Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-19 / 240. szám

Sftpvlael Őhár BUDA PEST V. I Előfizetés Heg farer szi gei', Egyéves 50 Pangő, tólsvrs 23 Pangó, mjyadávra 12.59 *«* Egyes szám ára 39 Ml! ár. Előfizetés belföldöm Egyévre4J00, félévre 400, neg/edévrs 200, egy hóra TO L. Egyes szám ára 9 lel. ORSZÁGOS nAQfAR*ARn LAP SzorkasztSságl és kiadSiilvatali i^’elaa: .503, 3.3* XV. évfolyam Up, 240. szám A Vaida-kormány lemondását elfogadta a király Maniu ment dönlofelenfoségü audienciára Szinajába — Való­színűnek tartják» hogy megbízatást kap kormányalakításra Titulescu is kombinációba került — Az orosz-román kérdést a válság újból felkavarta (Bukarest, október 17.) A Vaida-kormány lemondását az uralkodó elfogadta s igy újból benne van az ország a kormányválság közepé­ben. Most a belpolitikai helyzet visszazuhant legalább is oda, ahol a választások lezajlásakor állott, de nagyon kérdéses, hogy nem esett-e még sokkal hátrább. A nemzeti-parasztpárt kormány képessége ma jóval gyöngébb, mint akkor, volt, a válság felidézésébe külpolitikai erők is behatoltak, a pénzügyi krízisben a bi­zalomhiány romboló erői már az eddig erő- sitgetett partokat is kikezdték. S az a Titulescu, aki eddig mindig a válság kitörése után érke­zett haza, mint meghívott előkelő idegen, most a hazajövetelével verte fel a válsághullámokat. Vaida után. A szinajai tárgyalások és tanácskozások nem vezettek a kormánykrizis megoldásához. Sem a Maniu Gyula közvetítő szerepe, sem a Mihalache-akciója nem tudta a nagy ellen­téteket elsimítani s a Vaida Sándor lemondását az uralkodó elfogadta. Ha a lemondást nem fo­gadja el a király, akkor a Vaida-álláspont győz, do ez esetben is bonyodalmak következtek volna. Most a nemzeti-parasztpárt, ha a maga egységét megtudjr- e válságos órákban őrizni, akkor igényt tarthat arra, hogy pártja ala­kítsa meg ismét az uj kormányt s ez a kibonta­kozásnak a legtermészetesebb utja-módja volna. A nemzeti-parasztpártnak. mint parlamenti többségnek ma ismét az az óhajtása, hogy Maniu vállalja a kormányalaki* tást. E kívánság teljesítése azonban nemcsak kizáró­lag Maniun múlik, hanem a legfelsőbb akarat megnyilatkozása is szükséges ehhez. A király döntött. Vaida miniszterelnök hétfőn délután négy órakor kihallgatáson jelent meg a királynál. A miniszterelnök ismertette az uralkodó előtt a helyzetet. Mintán nem tudta álláspontjáról a királyt meggyőzni, felajánlotta az uralkodónak kormánya lemondását. Károly király elfogadta a lemondást és további intézkedésig megbízta a kormányt az ügyek vitelével. Vaida a királyi kastélyból távozva kijelen­tette az újságíróknak, hogy megismételte le­mondását, amit már pénteken este is őfelsége elé terjesztett és a király elfogadta azt. Maniu, vagy Titulescu? Kormánypárti politikai körökben Maniu- Icormány valószínűségéről beszélnek. Vaida le­mondása volna e körök szerint az a formula, amely Titulescu számára lehetővé teszi, hogy presztizssérelem nélkül intéződjék el az egész probléma. Ha Maniu veszi át a kormány vezetését, úgy Titulescu rendelkezésére fog állni Maniunak és esetleg a külügyi tárcát is vállalná. Mások sze­rint Mironescu lenne a Maniu-kabinetben a külügyminiszter és Titulescu a pénzügyminisz­teri tárcát kapná. Mindezek természetesen '’safe kombinációk, több-kevesbb alappal, éppen úgy, mint az a hir is, hogy Titulescu fog kormányt alakítani és a parasztpárta, valamint az erdélyiek egy részére támaszkodna. A Vaida-kormány sori A Vaida-kormánynak a sorsa megpecsételt­ek látszott már egy-két héttel ezelőtt. Amikor a Titulescu lemondásának az elfogadását jófor­mán csak a kormánypárti lapok követelték, ak­kor már ingadozó volt a Vaida miniszterelnök­sége. Ha a kormány a londoni, vagy akár ar­gentínai exponensét nem tudja dirigálni, vagy fölváltani, akkor ez nagy baj, abban az esetben is, ha olyan irányadó személyiségről van szó, mint amilyen Titulescu volt a román külpoli tika számára. A genfi pénzügyi tárgyalások felborulása súlyos jelentőséggel zuhant bele ebbe a megin­gott helyzetbe, Eltekintve attól a lényegtől, hogy a népszövet­ségi szakértők ajánlatainak az el nem fogadá­sával a vészponton állították meg stagnálásra az ország gazdasági életét, dezavuálta a kor­mány a saját minisztereit, saját megbizottait s? már ez a tény is belső bonyodalmakat idézeti elő. A nemzeti-parasztpárt a maga egészében különben sem állott őszinte egységgel és teljes bizalommal a Vaida személye mögött s mosl egyfelől a dezavuált miniszterek, másfelől Titu lescu személyével s a Titulescu-fóle álláspont nak a pártbeli hívei részéről érezhette az elfor­dulást. Nem lehet lekicsinyelni a Ionian csoportnak a kiválását sem. Az az erdélyi csoport, amelynek Vaida a feltét len vezetője, már nagyon régi feszült viszony ban állott Iuniannal s amikor Vaida belügymi­niszter volt, már akkor afférszámba menő el­lentét mérgesedett el közöttük. Iunian mint igazságügyminiszter nem volt hajlandó erdélyi bírákat kineveztetni, csak azért sem, mert Vai- dáék kétségbeesetten követelték. Iuniannak a pénzügyi kérdésekben most elfoglalt állás pontja bármilyen veszélyes, nem lehet leta­gadni annak a népszerűségét. Viszont Iunian a regáti parasztpártnak mondhatni a megalapí­tója volt, ősibb vezére, mint maga Mihalache. aki pedig nem szívesen vesz búcsút e régi fegyvertársától. Ha nem is lehet feltételezni Mihalacheról, hogy Iunian álláspontját osztaui tudná, talán ha itthon van, nem került volna olyan könnyen a kilépésre a sor, Milialackerói' Maniut Szinajába hívták. Hétfőn késő délután Maniu Gyula meghí­vást kapott Szinajába a királyhoz. A pártelnök este utazott ki s az ő kihallgatása előtt a válság megoldása érdekében nem történik semmi dön­tés. Igen könnyen lehetséges, sőt sokan ezt biz­tosra is veszik, hogy ez alkalommal az uralkodó Maninnak felajánlja a kormányalakításra a megbízást. ;a meg volt pecsételve már nyilvánvaló az is, hogy az orosz-román kérdésben közelebb áll Titulescuhoz, mint Vaidához. ö különben sem tartotta szerencsésnek annak idején sem a Vaida miniszterelnökségét s kor- rektivumnak ő követelte a legnyomatékosab­ban a Maniu háttérben befolyását, pártelnök- gégét. Vajdáról közszájon forog, hogy nem diplo­matikus egyéniség, ötletek embere, aki nagyon sokat beszél. A pártban meg vannak az ő embe­rei, akiknek az előretörését a pártbeli más cso­portok nem nézték jó szemmel. Titulescu is, mint Mihalache, mindig szívesen látták Manint a kormányel­nökségén, de Vaidának az egyéniségét nem tartották alkalmasnak. Az orosz-román egyezség kérdéséből kiindult bonyodalmak közepette Vaida Sándor megint az ötletességhez fordult s mintegy mestervágásként lepte meg a világot azzal, hogy Tltulescunak felajánlotta a külügyrainiszterséget. A Tondoni követ — mert még ma az — elfo­gadta ezt az ajánlatot azért, mert azt tartotta, hogy a külügyminiszterség felajánlásával az ő álláspontját honorálták s azt az álláspontot vi­heti a külügyminisztériumba. Ha Titulescu igy gondolta, ez az elképzelése feltétlenül logikus is. Vaida Sándor azonban — ugylátszik — nem gondolta át ennyire mélyen azt, amit csinált és annak következményeit. Neki tetszett az az ötlet, hogy tenyérbe ütik a békeparolát s aztán csináljon Titulescu a franciákkal valamit, amit tud, intézze a kényes dolgot azzal a Herriot-tal ő, ahogyan tudja. Csakhogy ilyen égető külpo­litikai kérdésben egy kicsit nehéz elképzelni, hogy a kormány mást csináljon, mint amit a külügyminiszter akar és fordítva. Ez a megol­dás, amennyiben megoldásnak készült, főkép­pen a franciákat zavarta meg s Párásban egyáltalában nem tudták megérteni, hogy itt mi készül. (Folytatása a 3 ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents