Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-19 / 267. szám
4 Knvri'Umm XV. ÉVF. 267. SZÁM. December elsején tartják meg a kolozsvári revízióellenes ggIllési Az összes román társadalmi egyesületek részt vesznek a gyűlés rendezésében — Deleu interimár- bizottsági elnök megnyugtatja a közönséget, hogy a demonstráció nem irányul a magyarság ellen (Kolozsvár, november 18.) Az Universul reţvizioelleneş kampányának hullámai már Kolozsvárra is eljutottak. Ankéton állapították meg, hogy december elsején tartják meg a nagyszabású gyűlést, amelyen az összes roman társadalmi egyesületek testületileg vesznek részt. Ebben az ügyben tegnap délután hat órakor a román sajtószindikátus épületében folyt le az értekezlet. Az Universul értesülése szerint az ülésen, amelyen Gheorghe Sión Kolozsvár díszpolgára elnökölt, elhatározták, hogy az antire- vizionista tiltakozást december 1-én rendezik meg azért, mert ezen a napon történt meg Erdély románságának csatlakozása Romániához és így a tiltakozás magának a nemzeti ünnepnapnak jelentőségét is fokozottabban hangsúlyozza. A gyűlés végeztével táviratot intéztek Stellán Popescuhoz, az - Universul főszerkesztőjéhez, amelyben gratuláltak neki az eddigi mozgalmak megrendezéséért és kérték, hogy vegyen részt a december elsejei megmozdulásban. A sürgönyt a következő egyesületek Írták alá: a volt önkéntesek egyesülete, a volt gárdisták egyesülete, a volt internáltak egyesülete, a román nép irodalmi és kulturális egyesülete, a kulturliga, a nemzeti újjászületés ligája, a keresztény asszonyok egyesülete, az orthodox asz- szonyok nemzetközi egyesülete, a Principele Mircea társaság, a Caritatea, Szent Mária, Ileana hercegasszony Otthon társaság, a tartalékos tisztek uniója, a román ifjúsági egyesületek, a nyugdíjas altisztek egyesülete, a vasgárda, a román orthodox egyház képviselői, a görög katholikus egyház képviselői, a vármegyei és városi nyugdíjasok egyesülete, a román kereskedők és iparosok egyesülete, a középiskolai tanárok egyesülete stb„ stb. Deleu polgármester megnyugtatja a lakosságot. A tervezett demonstrációval kapcsolatosan kérdést intéztünk Deleu Victorhoz, az interi- márbizottság elnökéhez és arra kértük, nyilatkozzék arra vonatkozólag, hogy a hatóságok milyen biztonsági intézkedéseket tettek arra nézve, nehogy a bukaresti sajnálatos kilengések Kolozsváron is megismétlődjenek. — A magam részéről azon az állásponton voltam, hogy a gyűlés megtartásának és a csendes uccai demonstrációnak az útjába nem szabad akadályokat gördíteni. Mindenesetre már a gyűlés és az uccai felvonulás előtt, a vezetőségtől garanciát kértünk arra, hogy ne történjenek olyan kilengések, amelyek az itt élő kisebbségek személyi és anyagi biztonságát veszélyeztetik. Nekünk az az álláspontunk, hogy mindenki, aki itt él közöttünk, ennek a városnak adófizető polgára, ennek az államnak állampolgára és a tüntetésnek nem szabad saját polgáraink, csak a külföldi revíziós törekvések eÜen irányulni. — Nem lehet célunk, — mondotta Deleu elnök, — hogy a révizióellenes tüntetés épnem azoknak a malmára hajtsa a vizet, akik a revíziós propagandát előkészitették- Jól tudjuk, honit egy botrányba fuló nagygyűlés vamt egy uccai demonstráció nem foaia szolaálni a ro- mánsáanak az ügyét- Kolozsvár polgársága nyu god tan várhatja az eseményeket, mert a revizió- ellenes nagygyűlés elnöki tisztére dr. Hatieaanu Emil, volt miniszter urat kértük fel, aki mint elnök már a nagygyűlést úgy fogja irányítani, hogy utána az uccai felvonulásnál sajnálatos incidensek és kilengések ne történhessenek. — És mi történik akkor, ha az uccai demonstráció alkalmával zavartkeltő elemek furakodnak be a felvonulók és demonstrálok közé és alkalmat adnak a szenvedélyek kirobbanására? — kérdeztük. — Erre vonatkozólag is megtettük a szükséges intézkedéseket. Vigyázunk arra. hogy éppen azok a bizonyos elemek ne vegyüljenek be a tüntetők közé, a rendőrség embereit fényképező gépekkel szereltük fel és a helyszínen ie fogják fényképezni mindazokat, akik olyan incidenseket provokálnak, amelyek a város békéjét és nyugalmát felzavarják és az egész tüntetést kompromittálni akarják. Mindezeken kivül a nagygyűlés és a tüntetés napján olyan szigorú karhatalmi intézkedések lesznek, hogy a magunk részéről kizártnak tartjuk a tüntetések elfajulását. .................—IDSOQCf-1 .......... ; »• ' Összeomlanak a Nagyváradi Atl. Club ellen emelt irredenta vádak Bireesctx főügyész meghamisított nyilatkozata Mivel vádolják Czinczér kapust? (Kolozsvár, november 18.) A Nagyváradi Atlétikai Club a napokban tartotta meg közgyűlését, amelynek egyetlen tárgya dr. Grünstein Bernát elnök szerint „ünnepélyes tiltakozás azok ellen a vádak és rágalmak ellen, amelyekkel a Curentul cimü lap az egyesületet illette, amely vádak legjobb tudomásunk szerint nemcsak, hogy alaptalanok, de lelkűnktől és gondolkodásunktól teljesen idegenek“. Arra vonatkozólag, hogy a NAC-ot milyen támadások érték, nem kell sokáig gondolkozni. Az irredentizmus hatásos vádjait szögezték a NAC, főleg pedig Czinczér nevű játékosa ellen. De adjuk át a szót az Atlétikai Club elnökének. — A NAC mindmáig egyesitette magában a városnak minden rendű és rangú polgárát, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül és a vezetésben és irányításban is het/et biztosított mindazoknak, akik erre sportszeretetükkel és rátermettségükkel rászolgáltak, így volt hosszú időn keresztül a NAC főtitkára dr. Kiss Eugen és igy tiszteltük, mint aktív elnökünket és tiszteljük ma Is, mint diszelnökünket dr. Pelle Jánost, dr. Petric Cornelt, Bota Romulust, Gilescu őrnagyot, akikről senki sem mondhatja, hogy a NAC irányításába és vezetésébe irredenta szellemet vittek volna bele. — A NAC elnöksége kötelességének tartotta, hogy a kérdésben a közgyűlés egyeteme is leszögezze a maga álláspontját. Ezután Kovács István ügyvezető-elnök referátuma következett. — Azt hiszem, mindannyian ismerik azt a lelkiismeretlen és tendenciózus hajszát, amit a Curentul indított a NAC egyik játékosa ellen s végül egyesületünk ellen. Azt hiszem, ismeretes önök előtt, hogy Bireescu dr., az Északi Liga elnöke milyen kijelentést tett a Curentul munkatársa előtt. Baleanu őrnagy, aki szintén tagja az Északi Ligának, a Curentul munkatársa előtt tanúságot tett engesztelhetetlen kisebbségellenes gyűlöletéről és a NAC-ot irredentának nevezte, felhiva az U. játékosait, hogy olyan csapat ellen, amelyben Czinczér szerepel, ne játszanak. — Ezek az urak a romániai sport vezetőszemélyei, kiknek súlyúk van, éppen ezért erélyesen tiltakozunk az ilyen kellően meg nem alapozott támadások ellen. — Hisszük, hogy komoly és higgadt román sportközvélemény nem azonosítja magát ezekkel a szélsőséges és káros állásfoglalásokkal és ez ad nekünk erőt ahhoz, hogy hozzájuk forduljunk. Kovács István jelentésének meghallgatása után a gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben szigorú vizsgálat megindítását követelte maga ellen. Ami a bukaresti Curentul cimü lap kisebbségellenes magatartását Illeti, bármennyire is elszomorító jelenség, még sem lep meg bennünket. Más a helyzet azonban dr. Bireescu kolozsvári főügyésznél, az Északi Liga elnökénél és Baleanu őrnagynál, akiket eddig elfogulatlan, higgadt és tárgyilagos sportembereknek ismertünk. Éppen erre való tekintettel, személyes utón akartunk meggyőződni afelől, hogy a nekik tulajdonított kijelentések tényleg elhangzottak-e, vagy pedig ők is egy tendenciózus beállításnak az áldozatai. Bireescu főügyész már sejtette utunk célját. Hangjából kiérzik, hogy alaptalan támadások érték. — Ami a Curentui-'oan megjelent nyilatkozatomat illeti, a következőket ‘ irtom szükségesnek leszögezni: Egy napon lakásomon felkeresett egy i\r. A Curentul munkatársának mutatkozott be és azt kérdezte, mi a véleményem a Czinczér-ügy rö’ ? — Ml a Czinczér-ügynek a lényege? — kérdeztük Bireescu doktort. — Egyes verziók szerint Czinczér a NAC egyik játékosa, egy futballmeccsen gyaláző szavakat használt volna a románsággal szemben. A bukaresti ur erről a kérdésről akart informálódni. En kijelentettem és most is kitartok álláspontom mellett, hogy a vád elhangzása után Czinczér működését nyomban fel kellett volna függeszteni. Azt a véleményemet fejeztem ki, hogy azonnal meg kell vizsgálni az ügyet és amennyiben hibás, ki kell dobni, ha pedig ártatlan, haladéktalanul rehabilitálni keli, — Úgy gondolom, ez a tárgyilagos és elfogultság- mentes eljárás. A lap azonban más kijelentéseket adott számba, amit én azonnal meg is cáfoltam. Cáfoló nyilatkozatot küldtem a bukaresti föderációnak, Nagyváradra és a Curentul cimü lapnak. Nekem azt mondták, hogy a lap leközölte a helyreigazító nyilatkozatot, de én nem olvastam. Eddig tart Bireescu dr. nyilatkozata, amely mindenesetre egészen más világításba helyezi az erőszakolt és botránnyá szélesített „affért“. ŐFENSÉGE A VEVŐ... Ingyen autózhat a vásárló, akit a kereskedők az ajándékok tömegével is elhalmoznak A rossz gazdasági viszonyoknak ma már vannak olyan furcsa eredményei, amelyekre néhány évvel ezelőtt még nem is mert volna senki gondolni. Ha valaha igaz volt az az elv, hogy a vevőt meg kell becsülni, akkor ma százszorosán komoly valóság lett ebből az igazságból, amelyet szigorúan be is tart minden kereskedő. Őfensége a vevő ma a legnagyobb hatalom, akit kényeztetni és becézni kell Kolozsváron csakúgy, mint Berlinben, vagy Európa bármelyik más városában. Es az elkényeztetett vevő sokszor vissza is él ezzel a kiváltságos helyzettel, mert érzi, hogy a vásárlókedv megcsappanásával a kereskedők kénytelenek minden eszközzel magukhoz édesgetni azt, akinek néha mégis szüksége van még valamire és pénze is van arra, hogy fedezze szükségletét... A legérdekesebb újítás, ami a nagyvárosokban feltűnik, az, hogy a vásárlási szándékot eláruló ritka emberpéldányokat ingyen autóztatják. Kezdetben csak az ingatlanforgalmi ügynökségek rendszeresítették ezeket az ingyenes autőfuvarokat. Úgy Berlin, mint Bécs és Budapest környékén rendkívüli mértékben elszaporodtak az úgynevezett parcellázások. Ezeknek a telkeknek megtekintésére a parcellázást végző ingatlan- forgalmi irodák ingyen viszik az érdeklődőket autókon. Mondani is felesleges, hogy az autók ingyen utasai között nagyon kevés a komoly érdeklődő, aki valóban telket akar vásárolni, a legtöbben szegény, pénznélküli turisták, akiknek annyi pénz sincs a zsebükben, ameny- nyi egy villamosjegy megváltásához szükséges, nem hogy telket tudnának vásárolni és éppen ezért használják az ingyen autót, amelyen mégis csak kényelmesen és úri módon kijutnak a szabadba. A kérdéses telken aztán körülnéznek, az illendőség kedvéért alkusznak is egy kicsit, majd azzal a kifogással, hogy az üzletet még megfontolják, vagy megbeszélik hozzátartozóikkal, este, a kirándulás végén, vissza is vitetik magukat a vállalat autójával. Megtörténik gyakran az is, hogy az ingyen autózáson kivül az állítólagos telekaspiránst még Ízletes villásreggelivel is megkínálja a gáláns vállalat ügynöke a helyszínen, sőt az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy a „vevőjelölt“ még egyszer kiutazik ingyen a helyszínre, hogy alaposabban megnézze a telket... Annyi ma már az ilyen ingatlanügynökség és parcellázás, hogy vannak szép számmal emberek, akik az egész nyáron végigautósnak minden szép kirándulóhelyet, természetesen ingyen, mert sorra megtekintették az ösz- szes telkeket... Mit sem törődve ezekkel a visszaélésekkel, most például a berlini Westend uj vásárcsarnokának igazgatósága is követi ezt a példát, úgy, hogy tizenkét vadonatúj autót állított be vásárlóközönsége Számára. Az elegáns, hatalmas személyautók a kora délelőtti órákban bejárják a vásárcsarnok környékét, és a háziasszonyokat ingyen szállítják a vásárcsarnokba, ahol potom áron beszerezhetik élelmiszerszükeégletüket és aztán megint autón roboghatnak haza... Nagyanyáink nem képzelték volna el ezt a nagyúri kényelmet, az bizonyos... Őfensége a vevő azonban fejedelmi elbánásban részesül mindenütt, igy elsősorban a nagy áruházakban. A nagyvárosokban már mulatnak az emberek azon a gyilkos versenyen, amivel ezek a nagy áruházait igyekeznek az árak leszorításával egymáson túllicitálni é3 akinek van pénze, az ma már valóban nevetségesen olcsó áron vehet. A nagy olcsóság azonban még nem elegendő, szükség van még más vonzóerőre Î3, amely- lyel a vevőt az üzletbe lehet csábítani. Ezért hát az áruházak és más nagyobb üzletek körében valóságos ajándékozási láz kapott lábra. Ha valaki csekély értékben vásárol egy nagy áruházban, bizonyos, hogy ajándékok alatt roskadozva hagyja el azt. Színes luft- ballonoktól kezdve egészen a yo-yo-ig százféle apróságot és csecsebecsét, vágj' praktikus „próbudoboz“-t akasztanak az elkényeztetett vevő nyakába, aki a végén rájön arra, hogy az elhozott ajándékok értéke több, mint a vásárlás összege volt. Erre a szokatlan reklámhadjáratra ős a vevőnek erre a megbecsülésére azonban szükség is van, mert most. a téli szezon kezdetén Is üresek az üzletek, amelyekbe csak véletlenül csöppen be egy-egy vevő.