Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-02 / 226. szám

vlaelőháí BUDAPEST V. auf-Koloxwár; 2932. október 2 * vasárnap BtlUlSKG Előfizetés belföldön: I ORSZÁGOS MAQ/ARPARTI LAP I Előfizetés Magyarországom iEgyévre 800,félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70L. j Szerkesztésig! és kiadüiivatall ta'efoei .303, 6.9« »Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő,negyedévre 12.50 * í Egyes szám ára 3 lel. j XV. évfolyam * 225. szánó J Egyes szám ára *9 fillér. Csabát ói - Ciumbunfeáig Kedélyes kis megállapításai vannak ismét a Pátriának. A kormány kolozsvári félhivata­losa tanácsokat ad a kormánynak, hogy miként hajtsa végre szigorúbban a nevek elrománosi- tását. Tulajdonképen a Patria érvelése szerint — az igazságosságnak tétetik elég akkor, ami­skor elmagyarositott román neveket visszaállí­tanak eredeti jelentésükbe. Szó sincs tehát ar­cról, hogy „erőszakkal" fessenek át neveket, , egyedül egy régi magyar jogtalanság jóváté­teléről. így a Patria. Ez a lelkes objektiv, kor­mányunkhoz közelálló organum. A Patria közel áll a román kormányhoz, de mert Kolozsváron jelenik meg, munkatársai egyrésze még a magyar légkörben nőtt föl, is­meretsége a magyar kultúrához önként adódik, közel állana elméletileg egyben a magyar ki­sebbség szellemi világának megértéséhez is. Ha egy román napilap Balradban vagy Brailában >ir le bizonyos szamárságokat az erdélyi ma­gyar dolgokkal kapcsolatosan, ha nem is bo- csájtható meg, de talán a távolság miatt is meg­érthető. Am, mit mondjunk akkor, amikor ép­pen a Patria meri félhivatalos komolysággal megállapítani, hogy például Toldy: eredetileg román név, azonos Teoteannal és a hires neves Toldy Miklós, akinek személyében a magyarság a maga nemzeti mitologikus hősét szemléli, imint például a német nép Sigfriedben vagy az ógörög nép Herculesben, aki eposz szerzésre ih- lefte meg a magyar nemzet egyik legnagyobb költőjét, Arany Jánost is, tulajdonképen román ember és ő famíliájával együtt „csupán a kény­szer hatása alatt" magyarosodott el. Risum teneatis — mondhatnók, de már is föl kell ocsundnunk a szánakozó nevetés hatása alól, hogy a Pátriának újabb csodabogarán csóváljuk a fejünket. Ez a lelkes névvegye- lemző organum kisüti többek között, hogy a le­gendás Csaba, ez az ősihonból hozott székely név sem magyar eredetű, hanem azonos Cium­l.unleánnal. Az ördög tudná kiismerni magát e találékonyság útvesztői között. Most már csak az hiányzik, hogy Csaba útját, a tejutat is a románság kisajátítsa magának és aktákkal mu­tassa ki, akár idehaza filológiai szemináriu- imokban, akár a Népszövetség előtt, hogy az egész székely mondakör: izig-vérig román va­lami. a szokványos, hamisithatatlanul magyar irredenta csomagolásban. Most már nem lephet meg bennünket, hogy a Patria a Kalász nevet Casiannal, a Gaálffy nevet Garboreanuval, a Balogh nevet Buannal, a_ Széplaki nevet Tolauval, a Körössy nevet pe­dig Crisannal azonosítja. Nem lep meg, mert ha a prémissa, a kiindulási pont hamis is és rossz­hiszemű, a makacs következetesség viszont sa­játságos tünete annak a sovén politikai rend­szernek, amelynek az impérium változás óta ál­landóan tanúi lehetünk. Inkább az lep meg ben­nünket, hogy most, amikor Románia gazdasági­lag a legkatasztrófálisabb hónapokat éli át, amikor külpolitikai élete is végzetesen össze van kuszáivá, amikor az állam népeinek min­den erejét koncentrálni kell, hogy valahogyan kievickéljünk a közös nyomorúságból, akkor a román kormány félhivatalosa felad magának ilyen ostoba keresztrejtvényeket, mint egy naiv gyerek odaül játszani a bombák közé lehetetlen fantazmagóriával, átengedi magát úgyszólván a legléhább semmittevés gyönyöreinek és nem veszi észre, hogy mellettünk földrengésszerűén robog el az élet égbekiáltó nagy problémáival és hogy magunk is sodródunk vele ijjesztő fel- tartózhatatlannak látszó meredélyek felé. Vaida egyedül vállalja a felelősséget Titulescu lemondásáért A külügyminiszter megkerülésével a minisztertanácshoz adresszálta a lemondó levelet — Cáfolják a kormány- krízis híreit — Argetoianu azzal védekezik» hogy a kon­verzióval az inflációt akarta elkerülni (Bukarest, szeptember 30.) Titulescutól hiába kértek nyilatkozatot, nem mond sem­mit. Egyébként a Titulescu-ügyben még sem­milyen elhatározás nem történt. Litvinoffal a tárgyalások Genfben folynak és kedvező ered­ménnyel biztatnak. De, ha nem is tudnak meg­egyezni a tárgyaló felek, a román kormány mindenesetre bebizonyítja, hogy hajlandó a Kellogg-paktumon túlmenő egyezményt is kötni, bár ez a szerződés is elegendő garanciát nyújt. Románián nem múlik a megegyezés. Illetékes helyen cáfolják azt a hirt, hogy Gafencu és Cadere áldozati bárányai lesznek a Tituleseu-afférnek. Ilyesmiről nem is volt szó. Természetesen, ha Titulescu vállalja a külügy- miniszterséget, úgy ő fogja megválasztani munkatársait. A Viitorul jelentésére, hogy Vaida minisz­terelnök semmit sem tett Titulescu lemondásá­val kapcsolatban, a Lupta azt irja, hogy Titu­lescu lemondását nem a külügyminiszterhez, hanem a minisztertanácshoz intézte. Hogy erre Titulescut mi késztette, azt ma sem lehet tudni. Cáfolják a kormánykrizist. A Lupta szerint a kormány helyzete szi­lárd s a kormányválságról elterjedt összes hírek ma a fantázia birodalmába tar­toznak. Nincsen kormány krízis, mert bizonyos, hogy az uralkodó újólag bizalmát fejezte ki a kor­mány és Vaida miniszterelnök iránt. Nem lehet szó kormánykrizisről és bűnbakokról sem, mert Vaida , egyedül vállalta a felelősseget a Titu­lescu lemondásáért. Ha Titulescu külügyminiszter lesz, maga fogja munkatársait megválasztani, ezt tette Vaida is, aki egyúttal külügyminiszter is, aki azo­kat választotta maga mellé, akiket jónak lá­tott. A nagy hullámok dacára biztató jelek! mutatkoznak arranézve, hogy elsimul ez a! konfliktus. A király dolgozó kihallgatáson fogadta; Samsonovici hadügyminisztert Szinajában. Gyászülést tartott a kamara, j Coanda tábornok volt miniszterelnök ha­lála miatt gyászülést tartott a parlament. A kamarában Pop Cicio elnök hosszú beszédben méltatta érdemeit, majd Vaida, Goga, Bra- tianu Gh., Tatareseu parentálták el a táborno­kot, Argetoianu, Cuza, Codreanu, Hans Ottó Roth és Will,er József mondottak megemléke­zést. A Magyar Párt nevében dr. Wilier Jó­zsef a következőket mondta: — Noha nekünk, magyaroknak nem volti szerencsénk az elhunyt Coanda tábornokot is­merni, méltányoljuk az elhunyt katonai és ál­lamférfim érdemeit és tiszteljük személyisé­gét. Ezért a Magyar Párt nevében csatlako­zom a kamara és román nemzet gyászához. A tisztviselők fizetése A kamara ma déluáni ülésén az ellenzéki Chimbesan Cornel kéri, hogy fizessék ki a tisztviselők és nyugdíjasok fizetését. A Iorga- kormány azért bukott meg, mert ezt a kérdést nem tudta megoldani. A Vaida-kormány a kö­telezettség teljesítését vállalta s ha nem tudja teljesíteni, mondjon le. Ne feledjék, hogy a tisztviselőknek kötelezettségeik vannak, de ezekért jogaik is vannak. Argetoianu beszélt a konverzióról. A kamara igazolta dr. Boila Zachariás hu- nyadmegyei mandátumát, majd folytatták a konverziós törvényjavaslat vitáját. Argetoianu az első szónok, aki többek kö­zött a következőket mondja: Az én törvényem körül olyan atmoszféra támadt, amely még fe­nyegető levelektől sem riadt vissza. Mironescu javaslata a legnagyobb tévedésen alapszik. A mi politikánknak nem a hitelélet feltámasztá­sára, hanem a munka kellő értékesítésére, a mezőgazdaság újjáépítésére kell irányulnia. — Én úgy jártam el, ahogyan lehetett, — mondja. — Mironescu is csak azt teszi és én az ő helyébe sern tudnék mást tenni. De ö sem az én helyemben, A konverzióval mi is kénytelenek voltunk védekezni az infláció ellen. Elmondja, hogy a lejt 205-ös árfolyamon kellett volna stabilizálni, nem pedig 312-őn. Azért stabilizálták ilyen magas árfolyamon, mert a külföldi szakértőknek nagymennyiségű lejük volt és érdekükben állott a magas kur­zus. Victor Antonescn liberális: Bratianu Vin- tila 280-as árfolyamon akarta a stabilizációt végrehajtani. Mironescu: Mi az előző kormány által vál­lalt súlyos kötelezettségek miatt nem tudtuk a stabilizációt végrehajtani. Argetoianu: Vannak a revalorizációnak hivei, de ez azért nem helyes, mert infláció le­hetne a következménye. Inkább Iunian resta- bilizációs politikájának a hive. Egyébként hangsúlyozza, hogy amikor még szó sem volt konverzióról, a bankok memorandumot nyúj­tottak át neki, amelyben hangsúlyozták, hogy az emberek nem fizetnek, a hitelélet meghalt, a bankok végüket járják és bezárnak. Ezzel a memorandummal bizonyítja, hogy nem az ő konverziója ölte meg a Hiteléletet. Argetoianu végül kijelenti, hogy nyugodt a lelkiismerete, ő mindent megtett az ország érdekében és a jövő igazat fog neki adni. Mi- roneseu törvényjavaslatát nem fogadja el. Be­szédét különben siirün szakították félbe a köz­beszólások.

Next

/
Thumbnails
Contents