Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-14 / 236. szám
* X e 1 öház BUDAPEST V. Cluf-ZColaxsv tf p. - _ 1032. október 14 * J*élíÍelC Előfizetés belföldön: Egyévre4300, félévre400, negyedévre 203, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lel. országos nnssARPAzn la? I fl«Ms *•«»/«««»!»•* Szerkesztésé]1 ás klaiSalvsUII tí'ela.s: ,505. 4.0» »Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő,negyedével’.50 XV. évfolyam * 236. szám \ Egyes szám ára 30 fillér. ____________ Tlftulescu nyilatkozott^ Párásban magatartásáról A francia kormány Románia érdekének mondja a megegyezést az oroszokkal — A külügyminiszter helyzete a Vaida-kormány ban — Nem csökkentik a nyugdijat és a fizetéseket (Bukarest, október 12.) Titulescu már hazaindult Párisból, de ugylátszik, hogy a francia kormány elnökével folytatott tárgyalások nem teremtettek befejezett tényeket. Herriot francia miniszterelnöknek erős elhatározása, hogy az oroszokkal a megnemtámadási szerződéseket továbbra is forszírozza, mert Keleten igy remél olyan nyugalmi állapotot elérni, amilyen a francia érdekeknek a leginkább megfelel. lunian mégis kilépett. Iunian átadta kilépés; nyilatkozatát Maniu- rak, aki bizalmasai köréljen megbeszélte a kilépés által teremtett uj helyzetet. Maniu a tegnap elutazott Bukarestből és Badacsonyban akar néhány napig pihenni. A párisi tárgyalások. Herriot és Titulescu megbeszélték a külpolitikai helyzetet. A francia lapok szerint Herriot rámutatott arra, mennyire román érdek, hogy Románia külpolitikája Oroszország és Lengyelország felé rendezve legyen. Herriot véleménye szerint az orosz-lengyel balti román és francia külpolitika egységes irányban való haladása valóságos keleti Lokárnó lesz, amely biztosítaná a kelet-európai békét. Titulescu nyilatkozik. Titulescu Herriottól távoztában a következőket mondta az ujságiróknak: — Közismert az a barátság, amellyel Franciaország iránt viseltettem. Mint román külügyminiszter, a román-francia kapcsolatokat bizonyára sikerülni fog még szorosabbra fűzni. Arra a kérdésre, hogy közte és Vaida között nézeteltérés lenne, azt válaszolta, hogy miután a miniszterelnök által felajánMa délelőtt 11 órakor Mironescu pénzügy- miniszter a lakásán értekezletet tartott az a bizottság, amelyet a kormány küldött ki a költségvetés redukciójának végrehajtására. A pénzügyminiszteren kivül Mirto, Crişan és Ghel- megheanu tagjai a bizottságnak, amely megvizsgálta a sürgős pénzügyi intézkedésekről megszavazott törvény alkalmazásának lehetőségét. Megvizsgálták, hogy milyen költségvetési tételeket lehetne redukálni és erre nézve bizonyos normákat állítottak fel. Elhatározták, hogy a pénzügyminiszter fel fogja hivni az ösz- szes minisztériumokat, hogy e normák szemEgyelőre nem redukálják a fizetéseket lőtt külügyminiszteri tárcát elfogadta, nem lehetséges, hogy köztük nézeteltérés legyen. Az összes párisi lapok behatóan foglalkoznak Titulescu és Herriot találkozásával. A Le Journal megelégedéssel regisztrálja, hogy a nézeteltérések a szovjetteket illetőleg, el vannak oszlatva és a román-francia kapcsolatok még szorosabbá válnak. Az eredmény, hogy 1. Franciaország nem erőlteti Romániát a megnemtámadási szerződés aláírására, 2. Románia nem helyezkedik szembe azzal, hogy a lengyelorosz megnemtámadási egyezmény életbe lépjen, miután ez nem érinti a lengyel-francia- román szövetségi szerződést. Titulescu kimutatta Herriot előtt, hogy Románia szívesen aláírja Oroszországgal a paktumot, de nem fogadhat el olyan szövegezést, amely gyengíti a Briand—Kellog-egyezményt és kétségessé tehetné Resszarábia ügyét. A bukaresti lapok azt hangoztatják, hogy Titulescu és Vaida között az együttműködés lehetősége egyre valószínűbbé válik. Az Adeve- rul szerint a kormány továbbra is ragaszkodik a megnemtámadási szerződés kérdésében eddig elfoglalt álláspontjához. Titulescu e kérdésben nem dönthet egyedül, mert az ország külpolitikáját nem a külügyminiszter, hanem az egész kormány állapítja meg. A kormányhoz közel álló lap véleménye jellemző a helyzetre és ebből a véleményből azt állapítják meg, hogy Titulescu és a kormány között a sokszor hangoztatott összhang még mindig fogyatékos. Titulescut péntekre várják Bukarestbe. előtt tartásával megfelelő propoziciókat tegyo- nok anyagi és személyi kiadásaik csökkentéi- sére. Az Adeverul szerint a fizetésredukció kérdésében elhatározta a bizottság, hogy későbbi intézkedésig a fizetések érintetlenek maradnak úgy ebben a hónapban, mint, ha lehetséges, az év végéig. A jövő évi fizetések kérdése a jövőtől függ és az akkori körülményeknek megfelelően lesz megállapítva. A pénzügyminiszter egyébként a következő kommünikét tette közzé: Egy reggeli lap azt irja. hogy Mironescu tanulmányozza a fizetések 20 százalékos leszálJugoszlávia vászjeleij Tegnapi számunkban arról irtunk, hogy a jugoszláv sajtó valósággal őrjöngött Gömbös Gyula miniszterelnök kinevezése miatt. A No vosti például azt irta, hogy Magyarországot, amely ilyen kormánnyal rendelkezik, le kell rombolni, területét felszántani és krumplival ■ bevetni. A humoros ebben a kijelentésben az, hogy éppen Jugoszlávia kapálózik, ahol a külföldi sajtó jelentése szerint ismét elviselhetetlenné vált a politikai légkör, a polgárháború veszedelme élesebb, mint bármely időpontban és hogy a jelenlegi zűrzavarnak feltétlenül véres kirobbanás lesz a következménye. Mindezt nem a magyar sajtó tálalja fel rc- vánsképpen, a jugoszláv sajtókirohanásokra, hanem az angol sajtó, amely nap-nap után folytatja leleplezéseit a jugoszláv belpolitika rejtelmeiről. Nem a Magyarság, vagy a Pesti Hírlap, de az olyan yilágrelációban. is ismert szavahihető lapok, mint a Daily Express és a Manchester Guardian kürtölik világgá, hogy Jugoszláviában már a király sem érzi magát biztonságban és vagyonát a külföldre menekítette. Jugoszláviában már régóta forradalmi szelek fújnak és a diktatúra nem mai keletű. Úgyszólván azóta remeg ez az államépület minden porcikájában, amióta a vinovdani alkotmány törékeny alapjára emelték. Politikai gyilkosságok, bebörtönzések, újra politikai gyilkosságok és újra bebörtönzések az egyes állomásai ennek a tragikus államgazdálkodásnak, amelyen nem segitett az sem, hogy Zsifkovics tábornok vasökle egy időre elnémított minden ellenzéki hangot. Amikor nemrégiben a diktatúrát egy alkotmányos „rezsim“ váltotta fel, nem Jugoszlávia lélegzett fel. hanem egész Európa, mert azt hitte, hogy végre az ottlakó népek között a megértésnek egy íratlan szerződése jött létre, a kedélyek lehiggadtak, és most már Jugoszlávia is be tud lépni a modern európai államoknak sorába. Tévedés. Délibábos játék volt csupán, amit a politikusok a horvátokkal, szlovénekkel űztek s amelyekkel önmagukat is csalták. Valami rettenetes lidércnyomás nehezedhetik erre az országra, hogy közel tizenöt esztendő tűzzel ;és vassal kikényszeritett együttélése sem tudott közeledéseket létrehozni. Igaz, ebben az esetben is a történelemnek logikája nyilatkozik meg. Anglia a fékezéseknek talán még vadabb szigorával próbálta vérbefojtani Írország évszázados küzdelmeit, — nem sikerült. Megpróbálta önmagába olvasztani a spanyol diktatúra is a ka- talonokat — Katalánia is önálló állam. A dolgoknak rendje, hogy a horvátok és a szlovének ■is, amennyiben igazak a londoni lapok hirei és ismerve a múlt tapasztalatait, — semmi okunk sincs azt hinni, hogy nem igazak — előbb-utóbb ki fogjak verekedni a maguk igazukat. Ki fogják vívni a saját erejükből. A horvátoknak és a szlovéneknek nem lehet és nem is szabad idegen segítséget igénybevenni és ha mozgalmukra külföldről ickonszenves hang is felel, ezt csupán konstatálhatják, de menniök kell a maguk útjukon. Nemcsak Jugoszlávia, mint államhatalom, de a Jugoszláviában élő népek is követelhetik, hogy az ő dolgaikba ne szóljanak bein irtások, mennyire indokolt tehát az a v’ssznu‘a- sitás, amc-'.ljel Jugoszlávia magyar részről találkozik, amikor megérdemetlenii! Jugoszlávia sajtója oi rabös kormányán keresztül Magyar- ország répét is szidalmazza. Seperje hát mindenki a magi portáját. Jugoszlávia jobban teszi, ha előbb önmaga nehéz problémáját oldja meg és nem akar mindenáron tanácsokat adni más államoknak, hogy miként rendezkedjenek be. Szép kis állapotok lennének Európában, ha más államok is a szabadság jogát úgy értelmeznék, mint ahogyan Belgrádban értelmezik, a sajtó és gyülekezési jogot is. úgy metélnék körül, mint ahogyan azt az egyes bánságok és közigazgatási kiskirályok nagy ollói teszik, a kisebbségi népek is, nem is beszélve a „forradalmi“ horvátokról és szlovénekről, de a békés jugoszláviai magyarokról és németekről, a kultúrájukat is olyan feltételek között élhetnék ki, mint a Vajdaságban, vagy Leibach vidékén. Jugoszlávia ne igazoljon alibit azzal, hogy tüzet kiált — a szomszédban. Európa szeme nem vezethető félre és Európa szeme féltő gonddal csüng Jugoszlávián. Mert minden humánus érzék azt diktálja, hogy ne következzenek be a véres konflagrációk, amelyeket az angol sajtó engedni sejtet, ne szenvedjenek Jugoszlávia népei súlyos véráldozatok között, akár szerbek legyenek ők, akár szlovének, de értsék meg végre egymást és szereljék le indulataikat. Jugoszlávia békés belső leszerelése majd maga után fogja vonni, hogy Belgrádban a külországi eseményeket is más szemüvegen fogják nézni, mint a gyűlölet elsötétített szemüvegén.
