Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-06 / 256. szám

8 KUETlUjSXa Barangolások Laurin király birodalmában A Dolomitok őrtüzei és a repülőgép harca a hegyekkel ¥ÄJ1IF(LJN cmepAmoip f majest IC (Ortisei, november 5.) A síkság népének és a hegylakóknak lelkületű csodálatos módon tér egymástól. A végtelen és a véges közötti kü­lönbség az ember gondolkodásában soha el nem múló nyomokat hagy. A 'Hortobágy és a tenger hasonlatossága nemcsak szépségükben rejlik, de elsősorban abban, amit a Hortobágyon és a tengerparton lakók lelkületében kivált. A hor­tobágyi juhász nyugalmának előidézésében föl- tétlen nagy része lehet a végtelennel való talál­kozásnak. Messzire nézni — azzal az érzéssel, hogy semmi, semmi sincs a szem és a végtelen között, bizonyára felemelő és megnyugtató an­nak, aki nem a tett embere. A hegylakó népnek nem igen van alkalma igy találkozni a végte­lennel. _ Az ő láthatárát itt egy hegy, ott egy domb itt egy sziklafal, ott egy erdő határolja. Akadályt talál lépten-nyomon, akadályt fnely- lyel meg kell küzdenie akár szántani akar, akár házat épHeni. Küzdenie kell a természet ellen, megedződik a harcban és mindig maga körül látja azokat a határokat, melyeket emberi mi­volta részére teremt. Nagyobb realista lesz, ke­vesebb lesz az álma, több a tevékenysége. Fel­felé fog törni, mert magasabbról messzire el­lát, — értékelni tudja a felemelkedést minden téren, mert eredménye részére kézzel fogható valósággá vált. És mégis tudatában marad a végességnek, mert bármily magasra megy, a legmagasabb hegyről is zárt látókörre akad, ahol igenis látja, hogy mi az ami szemét meg­akadályozza attól, hogy a végtelenbe nézzen. Az álmok emberével szemben ő lesz a valóság embere. És vágyni fogja, fájó szívvel mindig visszavágyni a hegyet, mely erőt ad és vigasz­tal. Vigasztal a maga ridegségével, változatlan­ságával, erőt ad, mert jelképe annak, hogy van­nak az életben dolgok, melyekkel küzdeni kell, adottságok melyeken változtatni nem lehet, de amelyek fölött mindenki a maga jellemének megfelelően úrrá lehet, vagy amelyek súlya alatt elesik. Hegyek, sziklafalak, hóboritotta csúcsok, erdős hegyoldalok! Olyanok vagytok, mint egy Varázsital. Hegyet járni* olyan mint az égbe menni, a csillagok felé. Csakhogy ebben a földi égben a csillagok újabb szépségeket, újabb he­gyeket jelentenek. És csodát rejt magában gyakran egy szerény hegyi kirándulás is, ha Aldous Huxley módszerét követve csupán az idegen vidék szavát hallgatjuk és a jó öreg Baedeckert csak utólag nézzük meg. A ladinoktól lakott Val Gardena-ban fek­szik Ortisei. Igazi alpesi falu, hoteléitől fahá­zaiig az elkerülhetetlen „Caféktől“, a kitünően tartott utakig, minden pontosan olyan, amilyen­nek egy tisztességes nyaralóhelynek lennie kell az Alpok bármely részén, lengjen most olasz lo­bogó a házak ormán, vagy táncoljanak Schon lattlert esténként nagy darabos bajor parasztok a „Kursaal“-ban az idegen szórakoztatására. De a jól tartott sétányok után meredek he­gyi ösvények jönnek, nagy lapos kövekkel, me­lyeken könnyebb leszaladni a víznek tavasszal, hóolvadáskor, mint az embernek felmenni ilyen­kor nyáron. Vörös jelek fákon, köveken, mutat­ják az utat a 2200 m. magas Rifugio Resciesa- hoz, melyet valaha rövidebben és bizony ke­vésbé szépen Rischezt-nek neveztek. Vörös jelek és gondosan fából faragott kereszut állomásai az útjelzők. Itt mindenütt fafaragással talál­kozni, ez ennek a népnek legfőbb kereseti for­rása és több-kevesebb Ízléssel, szorgalommal iizi mesterségét a hosszú télen át. Fenyvesen át kanyarodik az ut és a fák között kinézve a Sasso Lungo és Sasso Piatto égbe nyúló és hosszan elterülő sziklafalai látszanak csupán az Ortisei-t körülvevő erdőboritotta hegyek fö­lött. De amint feljebb vezet a kanyargó ut, egy­szerre itt is ott is kiemelkednek újabb és újabb sziklaalakulatok. Gyorsított léptekkel igyek­szem felfelé, hogy a csúcsokat megismerjem, hogy a Renon-tóí élszakadt tűszerű sziklát job­ban láthassam, hogy a Rosengarten szakadozott ormait felismerhessem, látni vélvén a király- leányt és Laurin királyt a meséből1 életrekelni. És ahol Ponte al Isarco felé nyílik a völgy, hegylánc, hegyláns fölé emelkedik majd minden fordulónál szélesebb és szélesebb láthatárt nyitva. A keresztut mellett egyszerre egy fára akasztva különös, primitiv festmény, rajta gót betűkkel felírás. 1847-ben itt járt szerencsétle­nül 30 éves korában Moroder és fölötte egy pa­raszt festő elgondolása szerint látni, hogy bo­rult fel a szánkó, amelyen szegény Moroder le akart_jönni a hegyen. Megható és mégis moso­lyogni kell azon az asszonyságon, aki két kezét az égfelé nyújtva a mozdulat dacára telies me­revséggel nézi, hogy történik a szerencsétlenség. Elég sűrű a fenyves és jó darab úton néha alig nvilik kilátás, csak a keresztut állomásai mutatják, hogy mennyire hosszú még a Gol­gotha útja. Aztán egyszerre mint valami csoda, hófehéren, a Rasso Lungo mellett, ott ahol eddig csak az ég kékje világított, feltűnik a Marme­lada havas csúcsa. Mint a mesében az uralkodót a hermelin palást, úgy veszi körül az örök hó méltósága, ţ Az erdő fenyői ismét összébb borulnak, vala­hol valaki fát vág — a nagy csendben messzire elhallani —, valahol egv kolomn szól — szinte valószínűtlen: kétórai járás alatt egy teremtett lelket sem lehetett látni — ez itt a Lámán ki­rály birodalma — vagy mégse? Nem mégse az. mert egy szép szál tiroli pa­raszt kerül’elő valahonnan és mintha ». fenyők ismét ritkulnának. Újabb és uiabb szikla csü­csök —- ez itt a Atóliguon és az ott. az a csodála­tos néhány szikla, amely egymás felé hajlik, mint ha most akarnák egymásnak elmondani a. nr'rv titkot, amit a, világ teremtése óta őriznek, minek nevezte’él őket az ember? De nem fontos: ők tudják, hogy a nevek változnak, a nének ván­dorolnak, de ők, csak ők tudják teremtésük ha­talmas titkait! Sűrűbbek lesznek a keresztut megállói és már kívül az erdőn áll az utolsó. Hatalmas kő­tömbök feküsznek a fű között, ott a Club Alpino menedékháza és a kilátás a maga teljes pompá­jában bontakozik ki. Hószagot hoz a nyári szél a Marmelada felől. Lenn megkondulnak a ha­rangok déli harangszóra, mert Hunvadi János Nándorfehérvárnál legyőzte a törököt . . . Megszólal a mult és ugyanakkor a magasból megszólal a jelen hangja: egy repülőgép bu­gása. Viszi Münchenbe az utasokat Trentoból. Rendes szolgálat. Itt megy el mindennap. Le­győzte a begyet, az „adottságot, melyén változ­tatni nem lehet“, de amely fölött úrrá lehet Eltűnt a gép. Arra két titkolódzó sziklára téved a szemem. Szeretném hallani mit monda nak egymásnak. — Talán mégse győztük le t hegyet? ^ _ Dr. Zeyk Adele barono. PEC1ALITAS «/« XV. ÉVF. 256. SZÁM. nagyszálloda Budapest VII., Erzsébet körút 45—47 Sürgönyeim: „Royalotel“ Olcsó őszi és téli eliátás Teljes penzió hideg-meleg folyóvízzel éllátott, újonnan reno­vált szobával, napi háromszor étkezéssel legalább 3 napi igénybevétel esetén P Egy heti 7 napra igénybevétel esetén P lO-tői ©5-tői 2! Borravaló lOVo-kai megváltható !! Rövidebb tartózkodásra a legnagyobb készség­gel szolgálunk igen olcsó szobaárakkal, vagy teljes penzióra vonatkozó ajánlattal. igIPjga A Színkör Mozgó bomba- műsora A jövő hét első napjaira még meghosszab­bította a Színkör Mozgó a tomboló sikert ara­tott Chevalier—Jeanette—Macdonald-film elő­adásait. A hercegnő szabója, mint az várható volt, bosszú évek óta a legnagyobb filmsiker Kolozsvárott. A hercegnő szabóját követi a ipvő hétéül :a Liebeskommandó, Gustav Fröh­lich, Dolly Haas, világfilmje. A rendezőié: Bói­vá ry és zenéiét a legdivatosabb slágerkompo­nista : Robert Stolz szerezte. —ív— A Köpenicki kapitány. (Bemutató a Royak-mozgo- ban.) A Köpenicki kapitány a háború előtti évek egyik legnagyobb szélhámossága még' élénk emlékezetében van az olvasóközönségnek. Ebből az önként kínálkozó témából a német irodalom egyik legmodernebb Írója, Kari. Zuckmeyer némi változtatással, némi kikerekités- ael, mulatságos filmet varázsolt. A Köpenicki kapitány cudvajevöleg suszter volt, aki életének föambiciójául tekintette, hogy útlevelet szerezhessen és elhagyhassa országát. Ez nem sikerült neki, ellenben különböző sticklikbe keveredett, börtönbe került, 10 évet ült ott, ahol más foglalkozás hijján katonai szakkönyveket ol­vasott, Amikor kikerült, kapitánynak adta ki magát és Köpenickiben orránál fogva vezette a hatóságokat. Ezúttal Í3 az a törekvése, hogy megkapja az útlevelét. Miután ez sem sikerült és olvasta valahol, hogy 1000 márkát kap az, aki leleplezi a Köpenicki szélhámost, jelentkezik a pénzért. Mulatságos kimagyarázások után — és itt szelídíti meg a filmíró á szélhámosságot, ártatlan rögeszmévé —- a suszter megkapja az J.000 már­kát is meg a kiutazási vízumot is. De most, hogy en­nek az útlevélnek a birtokában van, elhatározza, hogy ott marad Németországban, mert ott is lehet jól élni. A film egész 3crsa a kiváló Max Adalbert kezében van, aki derekasan ki is aknázza a szerepében rejlő lehető­ségeket é3 diadalra juttatja a filmet. ■—o— A ŞIONKOTNMOTUA nD'trtív Vasárnap egész nap: A hercegnő szabója. Maurice Che­valier, Jeanette Macdonald, Myrna Lay, Charles Buggies. Rendezte: Rpufcen Mamoulian. November 9-én, szerdán: Kadé (kisasszony. (Liebeskomi- mando.) Minden idők legnagyobb német filmope­rettje. Gustav Fröhlich, Dolly Haas. Rendezte: Bol- váry Géza. Zenéjét szerezte: Robert Stolz. ROYAL (Az uj iparkamarai palotában) Vasárnap délelőtt 11-kor matiné: Bojkott. (Diákbecsii- let.) Lil Dagover, le odor Loos, Ralph v. Goth, Ka­rín Evans. Ma, vasárnap: A Köpenicki kapitány. Max Adalberttel. Németül beszélő film, a világ legna­gyobb szélhámosságáról. A CORSO MOZI MŰSORA: Szombat, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor: Mona Lisa. Fő­szereplők: Willy Forst és Trude v. Molo. Bolváry rendezés. Stolz-zene. Vasárnap délelőtt 11 órakor nagy, szenzációs Scherloch Holmes és Pinty, Ponty matiné. Olcsó helyárak- kal: 10—15 lej.

Next

/
Thumbnails
Contents