Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-25 / 272. szám

XV. ÉVF. 272. SZÁM. KeletiUjsjxg Tlínlescn bejelentette az orosz eggezméng megblDsnldsdt .10; ,ylöl ÍSüC jíjj óío: Ma is a Kellog-paktum törhetetlen hive — Va'dá- ról nem beszélt, de elmondotta, hogy lorga miatt mondott le először — Az oroszok nem akarták újra felvenni a tárgyalást (Bukarest, november 24.) Titulescu elmon­dotta nagyon érdekes expozéját az orosz-román h&J^zştrol. A kamarai ülésnek olyan ünnepé­ivé keretet adtak, amilyen még a talán a par­lamenti megnyitónak sem volt. Maniu vezetésé­vel yoault be a terembe a kormány, minden mi- niöster. A karzatok olyan zsúfoltak voltak, amilyen zsúfoltság alig volt az utóbbi időben. Titulescu az expozé előadásában a tőle megszo­kott szónokiassággal beszélt, a nemzeti érzé­sekre apellálva. Erkölcsi lehetetlenség. Napirend előtt, nem miniszteri pádból, ha­nem a szónoki emelvényről mondotta el beszé- dét. — Kijelentem — kezdette —, hogy nem ve- zet az orosz szovjet ellen semmi különös érzés és kijelentem, senki jobban nem kívánja a jó­szomszédi viszonyt a szovjettel, mint én. Ezért kívánom, hogy egyetlen szavamat, egyetlen ki­jelentésem se értelmezzék úgy, mintha kritikát akarnék mondani az orosz szovjetről. Részemre, aki tizenhat éve vagyok minisztere Romá­niának, aki aláírtam a békeszerződést, amely örök időre az anyaországhoz csatolta Erdélyt, részemre, aki Romániát képviseltem az összes nemzetközi konferenciákon, erkölcsi lehetetlenség volna, hogy az ország nagy érde­keit a személyes vita medrébe sodorjam.’ Lényegbeli különbség. Ismeretes — mondotta —, hogy még a Iorga-kormány tárgyalásokat kezdett az orosz megnemtámadási paktum ügyében s amikor a Vaida, majd a Maniu-kormány vette at az ügyeket, akkor ez is kijelentette, hogy hajlandó a_ tárgyalásokat folytatni. Az október 29-i mi­nisztertanács egyhangúlag elfogadta az én eía- boratumomat, amelyet a paktum szövegére vo­natkozólag előterjesztettem. Leszögezte ez az állásfoglalás, hogy Románia őszintén kívánja a megegyezést. De leszögezte azt is, hogy Romá­nia részére nem tartalmazhat a paktum hátrá­nyosabbat, mint amit a Kellog—Briand-pak- tum tartalmaz. —- A Kellog-paktum szövege és a megnem­támadási szöveg tervezete között lényegbeli differenciák vannak. A Kellog-paktum első pontja leköti a világ ötvenöt nemzetét, bog:/ egymással szem­ben sem bántólag. sem sértöíeg fel nem lépnek és nem használnak egymás ellen nemzetpoliti­kai eszközöket. A paktum második pontja kö­telezi az államokat, hogy a köztük felmerülő ellentéteket és vitákat békés utón intézik el. Ezzel szemben az orosz-román paktum terve fel­függeszti ezt a két legfontosabb pontot. További hátránya a megnemtámadási egyezmény terveze­tének az, hogy csak bárom évre szól és közös megegyezéssel további két évre meghoss?abbit- ható. Tehát legfennebb öt évre nyújtja a bizton­ságod és nyugalmat, mig a Kellog-paktum örök időre._ öt év múlva tehát a szovjet felhatalmazást kan román te­rületnek fegyveres elfoglalására, még pedig anélkül, hogy a támadásról vagy en­nek indokolásáról előzetesen értesítené Romá­niát. Egy kérdés Titulescuhoz. — Gafencu félbeszakítja Titulescut és azt mondja: — ön bizonyos értelmezést ad a Briand— Kellog-paktumnak. Lehetséges, hogy a Nép- szövetség is igy értelmezi ezt, de Oroszország nem tágja a Népszövetségnek és igy a Népszö­vetség interpretálása nem kötelező Oroszor­szágra,. Honnan tudja ön miniszter ur, hogy éfib oroszok is úgy magyarázzák ezt a , megegyezést, mint ön? —Szó lehetett volna arról, hogy Francia- ország és Lengyelország úgy értelmezik a pak­tumot, mint mi és ennek az értelmezésnek a konklúziójában mellettünk állanak. Azonban ugyanez a Franciaország és Lengyelország szükségesnek tartották külön megnemtámadási szerződést kötni a szovjettel a Kellog-paktum ellen, .önként adódik a kérdés, vájjon ezek sze­rint a lengyelek és a franciák úgy értel- mezikţe a Kellog-paktumot mint mi? Ezekre a kérdésekre szerettem volna választ kapui. Goga valamit közbeszól, mire Gafencu azt mondja: — Nem magát kérdeztem, hanem Titulescut. Titulescu: Én úgy tudom, hogy én beszélek és önöknek kell engemet meghallgatni. Én nem azért jöttem ide, hogy én hallgassam meg Önö­ket. Alkalmam lesz teljes felvilágosítást adni Gafencu urnák arról, hogyan magyarázzák az oroszok a Kellog-paktumot, Egyelőre azonban engedjék meg, hogy ne hagyjam gondolatmene­temet mégszakittatnl a közhcszóiásokíól és foly­tassam beszédemet. Az orosz válasz. — További súlyos hátránya a megnemtá­madási szerződés szövegének, hogy már az első szakasz után úgy kötelezi szerződő feleket, mint­ha azok teljesen uj megállapodást kötnének, mintha tehát a Kellog-egyezmény nem is lett volna érvényben rájuk vonatkozólag. Ezért kérte egyhangúlag a minisztertanács a paktum első mondatának ilyen módosítását: „Szerződő felek megállnpitiák, kötelezve vannak, hogy egymás ellen se violeneiával, se agresszív módon fel ne lépjenek.“ — A megnemtámadási szerződés tervezete azért is hátrányos Romániára, mert mig az orosz-lengyel egyezmény értelmében. ha valamelyik szerződő felet egy harma­dik állam megtámadná, úgy a másik szerződő fél köteles a megtámadott se­gítségére menni, addig az orosz-román tervezet szerint Románia semlegességre lenne kötelezve ilyen esetben. Ezek miatt a Romániára hátrá­nyos pontok miatt kérte a román kormány Franciaország közvetítését a szovjetnél, a szö­vegtervezet megváltoztatása érdekében. Októ­ber SQfán a francia külügyminisztérium értesí­tette a román kormányt, hogy a szovjet képvi­selőjének állítása szerint Cadere a szövegtervezetet elfogadta és a szovjet azt véglegesnek tekinti. — Ezzel szemben a tény az, hogy Cadere szerencsére semmit sem irt alá, miután csak arra volt felhatalmazása, hogy a jegyzőkönyve­ket ad referendum szignálja. November 3-án a román kormány Franciaország . közvetítésével közölte a szovjettel, hogy a Maniu-kormány is hajlandó folytatni a tárgyalásokat, de a meg­kötendő paktum nem gyengítheti a Kellog- egyezményt. Noyember 10-én a román kormány választ kapott Fran­ciaországon keresztül. hogy a Cadere által elfogadott szöveget végle­gesnek tekintik. Nincs tárgyalás. — Tudja meg az egész világ — mondta emelt hangon Titulescu —, hogy Románia a leg- békésebb államok egyike. (Nagy taps a többsé­gieknél.) Ezért vettük fel és folytatjuk a szov­jettel a közvetlen tárgyalásokat, de mindenki­nek tudomásul kell vennie azt is. hogy ez az ország mélységesen nemzeti és igy nem fogad; hat el semmi olyant, amely biztosított nemzeti érdekeit sértené. Visszautasítottuk tehát azt a szovjet-formulát, amelyben benne volt a jelen­legi és a jövőbeni vitás kérdés is, minthogy visszautasította azt a Vaida-kormány is. — Mi tehát akkor ebben az ön érdeme? — kérdezte Boteunu kormánypártig Titulescu: Ami a kÖzvetlery|fárgyaIásokat illeti, melyről, okom van azt hinni, hogy már a mi kovmánvrajutásunk előtt megszakadtak, ezek nem vehetői: fel ismét, mert a szovjet nem hivott minket tárgya­lásra, hanem csak az egyezmény aláírá­sára. . — Románia kormánya nagy sa.irunatara történik ez s minden feleloRseget^etharit magá­ról. Maradunk tehát a Kellog-paktum mellett. Titulescu már februárban otthagyta Londoni Titulescu beszéde további folymán a Kel­log-paktumot dicsén. Azután meglepetéssze­rűen mondja el, lipgy ,a Jőfgatkprmáhy úgy vette fői a tárgyalásokat aZ oroszokkal, hogy őt erről nem értesítette s a tárgyalások tíiene- téről sem införnjálta. Emiatt ­ez év februárjában otthngv'n Londont, hazajött és lemondott mind a bét meg­bízatásáról, amit Románia képviseleté­ben viselt. Csak felsőbb helyről jött intervenciónak a következtében vonta visszá lemondását és utazott vissza Londonba. — És mi történt volna, ha nem jön haza? —- kérdezte Cuza, Ha Isten volnék, meg tudná«» mondani — felelte Titulescu. Beszéde végén kijelentette, heg©/ ha. a meg­nemtámadási szerződés orosz formuládat elfo­gadják, ez lett volna jogi csatornája bizonyos revíziós igé­nyeknek, amelyek Besszarábiából átter­jedtek volna az ország többi határaira. A határokat a békeszerződések változatlanok­nak jelentették ki s ezért román -xnem irhát alá olyan egyezményt, mely a békeszerződése­ket megingathatja. -Jte1 . , Bratianu Gehorghe és Duca szólaltak fel a külügyminiszteri bejelentéshez. qín A tejbe csempészett patkányméreg két emberéletet eltolt ki A bestiális vadházastársak megmárgezték törvényes házas­társukat — A patkányméregtől borzalmas kínok között haltak meg a szerencsétlen áldozatok (Pozsony, november 24.) A pozsonyi esküdtbiróság közelebbről páratlan bűnügy főtárgyalását tartja meg. Vrána Vencel bazini vasutas és vadházastársa, Mlkvi Anna kerülnek a vádlottak padjára, hogy borzalmas bűnükről számot adjanak. Mindketten megmérgezték házastársukat, hogy eltávolítsák egybekelésüknek aka­dályát. A gonosztevők letartóztatásuk után azt ámítot­ták, hogy a gyilkosságokhoz semmi közük, mert nem tehetnek róla, hogy házastársuk öngyilkosságot köve­tett el. A vizsgálat hcltporitra jutott, amikor egy, a ha­tóságok kezébe került dokumentum mindent megma­gyarázott. A váratlan fordulatot egy levél idézte elő, amelyet Vrána Vencel leánya, Mária irt nagynéniének. A levélben Vrána Mária leírja azokat a. gyanús Bzimptomákat', amelyek anyja halálát megelőz­ték, egyebek között, hogy a haja kihullott, tes­ten foltok támadtak s ezekbet annak a gyanú­nak ad kifejezést, hogy az anyja halála körül valamilyen rettenetes titok lappang. Az apa és leánya szembesítése drámai izgalmak között folyt le és megszakítás nélkül délelőtt 10 órától délután 5 óráig tartott. A bizonyítékok súlya alatt az eddig konokul tagadó Vrána Vencel megtört és beis­merő vallomást tett. Részletesen elmondta, hogy mi- kép tette el láb alól feleségét, aki útjába állott Mlkvi Annával való szerelmi viszonyának. Előadta, hogy a mérgezést jmtkünyirtö szerrel r követte cl. Ez a patkányirtó táliumot tartalmaz és bármely dro­gériában kapható, de csak hatósági bizonyitvány fel­mutatása ellenében. A patkányirtó szert egy pozsonyi drogériában vásárolta 1930 szeptemberében, hatósági bizonyítványa nem volt. Összesen hat tubust vásárolt, darabját 20 koronáért s a mérget azután időközönként belekeverte felesége ételébe, fökép rizsbe és tejbe. A méreg hatása csak hónapok múltán mutatkozott, Vrána Vencelnó 1931 február 12-én Lipötvárctt meg­halt. A temetés után Vrána Vencel nyomban átköltö­zött Bazinba, szeretője, Mlkvi Anna házába. Itt éltek azután hármasban néhány hónapig, mig Mikvi Anna hasonló módon ol nem tette férjét láb alól. Mlkvi Anna szintén patkánymérget kevert férje ételébe s a s simptom sík között, mint Vranáné, 19S1 ju­nius 81~őn, pünkösdkor halt meg. Vrána Vencel a vizsgálóbíró előtt azt hangoz­tatta, hogy felesége megmérgezésére szeretője, Mlkvi Anna biztatta fel. A beismerő vallomás birtokában dr. Bcuoek vizs­gálóbíró elvezettette a fogházból Mlkvi Annát is és most hármas szembesítés következett, amely ugyancsak bővelkedett drámai feszültségű jelenetekben. A leány, apja és szeretője állottak egymással szemben s amikor a vizsgálóbíró Mlkvi Anna elé tárta, hogy szeretője mindent beismert, az asszony is megtört és mindent bevallott. — Beismerem — mondotta halkan — mindent beismerek, csalt hagyjanak már békében. J5n mérgeztem meg az uramat, de mérget Vrána Venceltől kaptam. Most az egyik bünö3 a másikra szeretné áthárítani a felelősséget.

Next

/
Thumbnails
Contents