Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-11 / 260. szám
6 KeíetiUjsxg XV. ÉVF. 260. SZÁM. Tftagyar női filmsztárt keres a Tjunnia filmgyár ... Mit dolgoznak az egyetlen magyar filmgyárban? — Helyszíni szemle a budapesti filmstúdióban, ahol a külföldről hazatért hires magyar filmrendezők, Székely István és Fejős Pál irányítják a magyar filmprodukciót (Budapest, november 10.) A gyarmatuccai hatalmas stúdió üvegteteje az egész vidék szelíd polgári képét egy csapásra nagystílűre hangolja. Az igénytelen kis kocsmák divatos intim helyekké avanzsálnak, ahová „sikk“ járni. A filmgyárhoz óriási szárnyat építenek, mert a magyar filmgyártás (le kell kopogni!) olyan rohamosan fejlődik, hogy a mostani stúdió szűknek bizonyul. Benn a „Vén gazember“ felvételei folynak. A padlásról éppen most engedik le a zsindelyes falusi házat meg a hozzátartozó hangulatot. Kedélyes bárányfelhőket, tömzsi gömbákácokat. Bársony Rózsi bundában áll egy oszlop mögött. A bunda alatt uszótrikó. Almát eszik és várja a jelenését. Megadják a jelt: erre minden élni kezd. Ami az elébb még kulissza, kellék és ragadós festék volt, az egyszerre csupa mozdulat és valóság! A papirmasétól kezdve az utolsó kis csavarig minden és mindenki a helyén van és másodpercre beállítva működik. A hangmixer ott áll a boxjában és fürge ujjaival irányítja Bársony Rózsi hangját. Úgy keveri, erősíti, gyengíti, mint egy báritalt. Itt senki sem ura a hangjának. Kerestetik egy magyar sztámő. „A repülő arany" cimü uj magyar filmet szinkronizálják éppen. Egy lezuhanó repülő robbanásainak hangját akarják felvenni. Az udvaron óriási fatákolmányt építenek fel, valamivel távolabb elásnak egy di- namitot s adott jelre meggyujtják a gyujtózsinórt. Székely István, a kitűnő filmrendező diskurál. — Legjobban szeretem a Hyppolitot, — mondja. Szépen befutott ez az első magyar film. — A legnagyobb magyar sztárnak Kabos Gyulát tartom, ö minden szerepben páratlan. Igazi női tehetséget azonban nem tudtam Magyarországon felfedezni. Rengeteg próbát tettünk, de egy sem vált be. Ezek a Miss-akciők csak zavarnak minket: még soha- ' sem akadt a szavazócédulák által megválasztott vidéki szépségek között olyan, aki egy épkézláb mozdulatot meg tudott volna csinálni. Miért is tudna? Mert egy élelmes újság nyerészkedési vágyból, rideg üzleti szempontból filmre uszítja? Úgy megostromolják ezek a sztáraspiránsok a filmterületet, hogy nem marad időnk azok számára, akikből talán ki lehetne valamit hozni. I Búcsúzik Székely István. Reggel Berlinbe utazik,: onnan pedig Pári3ba. November végén újra Pesten lesz és gőzerővel nekilát, hogy egy magyar filmszinésznőt' fedezzen fel — olyat, aki majd meghódítja a világot...! Szem nem maradt szárazon. A „Tavaszi zápor“ házi főpróbáján. Az egész személyzet könnyben úszott. — Ilyesmi még nem történt velünk — állapítja meg Fejős Pál. A mi embereink úgy megrágnak, megunnak minden egyes jelenetet, hogy mire előadásra kerül a sor, rendszerint teljesen elfásulnak és már csak az hatja meg őket, ha előleget dugok a sötétben a markukba. De ez ritkán szokott előfordulni! Boldogan konstatálja, hogy a technikai személyzet félreérthetetlen módon szipákol, az irodakisasszonyok könnyesek, sőt Nádossy Imre — a producer is zsebkendő után kutat. — Képzelje el — magyarázza Fejős — ezek mind jelen voltak, amikor a szereplőknek könyörögtem, hogy ne sajnálják a könnyeiket, adják ki szépen, sőt hogy elősegítsem ezt a műveletet, szalmiákszeszt szagoltat- tam velük! Es mégis elhiszik most, hogy amit látnak, szivkönny és velük sírnak. Nem nagyszerű?! Fejős Pál olyan lelkes, olyan csupa hév, hogy majdnem tapsolok neki. — Gyönyörű terveink vannak! — meséli és felragyog a szeme. A „Lelkek a viharban" cimü filmet nemrég fejeztük be, nem akarok elébe vágni a dolgoknak — de ez világsiker lesz! Dohnányi Ernő, a vlllághirü magyar komponista is velünk dolgozik, ö zenésltette meg mindkét filmünket. Még beszélgetne Fejős Pál, de percenként hívják a telefonhoz. — Az Universal Berlinből — jelentik, majd New- yorkkal folytat tízperces beszélgetést. En addig Lukács Pálnéval maradok, aki elmeséli, hogy férje Londonba szerződött. Tökéletesen megtanult már angolul. Fejős égő arccal jött vissza. — Nagy dolgok készülnek — mondja sejtelmesen — hü, micsoda nagy dolgok! E3 pedig? — A magyar filmgyártás nem elveszett gyerek! Ennél többet hem akarok, kevesebbet pedig nem tudok mondani! — szól é3 bekap egy kiflit, mert még ma nem volt ideje ebédelni. Palotai Boris. Minden orvos Ingyen kapja egy hónapig a „Deutsche Medizinische Wochenschrift“ cimü lapot, ha portóra 40 lejt beküld Lepagenak Cluj. Kérje prospektusainkat. Filléres .Sorsjegy' gyorsvonat Bukarestbe indul november 15.-én reggel Kolozsvárról Visszaindul Bukarestből november hó 17-én este. Részvételi díj oda-vissza 570 lej. Kényelmes utazás. Étkező kocsi, olcsó menük! A z erdélyi vendégek számára a novemb. 16-iki húzás napján az osztálysorsjáték rendezősége ünnepélyes fogadtatást rendez ! Bukarestben kitűnő és olcsó ellátás, kedvezményes szórakozások. Mindenki siessen, hogy) az első 100 között egy biztos sorsjegyet kapjon j Bkz 1--lQQ»ig jelentkaggk az ifissgu bank- faárnál ksy^aBt egynyolcad cigBilefü, 25Q Sejj értékű oszt, sorsjegyet kapják ajándékba.] 1—300-ig jelentkezők között íOOclrb* sorsjegy lesz kisorsolva. Itt mindéiül második jelentkező nyer. I Jelentkezés a „iCeieii Uiság*® kl8.dd3iivatsltaiM. Clui-Kolozsvir, Sir. Báron Pop 5. TeleféJhSOSi Festészet és filozófia — Széljegyzet Matti s-Teuisch művészet és ideológiai könyvéhez — Egy előkelő német könyvkiadó kiadásában az ismert és művészeti irányelveiben úgyszólván egyedülálló Mattis-Teutsch erdélyi _ festőművésznek és szobrásznak rendkivül érdekes könyve .ielent meg Kunst Ideologie cimmel. Mattis-Teutsch szokatlan formanyelvének megértéséhez lényegesen hozzásegít ez a könyv, mert világossá teszi azt a filozófiai fogalomrendszert, az elméletnek azokat az alapelveit, amelyeken immár szívós következetességgel, tiszteletreméltó etikai bátorsággal Mattis-Teutsch művészete évtizedek óta felépült. Vaiion van-e a festőnek szüksége arra, hogy bölcseleti rendszert is építsen ki magának? .Nem elég-e tökéletesen, hogy azt festi, amit akar? Világnézet és érzékeltetnitudás tényleg annyira szervesen összefüggenek egymással, amint ezt a Brassóban élő erdélyi piktor elképzeli? Minden ember úgy éniti fel világát, ahogyan akarja. De hogy minden művésznek, felesen festőművésznek, túl a látottak visszaadásán i valamelyes külön mondanivalója is van, az kétségtelen. Mindenki magán hordozza a maga korát, be van zárva kora formaizmusának hüvelyébe és ha az ideologikus hátteret őmaga nem is magyarázza meg, megmagyarázzák maid a kritikusok, akiknek ez a hivatása. Mattis- Teutsch uj művészetet akar. uj művészetet csinál, amely tökéletesen különbözik más művészeti felfogásoktól és ezért érthető, ha meg- könnyitni igyekszik az utunkat képeinek és szobrának eszmei törekvéseihez. Mattis-Teutsch azt mondja, hogy a legalacsonyabb művészet a látott tárgyaknak szolgai másolása. A mult művészetének legmagasabb foka: biztos formában visszaadása az élménynek és az érzésnek. Az uj ábrázolás minduntalan érezteti az „elgondolást.“ Mattis-Teutsch tehát a gondolati elemet tartja az uj művészet leg fontosabb kritériumának, az abstrukciót, amely- iyel ki-ki a maga módján az újabb időkben, ha nem is Erdélyben, de a nagy kulturállamokbar, megpróbálkozott. Mattis-Teutschnak, a festőművésznek matériája is, amivel dolgozik: felület, vonal, szin. Vagy még helyesebben, vertikális és horizontális vonalak, vertikális és horizontális síkok, amelyek kombinációja szolgálja szerinte a művészi hatás főcéljait: embert, életet, cselekedetet ábrázol. A függőleges vonal, a vertikális sze- ! rinte a cselekvésnek, az aktivitásnak a hordozó- I ja, a horizontális a nyugalom, az összhorizontá- ! lis, amelynek folyamatát ő sajátságos nomencla- turában rotációnak nevez és az összefoglalása a vertikálisnak, a határtalan kiterjedésnek. A vonalaknak lényegesen különböző szerepe van e művészetben, mint a síkoknak és ezért ő szabatosan megkülönböztet koncentrált vertikális síkot, excentrikus vertikális sikoktól és ezek különböző kombinációival, különböző gondolati elemeket a nyugalomnak és a mozgásnak különböző állapotait érzékelteti- Ami a plasztikát illeti — Mattis-Teutsch pedig ezüstözött ében- faszerü szobraival úgyszólván még népszerűbb mint festészetével, mert elveiből többet valósit meg — dimenzió művészetének tartja s a szobrász szerinte, a mindent átfogó horizontálisra törekszik. Minden képzőművészetnek a célja azonban egy: szellemi életérzéseket adni, az idő parancsához képest, ahogyan ő mondja: „ohne Prunk“ szolgálni az igazságot és a tisztaságot. ,Soha egy kulturkorszak nem tudta kifejezni magát egy elmúlt korszaknak a formanyelvén" — mondja helyesen a festő filozófus- A mai művészet pedig a technikának e hagyománynélküli idejében az uj embert és tettét nro- pagálja. E korszaknak műveltségi dominánsa mindig kollektiv és az uj művészet vedig a kollektív szelleme individualisztikusan ábrázolja- Mattis-Teutsch emberfigurái minden esetben individum helyett tipust mutatnak be és az ő embertípusainak mégis meg van a képessége, hogy lelkileg és testileg individumként kezeltessenek. Az ő művészeti axiómája: .összekötni az embert korával, szellemi létének életével, az erkölccsel, embertől-emberig a közösség elgondolásában.“ Amikor e sorokat leirjuk. fáidalom, az az érzésünk, hogy az olvasó legfeljebb Ízelítőt kanhat e művészet-bölcselet egyes axiómái felől, de nem éli még magát bele e vaskövetkezetességgel keresztülvitt rendszer teljes megértésébe, sőt, ami kívánatosabb, igenlésébe. Valóban: mon datról-mondatra kellene követni e könyv kénéihez fűzött egy-két soros megjegyzést, amelyek dialektikusán, az ellentétek szabatos ki- hangsulyozásával magyarázzák meg a szerző elgondolását. Viszont akik ismerik, látták Matii s-Teutsch alkotásait és hozzájuk olvassák e könyvet, tiszta képet nyernek arról, hogy emberileg is milyen nagy dolog Mattis-Teutsch mii- •’érzetének „érthetetlen“ világa, hogy minő erkölcsi emelkedettség kell ahhoz, hogy cffy nagy- tudásu festő, egy rajztanár, akinek kisujjaba van, hogy_ egyre-másra gyárthassa a mutatós és falra kívánkozó vásznakat, ilyen makacsul kitart a maga keveseknek szóló egyvonaluságá- val és szinnélküliségével. (I)
