Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-17 / 239. szám

XV. ÉVF 239. SZÁM. KeletiUjsxg 5 Őszi és fceímd"Cla kosztüm, kabát és ruhaszövetek megérkeztek! EZ" AZ Elsőrendű minőséaü 0 f ár fegyzék nz őszid én j szenzáeiéjn i 1 mtr. Tennisz fianeil .... 19 lei 1 mtr. Tussor fehérneműre 25 lei * 1 mtr. Sima fianeil ............29 lei rep de Chin minden szin 1 mtr. Mfntás fianeil .... 36 lei 1 mtr. Női ruha szövet . . . 29 lei 1 mtr. 140 sz. kabát szövet 125 lei ben ...... 95 ÍbS 1 darab selyem paplan hófehér vattával........................................... .... . SSO fői EREDETI AMERIKAI =, SZABD JENŐ vásárlónak. divatnag-yárnházábaH, Clnj-Koíozsvár. Mindenki kaphat Erdélyben koncessziót, csak Fekete Mihály nem Egy régi már-már elfeledett hadb’róségi ítélet alapján tagadták meg a működési engedélyt Fekete Mihálytói A rosszul informált Sadoveanutól fellebbezzünk a Jól informált Sadoveanuhoz Fekete Mihály azonban nem lehet szisiigazgatő 2000 lei pénzbüntetésre Ítélte a törvényszék Kuek Ferdinándot góirába tartoznak, amely még a rendesebb színigazgatókat jelenti. Kis rezsivel, nem túl­ságosan nagy művészi felkészültséggel dolgoz­nak, de legalább úgy, ahogy fizetik a tagjai­kat. Nem kell azonban azt hinni, hogy csak ennyi magyar színigazgató van Erdélyben. Csak néhány hét múlva fog kiderülni, hegy ugyanezzel a ranggal dicsekedhetik el egy csomó kétes egzisztencia, volt kórista vagy esetleg lecsúszott kereskedő, akinek közben eszébe jutott, „művészetet“ csinálni. Csak mint kuriózumot említjük meg, hogy van egy nő- igazgató is, akiről azonban színészek azt mond­ják, hogy kár volna támadói, mert „százezer lejes tőkéjét vitte bele a vállalkozásba“. Addig tehát hallgathat a kritika, amíg telik a száz­ezer lejből. hitt s három hónapra ítélte Feketét. Ezért nem kapott most koncessziót. És ta­lán azért, mert izzig-vérig művészember, tehet­séges, korrekt s egészen bizonyos, hogy egy-két szinigazgatón kívül ő is egyike lenne azoknak a keveseknek, akik botrányok nélkül fejeznék bo a színházi szezont. őszinte választ kérünk Sadoveann inspek­tor úrtól, aki tudomásunk szerint tehetséges iróember is: lehet-e, szabad-e egzisztenciális lehetőségeitől megfosztani egy komoly színész- embert, még akkor is, ha csakugyan megsértette volna a hadbíróságot? Elvégre ezért a bűnéért megszenvedett, leülte a kiszabott három hóna­pot. Még a törvény is azt mondja, hogy a letöl­tött büntetést senkinek sem szabad a szemére vetni. Hisszük, biztosak vagyunk benne, hogy a jól informált Sadoveanu korrigálni fogja a rosszul informált Sadoveanu helyén nem levő szigorát. (Kolozsvár, október 15.) Soha ilyen sivár perspektíva nem nézett még színházi szezon elé, mint ebben az évben. Az erdélyi~Szinházak le­hanyatlott árboccal meredeznek, a színészek egyrésze sietve elhagyta már a sülyedő hajót és más vizeken próbál szerencsét. Akik itthon maradtak, azok viszont egy fillér nélkül, leg­többen szerződés reménye nélkül várják sorsuk bekövetkezését. Szó sincs róla, mindezekben nagyrésze van a gazdasági válságnak, de a teljes felelősséget még sem lehet erre tolni. Anélkül, hogy erő­szakkal bűnbakokat igyekeznénk keresni, meg kell állapítanunk, hogy a dolgok idezüllésének okát jórészt abban kell keresnünk, hogy a koncessziók odaítélésénél egyáltalábra nem az anyagi megbízhatóság és erkölcsi garancia­képesség a főszempont, hanem protekció, szer- vilizmus és mindezeken felül az irredentizmus ostoba kísérlete, amely másfél évtized múlva is komoly, becsületes művészembereket üt el hiva­tásuk gyakorlásától. Kiknek van koncessziójuk? Legnagyobb sajnálatunkra erre a kérdésre egészen precíz választ adni nem tudunk. Ná­lunk úgyszólván titokban adják ki a működési engedélyeket, amelyek körül éppen emiatt év­ről évre kitörnek a botrányok. Az nem titok, hogy Janovics Jenő dr., aki egyedül képviseli Erdélyben a régi generáció művészi hitelét cs anyagi teljesítőképességét, az idén is megkapta .a koncesszióját. Ez már csak azért is természe­tes, mert Janovicsnak speciális és hosszabb időre szóló szerződése van az állammal a ko­lozsvári Magyar Színház épületére vonatkozó­lag, tehát ebből a szerződéses viszonyból dó ­ként folyik a koncesszió megadása. Janó vies tudvalevőleg Kolozsváron kívül Nagyváradon és Temesváron fog játszani. Ezúttal nem aka­runk szólni arról, hogy helyes-e ez a tröszt­politika. A mult esztendei tapasztalatok után erősen kétségbe kell vonnunk a helyességét. Egyévi böjtölés után Szendrei Mihály is- més koncessziót kapott. Ö is a régi generáció­hoz tartozik ugyan, de az impériumváltozás utáni esztendőkben erkölcsi tőkéjét éppen úgy elveszítette, mint állítólag vagyonát is. Róla köztudomású, hogy akármilyen komoly érvek szólnak színigazgatói megbízatása ellen, mégis megszokta kapni az engedélyt, mert Pop Cicio István, a képviselőház elnöke a proiek- tora. Koncessziót kapott még Hevesi Miklós, dr. Ferenczy Gyula. Mindketten abba a kate­Mindenki lehet, mindenki megkaphatja ezt a diszes méltóságot, csak az az ember nem, akinek színigazgatói múltjához semmiféle bot­rány nem1 tapad, aki inkább elveszítette össze­gyűjtött vagyonkáját, csakhogy amikor rossz volt a konjunktúra, kifizethesse a tagjait. Nagy a kifogás ellene: abban az időben, amikor még Temesváron statárium volt, a hadbíróság fog­házbüntetésre ítélte. Azért, mert kidobott a színházi pénztárból egy okvetetlenkedő pénz- beszedőt, aki teljesen illetéktelenül egy másik színigazgató adóhátralékát követelte rajta. Fekete igyekezett meggyőzni a végrehajtót arról, hogy neki semmi köze sincs más tarto­zásához, ez azonban addig kellemetlenkedett, amíg Fekete Mihály elvesztette a türelmét és kiutasította a jogtalanul foglaló tisztviselőt. Ez aztán bosszúból feljelentette és az állította, hogy Fekete — szidta a hadbíróságot. Hiába hivatkozott Fekete tanukra, köztük az inspr- ciáló rendőrre, a hadbíróság a végrehajtónak (Kolozsvár, október 15.) A csütörtökön megtartott tárgyalás után szombaton hirde­tett ítéletet a kolozsvári törvényszék III. szék ciója a dr. Török Imre ragikus halála miatt gondatlanságból okozott emberölésért vád alá helyezett Kuck Ferdinánd ügyében. A vádlott kihallgatása és a jelenlevő szem- tanuk meghallgatása után nyilvánvalóvá vált, hogy ívnek Ferdinándot felmenti a törvény­szék, vagy legalábbis a lehető legenyhébb bün­tetéssel sújtja. Az a körülmény, hogy a szeren­csétlenség' éppen úgy magával rántotta a ke­reskedőt is, mint a tulajdonképpeni áldoza­tot, a biróság tagjai között is olyan véle­ményt alakított ki, amely kedvező volt a vád­lottra nézve. A szombati itéletkibirdetés alkalmával á törvényszék nyilvánosságra hozta, hogy az esetben pillanatnyi gondatlanságot lát fenn­forogni. Ezért 2000 lej pénzbüntetésre Ítélte Kuck Ferdinándot. Az Ítéletben úgy az ügyész, mint a vádlott megnyugodtak, így az jogerőssé vált.

Next

/
Thumbnails
Contents