Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-18 / 266. szám
fCtip7iaelöház BUDAPEST V. Cluf-Koloxsvár, 1932. november IS, * Pén/eZc Előfizetés belföldön: ifigyévre 800, félévre 400, negyedévre 20Q, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 608. XV. ÉVFOLYAM 266. SZÁM. Előfizetés Magyarországom Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévi« 1&SSJP« Egyes szám ára 20 fillér VAIDA és TITULESCU halálos párbaja egy beavatott politikus feltűnő megvilágításában Vaida gazdasági kapcsolatokba akart kerülni Szovjet- Oroszországgal, hogy ellensúlyozza a kommunista pro» pagandát és gazdasági kiutat keressen Romániának — Titulescu gáncsot vetett Vafdának és egyelőre ő került nyeregbe — Titulescu irányítja az Universul kampányát? (Bukarest, november 17-) A román-orosz megnemtámadási szerződés ügye még hosszú ideig napirenden lesz. Nagyo)n tévednek azok, akik Titulescu tárcavállalásával elintézettnek látták a kérdést. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a megnemtámadási szerződés és Titulescu szerepe, egyike az utóbbi évek legérdekesebb diplomáciai regényeinek. Az Universul által rendezett revizióellenes gyűlésekkel és tüntetésekkel kapcsolatosa^ széliében beszélnek arról, hogy Titulescunak személyes kapcsolatai vannak e lappal s a maga politikai törekvéseivel hozzák összefüggésbe ezt az akciót is. Ezekről a rendkívül nagyérdekességü kérdésekről egy feltétlenül beavatott politikussal volt alkalma a KELETI ÚJSÁG munkatársának beszélgetést folytatni. Olyan férfiúval, akinek a neve nem szerepelhet e cikkel kapcsolatosan, de aki egészen biztosan tudja, amit tud s aki egyike a legbeavatot- tabbaknak. Ö mondja el a következőket: Vaida gazdasági tervei Oroszországgal kapcsolatban. — Vaida Sándor — mondotta informátorunk — régóta óhajtja az orosz kapcsolatok felvételét éspedig olyan kritériumok alapján, amelyek szerinte az országnak gazdasági szempontból előnyére szolgálnának. Abban az esetben, hogyha a két ország között fennálló nézeteltéréseket sikerült volna legalább is részben közös nevezőre hozni, úgy Besszarábia szőlő és gyümölcstermékeinek nagy részét a Dnyeszteren túl .is értékesíteni lehetne. Ez a körülmény viszont nagy horderejű gazdasági esemény volna. Aki ismeri Besszarábia speciális helyzetét és gazdasági erőviszonyait, az hamar megérti az elgondolás komolyságát. Nem is szólva arról, hogy ebben az esetben a déloroszországi fatermékeket Románián kérésziül tranzitálnák s ilyen man szintén hatalmas összegek vándoroltak volna az országba. Az említett szempontokon kivül van a kérdésnek egy másik igen fontos oldala is: a két országközti kapcsolatok szabályozása és felvétele a kommunista propagandát szükebb területre szorítaná. És végül a tulajdonképpeni gazdasági kérdés, a mezőgazdaság problémája. Az utóbbi idők ben az is. megállapítást nyert, hogy a Dunakon- föderáció korántsem jelent olyan súlyos agrárcsoportosulást, amely odadobhatja a kesztyűt Kanadának, vagy Argentínának. A mi hozzájárulásunk a világ gabonamennyiségéhez olyan csekély, hogy az ilyen vonatkozásban alig jöhet számításba. Egy orosz kollaborácó esetén viszont a Dnyeszterentuli hatalmas államot is be lehetett volna kapcsolni a dunai államok gabonaármozgalmába. És ez esetben világpiacoknak diktálhattunk volna. Ezek a szempontok vezették az 1919-es Vaida kormányt, amikor hidat akart építeni a Dnyesz- ter fölött és ugyanilyen gondolatok irányították akkor is, amikor tovább folytatták a Iorgáék által megindított tárgyalásokat. Besszarábia ismét aktuális lesz. Az ügy előzményei a Iorga-rezsimre nyúlnak vissza, amikor a francia külügyminisztérium tudomására hozta a román kormánynak, hogy Litvinov hajlandó megnemtámadási szerződést kötni. Ghica külügyminiszter tehát a diplomáciai gyakorlathoz hi ven Rigában érintkezésbe lépett a szovjet képviselőivel és kezdetét vették a tárgyalások. A lorga-rezsim külügyi exponense azonban elkövette azt a hibát, hogy a román álláspont ismertetése alkalmával a romáin szuverenitás alatt élő népekről beszélt. Erre felfigyeltek az oroszok, és ha már mi dobtuk bele a csóvát, tovább élesztették a tüzet. Titulescu belép a színtérre Történelmi napok Annyi veszélytől megszabadulva, most ült össze az erdélyi római katholikus egyházi képviselet, a katholikus egyházi szervezetnek ez a különlegesen erdélyi testületé, amit a különleges erdélyi múlt hozott létre, érlelt ki és beállította az életképesség kipróbált erejével az erdélyi jövő békés fejlődésének egyik pilléreként. Magyar egyházak történelmi napjai ezek a mostani napok. A református egyház történetébe bevésődik e hétnek a dátuma, mert kálvinista zsinat fekteti le a kisebbségi reformátusok egyházalkotmányának törvényeit. Korszakos nagy munka ez, amely szerény belemerülés- sel folyik a hét kezdete óta s az ünnepélyességet a törvényhozás résztvevőinek az a maguk- baszállása mutatja, amivel a munka zöld asztalára teritik ki legjobb tudásukat, lelki elszántságukat, hogy a törvények kősziklaerejü fundamentummal erős váraknak épüljenek. A római katholikusok különlegesen erdélyi magyar intézménye, amely Státus néven haladt eddig az életnek vizein, most úgy érkezett meg a mostani közgyűlési partokhoz, mint amely a legnagyobb viharokat állotta ki. A viharból, zátonyból kimenekülteknek hálaadása szólalt meg a püspök megnyitó szavaiban, azoknak a térdre- horulása, akik aggódva féltek, hogy nem érik el a szárazföldet s most ismét érzik a parti talajt a lábuk alatt. TJj név alatt, uj határkőnél, uj korszaknak az alapköveit épitik le s amint a főpásztor szemlét tart a megmenekült sereg felett, hálát mond a szellemi értékek ápolására rendeltetett vagyonnak a megmentéséért. Vagyon az, amit az ősök helyeztek el és biztak a 8 nemzedékek lelkiismeretének gondozására.» Örökség ez, aminek rendeltetése a nemzedékek nevelése. S a főpásztor kimondotta a nagy szót: védelmezzük ha kell az életünk árán is. Komoly szó ez, történelmi kijelentés, méltó azokhoz a történelmi napokhoz, amiket a magyar egyházaink most élnek át. S egészen erdélyi tónusa és jelentősége van azoknak a püspöki szavaknak, melyek vallomás és fogadalomként jelentik ki az egyházi gondoknak a világiakkal való megosztását. Az erdélyi lélek épített várat hajdan abból a gondolatból, hogy az egyházi célok nagy kulturális érdekeinek a terhét és igazgatását a világi elemek áldozatkész hivatottjaival közösen viselje a klérus és ebben a gondolatban találta meg az erdélyi katholiciz- mus a maga védővárát, ami ma kisebbségi életerőnek a vára. A romániai magyar reformátusok alkotmá- nyozó zsinatának történelmi napjai alatt kapott uj nevet és uj ügyrendet az erdélyi római katholikusok régi státusi intézménye. Az időpontokat a véletlen hozta igy egybe, talán azért, hogy a kisebbségi sorskönyvnek, ennek az erdélyi komor történelemnek egy lapjára kerüljenek. Egy héten nyilnak meg az uj korszak kezdetei s amint a letűnt közelmúlt megtanított félni, kirój ja feladatul a bátorságot, amely nem fél a védő és mentő munka végső áldozataiként az életet is odaadni. Amint a letűnt közelmúltban annyi megpróbáltatást kellett látni, iszenvedni és vállalni, éppen úgy számolni kell a jövőnek elkövetkező és eljöhető, várható és ki nem számítható viszontagságaival. A kolozsvári hét egyházi magyar munkájának nemcsak a dátumai korszakosak, hanem történelmű erejű kell hogy legyen az elhelyezésre ki faragott minden alapkő. Hadd állja a maga belső erején a vihart, ami jön. És hirdesse a békességet kemény szilárdsággal minden támadóval szemben. Krisztusi a fénysugár, amely munkát elevenít és hitet ad az erőben való bizalomhoz. Ez volt a megnemtámadási kérdésnek a helyzete a Vuida-kormány megalakulása napján. A tárgyalások természetesen tovább folytait, de már nem Ghica. hanem Victor Cadere irányításával. Litvinov elég konciliáns magatartást tanúsított és már-már létrejött az egyezség, amikor Titulescu is közbeszólt. — A külügyminiszter portréjának megrajzolásánál — folytatta előkelő informátorunk, — nem szabad elhallgatnunk, hogy kimondott pri- rnadonnatipus, ai a maga hisztériás szempontjain át szeretné terrorizálni politikus kollégáit. Most is összetévesztette magát a felelős külügyminiszterrel és duzzogni kezdett. Azt fájlalta, hogy Caderet az ö előzetes hozzájárulása nélkül biztak meg. Aki ismeri a diplomáciai eljárás módszereit, jól tudja, hogy a külügyminiszter az irányitó személy és a többiek alantasai. így hát Vaida Sándor is legfeljebb véleményt kérhetett, de semmiképpen sem beleegyezéstA Cadere-ügy éppen kapóra jött Titnlescunak. Ö ugyanis a Népszövetség főtitkári állásra pályázott s emiatt állásából távoznia kellett volna. Lím mondásának nem akart hétköznapi keretet adni s hogy a Népszövetségnél barátokat szerezzen magának, a megnemtámadási szerződést jelölte míg a lemondás okául. Pedig teljesen más volt a helyzet. Lemondott éS a kormány el is akarta fogadni lemondását, de különös események játszottak közre s emiatt formailag felajánlották számára a külügyi tárcát, amit Titulescu szokatlan gyor-
