Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-12 / 234. szám

XV. ÉVF. 234. SZÁM.

Keletjüjsxg

5

ars

Negyvenezer hontalan család hiába várta az állampolgár- sági u; törvényt

Wilier József képviselő ráolvasta a békeszerződésben vállalt kötelezettségeket a törvényjavaslatra — Mikor lesz vége annak, hogy őserdélyi embereket üldöznek

határról-határra ?

közigazgatási tisztviselők durva visszaélése folytán veszendőbe ment a nemzetközi szerződések szentségével biztosított ° polgárjog.

A baj azonban fokozódott, mert a szomszédos országok már nem fogadták be — nem is voltak erre kötelesek — a Romániából kiutasitottakat, a szerencsétlenek tehát

máról-holnapra hazátlanokká váltak.

— Erkölcsig kötelességem, hogy ez alkalommal elmondjak önöknek a sok közül egy felháborító esetet és remélem, hogy a kormány erre hivatott tényezői megtalálják a módját a szörnyű igazságtalanság orvoslásának.

— Virág József a GFR kicsiny alkalmazottja már 15 éves kora óta szolgálta ezt az in' ményt. Csilcmegyében született, soha az országot el nem hagyta, itt is katonáskodott 1926—■ 27-ben a dorohoi g5ralogezredben. Az 1924-i Ösz- szeiráfikor ő sem lakott szülőfalujában, Brassóban teljesített szolgálatot, szüleinek jelentését pedig kereken visszaírta sitotta a jegyző ur. Virág hamarosan ráeszmél a bajra s mikor erre 1928-ban alkalma nyilt, azonnal jelentkezett ösz- szeirásra. Hivatalos bizonyítványt mutatok be a kamarának, mely szerint a jelentkezés tényleg megtörtént s a kérvényt a jegyző beküldte az igázságügyminisztériumba. ahova azonban ez a kérvény soha meg nem érkezett. Noha jó Virág Józsefünk mindig kiválóan dolge ott — ezt fölöttesei előttem is elismerték —, mégis kidobták a minap állásából, „mert nem sikerült állampolgárságát adott határidőre tisztázni“. Vagyis, hogy e szörnyűséget a gyöngébbek kedvéért körül is irjarn: egy közigazgatási tisztviselő hanyagsága, avagy

egy mindennapos postai felületesség elégséges volt arra, hogy az uecára kerüljön

feleségével öt gyermekével az a szerencsétlen kisebbségi alkalmazott.

— Ha a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségünknek meg akarnánk felelni: bármikor el kellene fogadnunk annak a jelentkezését, aki megfelel a párisi egyezmény 3. vagy 4. szakaszának. Ez pej ize nem megy az 1924. évi törvény átdolgozása nélkül.

— Ámde erre az átdolgozásra volna egyéb alapos indokon1' is. Hogy csak a legkiáltóubat említsem: az idegen ha el akarja nyerni a román állampolgárságot, köteles elsőó.mban lemondani közjegyzői iratban minden egyéb elgondolható állampolgárságról, noha a román honosságot csak tízéves várakozási idő eltelté vei nyerheti el.

E ho3szn i lő égé z tartama alatt í hí>

, talanek,

útlevelet csak nagy nehézséggel kaphatnak e akkor is csak egyszeri utazásra > állandóan fejük felett lóg a kiutasítás Damokies-r.aruja. Sokakat el is ér ez a sorscsapás, néha várakozási idejük kilencedik esztendejében. Az intézményes,

1

ZITHZHflT PESTBE

OöA-VfSnZA,

mert minden költsége megtérül, ha

HÖLZER

női divatáruházában szerzi+»e őszi és téli ruházati szükségletét.

HOLZER

Budapest, jelenleg:

IV. VACI UCCA 26 SZÁM alatt van.

J

(Bukarest, október 10.) A kamarában általánosságban megszavaztattak egy rövid törvényjavaslatot a honpolgárságról. A javaslattal azonban a kormány nem vállalta annak a rengeteg anomáliának a rendezését, amik tízezrével tették hontalanná és földönfutóvá a dolgos, munkáscsaládokat. A várva-várt és olyan sokszor beígért törvény helyett olyan javaslat került a parlament elé, ami a legnagyobb csalódást váltotta ki. A Magyar Párt nevében Wilier József képviselő adott kifejezést e csalódásnak s beszédében a következőket mondotta:

— A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 1933 szeptember 1-ig tolja ki azt a határidőt, melyen belül az erre jogosítottak kérhetik az állampolgárok jegyzékébe leendő felvételüket.

— Első Ízben a román állampolgárság elnyeréséről és elvesztéséről szóló 1924. évi törvény intézkedik a jegyzékek összeállításáról.

Elfogadva azt a tételt, hogy a nemzetközi szerződések erősebbek a hazai törvényeknél — amit a minap Argetoianu ur is hangoztatott —

ennek a törvénynek összhangzásbí; kellett volna állania a román állam nemzetközi kötelezettségeivel.

Ezt az 1919. évi decembor 9-én Párisban kötött kisebbségi egyezmény is megköveteli, melynek első szakasza betű szerint igy szól: „Románia kötelezi magát arra, hogy a jelen fejezet 2—8. cikkeiben foglalt rendelkezéseket alaptörvényül ismeri el.“

— Lássuk, az ország kisebbségeivel szemben hogyan tartották be ezt a fogadkozást? Az idézett kisebbségi egyezmény 3. szakasza igy szól:

„Románia román állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és mindennemű alakiság nélkül mindazokat, akik a jelen szerződés életbelépésének idejében Románia részét alkotó bármely területen állandóan laknak.“ Majd tovább a 4. szakasz ezt mondja: „Románia állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és mindennemű alakiság nélkül, mindazokat az osztrák, vagy magyar alattvalókat, akik az Ausztriával és Magyarországgal kötött békeszerződések által Romániához csatolt, vagy esetleg a jövőben Romániához csatolandó területeken születtek, állandóan ottlakó szülőktől, ha mindjárt ők maguk e szerződés életbelépésének idején nem" is laknának ott állandóan.“

— Ez a kisebbségi szerződés azonban csak a trianoni békeszerződés aláírása után és petí'g 1920 szeptember 4-én lépett életbe; a szóban- forgó 1924. évi törvény mégis 1918 december 1-ét jelöli meg irányadóul. Ă nemzetközi szerződések e felrúgása folytán igen sok kisebbségi ember, ki 191S-ban a forradalmi idők miatt nem jöhetett haza, ellenben 1990 szeptemberében már itthon volt, elvesztette román állampolgárságát; miután pedig ezeket rendszerint

kegyelem nélkül kiutasították az országból, elvesztették minden vagyonukat, el egész egzisztenciajnkat.

— A román állampolgárságra igényiogo- sultaknak a szerződés 4. szakaszában említett leszármazottjairól pedig meg sem emlékezik az 1924. évi törvény. De elkövetődött itt egy másik szörnyű hiba is — és jelenleg ez érdekel minket elsősorban —, amikor a törvény záros határidőt tűzött ki az állampolgárok jegyzékébe való fölvétel kérelmezésére, kimondva, hogy a határidő elmulasztói elvesztik. román állampolgárságra való igényjogosultságukat. Az esetek egész tömegében a jegyzők hol elutasították különféle ürügyek alatt a jelentkezőket, hol pedig egyszerűen föl sem terjesztették a minisztériumba a kérvényeket. így aztán az érdekeltek minden legkisebb mulasztása nélkül,

Tiszta való Rém ámítás, Czinknél készül legszebb festés és tisztítás

Jégvert % tűzkár, betörés és baleset ellen előnyösen biz- tosit a MINERVA BIZTOSÍTÓ Rt- Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz Józsefei.) 37. Telefon 12-75.

céltudatosan rendszeresített hontalanságnak ez a fogalma páratlanul áll az

egész civilizált világ törvényhozásában.

— Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de meg kell mondanom az iguzságügyminiszter urnák, hogy ez a leheteti«! törvény valósággal ordítva követeli az átdolgozást. Ezt a miniszter

i ur elődei is belátták. Már 1926-ban bizottságot küldött ki az Avereseu-kormány ezzel n megbízatással, Innian miniszter pedig nyoml hivatalba lépte után elrendelte a munka folytatását. El is készült egy java lat, bizonyára o t howejr valamelyik asztalfiókban. Kéret, a miniszter urat, vegye föl ezt a fontos kérdőt a rendes ülésszakra tervezett törvényhozói pregr arájába.

— Ezekből a tárgyile- o? észrevételekből nyilvánvaló, hogy a Mag, Párt akkor, -mikor az 1924-ik évi törvény zőnyegre k»üi, nem érheti be a törvény c y etlen határ docs- kójének kitolásával. Mégsem utasíthatjuk visz- sza a javaslatot. Hiszen a miniszter ur, ki bizonyara jó szándékkal terjesztette azt be, egyetlen gesztussal megbosszulhatná magát: visszavonhatná a javaslatát, amivel kisebbségi testvéreink ezrein vághatna végig.

— Épp n ezért kijelentem, hogy meg fogjuk szavazni a törvényt; de kérem a miniszter nrat, ejtse módját, hogy a beérkező kérvényeket el is Intézzél Tudomására kei: ugyanis adnom, hogy az 1928, évben engedélyezett határidőn belül

közel negyvenezeren kérték az állampolgárok jegyzékébe leendő felvételüket, az illetékes bizottság azonban mind a mai napig ez óriási száram k jelentéktelen íöredi&ét is csak alig, ha elintézte.

Ha máskép nem megy, decentralizálják a munkát. Meggyőződésem, hogy a miniszter ur is szükségesnek látja a bemutatott javaslatnak következő kiegészítését:

1. A közigazgatási hatóságok elutasító határozata bírói útra legyen terelhető.

2. A k rvényezök a jogerős határozat meghozataláig román állammlgár. nah tekintessenek:. V,

— Megtörtént ugyanis nem egysz-r, hogy a kérvény beadódott, a bizoócág azonban nőni döntött s a szegény folyamodó elvesztette állását, nyugdiját, sőt ki is utasították.

— Hangsa tyo-om azonban. h egy a törvény életbeléptetése körül elszenvedett netáni késedelemért, vagy e nak lemaradásáért semmi szín alatt sem állalnám a felelősséget. Ep azért, tekintve, hogy az ülésszak be-á ísa előtt állunk, a fontebbi módosító javaslatot csak akkor tehetem meg,

lia a miniszter nr 1 .ztositaid tud arról, hegy azokat még zárás előtt a szenátus is letárgyalhatja.

— Ha ez lehetetlen, úgy — megköszönve bar a miniszter ur jószándékát — meg kellene állapitanom. hogy ismét „gazdagítottuk“ a Corpus Jurist egy elhirteleakedeíí, tökéletlen törvénynyel.