Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-18 / 214. szám
ClUf-KOlOX%V*r. T1+m 1932. szeptember 18 * ts€R$€iTXM&fPt KÉittlUíSKú Előfizetés belföldöm Egyóvre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! la'aforti . 303, 0.94 XV. évfolyam $ 214. szám Előfizetés Magyarországon: Egyóvre 50 Pangó, félévre 25 Pengő, negyedévre Í2.50 P* Egyes szám ára 3t9 fillér. Konverziós sóhaj... Nem irigyeljük a kormányt, amely hetekig tartó hadakozás után elkészítette a konverzió uj törvényjavaslatát, amellyel annyiféle érdeket kellett kielégítenie, ahány adós és ahány hitelező van. Már pedig a mai világban tudvalevőleg igen sok az adós és ig'en sok a hitelező. Az is köztudomású, hogy a bajok és gondok mindkét csoport tagjait egyformán kikezdték. Nehéz eldönteni, hogy melyik fél irigylendőbb? Az adós-é, aki előtt minden pénzforrás bedugult és a legbecsületesebb intenciók mellett is képtelen kötelezettségének eleget tenni, vagy a hitelező, akinek mostanában annyiszor csapják a fejéhez az „uzsorás“ jelzőt, azonban azt nem mondják meg neki, hogy a saját kötelezettségeit hogyan váltsa be, amikor pénzre egyelőre aligha számíthat. A kormány is tudja és minden egyes polgár tisztában van azzal, hogy ezek a konverziós tervezgetések és törvények voltaképpen nem nevezhetők megoldásoknak, mert mindaddig, amig a világ gazdasági vérkeringésében megállt az élet. addig az adós csak ígérni tud és nem teljesíteni. Még akkor sem, hogyha azzal csábítják a fizetésre, hogy ötven százalék kifizetése ellenében teljesén rendezte az adósságát. Hogy mi a véleményünk a konverzió uj formájáról, amely állítólag Maniu személyes közbejöttével készült el. azt eddig sem titkoltuk. Most is azt mondjuk, hogy ez a másféléves mezőgazdasági moratórium, amely csak bizonyos protekciós kategóriákat igyekszik megmenteni s azt a bölcs tanácsot adja hitelezőnek és adósnak, hogy igyekezzenek barátságosan megegyezni, megteremt ugyan egy privilégizált osztályt, de Végérvényesen átadja sorsának a városi polgárságot, amely eddig is. ezentúl is elsősorban volt és lesz kitéve az adóoffenzivá- nak és amely semmivel sincs kedvezőbb helyzetben — már ami az eladósodottságot illeti — mint a mezőgazdák. Nagy szépséghibája Arge- toianu törvényének és a most megszületett lex Maniunak is, hogy nem terjed ki az állampolgárok összes kategóriáira. Elfelejti azt. hogy a társadalmi osztályok elete annyira összefügg és annyira egymástól függ, hogy a kiválasztottak megsegítése az egész ország válságán vajmi keveset, jóformán semmit sem lendít. Az Utóbbi években, annak ellenére, hogy az ország lakosságának körülbelül nyolcvan százaléka földművelő, az adófeherből sokkal inkább vették ki részüket a városi polgárok és emiatt eladósodottságuk talán még súlyosabb és ka- tasztrófálisabb. Mi lesz, hogyha ez a most is mellőzött városi lakosság egyszerűen összeomlik a vállaira rakott mázsás teher súlya alatt és semmiféle adóvekzaturával, préssel, fenyegetéssel, sőt — a legújabb adótechnikai vív mánnyal — adósok börtönével sem lehet további áldozatok meghozatalára bírni. Akkor aztán már nemcsak a nyugdíjasokat és tisztviselőket nem tudja fizetni az állam, hanem minden vonalon meg fog akadni az amúgy is döcögve ballagó állami gépezet. Jó lesz tehát észbe vésni azt, hogy a részlet-konverzió csak szaporítja az elégedetlenkedés sóhajait és az általános nyomorúságot. Olyan konverziót várunk, amely az ország minden lakosára kiterjed, főleg pedig az ország minden lakosának munkát, kenyeret fog adni! elé vitte a n^ngdiias-traflédiát Sulyok István bejelentette, hogy két hét alatt 1144 nyugdíjas panaszolta el a Magyar Pártnak nyugdija visszaiartasát — A központi nyugdíjpénztár önkényesen meg változta »ja a törvényt Beterjesztették a konverziót« de csak hétfőn kezdik tárgyalni (Bukarest, szeptember 16.) A kamara mai ülésén Mirto válaszol Lapunak tegnapi felszólalására, amely szerint az Ardealul hajóért 3500 font helyett 24.000 fontot fizettek. Lupu téves adatokat hozott fel, nyilván félre hagyta magát vezettetni. Ezt nem volna szabad egy olyan régi képviselőnek megtennie, aki maholnap jogszerinti szenátor lesz. Lupu: Két hónap múlva, amikor magukat feloszlatják. Mirto: Beleegyezem abba, hogy egy bizottság küldessék ki ennek az ügynek megvizsgálására és ön állítsa össze a bizottságot. Lupu: Legyen nyugodt, én utána szoktam nézni annak, mit hozok a parlament elé. önt informálták rosszul azok, akik érdekelve vannak az ügyben. Andreescu kormánypárti a falusi nép számára házépítési terveket kér, hogy egészséges generáció fejlődhessen ki a falvakban. Ghimbaşeanu a kisküküllőmegyei tisztviselők hátralékát teszi szóvá. Dr. Sulyok István a nyugdijak kifizetése körül mutatkozó szabálytalanságok dolgában intézett kérdéseket a pénzügyminiszterhez Valahányszor a hátralékos nyugdijak kérdése napirendre került, úgymond, a kormány részéről mindig azt válaszolták, hogy uralomra- jutásuk óta az esedékes nyugdijak pontosan kifizetésre kerülnek. A nyugdíjpénztár kimutatásai szerint is a pénzügyigazgatóságok május második felére, valamint junius, julíus és augusztus hónapokra megkapták azokat az összegeket, amelyek az e hónapoknak esedékes nyugdijak teljes kifizetését biztosítják. Ennek ellenére naponta százával érkeznek a magyar képviselőkhöz panaszos levelek, amelyekből kiderül, hogy igen nagy azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik ezekre a hónapokra sem kapták meg illetményeiket. Nyilvánvaló, hogy ez az adott körülmények között csak a pénzügyigazgatóságoknál történő visszaéléseknek és szabálytalanságoknak lehet a következménye. Felhívja a kormány figyelmét arra, hogy ezek a visszaélések megsemmisítik mindannak az erőfeszítésnek az eredményét, amellyel a kormány a nyugdijak fizetése dolgában kötelezettségeinek eleget igyekszik tenni. Hogy e visszaélések méreteiről képet adjon, statisztikai Összeálli- tást mutatott be, mely szerint alig két hét leforgása alatt mágyarpárti képviselőkhöz és a központi pártirodá- boz 1144 nyugdíjas irt közvetve vagv közvetlenül panaszos levelet, akik közül 760 nem kapta meg májusi, 266 júniusi 118 júliusi nyugdiját sem. Ezekről a panaszokról megyénként összeállított kimutatásokat terjeszt elő. melyekben nóvsze- rint s a hátralékok pontos kimutatásával vannak felsorolva az összes panaszttevő nyugdíjasok. Hangsúlyozza, hogy ez a kimutatás távol van attól, hogy teljes legyen, mivelhogy kisebbségi pártoknak az eszközeik sincsenek meg ahhoz, hogy pontos statisztikai adatgyűjtéseket végezhessenek. Reámutat arra a szomorú körülményre, hogy az előterjesztett adatok bizonysága szerint minél szegényebb és szerencsétlenebb a nyugdíjas, s minél kevésbé rendelkezhetik összeköttetésekkel, annál kevesebb kilátása van illetményeinek rendes utalványozására s igy annál nagyobbak a hátralékai. Ezekből az adatokból is kiderül, hogy a nyugdijak fizetése dolgában a Székelyföldnek a leghátrányosabb a helyzete. Egyedül Csikmegyében például 119 olyan nyugdíjas jelentkezett, aki májusra és 125, aki júniusra nem kapta meg szerény illetményét. Arra kéri a minisztert, hogy a bemutatott névszerinti kimutatások alapján gondoskodjék egyfelől arról, hogy a miniszteri rendelet ellenére mellőzött nyugdíjasok illetményeiket haladéktalanul megkapják, másfelől pedig, hogy szigorú büntetésben részesüljenek azok a pénzügyigazgatók, akik a nyugdíjfizetés céljaira kiutalt pénzeket más természetű fizetések teljesítésére fordították. Az illetmények rendetlen és szabálytalan fizetésén kívül azonban más zavarok és visz- szásságok nyugtalanítják joggal a nyugdíjasokat. így többek között az a minisztertanácsi határozat, mely folyó óv julius 27-én újabb 10 százalékkal csökkentette a nyugdijak bizonyos kategóriáit, akként intézkedik, hogy az 1932 április elseje után nyugdíjazott tisztviselők csak abban az esetben kapják meg ezt a legújabban meg állapított nyugdijat, ha az a legutoljára élvezett hivatalnoki fizetésüknél kisebb. Ellenkező esetben pedig utolsó hivatalnoki alapfizetésüket kapják nyugdíjként. Ezt a minisztertanácsi rendelkezést, mély ebben a formájában jelent még a Monitorul Oficiálban a központi nyugdíjpénztár egy ismeretlen és titokban tartott rendelkezése oda- módositotta, hogy ez a határidő nem 1932, hanem 1922 április elsejével kezdődik. Ezt a rendelkezést a hatóságok azzal magyarázzák, hogy a Monitorul Oficialban egyszerű nyomdahiba volt csak az 1932. éves terminus. Ellentmond ennek az a tény, hogy a miniszter- tanácsi rendelkezés szövege ezt a megszorítást kifejezetten úgy fogalmazta meg, hogy az csak az 1932. év április elseje után nyugdíjazott tisztviselőkre érvényes. A csak szónak a használata egészen világos következtetést enged arra, hogy itt nem lehetett szó tiz évre visszamenő megszorításról, amely a nyugdíjasok egész sorozatait érinti s a nyugdijak újabb burkolt, egyénenként végrehajtott leszállítását jelenti. Éppen azért kéri a kérdés sürgős tisztázását a minisztertanácsi rendelkezés eredeti szövegének végrehajtását. Ezzel kapcsolatosan végül reámutatott azokra a nehézségekre is,
