Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-16 / 212. szám
6 KeletiUjsxg XV. ÉVF. 212. SZÁM. Konverzió a i becsületbiróság Zsigáné a keféből kikelve lohol végig a nagy utón. Hoű-ízu megfutni való van még előtte, mert akihez olyan odaadással igyekszik, a falu másik végében élvezi az állapotokat. Fegyvert, vagy hasábfát nem visz magával, csak a tiz körmét. De azokat már dresszi- rozzn a iájuk vonatkozó szerepre. Hadonász a levegőben, mintha már a helyszínen tevékenykedne. A komá- rtéja vizet húz a Uutbó! s csodálkozástól elereszti a vödröt, úgy fut a kapura, hogy megkérdezze, mi van vele, hova fut. Zsigáné most kiönt a mérgéből egy adagot. — Hogy az a tolvaj Gangos Jóska... Ugyanbiza láttál-e ilyet te Jula? Háromezer lejjel tartozik s ma lejött délután s azt mondja, hogy csak felét adja meg. A másik feljt leütötték... S az én nyim-nyám uram még ki sem hajította a kaputetején. Na, szerencséje, hogy én nem voltam otthon, mert megmondtam volna neki a mondanivalóm. Nagyot szusszan, mert egyfolytában fújta el a fenn- tieket. Még az izzadtsága is megindult belé. — Most hozzá mész? — kérdi rosszat sejtve a komán f>. — Oda, adjam meg neki a tiszteletet. — Azzal már csobog tovább, végig a falun, mint a szőlőben a madár- ijesztő. Akit meglát valahol, már messziről odakiáltja ogy-két hangos szóval a hallatlan eseményt. Gangoshoz úgy ront be, mint egy tigris. Falja a szemével, a szájával, minden pórusával. — Hát szép legény vagy mondhatom! Ez a te becsületed? Nem siil le a pofád bőre? Hát ennyi pénzt adtam neked? Bezzeg kellett disznót venni, meg az asz- szonynak szoknyát, de a nyáron nem dolgoztatok. Mentetek volna napszámba! Az én gyermekeim már három esztendeje szolgáinak, hogy egy kicsi pénzt gyüjthesse- nek, mert házat akarnak építeni maguknak. Hát nektek dolgoztak, azt hiszitek? Az ember kinéz félfejjel az ajtón, mert a kapu elejébe már összeverődtek a szomszédok, a különös hangokra. Röstelü, hogy most a falu szájára került. — Annyit mordok, fogja be a száját, az én házamban ne nyelveljen, mert kihajítom. — Még te hajítasz ki engem? Te szégyentelen! — s a tiz körme már működésbe jött. Te gyalázatos, — harsogja egyre, de Gangos se hagyja magát és formálisan összemennek. Gangosné kiabált Zsigáné segítségért SoS-ezik, tolvajt kiált, meg mindent, míg az útról bejönnek az emberek és szétválasztják őket, akik ilyenformán eggyé lettek a kérdés felett. De hát ez már hallatlan, Vannak akik Zsigáné pártját fogják, mert igaza van, a gyermekei epiteni akartak, arra gyűjtötték a pénzt. De a Gangos-pártiak nem merik kinyilvánítani a véleményüket, mert hát nekik is volna adósságuk, amit jó volna, ha leütnének. « Ott a másik jelenet. Egy másik Zsigáné a tavaly,- am'kor a fiát katonának vitték, eladta a két tehenét, mert öreg özvegy ásszony létére nem tudott velük bánni, ügy számította, hogy amikor a fiú megszabadul, a pénzzel megint vesznek kettőt. De úgy megkörnyékezte egy jó szomszéd, hogy segítsen valamivel rajta, mert nekik a pénz úgy is csak két esztendő múlva kell s addig 5 megadja „kétszer is", hogy az asszony kétezer lejt odaadott. Nem is sok maradt odahaza ezenkívül. Most azonban a szomszéd bejelentette, hogy a községházára ki ragasztották, hogy az adósságok fele leütődik s igy csak ezer lejjel tartozik. Megháborodott erre az qrega3szcny még a hírétől is s Íratott ijedtében a fiának, hogy mint ál! a dolog. A legény aztán válaszolt a szomszédnak. Olyan kacskaringóst, hogy nem felejtik el egyhamar a faluban. Végül pedig fogadkezott, hogy nsjire hazamegy, legyen a kétezer íej megadva, mert ha nem, ahol legelőbb éri, ott üti le. Két-három esztendőt kiVvr még a katonaság után. * Mégis nem mindenki ilyen erélyes. Például a nyomorék, sánta varróa3szony. Szegény varrni, foltozni t»d, de hiába, ha a háza kezd rongyoskodni, azon nem tud segíteni. Gyűjtögette a pénzt, hogy a nyáron meg- tatavoz.atja, ahogy lehet. Mert a tetején befolyt az eső, ai oldalain pedig olyan hasadások nyíltak, hogy a nap besütött rajta. Egy vállalkozó azt mondta, hatezer tejért kijavítja, mintha uj volna. De honnan vegyen ö annyi pénzt elő? Régebbről gyűjtögetett volt vénségére valamennyit, de azt folyton elkéregették a faluban, hol ez, hol az, aki éppen meg volt szorulva. Most tehát megindult, hogy szedje össze a pénzét, csináljanak amit lehet, mert itt a tél, olyan házban megveszi az Isten hidege. De hát most senki sem törődik az adósságával: :majő elválik mit végeznek. Gondolkoznak az urak helyettük is, az ő bajuk is elintézik. Az asszony nem tudta mit csináljon ijedtében. b>sz ö ilyen nyomorékon nem ái'hat ki férfiúval verekedni, meg aztán a dolog is 3ürgös volt, egyezkedni próbált. Kérni kezdte az adósát mindenképpen, h‘ gy nézze az ö sorsát is. milyen keservesen gyűjtögette össze azt a kicsi pénzt, neki a világon' semmije sincs azon a rossz házon kívül, vénségére ében ha!, ha már nem tud varrni, amit gyűjthetett volna, most Így elvesz. — Te ép, erős, egészséges férfiú vagy, tudsz dolgozni mindent, tán nem kívánod el egy ilyen nyomorék, öregasszony pénzét? Neked marhád van, gazdaságod, mégis inkább meg tudsz élni, könnyebben hozzájutsz valamihez, mint fn. Az ember muta'ott is valami Jő szándékot, előkeresték az Írást kiteregették az asztalra s elkezdte fejtegetni, hogy most csak felit tudják megadni, a többivel majd csinálnak valamit. Mikor kiszámlálta a félösszeget, hirtelen felkapta az irást s egy pillanat alatt bedobta a fűzbe, Kiabálni jajgatni kezdett erre az öregasszony, mintha az életét rabolnák meg, hogy ez nem tisztesség, hát a másik felével mi lesz, az irást nem kellett volna elégetni, mig az adósság nincs kifizetve. De már tkker szabadon kinyitotta a száját az eater is, mert már el volt intézve, amire számított. — Kijed itt ne kiabáljon, mert a törvény rendelte igy. Mehet ügyvédhez, szo'gabiróhoz, mert nekem úgy sem lesz semmi bajom. Szegény •»sstory aztán keresett pártfogót mindenfelé, hogy kimutathassa igazát, mert a törvény mégis csak tekintetbe keli vegye az ö helyzetét, az ő nyomo(Kolozsvár, szeptember 14.) Tegnapi számunkban hosszabb közleményben foglalkoztunk a Patria-ban megjelent „Mödlingi keresztelő“ cimü cikkel. A nemzeti-parasztpárt erdélyi fél- hivatalos lapja Ileana hercegnő fiának keresztelője alkalmából ismételten hangsúlyozta, hogy Románia nem tűrheti meg a Habsburgok oly irányú törekvéseit, amelyek Románia politikájára is befolyást gyakorolhatnak. A cikk országszerte nagy feltűnést keltett és a miniszterelnökség, amint azt legutóbbi szákiunkban közöltük, kommünikét tett közzé, mely szerint nem volt előzetes tudomása a Patria közleményéről- A Curentul legutóbbi száma a komruságát. Hozzám is eljött panaszkodni, megkérdezni, igaz-e, hogy van ilyen törvény is. Mert ö nem tudja elhinni, hegy valakinek kicsi pénzét igy e! lehessen venni. Bál ő ss gondolt volna semmire s csinált volna adósságot, most Mól- járnak jói, akik nem törték magukat, h'gy legyen vaiamiiyük. En aztán elmondtam, hogy a dologban mi igaz, az urak most nem törődnek az ö dolgával, csak az adó- áok sorsát veszik tekintetbe, A tartozás felét tényleg leütik az eddigi álláspont szerint, de azért csak menjen az ügyvédhez, mert mégis nem azért töilk a fejük a honatyák Bukarestben már félév 6ta mindezen és még nem tudtak semmire sem jutni, hogy a faluban ilyen hirtelen rövidséggel intézzek el a kérdést és — végérvényesen. így fest a konverzió falun. Mikor kiragasztották a plakátokat, amelyeken ezt a megváltást hirdették, a korcsmáros kontójától az egyházi faárakig, mindenütt bejelentették, hogy „nem fizetünk". A pap még bej lentette a bíróságnál az egyházzal szemben fennálló tartozásokat, de mit csináljanak, akiknek ötszáz-ezer lejük volt a komáknak kölcsön adva? Ezek természetesen nem jelentették be s a falvakban a magánosok tartozásairól csak egy pár kérés került a bíróság elé, amint azt a hivatalos jelentés is mutatja s ez is természetesen a vezetőemberek részéröl, akiknek a birtoka többnyire el is éri a húsz holdat. S mi lesz ezekkel a be nem jelentett kicsi összegekkel? Valószínű, valamennyi a falust becsületbiróság elé kerül, ahol cifra jeleneteket produkál. Jakab György. münikével kapcsolatosan Parufil Seicaru fő- szerkesztő tollából „A fizető ország joga“ cimeu igen érdekes cikket közöl- Pamfil Seicaru azt állítja, hogy dr. George Ohăbeanu, Vaida Sándor miniszterelnöknek az áhíeve- Vagyis ő irt a mödlingi keresztelőről. Pamfil Seicaru véleménye szerint teljesen felesleges volt Vajdának újságcikket irni, amikor, mint miniszterelnök sokkal hatásosabb eszközökkel rendelkezik, hogy a Habsburg-barát törekvéseket letörje. „Az ország fizet — fejezi be cikkét Pamfil Seicaru, — és az országnak jogában áll erős hangon odakiáltani: Elég volt!“ Mindenki mindent ff SERILANA“=náI, Női- és férfiszövetek, selymek, brokátok, paplananyagokat, Iwlillif. ü S szőnyegek, térítők, függönyöket legdusabb választékban, leszállított gyári áron árul. SER1LANA S. A CIuj-Kokzsvár, CaL Regele Ferdinand No. 14 OLCSÓ festés és vegytísztitásban CLUJON AZ UNIÓ VEZET. Pamfil Seicaru azt állítja, hogy a Patria Habsburg-ellenes cikkét Vaida miniszterelnök irta
