Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-27 / 274. szám

KeietiUjsxg y XV. ÉVF. 274. SZÁM. v*gawmr- ■ ___ Vásárhelyi János és Szabó József a kolozsvári Magyar Párt nevében garanciákat kértek a polgárság nyugalmának biztosítására Nagyváradon is eljárt a Magyar Párt a városházán (Kolozsvár, november 25.) Szombaton a déli órákban megjelent a kolozsvári városházán dr. Vásárhelyi János, a Magyar Párt kolozsvári ta­gozatának az elnöke, egy küldöttség élén. A magyarpárti küldöttséget Deieu interimárbi- zottsági elnök távollétében dr. Flaviu Laurentiu helyettes elnök s az éppen jelenlevő dr. Socol' Aurel Kolozsvár város képviselője fogadták. Vásárhelyi püspökhelyettes utalva arra a nyug­talanságra, amely a december elsejei revizió- ellenes nagygyűléssel kapcsolatosan Kolozsvár város kisebbségi polgárai körében tapasztalha­tó, a város vezetőségétől a Magyar Párt kolozs­vári tagozata nevében megnyugtató kijelenté­seket kért. Kéri a város vezetőségét, hogy a nagygyűlés idejére is garantálja Kolozsvár minden polgá­rának a személyi és vagyoni biztonságát. A mai nagy nyomorúság és elégedetlenség a lelkeket amúgy is gyulékonyá teezík szélsőséges kilen­gésekre. Az ittélő magyarság a román impérium ideje alatt békés hajlandóságával, munkaszere­tetével bebizonyította, hogy az állami élet kon­szolidációiát szolgálja és sohasem avatkozott be a romáés g. nemzeti ügyeibe. — Nagy megnyugvásunkra szolgál, — mon­dotta Vásárhelyi tagozati elnök, — hogy a nagy­gyűlésre szóló egyik felhivást két román püspök irta alá, a Keleti Újság hasábjain pedig dr. Ha- (ieganu Emil miniszter és dr. Socol Aurel kép­viselő bölcs és okos szavakkal nyugtatták meg a közvéleményt. A maga részéről is hiszi, hogy a december elsejei nagygyűlés békés, nyugodt és méltóságos lefolyású lesz. Azután Flaviu Laurentiu interimárbizott- sági helyettes elnök kijelentette, hogy a ható­ságok minden óvóintézkedést megtettek. — Közös érdekűi '; ■ — mondotta. — hogy a nagygyűlés a román '0 szelleméhez méltóan nyugodt és békés mederben folyjon le, az ittélő polgárok, akik a múltban egymás mellet! békes­ségben és szeretetben megfértek, a jövőben is egymásra vannak utalva és senkinek sem érde­ke, legkevésbé a románságnak, hogy a nagy­gyűlés méltóságát megzavarják. Ez elsősorban a románságnak ártana, tehát úgy a magam, va­lamint a város vezetősége részéről nyugodt lel­kiismerettel mondhatom, hogy minden intézkedés megtörtént és biztosít­va van a nagygyűlés zavartalan lefolyása­Ekkor Socol képviselő szólt közbe és azt mondotta, hogy neki is tudomása van ezekről a riasztó hírekről, ő nem kutatja, hogy kik és milyen céllal nyugtalanítják a békés polgársá got, de ezek a román néptől távol állnak, zavart akarnak kelteni, hogy abban halászhassanak. Ezek ellen azonban a hatóságok teljes szigorral lépnek fel és minden zavartkeltő incidenst a leger elvesekben fojtanak el. Szabó József, hóstáti tekintélyes földmives kijelentette, bogy a hóstátiak évszázadok óta ezen a földön élnek, jó magyarok, de ugyanak­kor az államnak a leghűségesebb polgárai is. Az ősiek is itt éltek, ők is itt akarnak élni, ők nem akarnak menni sem Budapestre, sem Ameriká­ba. dolgozó és hűséges polgárai ennek az állam­nak s jogosan várják el, hogy az ittélő magyar­ságot semmiféle bántódás ne érje. ’ A küldöttség tagjai azután hosszasan és ba­rátságosan elbeszélgettek. A nagyváradi Magyar Párt intervenciója. (Nagyvárad, november 26.) Nagyváradon is lesz revizióellenes népgyülés. A nagyváradi nép- gyűlésre, amelyet kedvező idő esetén a Nagy- piactéren és a Szent László téren, kedvezőtlen idő esetén pedig a Katholikus Körben és a szín­házban tartanak meg. hir szerint a falusi la­kosság tízezreit, rendelték be. A Magyar Párt vezetősége az elterjedt hirek folytán a napok­ban felkereste dr. Popovici Péter megyei pre­fektust és dr. Zigre Miklós volt kisebbségi mi­nisztert, aki a népgyülósen az elnöki tisztet fogja betölteni és mindketten kijelentették, hogy a kisebbségi lakosságnak semmi oka sem lehet ag­godalomra. mert a kisebbségi lakosság ellen senki izgatni nem fog és a városban a személyi és vagyonbiztonságot a gyűlés napján is a leg- messzebbmenöen garantálja- Hasonlóképpen nyilatkozott Popovici rendőrkvesztor is. bírák pedig nagyot néztek. Igaz ugyan, hogy megren­delték a fecskendőt, de azt nem küldték el és a pénzt nem is nekik kellett volne kifizetniök, haném a korcs­maengedélyek bérlőinek. Az ügyről természetesen értesítették a dési ügyész­séget és megindult a büntigyl eljárás. Törvényszék előtt a szélhámosság. A törvényszék az elmúlt nap folyamán tárgyalta az ügyet. Heggel kilenc órakor bevonult a tanács: dr. Bodea Augustin elnök és Teodoranu bíró. Az ügyészi széket Ban dr. foglalja el. A vádlottak padján Negrutiu Emil, a Securitas egyik volt képviselője ül. A folyosót zsúfolásig megtöl­tik a beidézett ,cárvallottak és a beidézett tanuk. A paptelki bíróval kezdik. Dr. Bodea elnök: — Mondja el az ügy történetét, de figyelmeztetem, hogy csak az igazságot vállalja, mert a törvény szigo­rúan bünteti a hamisan esküvőket. — A 930-as lósorozas napján történt, hogy megje­lent nálunk Negrutiu ur. _ Mit mondott? — kérdezi az elnök. — A korcsmaenged élvekről beszélt. — Es a Securitaaról nem volt szó? — Nem. — Szóval, tüzoltófecskendőről nem beszélteKr — Nekünk azt mondotta, hogy Írjunk alá egy pa­pírt, mert ebben az esetben a korcsmajog a falu tulaj­donába megy át. Dr. Puscasiu védőügyvéd felmutatja a megrendelő­lapokat. — Ezt ön irta alá? — kérdezi a papteleki bírótól Bodea dr. elnök. — Igen. — Na látja, megrendelte a Securitas-fecskendöt, sőt a váltót is aláírta. A tanuk egyhangúan azt vallják, hogy Negrutiu azzal hitegette őket, hogy a pénzt nem ők, hanem a korcsmaengedély tulajdonosai kötelesek fizetni. A kér­désnek azonban nem is az a lényege, hanem az, hogy a Securitas felvette a nehéz összegeket és a megálla­podás ellenére nem szállította a fecskendőket. Most pedig végrehajtják a községi birákat. Nem is a falut, hanem a bírót, mint magánembert. A tanuk között vannak YVeintraub Károly, Mure- şan Valér és Popa Iof.n körjegyzők, akik ugyancsak a fennti értelemben vallanak. Mivel védekezik az ügynöki Negrutiu azzal védekezik, hogy ö figyelmeztette az embereket, hogy mit imák alá. Megtette kötelességét, a váltókat a Securitas központjához juttatta és ott történt az, ami történt. Egyébként még abban az év­ben kilépett a vállalat kötelékéből. — Jelenleg mi van a Securitas-al ? — kérdezi dr. Bodea. — Nem tudom biztosan. Ban ügyész kérésére a törvényszék újabb tanún beidézését rendelte el, mert a vádat másokra is fogják kiterjeszteni. Azokra, akik leszámitoltattálc a váltókat és nem szállítottak. A dési ügynek a sorok Írója is tanúja lehetne. E sorok Írója 1929-0en lent járt a kolozsmegyet Derite községben. Autó stoppolt a jegyzői iroda előtt. Két férfi szállt ki belőle, a jegyzőt keresték. — Sziguranca vezérfelügyelő vagyok — mondotta az egyik. — Mérnök vagyok — mondotta a másik. A Securitast kínálták. E sorok Írójának feltűnt, hogy egy óilambiztonsági vezérfelügyelő tüzoltőfecslcen- dőket árul. — Kolozsvári vezérfelügyelő? A „felügyelő" ur hallgatott. Helyette a mérnök ttv szólalt meg. — Nem kérem. Már nyugdíjban van. A körjegyző annak ellenére, hogy ajánlólevelet mutattak fel, az ajánlatot kereken visszautasította. Tudja ön, mi az a Securitas ? Szamosmegyébsn hatalmas tüzGltóíacskeodő-botrány pattant k Kilencven kozsé^s-e erőszakolták rá a Seenritas- készüléket, az aiáíraioU ötezer tejes váltókat leszá­mítolták és a fecskendőket a ma* napig sem szállították le (Dés, november 20.) A történet középpont­jában esty tüzoltót'ecskfciüiű áll. Olyan tűzoltó- fecskendő. amelyik tüzet éleszt. Ezúttal azon­ban nem egyszerű lángnyelveicet, hanem amo­lyan bűnügyi máglyát. 19^9-ben szigorú belügyminiszteri körren­delet ment helyi hatóságokhoz. Mindenekelőtt megkérdezték: Van-e a falu nk tüzoltófelsze- relése s ameunyíben nincscD. — mi az oka? Ha nincs, a. községi bírák tegyek meg a szükséges lépéseket a készülék beszerzésére. Ez a miniszteri rendelet teliesen ni kere­seti lehetőségeket teremtett. Tüzoltófecsken- dőkre tényleg szükség volt és szükség van ma is, mert csak egyeílen-egy óv alatt tcbfo mint ötvenegy erdélyi falunak a termése lett a tűz martaléka, nem is szólva arról, hogy ugyan­csak a felszerelések hiiián több száz család luft koldusszegény és földönfutó. Ez szolgáltatott alapot az alább következő „üzlet“-re: A község iria alá a váltót, a korcsmáros fizet. 1930 nyarán magas, jómegjeler.ésü szemüveges férfi jelent meg a szamosmsgyei falvakban. — A Securitas képviselője vagyok. Az emberek nagyot néztek. . — Miféle Securitas? — Tűzöl tófecske idö-készülék gyár. — Es mennyibe kerül egy készülék. — Nagyon olcsó, ötezer lej. — Igen, de nincs pénzünk. — Nem baj, nem is kell. Aláírnak egy megrende­lést és majd elküldjük a fecskendőt, az összeget pedig négy hónapon belül fogják kiegyenlíteni. — De a falunak nincsen pénze, — próbáltak ellent­mondani a községi birák. — Hiszen nou» is a falunak kell fizetnie. — Hanem? — A korcsmárosnak. Ismeretes, hogy annakidején törvényt szavaztak meg a korcsmajogokról. Falvakban csakis a községek, mint politikai személyek rendelkezhettek ‘da mérési en­gedéllyel és a magánszemélyek kezében levő korcsmá­kat be kellett volna zárni. Az ügynök azt fejtegette, hogy a pénzügyminiszteri rendelet szerint azok az em­berei',, akik a közjégtöl bérelni fogják a korcsmákat, kötelesek tüzoltófccsKendöt vásárolni s így a Securi- tas-fecskendö árát is ök fizetik meg. Ebbe szó nélkül belementek a birák. Nem a falu fizeti, de ezzel szemben a falu beszerezte a tüzoltófel- szerelést. Megegyeztek és a bírák aláírták a megrendelő- lapot a váltókkal együtt. Összesen kilencven szamosmegyei község ren­delt Sccuritas-fecskendőt. A fecskendőnek hire sincs, de a váltókat leszámítolják. A gépet azonban hiába várták. Eltelt egy hónap, két hónap, sőt két év is, de a Securitas-fecskendö még mindig nem érkezett meg. Nem így történt a fecskendő árával. A birák a ren­deléssel egyidejűleg váltót is aláírtak és ezeket a Se­curitas a megrendelés után le is számítolta. A falusi Kolozsváron aztán megtudtuk, hogy a vezérfel- ügyelö soha életében nem volt állambiztonsági inspek­tor és hogy a mérnök ur azonos az egyik kolozsvári autóügynökkel. Demeter Béla. Siessen meghallgatni a Szinkőr Mozgóban a leg« csodálatosabb hanga énekest: S$OM Moyfcítt „fl MmföFüéiiyf-ben JÖN s Egy dal, egy csók, egy lány ISolváry és Róbert $foix u| remek müve. A főszerepekben: Gustav Fröh­lich, Gretl Theimer, Halmai Ti­bor, Fritz Grtinbaum, Eggerth Márta, Hajos Béla zenekara.

Next

/
Thumbnails
Contents