Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-23 / 218. szám
KiitnUjsSG XV. ÉVF. 218. SZÁM. Ady Endre nagybátyjának nyugdijastragédiája A 70 éves Ady Sándor műszaki felügyeld előbb öngyilkos akart lenni, aztán bekerült az élőhalottak közé (Kolozsvár, szeptember 21.) Éppen ruhát vasal az öreg néni, akihez belépek. Rögtön abbahagyja a munkát, mihelyt megtudja, hogy milyen ügyben keresem. — Ady Sándorné vagyok — mutatkozik be szelid hangon, ügy hát értesültek már az uram szerencsétlenségéről... De rá is tér rögtön a szerencsétlen eset elmondására. N y ttgdi jastragédia. — Mert tessék csak meghallgatni, milyen kálváriája volt a nyugdijával.l922-ben, mint hat vanegyéves embert nyugdíjazták. Vasúti műszaki felügyelő volt és harminchét évi szolgálat után kiutaltak neki 900 lej nyugdijat. Mondanom sem kell, ugy-e, ebből lehetetlen volt megélni. Folyton járt utána, kérvényezett, hogy javítsák meg, mig végre felemelték 8600 lejre. 1928-ban a nemzeti-parasztpárt nyugdijbizott- sági elnökéhez ment fel személyesen és összes iratai felmutatásával kérvényezte, hogy emeljék fel nyugdiját akkora összegre, amely állása és szolgálati ideje után őt megilleti. Ekkor valamivel meg is javították a fizetést, úgy, hogy szegényesen megélhetünk belőle, de azóta még nem kaptuk meg az összeget, amely jogosan kijárt volna. De azután az év januárjában megint leszállították egy tekintélyes összeggel, azonban nem volt már mit csináljunk, belenyugodtunk ebbe is, csak éppen kikapjuk bár ezt. Mert már akkor bent volt maradva hátralékban a mult évi három hónapi járulék. Azóta még ren- detlenebbiil fizettek, csak azt említem meg éppen, hogy a márciusi nyugdijat például három részletben adták ki, azóta csak két hónapi illetményünket kaptuk meg, a többi még most bent van. Végrehajtásra végrehajtás. — Ilyen lehetetlen körülmények között azután nem tudtunk adót sem fizetni a házra. Hátralék maradt a mult évről is, ami nagyon aggasztotta szegény uramat, aki nem volt hozzászokva az ilyen élethez. Folyton azon törte magát, hogy mit csináljon, mi lesz velünk öregségünkre. Egyszer csak megjöttek a végrehajtók- Délelőtt foglaltak és délután már el is akarták licitálni, Ezen az uram azután úgy felháborodott, hogy többet azóta nem is tért magához. A gyenge öreg agy nem birta ki a sok gondot. Kétségbeesésemben kértem két napi haladékot, azalatt Bukarestben utána jártunk, hogy a mult évi két hónapi fizetést vegyék be adóba. Kihozza, megmutatja az iratokat is, amelyekkel igazolhatja azt, hogy a pénzügyminiszter elfogadta az erre vonatkozó kérésüket, még ott vannak a régi nyugdíjügyekre vonatkozó akták is. — így azután nem árverezték fejünk felől a házat, de a szegény Ady Sándornak nem volt már azóta élete... Azután egy hónap múlva megint megjelentek a végrehajtók. Még most szeptember 2-án is foglalni voltak. Nyugdijat ;pedig öt hónapra nem kaptunk. Az öreg Ady Sándor nem tud megegyezni a sorssal. — Ezek a zaklatások úgy elkeserítették, hogy többször öngyilkosságot akart elkövetni. És azóta sok egyéb baj mellett arra is kellett vigyázni folyton, nehogy valami bajt csináljon magával. De ha nem is lehetett Öngyilkos, mégis meghalt lelkileg. Már augusztus végén észrevettük, hogy nem beszél normálisan, az elméje megzavarodolt, de csak szeptember elején tört ki rajta a betegség. Egy éjjel csak elkezdett diihöngeni, reám rontott, fojtogatott, mig a nagy zajra átjöttek a szomszédok és kiszabadítottak a keze közül. Akkor azokra támadt reá, letépte róluk a ruhát, még az inget is Reggelig itt őrizték s ekkor nem volt már mit csináljunk vele, be kellett szállítanunk az elme gyógyintézetbe, s ma is ott van. S talán nem is kerül ki soha. összefüggéstelen szavait is a nyugdij és megélhetés gondjai sötétítik el. Szegény öregasszony, a tornácon áll, fehér haján játszanak az őszi napsugarak, körülötte a kicsi udvaron hervadó, fehér őszirózsák és bánatos georginák. Mindenből az elmúlás lehet lete száll fel. Bemutat kezével a házba. — Látja, mái a hálószobánkat is kellett ad jam bérbe, mert megöl a nyomorúság. Mrst meg kell húzódjak egy szobába, ahogy lehet. Ady Endre rokonai. Az asszony láthatólag nem akar tüntetni a rokonsággal. Én keli megkérdezzem a családi ISKOLA KOTTÁK! AZ ORSZÁG ÖSSZES ZENEINTÉZETEIBEN BEVEZETETT TANANYAG KAPHATÓ MGRAVETZ zenemükereskedésben TEMESVÁR kapcsolatokról, melyek a nagy poétához fűzik — Az uram apja és az Endre nagyapja testvérek voltak, mondja egyszerűen. Az én uramnak is Diós előneve van, mi is Diósadról származunk. Ismerte személyesen Ady Endrét? — Hogyne, mielőtt Kolozsvárra költöztünk volna... De azután ő megházasodott Csúcsán, majd Pestre ment lakni. Azóta nem láttam töb bet. Pesten el is pusztult a zavaros időkben... A szegény másik öreg Adyt, aki megérhette a szép öregséget, melyet öccse annyit siratott most itt pusztítja el közöttünk az idők mosto- hasága,. ^ _ __ _ (J. Gy.) Bíróság elé hurcolta a széki csendőrőrmester a református papot és tanítót egy tulipános kapu miatt Felmentő ítéletet hozott a dési törvényszék M0RAVETZ ZENEMÜVEK Hegedű és zongora iskolák. Naponként megjelenő újdonságok. — Bizományi lerakat. Olcsó kiadói órak. 1 bőr aktatáska ....... Lei 140 BOROS PAPIFSKERESKEDÉS (Dés, szeptember 21.) Ez év május hatodikén a széki református iskolának uj kaput állítottak és mint a falu régi szokása, tulipán virágot véstek a széles tölgyfakapufélfára. A tuli- pántot pirosra, levelét zöldre festették és maga a fa fehéres, azaz sárgás maradt. Másnap reggel azután megbotránkozva látták, hogy a szép kifaragást egészen befeketítették valami malomolajjal a hatósági közegek. Kis Lajos tanitó erre egy cédulát irt és kiragasztotta a kapura. „Lássátok magyarok, mennyire gyűlölnek minket“. Ezt a kifüggesztett papirost a széki csendőrőrmester zsebretette, Kiss Lajos tanítót pedig bekísérte a dési ügyészséghez, ahol államellenes izgatásért egy pár napig le is volt tartóztatva. Azután dr. Bene ügyvéd közbenjárására szabadlábra helyezték, de tovább folyt az eljárás és kiterjedt Csekme Ádám református lelkészre is, aki élrendelte volt, hogy kapufélfára tulipántot véssenek. A dési királyi törvényszék I. szekciójának, dr. Bodea-tanácsa ma tartott ebben az ügyben főtárgyalást. Csekme Ádám református lelkész mint elsőrendű vádlott, Kiss Jajos tanitó mint másodrendű vádlott álltak a bíróság előtt. Mindketten előadják, bogy nem érzik magukat bűnösnek, mert ősi szokás, sőt ott a faluban a románoknál is szokásban van, hogy mikor uj kaput csinálnak, belevésnek ilyen virágokat, arra ők sohasem gondoltak, hogy államellenes dolgot követnek el ezáltal. Fehér Márton és mindazok a tanuk, akik a faragást csinálták, szintén azt az álláspontot igazolták, hogy ősi szokás ez a négyezer lakosú faluban, ahol mindössze kétszáz román van csak. Dr. Roscu főügyész mond vádbeszédet, mire dr. Boco József tartalmas beszédében félórán át boncolgatja, hogy a két vádlott semmi államellenes dolgot el nem követett és csak az alantas hatóságok túlbuzgóságának tudható be ez az egész meghurcoltatás. Beszédét ezzel fejezi be: Kell hogy győzzön az igazság! Felmentést kér. A törvényszék rövid tanácskozás után felmenti mindkét vádlottat. Házasság Henry éj Pemm törpék a lipcsei katedrálisban házasságot kötöttek (Lipcse, szeptember 21.) Nagyszerű, vagy a szereplőkre való tekintettel talán inkább nagyszerűen kisszerű esküvő folyt le a napokban Lipcsében, a Szent Tamásról nevezett székesegyházban. Zsúfolt nézőtér, azaz a szorongásig megtelt templom tetszésvihara között esküdött hűséget egymásnak a Gleich-cirkusz két starja: a 89 centimétere Behrens Henry, a lipcsei törpeváros „polgármestere“ a nála éppen egy tucat centiméterrel nagyobb Lawson Emmyvel, aki ezek szerint már az esküvő előtt a fejére nőtt a férjének. Az esküvőn résztvett „tont Lipcse“. A vőlegényen szmoking feszült, akkora, hogy egy normális négyéves gyermeknek szűk és rövid lenne, a cipőjének a mértéke 24-es, a cilindert külön az ő számára készítette egy kalapgyár. A menyasszony pompás fehér selyemben. Ezúttal nincs még alkalma azt a drága hermelinbundát viselni, amit a vőlegénye ajándékozott neki, de mindenesetre maga után viteti, hadd lássa a világ, milyen figyelmes a Henry. A Henry, aki 38 éves és azt reméli, hogy már nem fog nagyobbra nőni, egyébként légtornász és táncos komikus, mig bájos menyasszonya (titokban el lehet árulni felőle, hogy 33 éves) nagyszerűen hegedül. A liliputi zenekarban ő játsza az első hegedűt és amint maga is kijelenti, a házasságban is magának akarja megtartani a primhegedüs szerepet. Henry úgy fog tánckomikálni, ahogy ő hegedül . . . A menet bevonul a templomba, az oltárt körülvevő vasrács ajtaja bezáródik és azon belül nem marad más, csak a tanuk (egészen komolyan igazi felnőttek) és a lipcsei törpevárosnak mintegy 30—40, véletlenül, azaz szerződés nélkül odahaza maradt tagja. Kivül a közönség moraja: Jaj de drágák! Milyen cuki kis vőlegény! Ugyan ne beszélj, a menyasszony ezerszer hercigebb! Nézd milyen szépek lennének egy bábszínházban! Amikor az esketési szertartás megkezdődött, a nézőközönség hirtelen ijedten vette észre, hogy az ifjú pár eltűnt, Csak akkor harsant fel a komoly szertartás közepette a nevetés, amikor kiderült, hogy Henry és Emmy nem is tűntek el, csak letérdeltek s most nem látni őket. A fiatal menyecskét „Pemm“ néven becézik és amikor a templomból kijövet a sok tucat fotograf áló gép feléjük irányult, akkor Pemm bájos mosolyai fordult az urához: — Vágj kérlek szigorúbb arcot, ne mosolyogj, mint egy cirkuszi bohóc, hiszen elvégre te vagy a „polgármester“. Az apró férjecske igyekezett komolyan nézni a lencsébe, de az utolsó percben mégis elmosolyodott, mert a felesége biztatólag mondta az egyik újságírónak: — Ezentúl úgyis csak névszerinti polgár- mester lesz szegény, mert a hivatalt majd én vezetem!
