Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-18 / 266. szám
e KeletiUjskg XV. ÉVF. 266. SZÁM. 'Köpenick egy középerbéíyi városkádéin Fertile, a világhírű olasz operaénekes nevében szél- hámoskodott hetekig az elcsapott pincér — Mindenkit megvágott, ruhát, menyasszonyt szerzett, hangversenyt hirdetett s végül nyomtalanul eltűnt az ál-tenorista A nagybácsinak megtetszett az idea. Megbékélt az olasszal és már árulta is a birtokát. El kell adni a zongorát. A hangverseny előtt néhány nappal a menyasszonyt kezdte főzni: adja el az ócska, rossz zongorát. Majd Olaszországban egy igazi Bösendorfert vásárolnak. „A differenciát persze ö fizeti.“ A zongorát el is adták és az ára a nagy művész zsebébe vándorolt. Néhány hét alatt, Aurelino Fertile, már az egész városka intelligenciájával szoros baráti nexust tartott fenn, mindenkinek adósa volt és a mai rossz viszonyok között is összeköl- csönzött 40—50 ezer lejt. A nagy zenei esemény, a hangverseny azonban elmaradt. Egy idő óta a rendőrség figyelmét kezdte felkelteni a világhírű olasz, aki a hangverseny előtti este elhagyta menyasszonyát, barátait és ott hagyta a hangversenyre lázasan készülő egész kis városkát. Pertlle-Fenesi megugrik. (Kolozsvár, november 17.) Olyan édes és hamvas ez a történet, mint egy őszibarack. Nincs is szükség a személyek, a hely és az idő pontos megjelölésére. Legyen elég annyi, hogy mindaz, amit itt elmondunk, valóban megtörtént és egy erdélyi városka, amely különben hires a kultúrájáról, még mai napig is szégyenkezik miatta. De beszéljen maga helyett a történet, amelynek a hőse egy ágrólszakadt pincér, aki. a nyár folyamán több hétig köpenicki kapitány módjára orránál fogva vezetett egy várost, becsapott egy csomó embert és azután nyomtalanul eltűnt, talán már a bukaresti. Piccadillyben szolgálja ki a vendégeket. Tehát a nyár folyamán a szóbanforgó középerdélyi városkában megjelent egy kopottas külsejű fiatalember. Felkereste a városka előkelőségeit, a kedves vidéki intelligenciát és mindenütt művészi pózba vágva magát, azt mondotta, hogy ő Aurelino Pertile, a hires olasz énekes, akit rádióból, gramofon lemezekről az egész világon ismernek. — Egy erdélyi mágnás családnál voltam látogatóban — mesélte — évről-évre vendégük voltam s ott sajátítottam el a magyar nyelvet is, tette hozzá magyarázókig. Bensőséges és intim viszony fűz a családhoz. Most itt vagyok, mert sorra tanulmányozni akarom Erdély városait. El lehet képzelni, micsoda kitüntetésnek számított a kis városka lakóira nézve, hogy az olasz-magyar barátság jussán egy világhírű énekes megjelenik, a régi falak között, tanulmányozza az ottani életet, sőt — hangversenyezni is akar. Az előkelő idegen megjelenése, hogy közhellyel éljünk — futó tüzként terjedt el a városban. — Láttad a nagy művészt? Beszéltél Pertilével? — kérdezgették egymástól az emberek. Egyesek boldogan újságolták, hogy a világhirü művész kezet fogott velük, sőt a tiszteletére rendezett vacsorán is megjelent és ott lelkesen éltette az olasz-magyar barátságot. Magyarul cseveg a vérbeli olasz. Az ágrólszakadt pincér, pardon, a világhirü Pertile, csakhamar a legnépszerűbb ember lett a kisvárosban. Mindenki róla beszélt, mindenki dicsérte és senkinek sem jutott eszébe, hogyan lehetséges, hogy a vérbeli olasz tenorista olyan tökéletesen birja a magyar nyelvet. Az egyik társaságbeli uriasszony édesen csicseregte: — Es milyen egyszerű. Ruházata mondhatnám lompos. De ilyenek az igazi nagy művészek! Nem hencegnek. Modoruk is végtelenül szimpla és az egész lényükből az emberi őszinteség árad... Na és amikor megjelent az egyik hirlap-áruda kirakatában: „Jövő hónapban hangversenyezni fog városunkban Aurelino Pertile, a milánói Scala világhirü művésze. Átutazóban csak egyetlen hangversenyt tart a müértő közönség részére.“ A plakát előtt óriási csődület támadt és mindenki .elsőnek sietett, hogy a nagy zenei eseményből, amely .díszt fog hozni a kis városkára, kivegye a részét. Periile ur pénztárca nélkül érkezik. Közben a nagy Pertile vacsorára volt hivatalos egy .Jónevü orvoshoz és amikor a kitűnő enyedi borok megtették a hatásukat, a nagy művész vállveregetve ereszkedett le a házigazdához és könnyedén elmesélte, hogy ,a vasúton kirabolták. Ellopták a pénztárcáját és az egész garderobját. — Amíg a sürgönyileg megrendelt pénzem Olasznő legyen a felesége. A „kollega", mondani sem kell, boldogan rebegte el az igent. A nagybácsi gyanakszik. Csak a nagybácsinak nem nyerte meg a tetszését a világhirü énekes. Nem is csinált titkot belőle: — Nekem nem tetszik ez a fránya olasz, sohasem néz az ember szemébe és miféle énekes az, aki még borközi állapotban is mindig hallgat, mint egy csuka! Pertile ur észrevette az öreg ur ellenszenvét, mert már ebben az időben állandó vendég volt a menyasz- szony házában és főzni kezdte a dohogó medvét. — Bátyám, én most rövidesen Amerikába megyek, palotám és műkincseim vannak ott és nagy összeköttetéseim. Adja el a kis birtokát, mert itt úgyis rosszul mennek a dolgok és én odaát vásárolok magának egy gyönyörű farmot. Másnap már a rendőrség nyomozott. Lassankint kiderült, hogy a világhirü énekes, egy Kolozsvárról elszármazott pincér, sohasem járt Olaszországban, nincs hangja, nincs állása, egy ötletes vagabund, aki heteken át az orránál fogva vezette az egész várost. Egyébként Fenyvesi az igazi, sajnos, nem olasz, hanem magyar neve. Amlyen büszke volt addig a kis erdélyi városka a nagy művészre, most éppen annyira szégyeli magát. Akik kölcsön adtak, azok sírnak, akiket nem csapott be a világjáró művész, azok nevetnek. A zongoratanárnő pedig még ma is álmodozik a világhirü Aurelino Pertileről és ö az egyetlen, aki nem hiszi el, hogy a vőlegénye csak egy közönséges — szélhámos. így ismétlődött meg a hires köpenicki kapitány esete egy kis erdélyi városkában... (—jós.) Már Alpár Gitta és Gustav Fröhlich is irredenták... Miért nem jutott el a bemutatóig az UFA „Gita'-filmje Munkában a rendőrség és az ügyészség (Kolozsvár, november 17.) A Royal-mozgó- ban Gita címmel egy UFA gyártmányú német filmet akartak bemutatni, amelynek főszereplői Alpár Gitta, a berlini Operaháznak világhirü magyar származású művésznőié és Gusztáv Fröhlich, az ismert filmszínész, aki egyébként Alpár Gittának a férje- Ez azonban nem tartozik a dologhoz. A film, amelyet már több erdélyi városban, igy Temesváron is bemutattak. Kolozsváron csak a sajtóbemutatóig jutott el. A nagyközönség előtt már nem lehetett bemutatni és a Royal mozi igazgatója, mikor kérdezték tőle, hogy mi van a filmmel, sajnálkozással jelentette ki, hogy a film megsérült, várja a kópiáját és csak azután mutathatja be... A beavatottak azonban tudták, hogy a peches moziigazgató csak alibit akart igazolni: a film nem sérült meg, ellenben a bemutatóját elgáncsolták, vagy még helyesebben, a filmet eltanácsolták■ Bővebb felvilágosítást idevonatko zólag az Universwi-nak mai száma nyújt. Az Universul kolozsvári tudósitója szerint „a román közvélemény megbotránkozással vette tudomásul, hogy a Gita-film plakátját magyar nemzeti színekben, a piros-fehér-zöld szin árnyalataiban készítették el és „irredenta“ célokból automobilon hordozták körül a városban. A közönség méltatlankodására a rendőrség lépett közbe és dr. Clonta, a kvesztura titkára azonnal bevezette az eljárást■ Kihallgatta a tulajdonost, aki kijelentette, hogy a plakátokat ő igy kapta a filmmel együtt Temesvárról. Ami a filmet illeti, azt éppen a bukaresti filmcenzura bízottsáp engedélyezte és Temesváron hetekig játszották. A rendőrség elkoboztatta a plakátokat. Az Universul magánszorgalomból megtoldja az állítólagos „irredenta“ ügyet és kifakad a kolozsvári kisebbségi mozitulajdonosok ellen, akik szerinte minden alkalmat megragadnak, hogy magyartárgyu, a monarchia egyenruhájába készült filmekkel osztentative tüntessenek. Az Tini versul felteszi a kérdést, hogy kik azok az urak a filmbizottságban, akik megengedik, hoc*-'- magyar propagandát célzó filmen jussanak be Erdélybe? A történeti igazság, hogy az Alpár Gittafilmek jóformán egyetlen magyar vonatkozása az, hogy a szereplője magyar származású művésznő. Egy-két ártatlan népi jelenettől eltekintve, a filmben egyetlenegy szó sincs, amelyből még a legvadabb soviniszta is propagandisz- tikus célzatot olvashatna ki. Az UFA filmjei igazán nem magyar propagandát folytatnak, azokat a világ minden részében igyekszenek játszani és lehetetlen feltevés, hogy egy üzleti alapon álló német vállalat filmjeinek elkészité- sénél más szempontoktól vezettesse magát, mint amilyen a minél nagyobb számú közönség szempontja- Colfescu ügyész urnák természetesen más a véleménye, ő. amint halljuk, magához kérette a Royal-mozgó tulajdonosát és megmagyarázta neki, hogy bár nincs kifogása a film előadása ellen, tekintettel a puskaporos atmoszférára, a maga részéről helyesebbnek tartja, ha a Royal eltekint e film előadásától. Hátrálékból akarja fedezni kiadását Hunyadmegye 27 milliós költség vetésébe köze! 15 millió mult évi hát- rálékot állított be — A megyei tanács ülésén megalakították a működe bizottságokat (országból megérkezik, - remélem kisegíthetsz pillanatnyi pénzzavaromból, — mondotta a házigazdának, kinek az arca felragyogott a boldogságtól és magyar úri gavallériával odanyujtotta pénztárcáját: * — Parancsolj kérlek, állok rendelkezésedre. Pertile művész ur hanyag eleganciával kétezer lejt gyűrt kissé kopottas nadrágja zsebébe. — Ha jól hallottam művész urnák a garderobját is ellopták. — Igen, semmi az egész. Néhány héten belül megérkeznek a ruháim is. Addig azonban a hangverseny idejére jó volna egy estélyi ruha. — Hogy, hogyne, — mondotta a házigazda, majd szólok az ügyvéd barátomnak, akinek éppen hasonló termete van és a legelegánsabb ember városunkban. Es valóban szólott. Pertile ur lakására másnap egy elegáns estélyi ruhát szállítottak. Az ügyvéd boldog volt, mert hiúságát legyezgette, hogy az ö ruhájában lép fel a nagy olasz művész. Szerelem a zongora mellett. A hangversenyhez zongorára is szükség volt. A kis városkában élt egy kedves és rokonszenves zongoratanárnő. A nagy olasz énekes öt is megtisztelte magas látogatásával. Itt is boldogan fogadták. Hogyne kisérné a nagy olasz énekest a kis vidéki zongoratanárnő. Megkezdődtek a próbák, de Pertile művész ur többet udvarolt, mint próbált. Állandó indlszpozicióval küzdött, de annál eredményesebben tette a szépet. Csakhamar bevallotta a zongoratanárnőnek, hogy halálosan szerelmes belé és mindig az volt a vágya, hogy magyar (Déva, novembeT 17.) Érdekes és a mai viszonyokra jellemző ülést tartott Hunyadmegye tanácsa. Megalakították a működő bizottságokat és pedig a pénzügyi, közmunkaügyi, gazdasági, kultur- és egészségügyi bizottságokat. A kulturbizottság egyetlen kisebbségi tagja a katholikus plébánia vezetője, dr. Sándor Rri- zosztom zárdafőnök lett. Dr. Kolosy Márton magyarpárti tag a közmunkaügyi, mig dr. Szé kely Ferenc szintén magyarpárti az egészség- ügyi bizottságban foglal helyet. Megállapította a tanács az útadó-kvótát és pedig földjövedelem után 3 százalék, házijövedelem után 2 százalék, kereskedelem és ipar után 1 százalék és fizetés után félszázalék s idy előirányoz az 1933. évre 4,020.000 lejt. A megyei hozzájárulási kvótát pedig a mezőgazdáknál 5 százalékban, a kereskedelem és iparnál 3 százalékban s a szabadfoglalkozásuaknál 1 százalékban határozta meg s ennél a tételnél, mint bevételi tétel szerepel az 1932. év 8 millió hátraléka. Az útadónál 5 millió hátralék van beállítva, mint bevétel, viszont közmunkákból 1,900.000 lej, úgyhogy a 26,836.000 lejt kitevő költségvetésben hátraléki bevétel összesen 14,900.000 lej van beállítva, ami jellemző a mai nehéz gazdasági viszonyokra s amit a tanács már meg is szavazott, mivel a bevételi tételeket elfogadta s ezzel elnapolta magát.
