Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-17 / 239. szám

visel öház BUDAPEST V. Előfizetés belföldön: Eoyévre 800, félévre 400, nagyedévra 203, egy h5ra 70 L. Egyes szám ára 4 lel. ORSZÁGOS MA WARP ARII LA? ’Szarkasztísájl ás klaiilil/atill fî'afxi: ,303, 3,01 XV. évfolyam $ 239. szán* Előfizetés flagyarorsziyer, Egyévra 50 Pang®, fölévre 25 Peng®, negyedévre 12.59 Egyes szám ára 99 fillér. Színajában nem sikerült még elhárítani a kormánykrízist Vaida azt látja, hogy miniszterei s pártjának vezetői közül sokan helyezkedtek szembe vele — Titulescu tárgyal, de az esküt szombaton sem tette le A vasárnapi ünnepre felfüggesztették az izgalmas tárgyalásokat Hallatlan szégyen Az egyik bukaresti uszító lapban olvasható, “°Şy „hallatlan szégyen“, ami Kolozsváron ké­szül: nagyszabású mezőgazdasági kiállítás, amit a király fog megnyitani. Gazdasági éle- ^utl a ^J^őS&zdasági önérzet felrázásának ebben az igyekezetében, amivel ezt a kiállítást kitervezték s előkészíteni akarják, valaki hallat­lan szégyent lát azért, mert az előkészítés és szervezés munkájába az erdélyi magyar mező­gazdaság reprezentánsait is bevonták és az er­délyi magyar mezőgazdasági termelésnek a kiállitásoDL való részvételét megfelelő módon biztosítani akarták. Istenem, mennyit halljuk, olvassuk, hogy együttműködés. Hogy a nehéz válságból való kivergődés érdekében összetett erővel. Hogy minden elpusztul, ha a belföldi ellenségeskedésről őszintén nem mondunk le. S ha valaki úgy a gazdasági életszüksógességnek az átérzésével, mint a magasabb államérdeknek a megértésével komolyan tesz is valamit ebben az irányban, akkor valahonnan belenyúlnak az ócska sovinizmus ki vénült fegyvertárába és penészes okrazittal fojtott kézigránátot keres­nek elő, hogy belelőjjenek értékes cselekede­tekbe, becsülettel dolgozni akaró emberekbe, közös érdeket szolgáló ügybe és a lelkek őszin­teségének békülékeny jószándékaiba. Hallat­lan szégyen az, hogy az erdélyi mezőgazdasági kiállítások rendezésében fényesen kipróbált magyar szakértelmet igénybe veszik. Hallat­lan szégyen az, hogy a magyar mezőgazdáktól magyarnyelvű felhívás kéri a támogatást, rész­vételt. Mint borzalmat idézi a bombázó uszítás, a felhívás ilyen magyar mondattal kezdődik: „Van szerencsénk mellékelten megküldeni őfelsége a király kolozsvári . . Ez az a hallat­lan szégyen, aminek ki reparálására bölcs orvos­ságot ajánl: az erdélyi román gazdasági vezér- felügyelőt ki kell üldözni Szegedre. Hogy mi­ért éppen Szegedre? S hogy miért érdemes az ilyen indulatu támadásokat még szóra is mél­tatni? Mert igy megy ez nálunk rendesen s mert ezért nem tud .ebben az országban még semmi zöldágra vergődni. Valaki szeretne egy másik valakit kitúrni a pozíciójából s ezért alábombázza a legjobb közügyet az elvakult- ság szüklátókörének gyuanyagával. Semmi sem fontos abból, ami életbevágóan általános gaz­dasági érdek, semmi az államérdekből, tömegek­nek közérdekéből. Mindezt robbantani igyek­szik azért, mert hátha ezzel gazdátlanná teheti a megirigyelt poziciót. Ezt jelenti az, hogy ki­üldözni. Valahányszor ilyen és ehhez hasonló jelen­ségek mutatkoznak s ebben éppen elég részünk volt, az ember gyakran hallja ismételten el­hangzani a lemondó s ilyenkor visszatérő véle­ményt: nem lehet itt semmit csinálni. Nem érdemes itt semmi jót megkísérelni. S tényleg, amikor ez az ilyen uszító mentalitás kiugrik a maga tövises bokrai közül, akkor jogosan éled fel az itteni gazdasági jövőben kételkedő pesszi­mizmus, amivel — őszintén meg kell monda­nunk — állandóan belső küzdelemben állunk. A mukavágy, a termelő készség, a dolgozó ön­érzet nem halt még ki belőlünk és szeretnénk az életmentő és haladást védő szükségek szá­mára értékesekké válni. S birkózni kell állan­dóan azzal a kérdéssel: lehet-e, érdemes-e? Van-e kivel. Ez az eset például világraszóló és történelmi példája annak, hogy micsoda men- tálitás nyűgöz le itt minden cselekvőképességet. Ez a mentalitás teszi ellenségessé azokat a kül­földi érdekeket is, amelyeknek saját érdekük­ben is állana a támogató segítség nyújtása. Ez (Bukarest, október 15.) Titulescunak a hazaérkezése nem tisztázta a belpolitikai hely­zetet és egyelőre nem erősitette meg a Vaida- kormány helyzetét, hanem éppen arra a me­redélyre húzta, ahonnan egy pillanat alatt lezuhanhat, vagy esetleg ezen az élen ma­radhat. Ma azonban inkább a bukás, mint a fenmaradás felé haladt .k a Vaida miniszter­elnökségének esélyei és a sokágú tanácskozás nem tudta kiegyenliteni a Titulescu állás­pontját az orosz-román kérdésben a miniszter­elnökével. Titulescu igen erőser. tartja magát és nem enged álláspontjából, ha Vaidának en­gednie kell, akkor lehetetlennek látszik a mi­ni szterlenöksége. És mi következik ebben az esetben utána? Maniutól remélik, hogy a Mihalacheről különböző hirek keringtek a konverzióval kapcsolatban. Az Adeverul szerint a belügyminiszter kijelentette, hogy ha itthon lett volna, megszavazta volna a kon­verziós javaslatot. Vaida és Titulescu ma délben találkoz­tak. Az eredeti terv szerint, megbeszélésük vé­geztével közös kihallgatásra mennek a király­hoz, azután pedig ebédre is a király vendé­gei lesznek. Ez a terv azonban megváltozott. A miniszterelnök és a prezumtiv külügymi­kritikus helyzetben készít vTumi utat a ki­bontakozáshoz. Holtponton. A szinajai tanácskozások ju hír szerint szombaton délután békésebb hangulat kezd úrrá lenni, mint tegnap este. Nemzeti paraszt­párti körök bíznak abban, hogy a megegye­zés létre fog jönni. Akármi is lesz, azonban az eredmény, hétfő előtt aligha lesz döntés, bár az Adeverul szerint a király azt szerette volna, ha a holnapi ünnepségeken már Titu- lesou is helyet foglaljon a miniszterek sorá­ban. niszter tanácskozása mindössze 40 percig tartott, a találko­zás után Titulescu meglehetősen ked­vetlennek mutatkozott. Vaida többi minisztertársaival együtt ebé­delt. Ugylátszik, hogy Madgearu és Miha- lache, akik tegnap éjjel még Titulescu állás­pontját osztották, ma inkább közeledtek Vaidához. A^aida szerint a külpolitika irányát az uralkodóval és az összes pártokkal együtt állapították meg és ettől nem lehet eltérni. Maniu vette kezébe az ügyei Valószínű, hogy ma az esti órákban Ti­tulescu és Vaida újból találkoznak és ez alka­lommal fog eldőlni a probléma. Maniu is megkezdte tanácskozásait és sokat várnak az ő és Titulescu összejövete­létől. A miniszterek tanácskozásaiban részt' vett ma már Tilea is, aki szintén Szinajába érkezett. A jelen pillanatban a helyzet vára­kozó. Politikai körök nagy érdeklődéssel vár­ják a Szinajából érkező híreket és remélik,j hogy tisztázódni fog hamarosan a helyzet. Az Epoca jelentése szerint Titulescu és Vaida ma újabb kihallgatáson jelentek meg a király előtt. Az éjjeli tanácskozások minden a mentalitás torlaszolja el a válság nehézségei­ből kifelé vezető meredek utakat. Hallatlan szégyen. Úgy van: hallatlan szégyen. Az lehetetlen, hogy ilyen mentalitás diadal­masan ülhessen halotti tort az általános pusz­tulás felett. Ezt kétségtelenül sokat látják azok közül, akik hatalmon vannak. Most csak azt kell figyelnünk, hogy a belátásban és a belá­kisérlet dacára nem vezettek eredményre. Ab­ban bíznak, hogy talán Maniunak, aki ma reg­gel kiszállt Szinajában, sikerül az ellentéte­ket elsimítania. A lapok véleménye szerint, ha a kormány- krízis nem lenne elhárítható, úgy akkor is csak hétfőn kerülne erre a sor, tekintettel a király vasárnapi születésnapjára. Vaida felajánlotta lemondását. A kormánypárti Lupta is erről cikkezik és megállapítja, hogy A7aida elsősorban nem is a Titulescu-ügyet akarja tisztázni, hanem a pártvezetőségnek vele szemben tanúsított magatartását, amely, — ugylátszik — nem tókban, a haladás akaróiban és a haladottabb emberekben van-e elég erő a felülkerekedésre és felszínen maradásra. A kisebbségi termelők mindig kísérleteznek a magok őszinte jószán­dékával. Hátha egyszer felülkerekedik és erőt mutat a jószándék s aztán kezdődik majd a jó utón haladó komoly munka. Elesett a közös audiencia terve

Next

/
Thumbnails
Contents