váddal szemben Isten és emberek előtt kijelentem, hogy 1932. évi október lö-án délelőtt 10 órakor II. Károly király Őfelségének születésnapi ünnepét rendes istentisz— Nekem meg fám nincs, attól kell félnem, hogy karácsonyra kis gyermekem megfagy a hideg szobában. Ilyen és ezekhez hasonló felkiáltások hangzottak el, de a nyugdíjasok legnagyobb része arról panaszakodott, hogy éppen karácsonyra fogják kilakoltatni. Hogyha ennek a nyomorult páriákból ólló tömegnek hallotta volna valamelyik miniszter a jajgatását, talán akkor mégis megesett volna a szive rajtuk s gondoskodott volna arról, hogy ne csak papiroson, hanem a valóságban is megvalósuljanak a kormányrendeletek. Désen még az a speciális helyzet is előállott, hogy ez alkalommal nemcsak a nyugdíjasok részesültek ilyen mostoha elbánásban, hanem az aktiv tisztviselők is. Nemhiába hangoztatják a désiek, hogy talán még sohasem volt ilyen szomorú karácsonyuk, mert a kincstár szűkmarkúsága miatt a kereskedők és iparosok üzletei is panganak az ürességtől, nincs aki vásároljon. telettél megtartottam. De nemcsak akárhogy! Hanem lévén az a nap vasárnap, azzal emeltem ki a rendes vasárnapok sorából, hogy 25 éven át vezetett nyilvántartásom szerint királyi textus (Zsolt. 84:10.) alapján elmondám az 1617-ik délelőtti beszédemet „a király öröméről“, melyet a jelenlevők igazán királyi prédikációnak véleményeztek. Igazolásomra tisztelettel mellékelem néhány jelenvolt egyénnek nyilatkozatát és említett nyilvántartásom kivonatát■ Maior Vladimir állami tanító ur is ott volt összes növendékeivel a kérdéses istentiszteleten. Ellenben községi elöljáró, egyetlenegy sem volt a templomban. Ezek alapján bátor vagyok kijelenteni, hogy vakmerő rágalmazó az, aki engem vádolni mert. Ha névtelenül rejtőzködnék, keresse meg és Ítélje meg a Mindenható Isten, ha pedig nevét a vád alá oda merte írni. akkor alkalmat keresek arra, hogy leszámoljak vele. Mivel pedig — és ez a legfontosabb — az ilyen alávaló jelentgetéssel a minisztérium előtti be vagyok vádolva. ott majd úgy kezelnek engem, mint egy rebbélis, irredenta magyar papot. ezért kénytelen vagyok ez ügyet hírlapi szárnyakon a nagv nyilvánosság elé bocsátani s az Igazgatótanácsot arra kérni, hogy igazságomat fogadja védelmébe s a kormánynál járjon közbe, hogy egy alapos vizsgálat bevezetésével az én beszennyezett papi becsületem mossattassék tisztára, az álnok áruló pedig vegye el megérdemelt büntetését. Hallomásom szerint. vidékünkön több paptársamat érte ugyanezen gálád meréhiylet. Ha igy van, kérem a méltóságos Igazgatótanácsot, szíveskedjék felhivni őket, hogy csatlakozzanak a megtorló akcióhoz. Erdőfüle, 1932. december 20. Mély tisztelettel: Nagy Ferenc, ref. lelkész. Ezekből a sorokból azt látjuk, hogy a magyar papság ellen tendenciózus hajsza folyik, tehát bizonyára nem fog késni az igazgatótanács megfelelő akciója. Hogy készülnek az irredenta vádak ? Több református lelkészt feljelentettek, hogy nem tartottak istentiszteletet a király születésnapján Nagy Ferenc erdőftilei lelkész közös akcióra hívja Sei megvádolt lelkésztársait
