Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)

1932-09-19 / 215. szám

: ^ e 1 őház BUDAPEST V.-4 _. Clnf-Xofoi^olf. „ , 1932. szeptember 19 * ImCImO TIUISXG Előfizetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy héra 70 L Egyes szám ára 4 lei. ORSZÁGOS MAGfARPARTi LAP j Előfizetés Magyarországon: Szerkesztőségi és kiadihlvatall U'afo.i! 503, 6.9* 1 Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P­XV. évfolyam $ 215. szám I Egyes szám ára 29 fillér. Mironeicn sajatot» rendelet© katasztrofálisan megállítja a pénzforgalmat Dzentnl minden, a legcsekélyebb kiutalást is Bukarestben lógják engedélyezni A gazdasági élet teljes csődjétől kell tartani Kongó egyetem, néma színházak Szeptember közepébe fordultunk, ilyenkor régen már túl voltunk Kolozsvár évről-évr-e is­métlődő, de mindig nagy eseményein. Megnyílt az egyetem, a szinház környékét is benépesitet- ták Thália kedves és vidám papnői és papjai és az esti korzó képe hozzájuk is alkalmazko­dott. Ifjú gólyák és öreg jogszigorlók, rózsás- arcú naivák és komolyképü jellemszinészek ad­ták meg Kolozsvárnak azt a jellegzetességet, amelyet diákjainak és ősi színházi tradícióinak köszönhetett. Most azonban nemcsak, hogy eltolódott az egyetem és a színházak (mert azóta a magyar színházi kultúra mellett a román színházi kul­túra is hajlékot kapott nálunk) megnyitása, ha­nem a lehető legrosszabb előjelekkel kell szá­mot vetnünk- Éppen mai számunkban közöljük az egyetem rektorának nyilatkozatát, amely szerint a mostanihoz hasonló reménytelen hely­zetben sohasem volt még a kolozsvári egyetem. A hires Alma Mater úgy eladósodott, mint egy haszontalan, könnyelmű jogászgyerek. Villany, viz, gáz, amelyek nélkül pedig nemcsak egyete­mi, hanem a Jegprimitivebb laboratórium sem lélegzelhet. csak az egyetem kapujáig megy el a maga vezetékén, ott azonban az üzemek igaz­gatóságai könyörtelenül elzárják a csöveket, mert ha nem tennék, akkor saját magukat dön­tenék veszélybe s ma-holnap ugyanúgy jár­hatnának, mint az egyetem. Mert az ő működé­sűk biztosítása is pénzbe kerül és nemcsak az egyetem az egyetlen adósuk, aki nem fizet. Sze­gény egyetemi ifjak álma, az ösztöndíj már a múlté. Tanulni immár csak azoknak a kiválasz­tottaknak lehet, akiknek az apjuk jobb időkben, ki tudja milyen utón, vagyont halmoztak ösz- sze. A professzorok fizetéseivel is nagy hátra­lékban van az állam, pedig nem minden egye­temi tanár ex-, vagy ezidőszerinti miniszter. Mindezekből a lehangoló tényekből azt állapít­ja meg az egyetem rektora, hogyha az utolsó pillanatban fel nem támad a kormány, vagy legalább az erdélyi miniszterek lelkiismerete, az egyetem kapui zárva maradnak és derékban tö­rik ketté sok tanulni vágyó, ambiciózus ifjú pá­lyája, karrierje. De ha a színházak felé tekintünk, ott sem valami rózsás kép tárul a szemeink elé. Az egy­kori Magyar Szinház díszes épületében székelő román állami szinház a bőséges esztendők után szűk esztendőkre virradt. Igaz, hogy tetemes az állami szinház szubvenciója, igaz, hogy az állam nemcsak ingyen szinházhelyiséggel, a vá­ros ingyen világítással, fűtéssel támogatja, ha­nem ráadásul az egyenlő elbánás elvének fel­rúgásával hatszor annyi pénzbeli szubvenció­ban részesítette, mint a színházak hamupipőké­jét, a Magyar Színházat, de ott is megállt a tu­domány. Papiroson nagy a szubvenció, szinte fantasztikus összeg, de az állami kassza a ro­mán színházzal szemben sem tesz kivételt. A küz delmes elmúlt esztendővel szemben pedig ott az uj színházi év, amelyet péná nélkül szintén nem lehet elkezdeni. A Magyar Szinház nem is vol­na kisebbségi kultúrintézmény, hogyha az ág is nem húzná. A Magyar Szinház — elolvashatta mindenki Janovics nyilatkozatából — nem kap állami segítségeket, sőt fizetnie kell az épületért, (Bukarest, szeptember 17.) Mironescu pénz­ügyminiszter a következő rendeletet adta ki: A kifizetések ellenőrzésével megbízott taná­csosok utasittatnak, hogy ne láttamozzanak egyetlen szeptemberre szóló kiutalást (ordin de plate) se, sem nyugdíjra, sem tisztifizetésre, sem sem­miféle személyi költség kifizetésére mindaddig, amíg minden egyes esetben ki nem kérték a pénzügyminiszter hoz- 2. y- -ulását. Egyéb részletet a rendelet nem tartalmaz, de ebből a rövid rendelkezésből az következik, hogy mától fogva minden kifizetés hóna­pokig fog vesztegelni. A fővárosi lapok a legnagyobb kétségbeesés hangján Írnak erről a rendelkezésről, amely — a világításért, úgynevezett „látványossági adó“- ban is többet kell lerónia, mint testvérintézmé­nyének s mindezeken felül ott van a rettenetes pénztelenség, amely a látogatási kedvet egyene­sen megdermeszti. Ráadásul pedig éreznie kell a rosszindulat, a méltánytalanság mérgét is- A város minden évben odaadta a maga alamizs­náját a kolozsvári színházaknak. Mindezideig igazságosan két részre osztotta a rendelkezésére álló alap pénzét a román és magyar színművé­szet között. Senki sem mondta azt, hogy a pénz­alap nyolcvan százalékában kisebbségi zsebek­ből vándorolt a városi kasszába, senki sem iri­gyelte a román szinház szájától ezeket a gara­sokat, amelyeket szokás szerint kiutaltak a Magyar Színháznak is becsülettel. Jött azon­ban a ..demokrata“, az úgynevezett erdélyi kor­mány és úgy találta méltányosnak felállítani az egyenleget, hogy a románoknak hatszázezer, a magyaroknak százezer lej jár. Hogy nehogy azt mondhassa valaki, hogy nálunk az állam­ha életbelép — alkalmas arra, hogy még az eddiginél is nagyobb mérték­ben megállítsa a pénzforgást Ha minden száz lejes kiutalásért magához a pénzügyminiszterhez kell fordulni, akkor feles­legesek a pénzügyigazgatóság mellett működő ellenőrző tanácsosok, azonkívül a pénzügymi­niszter elég fizikai idővel sem rendelkezik, hogy minden egyes utalványt személyesen lát- tamozzon. Mindenki tudja, hogy Románia közgazda- sági válsága ép azért vált oly akuttá, mert az állami fizetések csak nagy késedelemmel tör­téntek meg. Az uj kormány fogadkozott is, hogy javit a helyzeten, eddig mutatkozott is némi javulás ezen a téren, Mironescu rendelet« azonban oly zavarokat fog előidézni, amelyek a gazdasági életet a legnagyobb nehézségek elé állítják. polgári jogokat aszerint mérik, ki milyen nyel­ven tanult beszélni az anyai emlőn. Azt felelheti valaki erre, hogy a rossz szín­házi konjunktúrát az igazságosan elosztott vá­rosi szubvenció sem javíthatja meg. Ez igaz. Azonban, ha a rossz menetelt ráadásul alacsony indulatokkal tetézik, ez már igazán felháborító. Ez már igazán azt juttatja az eszünkbe, hogy ebben az országban már élni sem engednek. A szinházvezetéshez nemcsak pénz kell, hanem optimizmus is. Már pedig eet kobozta el a nem- zeti-paraszrtpárt gyűlölködő igazságosztása. Ho­gyan van akkor merészsége a nemzeti-paraszt- pártnak kartellt ajánlani és bizalmat kérni a magyaroktól? íme. a szinház és egyetem nélküli ősi város ilyen rossz gondolatokkal néz a keservesen in­duló tél felé. Nem rajtunk áll, hanem azokon akik a sorsunkat intézik, hogy ezek a sötét gon­dolatok derűsebbekké, rózsaszinüebbekké for dúljanak. November hatodikán választ Németország Németország hivatalosan is bejelentette a leszerelési konferenciáról való távolmaradását (Berlin, szeptember 17.) A szombat déli minisztertanács a választások napját november 8-ában állapította meg. (London, szeptember 17.) Az angol Mlugs-raiinisztcr vasárnap ismerteti a sajtó munkatár­sai előtt az angol álláspontot a német kérdésben. (Berlin, szeptember 17.) A német kormány jegyzéket intézett a leszerelési konferencia elnökéhez, amelyben bejelenti, hogy Németország nem vesz részt a leszerelési konferencián, meri az egész konferenciát kiiátástalamiak tartja. A Daily Telegraf szerint az olaszok erélyesen nílástfoglalnak a német egyenjogosnltság elismerése mellett és Angliát is igyekeznek ennek az álláspontnak megnyerni. Mussolini személyesen ezt az elvet vallja és abban az esetben, ha álláspontját nem tudja érvényre juttatni, kész a Népszövetségből kilépni. *

Next

/
Thumbnails
Contents