Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-08 / 257. szám
Kedd prise 1 őház BUDAPEST V. CIn/*Koío«t)1r, 1932. november 8, * Kiyéíre £4P 60S. Előfizetés Magyarországon t Egy évre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12-50P< Egyes szám ára 20 fillér __________ 1 Hitler ezúttal is a teljes hatalmat követeli A német választás konklúziója: Papén vagy ott hagyja helyét vagy pedig átalakítja kormányát — Száz kommunista képviselő a birodalmi gyűlésen — November 15-ére hívják össze az uj birodalmi gyűlést (Berlin, november 7.) Ä Papen-kormány választatott és a választás nem sok eredménnyel járt a kormányra nézve. A választáson leadtak összesen 35,372.0 U szavazatot. Ennek megfelelően az uj birodalmi gyűlésnek 680 mandátum helyetc csak 582 mandátuma lesz. A számarány, ahogyan a mandátumot kiosztották, a következő' Nemzeti szocialisták 195 mandátum (júliusban 230), 11,729.201 szavazattal. Szociáldemokraták 121 mandátum (júliusban 133), 7,266-872 szavazattal. Kommunisták loO mandátum (júliusban 89), 5,975.638 szavazattal Katholikus centrum <J9 mandátum (júliusban 76), 4,131.7/í szavazattal. Német nemzetlek 50 mandátum (júliusban (40), 2,950.659 szavazattal. A bajor néppárt. a katholikus centrum testvérpártja) 19 mandátumot (júliusban 22). 327.358 szavazattal. A német néppárt 11 mandátum (7). Néhány mandátum a kis<-bf pártok között oszlott meg. A váiasztásckon föllépő többi pártok azonban nem érték el a szükséges számarányt, összegezve az elért eredményeket, megállapítható- hogy a nemzeti szocialista párt veszített elánjából, ellenben a polgári pártok, igy a német nemzeti párt tiz mandátummal többet szerzett, a centrumnak pár mandátumot veszített, ugyancsak veszített a bajor néppárt is. Alighanem e két párt rovására gyarapodott a kormányhoz közel álló néppárt, amely magát Stresemann politikája örökösének tekinti. A német saj ó higgadtan kommentálja az eseményeket és arra következtet a választások, eredményéből, hogy a Papen-kormány vagy lemond, vagy peuig ujjászervezkedik. Tlindenburg változat'an bizalommal viseltetik a Papen-kormánuyal szemben, de alighanem el fogja fogadni Papén lemondását, hogy Papén A lezuhant égő „(Bukarest, nov. 7.) A Bukarest közelében! levo I’ erestráuban rendkívüli szerencsétlenség történt. A piperai repülőtéren felszállt egy repülőgép, amely a felszállást figyelő repülőtéri személyzet óriási megdöbbenésére a levegőben kigyulladt. Egyre nagyobb rémülettel figyelték, amint a pilóta emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy a gépet úgy irányítsa, hogy sikerüljön épségben földet érnie. A lobogó lángismét koalíciós tárgyalásokat kezdjen a nemzeti szocialista párttal. Hindenburghoz közelálló körók ugyanis attól tartanak, hogy a kommunistapárt megerősödésével a munkásság, olyan balalomra tesz szert, amelyet a jövőben letörni egyáltalában nem lehetséges. Viszont a helyzet úgy áll, hogy Hitlerek ezúttal is az egész hatalmat követelik, Hitler kiáltványa. A választás lezajlása után az első kiáltványt Hitler adta ki, aki hangoztatta, hogy a nemzeti szocialista párt harckészsége ezentúl fokozódni fog. Rámutat arra, hogy Papén szerencsétlen politikája semmi tisztulást nem eredményezett sem belpolitikai, sem külpolitikai téren és a Hugenberg csoport által forszírozott választás csupán arra volt jó, hogy a német bolsevista képviselők száma a százat is elérje. — Amikor köszönetét mondok nektek — mondja Hitler kiáltványában — be kell jelentenem, hogy uj propagandahadjáratot indítunk és küzdő képességeinket a legmagasabb fokra emeljük. A Papén kormárixnyal nem tárgyalunk és pártjával nem állunk szóba addig, amig a kormány nem hagyja el helyét. Enyhül a közúti sztrájk. Ami a közúti sztrájkot illeti, a sztrájkoló tizenötezer munkás közül még csupán ötezer dolgozik. A villanyoskocsik erős rendőri fedezettel indultak meg. A közúti vállalatok vezetői úgy vélik, hogy most, amikor a Hitler-párt kudarcot vallott a választásokon, éppen a sztrájk támogatása miatt, a közúti sztrájk likvidálása legrövidebb időn belül megtörténik. 1 Lichtmann tábornok a korelnök. (Berlin, november 7.) Újabb jelentések szerint a birodalmi gyűlés november 15-én ül ösz- sze. A birodalmi gyűlés korelnöke Lichtmann tábornok lesz, akit Odera Frankfurtban nemzeti szocialista programmal választottak meg, Lichtmann tábornok nyolcvankét éves. felgyújtott egy falut gal égő gép a község egyik házára zuhant és mielőtt még elolthatták volna, felgyújtotta a házat. A lakosság mindent eUcöveteti a tűz lokalizálására. de a szeles időben a tűz átcsapott a szomszédos épületekre is és csakhamar egész uccasor állott lángokban. Azt hiszik, hogy a tüzkatasztrófának emberáldozata is van. de eddig még nem tudták megállapítani a tűzvész által okozott kárt és az áldozatok számát. Szegény Hindenburg Lapunk más helyén részletesen beszámolunk a tegnapi németországi általános választásokról. E választások immár ötödizben ismétlődnek meg ebben az esztendőben, nem csoda, hogy a választók érdeklődése csökkent és ami tömegben, felvonulásban, agitációban az urnák előtt megmutatkozott, inkább a német hagyományos organizációnak tudható be, mint lélektani feltételeknek. A német választási organizáció oly tökéletes, az erőviszonyok tekintetében annyira tájékozódott minden párt, hogy a választások előestéjén úgyszólván pontos prognózist tudtak nyújtani az újságok. Bejósolták, hogy ezen a választáson a nemzeti szocialisták már nem tudják fokozni szavazataik számát, sőt túl a delelőn lefelé haladnak, hogy a Papen- Hugenberg együttes, ha erősödik is, kormányzóképességének szempontjából döntő súllyal nem bir és hogy a kommunisták felhasználva a nagy zűrzavart, ezúttal is felduzzasztják eddigi erőtartalékaikat. A lapoknak igazuk volt: nagy általánosságban ez a helyzet, most már felmerül a kérdés, hogy mi fog történni ezután. De előbb lássuk, hogy mi a jelenlegi helyzet. Rettenetesen kilátástalan sors súlya fekszik erre a szerencsétlen országra. Alig van úgy, hogy lövések, gyilkosságok, sztrájkok meg ne bontsák az uccák nyugalmas hangulatát. A társadalom közötti béke még reménytelenebb, mint az elmúlt politikai korszak akármelyik szakaszában; a tagállamok közötti érintkezés, különösen a poroszországi közjogi állapotok kiélesedése óta, még széthuzóbb. Braun a porosz miniszter- elnök és Held a bajor miniszterelnök nyíltan hadat üzentek a Papen-kormánynak és hogy pártjaikkal, helyi összefüggéseikkel mégis jelentenek valamit, ez a választások polgári számarányainál különösképpen megmutatkozik. A német politika gerince, a centrum sértetlenül került ugyan ki e választás küzdelmeiből és ámbátor megint a centrum lesz az, amely meg fogja adni a német politikai élet jobb reménységeinek aranyfedezetét, do a centrumpárt sem a régi, ami volt, akár Erzberger, akár a Brüning idejében is. Egyáltalában: a pártoknak annál szerencsétlen helyzeténél fogva, hogy abszolút többségre nem tudnak szert tenni és hogy, a német politika most már nem a parlamentben dől el, hanem az uccán a Hitlertől Stalinig vezető frontoknak valamelyikén, nem a megszokott legális rend irányába tájékozódik, de inkább a diktatúra utaira húz, nem is képzelhetjük el, hogy az újabb választás máris önmagában ne hordozza egy még újabb választás kierőszakolásának kényszerét. Igaz, jogos a feltevés, hogyha öt választás nem hozott nyugvópontot, akkor a hatodik választás sem fog nyugvópontot hozni és valami mással kell megpróbálkozni, hogy Németország kievickéljen politikai lezüllöttségének hináro- sából- A döntés változatlanul a Hindenburg kesében van- A legutóbbi zűrzavaros választás után Hindenburg úgy döntött, hogy a mentalitás tekintetében hozzá közelálló Papen-kormány kezébe teszi le az államhatalom sorsát. Vájjon jól sáfárkodott-e a Papen-kormány a gondjára bízott országgal! Igenis, meg nem is. Jószándék, energia, felelősségérzés nem hiányzott Papennél és ami hiányzott: ható, kikényszeritő erő egészen a perifériákig, fölébresztése az összefüggés öntudatának a német polgárban és a német munkásban, erőmutatás külföld felé, ezeknek a tulajdonságoknak megszerzése csak részben függhet egy kormány akaratától, jobban függ egy nép akaratától. A német nép pedig elvesztette türelmét, hogy annyi év szenvedése után egy évekre kinyúló lassú épitőmunkának legyen türelmes várakozója —■ radikális fordulatot akar, gyors változást, amire pedig csak akkor volna kilátás, ha a törvényszerető pártok helyett törvényeken felül álló pártok kezébe játszák át a hatalmat, már pedig ez a többi pártok kötőféke nélkül csak a katasztrófát növelné. Az bizonyos: Hindenburgon, a hadvezéren nagy felelősség nyugodott a háborúban, de ez a íelelősség úgyszólván gyerekjáték ahhoz a felelősséghez, amely Hindenburgnak az államfér- íiunak, a köztársasági elnöknek a vállaira nehezedik.
