Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-27 / 274. szám

XV. ÉVF. 274. SZÁM. KeietiDjsíg Bethlen Ggörgg pdrtelnőh öínegyedórds megbeszélést folytatott IRanin miniszterelnökkel Sürgős intézkedésekről, amelyek a tár­sadalmi béke érdekében szükségesek (Bukarest, november 26.) A Magyar Párt parlamenti tevékenységének a tervszerűségét állapította meg a parlamenti csoportnak az ér­tekezlete és számot vetett azokkal a feladatok­kal, amelyeket a csoport tagjainak a parlamenti tevékenységen kivül Bukarestben kell intéznie. Ezeknek a feladatoknak egy része általános jel­legű kisebbségi elvi kérdés, másik része a leg­aktuálisabb sérelmek és panaszok ügyének a képviselete. A pártelnök Maniunál. Gróf Bethlen György, a Magyar Párt el­nöke pénteken délután a kamara egyik tanács­termében mintegy ötnegyedórás megbeszélést folytatott Maniu miniszterelnökkel. Az eszme­csere során az erdélyi magyarságot érintő szá­mos fontos kérdés került szóba, Így többek kö­zött a kolozsvári hostáti kisgazdáktól kisajátí­tott földterületek kérdése, a felekezeti tanítók és papok, valamint a magyar nyugdíjasok illet­ményhátralékainak ügye, a nyelvvizsga ürü­gyével elbocsátott magyar vasutasok, valamint az iskolai névelemzések problémája. Az eszme­csere rendén a Magyar Párt elnöke több olyan körülményre hivta fel a kor­mány fejének a figyelmét, melyek a pol­gári egyenlőség és a társadalmi béke ér­dekében sürgős orvoslást követelnek. A miniszterelnök megértő érdeklődést mutatott az elébe tárt kérdések iránt. A bukaresti értekezlet. A parlamenti csoport értekezletén behatóan foglalkoztak az iskolaügyekkel és ezzel kapcso­latban a tanítók helyzetevei. Megállapították, Revízió, anti-revizió, ezek a szavak röpködnek most Kolozsvárt a levegőben, akárliova megyünk és akárhova né­zünk, A kirakatokban hatalmas plakátoszlopok, a helyi és bukaresti román sajtó orgánumaiban óriási cikkek, amelyek nem elégednek meg a de­cember elsejei nagygyűlés propagálásával, ha­nem régmúlt idők szomorú eseményeit szedik elő hangulatkeltésképp. Nem tagadjuk, minket ennek a kérdésnek ismételt felvetése kényelmet­lenül érint. Aki az elmúlt másfélévtized törté­nelmének lapjaira visszafordít, az objektiven megállapíthatja, hogy az erdélyi magyarság messzemenően került minden alkalmut, hogy akár a revizionista, akár az antirevizijnista mozgalmakban állást foglaljon. Sokszor vetették ugyan a szemünkre, hogy a külföldi sajtó cik­keit és híradásait a kisebbségi lapok reprodu­kálták, de mi ismét csak kérdéssel válaszolunk: ki volt az, aki a harangok félreverésében elől­járt, a kisebbségi vagy a román sajtó-e? Mert amíg mi minden esetben megelégedtünk a kül­földi híreknek száraz, kommentárnélküli le- nyomtatásával és még a címzésnél is ügyeltünk arra, hogy sem egyik, sem másid oldalon ne okozzunk felesleges izgalmakat, addig a több­ségi sajtó, mint szenzációt élezte ki a legjelen-\ féktelenebb helyről eredő vélemény-adást is, ter-j mészetesen felhasználva az alkalmat az irre-1 denţa vádak ellenünk szegzésére. Mi tehát a mi álláspontunk1 Az erdélyi magyarság ebben a kérdésben döntő faktor nem lehet, nekünk nem lehet feladatunk külpolitikai kérdéseket irányí­tani, azoknak intézésébe beleszólni, Puff erek azonban nem akarunk, nem szeretnénk lenni. Mit tehetünk mi róla, ha Churchill ur véleményt nyilvánít és ezt a véleményt az angol'sajtó úgy kommentálja, ahogy jónak látja? Bűnösök va­gyunk-e mi abbgn, hogy Európának ebben a félreeső sarkában élünk és életlehetőségeinket munkával, szorgalommal, a velünk egymás mel­lett élő népek megbecsülésével próbáljuk meg­védeni? Bün-e az, hogy magyarok vagyunk? Lehet-e minket felelőssé tenni azért, mint ahogy egy most megjelent röpirat szerzője felelőssé igyekszik tenni, hogy a forradalmi idők viha­rában atrocitások is történtek Erdélyben. Min­den tiszteletünk azokkal az erdélyi román poli­tikusokkal szemben, akik elismerik az erdélyi magyarság konszolidációs munkáját és akik óva intenek mindenkit, ne áldozzák fel az érdé lyi románság és magyarság békéjét hangulatok­nak. De tisztában vagyunk azzal is, hogy a fel­izgatott tömegszenvedélyt nem mindig irányít­hatják a józanság hangjai. Pedig a józanság igazán azt diktálja, hogy az egymás megbecsü lése még mindig hasznosabb, mint a népszenve­délyek egymás elleni uszítása. Hosszú szünet után ismét megnyílnak a kolozsvári Magyar Színház kapui. Még nem tudjuk, sikerült-e a színház igazgatóságának eredményesen interveniálni Bukarestben és visszavonatni a három külföldi honosságú színész kiutasítását. Véleményünk szerint azonban ennek a kérdésnek nem szabad befolyást gyakorolnia a kolozsvári színészet éle­tére- A színház minden időben központja volt az emberek kritizáló hajlandóságainak és minden­ki, aki megfizeti egy szer-kétszer a belépődíjat, de még inkább azok, akik valamilyen jogcímen ingyen járnak a színházba, hivatottaknak ér­zik magukat arra, hogy felöltsék a mükritikus tógáját és Ítéljenek elevenek és holtak fölött. Nekik Tóth Elek, ez az európai értelemben is igen kiváló művész: öreg ripacs, Fekete Mihály, aki budapesti viszonylatban is jeles rendező és pompás jellemszinész, nem elég fiatal már, a Poór Lili művészetével szemben is megvannak primitív kifogásaik és általában ezeknek az uraknak és hölgyeknek semmi sem jó, semmi sem eléggé nívós. Egy pillanatig sem áltatjuk sem magunkat, sem a közönséget azzal, hogy a színházban reinhardti magaslaton álló művé­szetet szervíroznak nekünk. Abban azonban bi­zonyosak vagyunk, hogyha a drákói kritika ál­arcába bújva végleg elijesszük az amugyis le olvadt közönséget a szinházbajáráslól, magunk vagyunk azok, akik a lélekharangot sietünk meghúzni az erdélyi magyar színészet fölött. A „leépítés“ rossz magyar szó ugyan, azonban e hogy bármennyire is méltányolja a Magyar Párt az állam súlyos helyzetét, nem nyugodha- tik bele az államsegély elmaradásába, mert ez a tanítókat hihetetlen nyomorúságba döntötte. Ötszáz lej havi éhbérért dolgoznak a kisebbségi tanítók, akiknek a helyzetén sürgősen javítani kell. A nyugdíjasok helyzetében tagadhatatlanul javulás mutatkozik. Amióta a nemzeti-paraszt- párt van uralmon, kiutalják a nyugdijakat és a nyugdíjügyek elintézése is sokkal gyorsabb menetű, mint azelőtt. De temérdek visszaélés mutatkozik e téren, sápokat szednek a nyugdíj- kiutalásokért alsóbb közegek és ezeket a vissza­éléseket meg kell akadályozni. Csikmegyében valóságos gúnyt űznek a nyugdíjasokkal. A Magyar Párt elhatározta, hogy Mamu miniszterelnökhöz fordul és orvoslást kér ezekre a bajokra. Az értekezlet ezután a magyar vasutasok pa­naszait tárgyalta. Különösen a folytonos nyelv­vizsgák ellen tiltakozik, amelyeknek a vasutaso­kat számtalanszor vetik alá, hogy azokat is, akik többször sikerrel vizsgáztak, kiszorítsák állásaikból, A Magyar Párt memorandumban fog fordulni Mirto közlekedésügyi miniszter­hez ennek a hajszának a megszüntetése végett. Elhatározták, hogy a tanítói kérdéseket Laár Ferenc, a nyugdíjasokét Sulyok István és a vasutasokét Hegedűs Nándor fogja intézni. Végül a mezőgazdasági adósságok ügyéről terjesztett elő referátumot Gál Miklós. A párt módot fog találni arra, hogy a tagozatok utnán teljes mértékben felvilágosítsa a magyar gazdá­kat jogaikról és kötelességeikről. Haas hancelíárieiőír visszaadta msgbizatdsdí (Berlin, november 26.) Kaas dezignált kancellár visszaadta megbízatását, miután nem tudott többséget összehozni a mai német birodalmi gyűlés pártjaiból. Hindenbnrg ui irányban tapogatózik, az azonban egészen bizonyos, hogy Papent elejtette. A kombiná­ciók előterében Neurath külügyminiszter és Schleicher tábornok állanak, de kancellár- jelöltekként emlegetik Groedeler és Óayl politikusokat is. Marlene iietrich is a csodasyBrmeh „9 szűke V Gyönyörű és megrázó film, melvet ezen a héten mutat be a „SELECT MOZGÓ“! Nem fogják tudni, mit csodáljanak előbb: Marlene felszabadult játékát, mellyel a szenvedé­lyes, kisértésbe vitt asszony figuráját alakítja, vagy a gyermek kimondhatatlan kedvességét, akinek olyan nagy szerepe van e filmben. Nem tudja, kit kövessen, szerető anyját-e, vagy haragvó apját, aki minden áron el akar válni a hűtlen Marlenetől. „A szőke Venus“ egy szenzációs Síim, melyet nem lehet elfelejteni! pillanatban nem jut jobb az eszünkbe. A leépí­tések korszakában, amikor minden ember mini­mumra zsugorította össze saját költségv>etését és minden vállalat ugyanezt cselekszi, ne le­gyünk olyan rigorózusak a színházzal szemben sem, amely szintén nem tudott kitérni a viszo­nyok nyomása elöl■ Ha olyan nagyigényiiek va­gyunk színházi téren, igyekezzünk ezeken az igényeken felülemelkedni. Legyünk elnézőek és legyünk nagylélküek is, amikor -ez az elnézés és nagylelkűség egyik legfontosabb kulturális életmegnyilvánulásunknak az életét jelenti. Ha jói megy a színház, ha elmegyünk az ál dozai ho­zatalnak legszélső mértékéig, akkor több létjo­gosultsággal követelőzhetünk is. De ha csak be­szélünk és kritizálunk cs kísérletet sem teszünk u megbénult magyar színház alá mankót adni. akkor ne csodálkozzunk rajta, ha a legyőngült színházi kálium összeesik és semmiféle erő fel nem támasztja többé. Okos anyák gyermekeik részére csak Lítschel-fsle Brly cremet használnak. Kanható minden gyógyszer- tárban és drogueriában. Ára 30 lei HETI GLOSSZÁK

Next

/
Thumbnails
Contents