Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-27 / 274. szám
XV. ÉVF. 274. SZÁM. KeietiDjsíg Bethlen Ggörgg pdrtelnőh öínegyedórds megbeszélést folytatott IRanin miniszterelnökkel Sürgős intézkedésekről, amelyek a társadalmi béke érdekében szükségesek (Bukarest, november 26.) A Magyar Párt parlamenti tevékenységének a tervszerűségét állapította meg a parlamenti csoportnak az értekezlete és számot vetett azokkal a feladatokkal, amelyeket a csoport tagjainak a parlamenti tevékenységen kivül Bukarestben kell intéznie. Ezeknek a feladatoknak egy része általános jellegű kisebbségi elvi kérdés, másik része a legaktuálisabb sérelmek és panaszok ügyének a képviselete. A pártelnök Maniunál. Gróf Bethlen György, a Magyar Párt elnöke pénteken délután a kamara egyik tanácstermében mintegy ötnegyedórás megbeszélést folytatott Maniu miniszterelnökkel. Az eszmecsere során az erdélyi magyarságot érintő számos fontos kérdés került szóba, Így többek között a kolozsvári hostáti kisgazdáktól kisajátított földterületek kérdése, a felekezeti tanítók és papok, valamint a magyar nyugdíjasok illetményhátralékainak ügye, a nyelvvizsga ürügyével elbocsátott magyar vasutasok, valamint az iskolai névelemzések problémája. Az eszmecsere rendén a Magyar Párt elnöke több olyan körülményre hivta fel a kormány fejének a figyelmét, melyek a polgári egyenlőség és a társadalmi béke érdekében sürgős orvoslást követelnek. A miniszterelnök megértő érdeklődést mutatott az elébe tárt kérdések iránt. A bukaresti értekezlet. A parlamenti csoport értekezletén behatóan foglalkoztak az iskolaügyekkel és ezzel kapcsolatban a tanítók helyzetevei. Megállapították, Revízió, anti-revizió, ezek a szavak röpködnek most Kolozsvárt a levegőben, akárliova megyünk és akárhova nézünk, A kirakatokban hatalmas plakátoszlopok, a helyi és bukaresti román sajtó orgánumaiban óriási cikkek, amelyek nem elégednek meg a december elsejei nagygyűlés propagálásával, hanem régmúlt idők szomorú eseményeit szedik elő hangulatkeltésképp. Nem tagadjuk, minket ennek a kérdésnek ismételt felvetése kényelmetlenül érint. Aki az elmúlt másfélévtized történelmének lapjaira visszafordít, az objektiven megállapíthatja, hogy az erdélyi magyarság messzemenően került minden alkalmut, hogy akár a revizionista, akár az antirevizijnista mozgalmakban állást foglaljon. Sokszor vetették ugyan a szemünkre, hogy a külföldi sajtó cikkeit és híradásait a kisebbségi lapok reprodukálták, de mi ismét csak kérdéssel válaszolunk: ki volt az, aki a harangok félreverésében előljárt, a kisebbségi vagy a román sajtó-e? Mert amíg mi minden esetben megelégedtünk a külföldi híreknek száraz, kommentárnélküli le- nyomtatásával és még a címzésnél is ügyeltünk arra, hogy sem egyik, sem másid oldalon ne okozzunk felesleges izgalmakat, addig a többségi sajtó, mint szenzációt élezte ki a legjelen-\ féktelenebb helyről eredő vélemény-adást is, ter-j mészetesen felhasználva az alkalmat az irre-1 denţa vádak ellenünk szegzésére. Mi tehát a mi álláspontunk1 Az erdélyi magyarság ebben a kérdésben döntő faktor nem lehet, nekünk nem lehet feladatunk külpolitikai kérdéseket irányítani, azoknak intézésébe beleszólni, Puff erek azonban nem akarunk, nem szeretnénk lenni. Mit tehetünk mi róla, ha Churchill ur véleményt nyilvánít és ezt a véleményt az angol'sajtó úgy kommentálja, ahogy jónak látja? Bűnösök vagyunk-e mi abbgn, hogy Európának ebben a félreeső sarkában élünk és életlehetőségeinket munkával, szorgalommal, a velünk egymás mellett élő népek megbecsülésével próbáljuk megvédeni? Bün-e az, hogy magyarok vagyunk? Lehet-e minket felelőssé tenni azért, mint ahogy egy most megjelent röpirat szerzője felelőssé igyekszik tenni, hogy a forradalmi idők viharában atrocitások is történtek Erdélyben. Minden tiszteletünk azokkal az erdélyi román politikusokkal szemben, akik elismerik az erdélyi magyarság konszolidációs munkáját és akik óva intenek mindenkit, ne áldozzák fel az érdé lyi románság és magyarság békéjét hangulatoknak. De tisztában vagyunk azzal is, hogy a felizgatott tömegszenvedélyt nem mindig irányíthatják a józanság hangjai. Pedig a józanság igazán azt diktálja, hogy az egymás megbecsü lése még mindig hasznosabb, mint a népszenvedélyek egymás elleni uszítása. Hosszú szünet után ismét megnyílnak a kolozsvári Magyar Színház kapui. Még nem tudjuk, sikerült-e a színház igazgatóságának eredményesen interveniálni Bukarestben és visszavonatni a három külföldi honosságú színész kiutasítását. Véleményünk szerint azonban ennek a kérdésnek nem szabad befolyást gyakorolnia a kolozsvári színészet életére- A színház minden időben központja volt az emberek kritizáló hajlandóságainak és mindenki, aki megfizeti egy szer-kétszer a belépődíjat, de még inkább azok, akik valamilyen jogcímen ingyen járnak a színházba, hivatottaknak érzik magukat arra, hogy felöltsék a mükritikus tógáját és Ítéljenek elevenek és holtak fölött. Nekik Tóth Elek, ez az európai értelemben is igen kiváló művész: öreg ripacs, Fekete Mihály, aki budapesti viszonylatban is jeles rendező és pompás jellemszinész, nem elég fiatal már, a Poór Lili művészetével szemben is megvannak primitív kifogásaik és általában ezeknek az uraknak és hölgyeknek semmi sem jó, semmi sem eléggé nívós. Egy pillanatig sem áltatjuk sem magunkat, sem a közönséget azzal, hogy a színházban reinhardti magaslaton álló művészetet szervíroznak nekünk. Abban azonban bizonyosak vagyunk, hogyha a drákói kritika álarcába bújva végleg elijesszük az amugyis le olvadt közönséget a szinházbajáráslól, magunk vagyunk azok, akik a lélekharangot sietünk meghúzni az erdélyi magyar színészet fölött. A „leépítés“ rossz magyar szó ugyan, azonban e hogy bármennyire is méltányolja a Magyar Párt az állam súlyos helyzetét, nem nyugodha- tik bele az államsegély elmaradásába, mert ez a tanítókat hihetetlen nyomorúságba döntötte. Ötszáz lej havi éhbérért dolgoznak a kisebbségi tanítók, akiknek a helyzetén sürgősen javítani kell. A nyugdíjasok helyzetében tagadhatatlanul javulás mutatkozik. Amióta a nemzeti-paraszt- párt van uralmon, kiutalják a nyugdijakat és a nyugdíjügyek elintézése is sokkal gyorsabb menetű, mint azelőtt. De temérdek visszaélés mutatkozik e téren, sápokat szednek a nyugdíj- kiutalásokért alsóbb közegek és ezeket a visszaéléseket meg kell akadályozni. Csikmegyében valóságos gúnyt űznek a nyugdíjasokkal. A Magyar Párt elhatározta, hogy Mamu miniszterelnökhöz fordul és orvoslást kér ezekre a bajokra. Az értekezlet ezután a magyar vasutasok panaszait tárgyalta. Különösen a folytonos nyelvvizsgák ellen tiltakozik, amelyeknek a vasutasokat számtalanszor vetik alá, hogy azokat is, akik többször sikerrel vizsgáztak, kiszorítsák állásaikból, A Magyar Párt memorandumban fog fordulni Mirto közlekedésügyi miniszterhez ennek a hajszának a megszüntetése végett. Elhatározták, hogy a tanítói kérdéseket Laár Ferenc, a nyugdíjasokét Sulyok István és a vasutasokét Hegedűs Nándor fogja intézni. Végül a mezőgazdasági adósságok ügyéről terjesztett elő referátumot Gál Miklós. A párt módot fog találni arra, hogy a tagozatok utnán teljes mértékben felvilágosítsa a magyar gazdákat jogaikról és kötelességeikről. Haas hancelíárieiőír visszaadta msgbizatdsdí (Berlin, november 26.) Kaas dezignált kancellár visszaadta megbízatását, miután nem tudott többséget összehozni a mai német birodalmi gyűlés pártjaiból. Hindenbnrg ui irányban tapogatózik, az azonban egészen bizonyos, hogy Papent elejtette. A kombinációk előterében Neurath külügyminiszter és Schleicher tábornok állanak, de kancellár- jelöltekként emlegetik Groedeler és Óayl politikusokat is. Marlene iietrich is a csodasyBrmeh „9 szűke V Gyönyörű és megrázó film, melvet ezen a héten mutat be a „SELECT MOZGÓ“! Nem fogják tudni, mit csodáljanak előbb: Marlene felszabadult játékát, mellyel a szenvedélyes, kisértésbe vitt asszony figuráját alakítja, vagy a gyermek kimondhatatlan kedvességét, akinek olyan nagy szerepe van e filmben. Nem tudja, kit kövessen, szerető anyját-e, vagy haragvó apját, aki minden áron el akar válni a hűtlen Marlenetől. „A szőke Venus“ egy szenzációs Síim, melyet nem lehet elfelejteni! pillanatban nem jut jobb az eszünkbe. A leépítések korszakában, amikor minden ember minimumra zsugorította össze saját költségv>etését és minden vállalat ugyanezt cselekszi, ne legyünk olyan rigorózusak a színházzal szemben sem, amely szintén nem tudott kitérni a viszonyok nyomása elöl■ Ha olyan nagyigényiiek vagyunk színházi téren, igyekezzünk ezeken az igényeken felülemelkedni. Legyünk elnézőek és legyünk nagylélküek is, amikor -ez az elnézés és nagylelkűség egyik legfontosabb kulturális életmegnyilvánulásunknak az életét jelenti. Ha jói megy a színház, ha elmegyünk az ál dozai hozatalnak legszélső mértékéig, akkor több létjogosultsággal követelőzhetünk is. De ha csak beszélünk és kritizálunk cs kísérletet sem teszünk u megbénult magyar színház alá mankót adni. akkor ne csodálkozzunk rajta, ha a legyőngült színházi kálium összeesik és semmiféle erő fel nem támasztja többé. Okos anyák gyermekeik részére csak Lítschel-fsle Brly cremet használnak. Kanható minden gyógyszer- tárban és drogueriában. Ára 30 lei HETI GLOSSZÁK
