Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-23 / 270. szám

e fCtiETiUjsm XV. ÉVF. 270. SZÁM. Kuba rémnapjai Lezajlóit Szilágysomlyó hármas ünnepe Megrázó részletek a szörnyű tornádóról, amely elsöpört a löld színéről két kubai várost — Hajókat és embere­ket röpített a levegőbe a borzalmas erejű vihar Havanna, november. Csak szűkszavú távirati jelentések adtak hirt ar­ról a borzalmas szerencsétlenségről, amely Kubában pusztított. Ezek a jelentések még csak megközelítő ké­pét sem tudták adni annak a rettenetes istenítéletnek, 'amely végigvonult Kuba felett és több.ezer emberéletet v.övetelt áldozatul. A szörnyű pusztításról most érkezett meg az első részletes tudósítás, amely megrázó drámai “rövel tárja fel a rettenetes tornádó borzalmait. Kabulnak a tömegpánik hiénái. Fojtott fülledtség borult Havannára. Még a meg­szokott esti enyhület, amely a mexikói öböl felől szo­kott jönni, hogy könnyebbséget és kellemes hűvösséget hozzon a nagyváros lakóinak, az is elmaradt. Valami furcsa veszedelemérzés vibrált a levegőben. Az ember szinte érezte, hogy katasztrófa közeledik. Egész Ha­vannát hideglclésszerü láz emésztette. Még a kikötői butikokban is, ahol csak úgy ömlik a cukornádpálinka és a nyomornegyedek feketeszemü asszonyai idegen matrózokkal táncolják a culebrát, nyugtalan hangulat uralkodott. A rendőrségnek is sok dolga akadt, hogy féken tarthassa a desperadokat. Egyre nyomasztóbb lett az atmoszféra és egyszer csak elterjedt a rémhir, hogy Puerto de Principe a délkeleti parton elpusztult a tornádó következtében. A tenger kiöntött és minden életet elpusztított. Két­ségbeesett emberek — Így szóltak az első hírek — a dokkokra és a cukornádföldekre menekültek. Minden rend felbomlott, a megvadult négerek és meszticek ki­rabolták a katasztrófa túlélőit. Ostromállapot. Szerencsére a Santa Cruz és Havanna közötti ká­bel nem szakadt el. Mackadó tábornok, Kuba elnöke, rögtön részletesen referáltatok magának és energikus rendszabályokhoz nyúlt. A borzalmas vihar által suj- 1 tott területeken azonnal kihirdették az ostromállapo­tot, segitőexpediciókat szerveztek és csapatokat mozgó­sítottak azzal a paranccsal, hogy a borzalmas pusztítás hiénáit minden izgalom nélkül agyon kell lőni. A kor­mány nyomban orvosokkal, egészségügyi személyzettel és élelmiszerekkel ellátott hajót indított a katasztrófa ;által sújtott vidékre. Bömböl az ég és a tenger. Közben egyre-másra érkeztek a jelentések és las­sanként kialakult az irtóztató pusztulás képe. Kiderült, hogy a négyezer lakosú Santa Cruzban és Puerto de Prlnclpében több mint háromezer embert pusz­tított el a szökőár. Rémes részletek kerültek nyilvánosságra. A tenger és a fekete ég hirtelen valami forrongó káosszá egyesült. A tenger mélyéből Irtózatos bömbölés harso­gott, a partokon lévő kisebb hajók elszabadul­tak láncaikról, a rettenetes erejű tornádó fel- repitette őket a levegőbe, hogy azután elnyel­jék a hullámok. Számos gőzhajót úgy a mólóhoz nyomott az orkán, hogy azok palacsintává lapultak. Ezután a város felé vonult a vihar. Az első szélrohamok leskalpolták a há­zakat, a pálmatörzsekböl ácsolt kunyhók pedig lakóik­kal együtt repültek borzalmas összevisszaságban a le­vegőbe. Az elektromos berendezkedések azonnal el­pusztultak cs a rémes sötétségben borzalmasan hatott a halálfélelemben kínlódó emberek sikoltása, a sebe­sültek hörgése. Ekkor aztán hirtelen, talán valami föld­alatti tengerrengé3 következtében a tenger háznagyságu hullámokban elöntötte a várost és úgy látszott, hogy minden a hullámok martaléka lesz. A szerencsétlen emberek kétségbeesetten menekül­tek a rettenetes halál clöl. Férfiak és asszonyok fel­másztak azokra a fákra, melyek még birkóztak a vihar erejével, megkapaszkodtak az ágakban, hogy a szél­rohamok el ne sodorják őket. Az ár azonban egyre emelkedett és csakhamar elérte a menekülteket, akik közül számosán ott fulladtak meg az ágak között. Ren­geteg néger a tornádó közeledtére bemenekült a tem­plomokba és könyörgő gyertyákat gyújtott szent Bor­bálának, aki a hit szerint megfékezi a vihart és a földrengést. Mindnyájan elpusztultak a templommal együtt. Az egyik kisebb város polgármestere, amikor látta, hogy mikép fulladnak meg felesége és gyermekei min­den segítség nélkül, föbelötte magát és nyomban meghalt. A kávé és a cukor paradicsomában éhínség fenyeget. Az anyagi kár felbecsülhetetlen és éhínség fenye­geti a vidéket, mert a termés és a termőföldek telje­sen tönkrementek. A kár annál inkább érezteti hatá­sát, mivel Kuba is súlyos gazdasági válságban szenved. A cukor- és dohányárak eddig még sohasem észlelt mélypontot értek' el, a termelést kontingentálták, ami viszont nagy munkanélküliséget eredményezett. A kubai kormányt rendkívül nehéz helyzetbe hozta ez a szörnyű I katasztrófa, mivel a lakosság amúgy is elégedetlen a ' jelenlegi kormányzattal. TRofnár Teronc nyilatkozik a Tfarmónia öécsi ki fütyüléséről Tlincs eféesereöoe és tizzndiíenc más ország közönségéhez feííeösz Kevés színdarabról oszlott meg úgy a ma­gyar közönség véleménye, mint Molnár Ferenc nemrégiben bemutatott Harmónia cimü darab- iáról. Előkelő kritikusok a vezető budapesti na­pilapokban hasábokon keresztül méltatták Mol­nár uj darabjának jelentőségét és kijelentették, hogy ez a darab Molnár Ferenc minden darab­jai között a leghatalmasabb alkotás. Ugyanak­kor a közönség elfordult a darabtól és unisomo jelentette ki, hogy ez a darab giccs. értéktelen, nem érdemes megnézni. Mig Budapesten a kö­zönség a nagy Írónak kijáró tiszteletképpen leg­feljebb passziv rezisztenciával tüntetett a da­rab ellen. Becsben egyenesen kifütyülték a da­rabot­Vájjon megbukott-e a darab, vagy nem bu­kott meg? Erre vonatkozólag nem érdektelen magának a szerzőnek a nyilatkozata, aki a da­rab bemutatója után Bécsben el is mondotta nézetét. Néhány percnyi udvarias beszélgetés után — irja egyik lap bécsi munkatársa, — mellének szögezzük a nem éppen udvarias kérdést, hogy mit szól ahhoz, hogy tegnap este is füttyszó j hangzott el az előadás befejezése után. Molnár! Ferenc nem tér ki a válasz elől, hanem igazi i molnárferenci szellemességgel mondja el a né­zetét­— Nem akaróul sem tagadni, sem a jelen­tőségét csökkenteni annak, hogy a közönség egy része nemtetszésének ad kifejezést a függöny legördülte után. Vitázni sem akarok a közön­ség véleményével. Azt nem lehet kívánni, hogy az. akinek tetszik a darab, ennek a tetszésnek kifejezést adjon, az pedig, akinek nem tetszik, némán hallgasson. Botorság volna azt mondani, hogy akinek a Harmónia nem nyerte meg a tetszését, az maradjon otthon, mert hiszen csak akkor tudja megállapítani, hogy tetszik-e a da­rabom. ha már végignézte és végighallgatta. Rámnézve nem vigasztaló az sem, hogy tizenki­lenc ország szerezte vieg eddig a Harmónia elő­adási jogát, tehát tizenkilenc ország közönsé­géhez fellebbezhetek a bécsi közönség Ítélete el­len. A bécsi közönség számára az a fontos, hogy neki hogy teţszik a darab és nekem Bécs ezer- fejii cézárját kellett volna meghódítanom, ami ugylátszik nem sikerült. — Anélkül,, hogy Bernard Shaw-val akar­nám összehasonlitani magam, emlékeztetnem kell az Ember és Felsöbbrendü Ember cimü Shaw-darab londoni premierjén történtekre. Mi­kor az Umber és Felsöbbrendü Ember első elő­adása után a londoni közönség zajos tüntetések­kel tapsolta a szerzőt és amikor Shaw megjelent a színpadon, hogy a tüntetést megköszönje, a legfelső galérián egyszerre fütty hangzott fel. Mindenki az elleutünleíő felé nézett, a közönség még nagyobb tapssal akarta felejtetni a nem­tetszésnek ezt a demonstrálását, amikor Shaw intett, hogy beszélni akar. Csönd támadt és Shaw az ismeretlen fütyülő ember felé fordult s ezeket mondta: — Nézze barátom, én tudom, hogy önnek igaza van. Magam is az ön véleményén vagyok, de mit tehetünk mi ketten ilyen nagy többséggel szemben? Természetesen újra tapsorkán volt a válasz és az ismeretlen fütyülő is együtt tapsolt a többiekkel. — Nekem is az a véleményem, hogy a több­ségnek tetszik a Harmónia és ez a vigasztalá­som is, meg az a hit, hogy a jövő évi darabom, amelyről most még korai volna részleteket el­árulni, osztatlan tetszést arat a bécsiek előtt is. A ROMÁN OPERA MŰSORA: Szerda, november 23.: Lammermoor-i Lucia; Schehe­razade. Péntek, november 25.: A trubadur. Vasárnap, november 27. (délután): Taanliauser, Impozáns keretek között zajlott le Szilágy- somlyón szombaton és vasárnapon az a hármas ünnepség, amikor is a Kaszinó egylet megala- kitásának százesztendős évfordulóját, Kisszan- tói Pethe Ferenc európai hirü tudós halalanak százesztendős évfordulóját és a Szilágysomlvo cimü lap megindulásának ötvenéves évíordulo- ját ünnepelték. Az ünnepségek sorsát november 19-én kezdették meg egy irodalmi est kereteben. Az irodalmi est, amelyen a varos szine-java. soţ a környék előkelőségei is megjelentek, a Város; Színházban zajlott le- Elnöki megnyitót Gyalul Farkas, az Erdélyi Irodalmi Társaság tb. alel- nöke mondott. Dr. Udvary József üdvözölte a vendégeket, majd Walter Gyula verseket olva­sott fel, Gyalul Farkas pedig magvas emlekbe- szédében méltatta Pethe Ferenc érdemeit. Vá­sárhelyi János református püspökhelyettes ma- gasszárnyalásu beszéde következett, utána Ligeti Ernő rövid előadásban mutatott rá a sajtó jelentőségére a magyar közéletben és vé­gezetül két verset olvasott fel. Rendkívül lebi­lincselő volt dr. Udvary József beszéde, aki kü­lönben ugyancsak az irodalmi est keretében fel­olvasta a Szilágysomlyó cimü lap történetét is. Az irodalmi estet jól sikerült magán és dalarda énekszámok élénkítették. Vasárnap délelőtt tíz órakor folytatódtak az ünnepségek a református templomban, ahol 1 'ásárhelyi János református püspökhelyettes hirdette az igét. A templomból a közönség a Kaszinó egyesület díszközgyűlésén vett reszt. délután egy órakor a református kultúrterem­ben bankett volt, délután négy órakor Pethe Ferenc sirját koszoruzták meg ünnepélyesen a református temetőben. Délután hat órakor val­lásos estélv keretében Vásárhelyi János tartott újabb előadást. A hármas jubileum megrendezé­sében Köblös Endre református lelkész és dr. Udvary József a Szilágysomlyó szerkesztője veh­icle ki alaposan részüket. Az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjai azzal a kellemes megnyugtató impresszióval távoztak el Szilágvsornívóról. hogy Szilágysomlyó magyar közönsége érzi ha­gyományainak kötelező erejét és szünetlenül munkálkodik kultúrájának fejlesztésén. NEMZETI DAL Rovatvezető: TARCZ A BERTALAN. A Romániai Magyar Dalosszövetség igazgatósága november 20-án tartotta meg őszi rendes ülését dr. Incsódy-Jbksman Ödön elnöklete alatt. Az elnök min­denekelőtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg a Da- lossÁövetség legújabb halottairól: dr. KUuuák János dalosszövetségi főügyész, báró Ambrózy Andor igazga­tósági tag, Béres János a Máramarosszígeti Polgári Dalkor elnöke és Butyka Vilmos a Nagyborosnyői Ref. Dalkör karnagya. Érdemeiket az igazgatóság jegyző­könyvben örökítette meg. Jelentette továbbá az elnök, hogy Szentiványi Sándor ig. tag Amerikába távozott. Lörinczi Dénes unit. és Bariba Lajos ref. lelkészek, mindketten ig. tagok, 40 éves papi jubileumot ünnepel­tek. A jegyzőkönyv felolvasása után Tái-cza Bertalan főtitkár tette meg főtitkári jelentését a Dalosszövetség ügykezeléséről, megemlítvén, hogy a központi elnökség január óta 25 esetben szállott ki, illetve látogatta meg a vidéki dalárdákat. Azután a verseny szabályzat mó­dosítására került a sor, melyre nézve kimondotta az Igazgatóság, hogy az elnökség javaslatát a hozzászólá­sokkal együtt megküldi a. kerületeknek hozzászólás vé­gett. A főtitkár örömmel jelentette, hogy a Dalosszö­vetség kebelébe 10 uj dalárda lépett be: Bonchldai Ref., Erkörtvélyasl Ref. Nőikar, Kisperegi Ref., Kolozsvári Magyar- és Honvéd uccai Ref., Marosujvári Róm. Kát., Mezöpaniti Ref., Misztótfalusi Ref., Papold Ref., Szi- lágyscmlyói Ref. Nőikar és Szovátai Ref. Dalárdák. Visszalépését bejelentette a Nagyváradi Gutenberg Dalkör. A nagybányai kerületi verseny elszámolását Tóth Kálmán, a szatmári kér. ügyv. elnöke, a nagy- cnyedi kér. verseny elszámolását pedig Fövenyessy Bertalan orsz. karnagy terjesztették elő, miket az igaz­gatóság tudomásul vett. Egyben köszönetét mondott Szőke Béla nagybányai prépostnak és Fövenyessy Ber­talan nagyenyedi tanárnak a verseny rendezéséért, va­lamint a nagyenyedi közönségnek a verseny erkölcsi és anyagi támogatásáért. Kimondotta az igazgatóság, hogy 1833 május 6. és 7. napjain, Segesváron ifjúsági dalos­versenyt é3 Petőfi sírjánál dalünnepélyt rendez. Az idén elmaradt karnagy-képző tanfolyamot a jövő év nyarán rendezi meg a Dalosszövetség. Több személyi ügy és indítvány letárgyalása után, az ülés az elnök éltetésével véget ért. Ügyvédi határidőnapló 1933, Lepap- nyomban nál, Kolozsvár, rendelve 330 la!, ké- sőbb400 Sál utánvéttel, vagy előrefizetve frankó ♦

Next

/
Thumbnails
Contents