Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-03 / 227. szám
SV. fiVF. 227. SZÁM. KmnUjsXG Egy kis magvar világ a távoli Bukovinában Amikor a vonat a régi Erdélyt elhagyta ée az egykori határhegyek csúcsaira kapaszkodott fel, úgy éreztem, mintha a földi paradicsomon haladnék át. Mély völgyek, csobogó patakok éí végtelen fenyőerdők suhantak mellettünk el. é természet szépségének élvezését csak a kis hegyi vasút pöfékelése és émelyitő illata zavarta meg Erdély és Bukovina között még ma is a világ háborúból megmaradt primitiv motorvonat bonyolítja le a közlekedést. Bukovinába utazni sokkal fárasztóbb és hosszabb, mint eljutni az osztrák fővárosba, vagy Csehország valamelyik nagyobb centrumába. 24 órai ut után végre IlişeştiÎ)'. érkeztem fiatal orvosbarátommal, dr. Giíndisch Mihállyal együtt, akit ugyanaz a régi vágy hajtott erre az útra, mint engemi felkeresni a Bukovinába szakadt magyarokat és mai helyzetüket tanulmányozva, forró kéz- szorítást váltani azokkal a testvéreinkkel, akik a moldvai csángókat kivéve, talán legelhagya- tottabb gyermekei a romániai magyarság sorsközösségének. Magyar bocsa József falván. Ilişegtitol 17 kilométerre fekszik az első ma gyár falu: József falva. Ide se vonat, se autó busz nem visz. Az apostolok lóván kell megtenni ezt az ntat annak, aki a legeldugottabb'bukovinai magyar falu életére kiváncsi. Ez az ut bi zony egy egész délelőttöt, vett igénybe. Fenyő erdők és búzamezők között mentünk állandóan1 tova és amikor az egyik távoli domb mögül feltűnt József falva templomának csúcsa, már alig- alig tudtuk bevárni az első magyar szó felcsen- dülését a másfélszáz éve elszakadt magyarok ajkáról. De az első percek csalódást hoztak. A falu legelső házaiban hiába szólítottuk magyarul meg az ott állingáló embereket, kérdéseinkre idegen nyelven kaptunk csak feleletet. Később tudtuk m^g, hogy a falu román részébe értünk, amely teljesen elkülönítve él a magyaroktól. Pár perc múlva a falu középért voltunk, az ősi templom mellett, hol szokatlan látvány várt Ezen a napon gyűltek búcsúra Józseffalva magyarjai és ugyancsak ide jöttek el a 40—50 kilométerre lakó többi magyar falvak bucsusai is. A templomban éppen az ünnepi beszéd folyt. Csendben beléptünk és az oszlopok alól a térdeplő, színes gyülekezetei figyeltük, ősi arcok mindenütt. Ha valaki a 150 év előtti székelység nyelvét, lelkét vizsgálja, úgy Bukovinában megtalálja azt. Nemsokára kezet szoríthatunk Jó- zsaffalva uj magyar papjával: Német Gellert tel, á közismert Íróval, aki alig egy féléve került ide és máris megszerettette magát Bukovina egész magyar népével. Lelkes, extotikus hangon beszél híveiről és a bukovinai magyarokról. Bemutat a többi bukovinai papnak: Sebestyén kanonoknak, Elekes és Málec tisztelendő uraknak is. Délután pedig meghív, hogy résztyegyünk azon a kis magyar szinielőadáson. amelyet talán elsőnek ő rendezett évtizedek óta távolraszakadt véreink között. A templom kertjében már készen állott a színpad és a padokon sűrű tömegben ott feketélett Józseffalva egész magyar népe. Szent Imre életét adták.'ügy, a darab, mint a rendezése, Németh Gelb'rtet dicséri. aki az egyszerű földmivesekből valóságos művészeket faragott. Másnap az ő felkérésére alkalmunk volt ugyancsak a templom kertjében beszédet mondani Józseffalva népének és átadni Erdély magyarságának üdvözletét azoknak « magyaroknak, akik mindennap feltehetik a körülöttük zugó idegen tenger közepén a lét és nemlét hámleti kérdését. A földreform itt Is pusziitólt A bukovinai magyar falvak között Józseffalva helyzete a legrosszabb. Mindenütt román és német falvakkal van körülvéve, sőt magában a faluban is a lakosság 40—45%-a román. És mégis beolvadás nincs. Olyan nemzeti öntudatot lehet tapasztalni, itt minden magyarnál, aminőt Erdélyben ritkán lehet látni. Magukat székely-magyaroknak vallják és a legnagyobb sértés, amit velük szembe el Iéhet követni az, ha valaki csángónak titulálja őket. Úgy József- falván, mint a többi magyar falvakban alkalmunk volt a legszegényebb magyar rétegek éle- tébe is bepillantani. Valamikor e telepes falvak lakói nagyrészt jómódú kisbirtokosok voltak. Egy-egy családnak a 900-as évek elején inég átlag 10—20 hold földje volt és a népfelesleg vagy Erdélyben telepítés által, vagy az Amerikába való kivándorlás révén el tudott helyezkedni. Ma a helyzet sokkal rosszabb. A földreform Üt is a román elemet juttatta előnyös helyzetbe és a magyarságnak csak a morzsák máradtak. A kivándorlás megszűnt és a nagy szaporaság révén a földek állandóan szétaprózódok. Ma már átlagjában alig 2—4 holddal rendelkezik egy-egy bukovinai magyar család. És ebből a kis földből kell megéljen sokszor 12—16 ember is. Andrássvot — Istensegitsen. Józseffalváról Istensegistre vitt az utunk. Ez a hatalmas falu, mely egyetlen 3 kilométeres utcából áll, az alföldi magyar falvakra em lékeztet. Elekes Dénes, a falu fiatal és lelkes papja büszkén hasonlítja az Andrássy úthoz Istensegits főútvonalát. A hasonlóság valóban megkapó. De az ellentét még inkább. Mert a gazdagok palotái helyett, itt a büszke szegénység az ur. Már csak a népviselet és a vendégszobák szépségé hirdeti a jobb időket. A ma kiáltó ellentétével szemben Istensegits, Hadik- falva és Andrásfalva a teljes leszegényedés utján vannak. A nép egy része már földdel.sem rendelkezik és kénytelen eladni magát óvről- évre a moldvai bojároknak rabszolgául egyre rosszabb és rosszabb feltételek mellett. Istense- gitstől pár kilométerre fekszik Fogadjisten, a legkisebb magyar falu. Itt mindössze 30 magyar család él, de magyarságukat mindmáig jól tartják itt is. Istensegitsen különben van magyar dalárda, melyet alkalmunk volt meghallgatni, rövid ottartózkodásunk alatt. A gyönyörű magyar énekek messze földön úgy hatottak, mint kiáltó figyelmeztetés és lelkes hitvallás a magyar dal és nyelv mellett. Elekes tisz- teendő különben akciót indított egy szép kis magyar kulturház építésére is. E terv keresztülvitele nemcsak az ő, de az egész erdélyi magyarság szívügye kellene legyen! A bukovinai magyarok fővárosában Néhány órai nt után Istensegitsről Hadik- falvára, a bukovinai magyarság fővárosába értünk. Megkapó látvány ez a hatalmas, több mint 5000 lelket számláló szinmagyar falu Bukovina közepén, ahol épugy nem hall mást, mint magyar szót az ember, mintha a nagy magyar Alföld valamelyik óriási községébe tévedt volna. Hadikfalva épugy, mint a többi magyar falvak, rendkívül szapora. Lakossága 10 év alatt csaknem ezerrel nőtt meg. Iskolájába 1200 iskolaköteles gyerek kellene járjon, de a nagy szegénység miatt mindössze liatszá- zan járnak. Nagy sérelme Bukovina magyarjainak is iskoláztatás is. Ezekben a szinmagyar falvakban mindössze heti 2—3 órában tanítják a magyar nyel vet és azt se mindenütt. Egyedüli Andrásfalván van felekezeti iskola, de mivel a reformátusok száma kicsi, iskolájukat is kevesen látogatják. Istensegits, Hadikfalva és Andrásfalva félkörben veszik körül Radautzot és e kis városka piacát jóformán teljesen ők játják el hagymával, káposztával és egyéb ve- teménnyel. De a gazdasági krizis egyre mélyebben belevág az ő életükbe is. A termények árának esése, a kiuzsorázó bankpolitika és a ma- gárahagyottság teljesén védtelenné teszik ezt az egyszerű és szorgalmas népet, mely tehetségénél és szorgalmánál fogva sok tekintetben mintául szolgálhat nem egy nála gazdagabb és jobb helyzetben élő erdélyi magyar falunak. A két bét, amit a bukovinai magyarok között akarok tölteni hamar végére járt TTfotsS esténket Andrásfalva uj refomátus papja Bognocki, a katolikus lelkész Malec és a falu állami iskolájának magyar tanítói társaságában töltöttük. A kedves és vendégszerető környezetben természetesen a fő témát távolra szakadt véreink sorsa képezte. Mindannyian sok-sok éves tapasztalataik alapján elragadtatással beszéltek a bukovinai magyar népről, annak gazdasági és szellemi kérdéséiről. A velük és a parasztokkal való beszélgetéseim során az az álláspont alakult ki, hogy a szellemi kapcsolatok intenzivebb felvétele elsősorban az erdélyi magyarságtól függ. A gazdasági szervezkedést elvégzik ők maguk is. Beesteledett. A rádió budapesti műsort közvetített. És ahogy a messzi magyar fővárosból a levegő titokzatos hullámai ide, a távoli And- rásfalvára hozták a magyar dal akkordjait, láttam amint a nyitott ablak alatt csendes figyelő arcok hallgatják ugyanazon nemzet távoli szivének dobbanásait. Másnap kora reggel búcsút vettem a bukovinai magyaroktól. Egy öreg paraszt kérges tenyerét szorítottam utoljára meg és ma is fülembe csendülnek ottani véreink kérő szavai: Ne feledkezzenek meg rólunk Erdélyben ai urak, mert mi nyomorúságunkban is magyarok maradtunk! Dr. Jancsó Elemér. Őszi féríidivatiíjdonsdgok nags választékban a Cinj-Kolozisfár, P. Unirii 24. Bel- és külföldi kalapkülönlegességek. Speciális fehérnemű varroda. Minden versenyt kizáró olcsó árak. aaaaaBaaaaaaaaaaaa
