Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-01 / 174. szám
KlltTlUjsXG XV. ÉVF. 174. SZÁM. „Nem szeretném csúfosan 1932-ben öngyilkossággal befejezni életemet, de félek, hogy erre kényszerítenek“ Kikkaker Boldizsár szomorú visszaemlékezései a kolozsvári múltról. amikor ő is volt valaki A régi Magyarország egy országszerte ismert neve került ismét abba a rovatba, amely ma bizony a kereskedőknél és iparosoknál a vég kezdetét jelenti. Magyarországon a legjobb hangzása volt Kikakker Boldizsár, a kolozsvári kávés nevének. A régi boldog békevilágban alapította meg Kolozsvárott hatalmas kávéházát, amelyről Budapesten is legendákat meséltek, hiszen a hatalmas és fényes berendezésű ezüst-tükrös kávéháza valóban vetekedett a budapesti nagykávéházakkal. Kivétel nélkül, vendége volt minden erdélyi benszülött, a legjobb nevű mágnások, Erdély Írói és művészei, katonatisztjei és zsentrijei s a kolozsvári egyetem minden hallgatója otthonosan volt Kikakker kolozsvári kávéházában. Most pedig, életének telén, nyolcvankőtéves korában, amikor a jól megérdemelt munka utáni pihenést érdemelné meg, most került olyan helyzetbe, hogy fizetésképtelenséget kellett jelentenie. Kikakker Boldizsár is elment Kolozsvárról, Budapsten kezdett vállalkozásba. Negyvenkét év óta, rövid pár év megszakításával, kávéháztulajdonos volt, ezt megelőzően pedig Kolozsvár legnagyobb szállodájának főpincére. Életéről, küzdelmeiről a következőket mondja>: — Most, nyolcvankétéves koromban, nekem kell könnyekig meghatódni, amikor újságíróval beszélek1? Nekem, aki Kolozsvár Íróinak, művészeinek és ujságiróinak voltam igaz jó barátja. Meghatódni azért, — mert életem történetét, melyhez annyi öröm és kedves emlék fűz, kell elmondanom, — mert ma árverezők, árverési hiénák kereszttüzébe kerültem . . . — A legfájóbb emléke ez éltemnek, hogy kíméletlen, keserves elutasítás után akarnak kilakoltatni életem utolsó kávéházából. Keserves ez a történet, mert vagyonom utolsó roncsai, — pedig nagy vagyonom volt, — fűznek ehhez a kávéházhoz, hiszen munkanélkül nem is tudok meglenni. Ismert kávéházi csengetés hallatszik a kasz- szából, ahol egy fehérhaju matróna hívja a főpincért, mert vendég érkezett. Vendégnek tekinti ő az újságírót is, hiszen vendége neki mindenki, aki a kávéházba bejön, ősz fehér hajával, tiszteletet vált ki, látszik rajta, hogy sokkal jobb napokat is látott valaha. De beszélni kezd ő is, remegő, de határozott hangon. A háziúr kemény szive. — Brutális dolog az, amit velünk csináltak. Nyolcvanezer pengőért vettük meg négy évvel ezelőtt üzletünket és a folyton romló gazdasági viszonyok mellett a háziúr kemény szive juttatott bennünket a mai keserves helyzetünkbe. Az az adósságunk, amivel hitelezőinknek tartozunk, igazán nem nagy: nem tesz ki többet tizennyolcezer pengőnél, csak a háziúr akar kilakoltatni bennünket tizezerpengős házbérhátralék miatt. A két főpincér, akiknek öt-ötezerpengős óvadéka van az üzletben, a szemben lévő pék, Lingo^ butorgyáros, a sörgyár és az ipartestület, amikor moratóriumot kértünk tőlük, biztató leveleket küldtek hozzánk, ők nem bántanak' bennünket, nem is akarnak. Elég keserves és fájdalmas történet ez. Ötvenezer márka, nyolcvanezer rubel... HALLIBURTON: ÚJRA FELFEDEZTEM DÉLAMERIKÁT MUNNECKE: HAGENBECK MUNKÁBAN ANDREWS: A SARKOKTÓL AZ EGYENLÍTŐIG SEABROOK: HARCOS BEDUINOK KÖZÖTT GREENNORN: HÁROM VILÁGRÉSZ CSAVARGÓJA Megrendelheti a Keleti IJJság ktfnyvoaztá- iyánál CIuj-Kolozsvár, Sir. Baron L. Pop S. — Akarja látni szerkesztő ur vagyonom roncsait? — kérdezte a n.volcvankétéves Kikakker Boldizsár. És már is hozta két marokkal a papirpénzt: ötvenezer német márkát és nyolcvanezer orosz rubelt, de nem mostani értékben, abból az időből még, amikor valutaláz fogta el az embereket az inflációs időkben. Ma természetesen semmit sem ér . . . És itt belekezdett a régi szép idők igaz történetébe: — Negyvenkét évvel ezelőtt, mikor megnősültem, nyitottam meg Kolozsvárott az Európa- kávéházat s ennek tiz évig voltam tulajdonosa. Miután ezt mindenki Kikakker-kávéháznak hívta és helyiségeim kicsinek bizonyultak, eladtam és átmentem az akkor épülő valódi Ki- kakker-kávéházba, amelynek már neve is az vqlt és ahol tizennégy hatalmas ablak előtt ültek nyáron kávéházam vendégei. Thék, Lin- gel rendezték be és Münchenből hazatért magyar festő, Erich festette a freskókat, — Egy bizonyos. Zene sohasem volt kávéházamban és mégis igen nagy mulatósokat, szép, felejthetetlen estéket rendeztek benne a vendégeim. Sipulusznak fekete feketekávés csészéje volt. Fadrusz Mihálynak kék, Dóezi Lajosnak. aki huszártiszt fiához járt le hozzám, állandóan szintén külön pohárba adtuk a habos kávéiát. Drága szép Asszonyom. — Istenem, — szólt közbe most Kikakkerné —, nem is hivott engem Dóezi Lajos soha más ként, mint drága szép asszonyom! És mindig azt mondta, hogy erősen megdobog a szive, ha engem viszontláthat. Fenyvessy, Góth, Gál Gyula, Dely Emma és Janovits: mondanom sem kell, hogy törzsvendégei voltak házunknak. Alpár Ignác úgy dicsérte a teámat, hogy szinte szégyenkeztem belé. A prágai sonkám, amelyet fUfcalmi vétel f Olcsón eladd egy házasfelek, * egy Szoba, konyha. Érdeklődni Dunky Kálmánnál, Piaţa Unirii (Főtér) 10 szám. valóban Prágából hozattam és házilag főztem meg, olyan étel volt, amelynek Pestre is eljutott a hire. — Hárommillió koronával — beszél tovább az öreg kávés — jöttem el Kolozsvárról. A pénz legnagyobb részét lebélyegezték, de még mindig vagyonos ember voltam, hiszen hatalmas hadikölcsönjegyzésem és egyéb vagyonom is sok értéket jelentett. Két évig pihentem és azt hittem, folytathatom ezt a pihenésemet, azonban mégis másképpen kellett határoznom . 1922-ben megvettem a Várkert-kioszkot, de mert nem voltam ismerős a pesti viszonyokkal, társat vettem magam mellé és a társam — no de ne beszéljünk erről, mert meghalt! Már pedig halottakat nem szeretek még emlékükben sem megbántani. 1928-ban aztán megvettem a Pala- tinus-kávéházat és . . . — nem tudta befejezni megkezdett mondatát, elcsuklott a hangja az érdemes öreg kávésnak, elfordult és szeméből egy hatalmas könnyet törölt le. mely talán a régi emlékeknek szól és a fájó keserves jelennek. A 28.000 pengős kávéházi bér. — Nem bírom a huszonnyolcezerpengős házbért — folytatja az ősz asszony —, de a háziúrnak nincs szive, másnak szívesen odaadja tizennégyezer pengőért is, csak nekünk, akik pedig négy év óta becsületesen lefizettünk majd százezer pengőt, nekünk nem akarja adni. Hozzánk nincs szive. Pedig higyje el. életünk utolsó helyéről élve ki nem inegyünk. Ha hatszobás lakásunkból háromszobásba tudtunk költözni és most augusztusban majd egyszobásba, öreg napjainkra mégis csak élni akarnánk. A régi Kikakker név, amely 1442 óta becsülettel élt Magyarországon, nem szeretné csúfosan, 19.32-ben öngyilkossággal befejezni életét, de félek, hogy erre kényszerülünk. Nem lehetett tovább ott maradnunk, mert nincs az a kőszívű ember, aki egy munkában, becsületes munkában megöregedett házaspár keserves könnyeit sí.1 •-“aesn’-odás nélkül végignézhetné. Talán megkönyörül ezután a háziúr, talán belátja ö is, hogyha Kikakkeréket a többi hitelezői nem bántják, neki sem kell bántani. O, E. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy kelmefestő &s vegytisztító műhelyemet Árpád u. 20 szám alól Cal. Regele Ferdinand 19 (volt Wesselényi u.) 20 szám alá helyeztem át. Műselyem festését minden szinre, tisztítását elvállalom, dlcsóárak Szilágyi Sándor kelmefestő és vegytisztító. Női ruhákat ............................40 leitől Férfi öltönyt ............................70 lel Felöltőt .....................................60 leitől legszebben tisztit Szilágyi. Schulhof Emilné ORBENT Simnüsészsti Isitől] ORADEA, Strada Ep. Ciorogariu I?. WHttWWWmtWtOtttttttlIHtHH Kevés a pénze? i Már heti ; 1* leiért olvashat házhoz szállítva 6 bel- és külföldi folyóiratot. Iratkozzék be a »CSALÁDI OLVASÓKÖR« könyv, és folyólratköfcsönzöbs, Szentlélek ucca 1. Vidékre olcsón megtartással kQldjQk. MWWttttlltllttttttttMtttltttt
