Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-22 / 269. szám

XV. ÉVP. 269. SZÁM. KntnUjssa S HETI GLOSSZÁK m* Gyermekkori emlékeimben A letagadott megállapodás A IVfagyar Párta szociáldemokrata párttal együttes önálló lis­tával vesz! fala küzdelmet a getrozsényi község! választáson elmosódottan, de mégis kitörülhetctlenül él az a mozgalmas kép, amely a memorandumvernek egyik legizgalmasabb jelenete volt. Ezrével sereglettek be Kolozsvárra a környékbeli román falvak lakosai, hogy rokonszenvüket fejezzék ki a memorandumper vádlottjaival szemben- Az impériumváltozás óta annyi sokszor pellen­gére állított, barbárnak bélyegzett magyar­uralom nem állíthatott volna ki magának jobb bizonyítványt ennél. Az akkori rendőrség olyan taktikusan és okos diplomáciával vezette le a tüntetést, hogy még csak egy pofozkodás sem történt, előállítás sem és a demonstráló töme­gek végül is megnyugodva, békésen hazatértek. Így festett egy kisebbségi tömeg felvonulás ma­gyar időkben! Amit azért tartunk érdemesnek éppen most megemlíteni, mert Bukarestben, sőt a közel jövőben Kolozsvárt is hatalmas demon­strációkat rendeznek, elsősorban Magyarország ellenes célzattal, de például Bukarestben a re­vízió elleni tiltakozás mellékhajtásaként alapo­san helybenhagytak egy magyar újságírót és hangok hangzottak el a fővárosban élő magyar alkalmazottak haladéktalan elbocsátása mellett. Mindenesetre érdekes kontraszt, hogy az isten­telen magyar kakastollasok türelmesen asszisz­táltak egy tömeg felvonulásnál, ma pedig, ami­kor a kisebbségeknek igazán nincs kedvük tün­tetni és örülnek ha valahogy megélnek, mégis mindegyre azt csapják a fejünkhöz, hogy irre­denták és titkos revizionisták vagyunk. Wilier József már megmondta a parlamentben, hogy az ittélő magyarságot egy nevezőre hozni a re­vizionista kampánnyal sem nem lojális, sem nem észszerű. Senkinek sincs joga bennünket felelőssé tenni olyasmiért, ami a határokon túl történik- Mementönak azonban talán nem volt érdektelen feleleveníteni az utóbbi években annyiszor hangoztatott memorandumpert, ame­lyet felhozhatnak annak példájául, hogy a régi magyar bíróságok a törvények keretein belül csakugyan hoztak szigorú ítéleteket, de annak igazolására is emlékezetbe időzhetjük, hogy a tömegmegmozdulásokat is lehet tapintatosan és úgy levezetni, hogy senkiinek se görbüljön meg a hajszála sem. Ezen a helyen az elmúlt vasárnap néhány sort szenteltünk Pavel Constantán perének. A botrányper azóta befejeződött s már csak az ítélet van hátra, amelyet ezen a héten fognak kihirdetni, A tár­gyalás utolsó napján, amikor a vád- és védbe- szédek elhangzottak, a zárszó jogán felszólalt maga a vádlott is és mindaz, amit a bíróság előtt elmondott, annyira feltűnő érdekességü, sőt egyenesen szenzációs, hogy érdemes külön is foglalkozni vele- Pavel önmagát leplezte itt le. Elmondta amit mi valamennyien tudunk, de talán a bíróság tagjai most értesültek róla először, hogy impériumváltozás előtt egyik leg- ünnepeltebb tagja volt a Magyar Színháznak, soha senki nem éreztette vele román voltát, sőt éppen ellenkezőleg, tüntetőén tapsolták meg valóban kiváló alakításait, nehogy egy pillana­tig is idegennek érezze magát a magyar színpa­don- Ezt mi is tudtuk. Nem tudtuk azonban azt, ami vallomásszerüen ömlött ki Panelből, nem tudtuk, hogy a Magyar Színház elvételét súlyos lelki harc árán hajtotta végre, érezte, hogy há­látlan a magyarsággal szemben, mert egy in­differens regáti színigazgatótól nem esett volna olyan rosszul, olyan fájdalmasan a kultura- rombolás, mint ahogy Paneltől csakugyan rosz- szul esett. Pavel Constantin úgy ítéli meg a saját cselekedetét, hogy feltörekvő nemzeti ér­zése győzte le benne a hála emberi érzését és ebből az elnyomott hálaérzésből táplálkozó nagy nekibuzdulásban valósította meg álmát, ame­lyet szinte lehetetlennek hitt, az állandó kolozs­vári román Operát. Hogy mit kellett volna ten­nie Panelnek, mit nem a döntő sorsfordulat ide­jén, ennek analizásába nem akarunk belemenni. Ez az 6 lelkiismeretének a dolga. De hogy mind­egyre azt vetik a szemünkre, hogy mi könyör­telenül vettük él az életlehetőségeket minden romántól, megaláztuk, üldöztük őket, ezért tehát a bosszúnak minden fajtája jogosult ve­lünk szemben, ezzel a váddal igenis szembe­állítjuk Pavel Constantin vallomását. A vád­lottét, aki egyúttal koronatanú volt. (Déva, november 21.) A Magyar Párt zsil- völgyi tagozata és a zsilvölgyi szociáldemokrata p^rt annakidején élesen tiltakozott a petrozsé- nyi városi tanács feloszlatása ellen. Még azt is felajánlották, hogy távozik a városi vezetőség s annak ellenében maradjon a városi tanács- Ennek a tel.iesitését.;; nemzeti-parasztpárt petro- zsényi vezetősége sót később maga a prefektus is megigérte s a tanácsot mégis feloszlatták. A pe^rozsényi községi tanácsválasztást de­cember 11-ére ki is tűzték. A pártokban isnjét felülkerekedett a józan belátás s a zsilvölgyi magyar és szociáldemokrata párt javaslatára felvetették egy pártközi. úgynevezett pol­gári lista eszméjét. azzal, hogy abban a város minden rétegének a képviselete helyet foglaljon­Ezáltal akarták elérni, hovg a primăria ne egy pártnak legyen a kortestanyája, hanem az összes pártok békés és a polgárok javát munkáló munkahelye. A Magyar Párt és a szociáldemokrata párt­nak azonban ez a békés és becsületes terve a nerazeti-parasztoárt vezetőségének a megbízha­tatlansága és kétszínűsége miatt meghiúsult, met a nemzeti-parasztpárt vezetősége, amely a városi tanácstagok, mint primár, subprimár és állandó tanácstagok helyeinek elosztására a p.-Wnk körött megegyezés szempontjából javas­latot tett. ezt a javaslatot később visszavonta, illetve letagadta, hogy a nemzeti-parasztpárt örökös subprimár önjelöltjének, valamint több kortesvezérnek a tanácsban és alkalmilag léte­sített állásokban a városi tanács bőrére helyet és állásokat biztosítson. Az eredeti javaslat szerint, amit a nemzeti- parasztpárt később nem ismert el, a primár nem- zeti-parasztpárti lett volna, a subprimár ma­gyarpárti, az állandó tanácstagok közül egy nemzetipárti, egy szocialista és egy liberális, a 18 választott tanácstag közül pedig 6 nemzeti­párti, 6 magyar és szociáldemokrata és 6 liber rális, akikből hármat átengednének a bánya- társulatnak. Ez lett volna Petrozsény város polgárságá­nak és egész lakosságának a munkásokkal együtt az igazi és elsőrangú érdeke. Ennek a meghiúsítása a polgárok bőrére menő csúnya játék volt. amiért a felelősséget a Magyar Párt s a szociáldemokrata párt elhárította magától azzal, hogy együttes önálló listával megy bele a küzdelembe s külön felhívásban hivják fel a petrozsényi lakosság figyelmét mindezekre, fel­sorolva az összes előzményeket s arra kérve, hogy minden magyarpárti és szociáldemokrata ember tartsa becsületbeli ügyének a közös lis­tára leadni a szavazatát a december 11-iki vá­lasztásokon Uj katonai attasét küldött a magyar kormány Bukarestbe (Bukarest, november 21.) A bukaresti ma­gyar követségen Tomanszky Ödön alezredes volt a magyar kormány katonai attaséja. Az alezredest visszahívták Budapestre és helyébe katonai attasénak Nagy Géza őrnagyot nevez­ték ki. Még román hal© nagy veszélytől menekült meg a Fekete-tengeren (Bukarest, november 21.) A Dacia-liajó, amely tudvalévőén a nagy viharban megsérült és ezért Konstantinápolyban rekedt, mégis út­nak indult, hogy a konstancai dokkban kerül­jön javítás alá. A hajó azonban kénytelen volt visszatérni Sztambulba. Egy másik román ha­jón pedig, a Regele Carol nevű gőzösön a Fe­kete-tengeren tűz ütött ki és a hajó elsülyedésó- nek veszélye fenyegetett. A tüzet azonban sike­rült eloltani úgy, hogy a hajó folytathatta út­ját. & Patria kifogásoljál hogy az Universal rendezze a revizléellenes mozgalmat (Kolozsvár, november 21.) „Az apokalipsis lovagjai“ címen Iunius aláírással érdekes ve­zércikket közöl a Patria szombati száma. — Az Universul nemzeti vállalkozása nagy zajjal vezeti az an ti revizionista- mozgalmat — írja- A lap vezércikkeit olvasva, azt hihetnénk, hogy egy olyan világesemény előtt állunk, amely az ország összes nemzeti energiájának a mozgósítását teszi szükségessé. Az Universul napról napra újabb felfedezéseket tesz, Horthy és Gömbös Magyarországának az aknamunkájá­ról. Constantin Bacalbasa. az Apokalipsis első lovagja, pedig a román nemzet jövője fölötti aggodalmak miatt álmatlanságban szenved. — A régi Erdélynek az ilyen mozgalmai szé­leskörű visszhangra találtak. De ennek is ez volt a feltétele, hogy a nemzeti gondolat hang­súlyozói őszinte és becsületes emberek legyenek. — A régi Erdélyben azonban a gazdasági és szociális kérdések másodrangu problémák vol­tak- És ezeknek a megvédését csak nemzeti for­mulákban lehetett keresztülvinni. Ma fordított a helyzet és a gazdasági, továbbá szociális prob­lémák dominálják a helyzetet. A kérdés, amit feltehetünk, az egzisztencia problémája, különö­sen a csatolt területeken, ahol a krízis elpusztí­totta mindazt, amit megsemmisithetett. — Számunkra a jövő háborúja nem olyan küszöbön álló, mint ahogy azt az Universul állítja. Hasonlóképpen a trianoni békeszerződés revíziója sem. Bármilyen szcrződés-revizió há­borút provokál és minden európai háború szoci­ális forradalmat idéz elő, ami nemcsak Európa térképét, hanem Európa politikai rendszerét is radikálisan megváltoztatja. A továbbiak során elmondja a cikk, hogy a hazafias revíziós mazgalmaknak nem Magyar- ország és a többi legyőzött állam ellen kellene irányulniok, hanem a nagyhatalmak ellen, a fasiszta Olaszország, a jobboldali törekvések és a revizionista Hitler-mozgalom ellen. A cikkiró megvádolja Stelian Popescut. hogy a revizióellenes kampánynál mellékszem- pontok vezetik. — Stelian Popescunak szüksége volt a za­varra — írja — és pedig azért, hogy a közvéle­mény figyelmét elvonja a vagyon revízió kérdé­séről, továbbá annak a liberális pártnak a maj­mára hajtja a vizet, amelynek a szolgálatában áll. — Ismerjük az Universul és Stelian Popescu tir háborús magatartását. Akkori politikájukat nem hazafias, hanem egészen más körülmények vezették. És semmi garanciánk sincs arra, hogy egy uj nemzeti veszedelem esetén másképpen cselekednének­Ugyancsak a Patria szombati száma ..Szük­séges kristályosodás“ cimen foglalkozik a terve­zett kolozsvári gyűléssel.. . — A kolozsvári politikai élet vezetői és a hazafias egyesületek képviselői gyűlésen foglal­koztak a december elsejei nemzeti manii'esztá- ciónak a kérdésével. Jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a tervezett gyűlés az erdélyi román nem­zeté és Stelean Popescunak az Universul főszer­kesztőjének Kolozsvárról küldött táviratot nem Írták alá az Universul-ban megjelölt egyesüle­tek- Hasonlóképpen visszautasítják az Untver- sulmak az ügyben történő bármilyen vonatko­zású beleszólását. ., ,, ... . — Ennek a ténynek a leszogezését az erdélyi nemzeti mozgalmak erkölcsi tisztasága tette szükségessé — mondja —, amely nein veheti igénvbe Zahar of—Etel jan Popescu et Comp. és az Universul támogatását, mert az Universul. a Iorga-rczsim alatt nem talált egyetlen kifeje­zést sem a Kolozsvárról kiindult revizióellenes mozgalmat letiltó intézkedés ellen. _ A szükséges kristályosodás, megtörtént, hiszen már éppen ideje volt — fejezi be cikkét a Patria. Tüntetés volt Bukarestbe i a Magyar Párt előtt (Bukarest, november 21.) Pénteken este egy csoport diák megjelent a Magyar Párt buka­resti helyiségének épülete előtt és tüntetést rendezett a Magyar Párt ellen. A pártnak a Str. Clemenceanu levő hivatalos helyiségénéli a tüntető csoport ezt kiabálta: , — Le a magyarokkal. A diákok és a hozzájuk csatlakozott uccal résztvevők zajos tüntetése azonban nem faluit el rendbontássá. Nem dobáltak követ az abla­kokra, de annál hangosabb volt a demonstrá­ció. A tüntető csoport hangos kiáltásokkal vo- - miit el a háztól.

Next

/
Thumbnails
Contents