Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)

1932-08-06 / 178. szám

XV. ÉVF. ns. SZÁM. ' KtiEnüjsm 3 Nemezis a csíki renegát fogdosás nyomában ♦ . * (Kolozsvár, augusztus 4.) A nemezis utolérte Boila Zakariást, a Patria főszerkesztőjét, aki Csikmegyében, mint listavezető, magyar színek- kel, magyar kortesversekkel, magyar választói beszédekkel próbálta meg a renegát fogdosást, s már jóélőre elkönyvelte a maga részére a man dátumot. Kissé elsiette és elhibázta a dolgát. Nemcsak mélységes csalódás, hanem csúfos ku­darc is érte. Pedig megpróbált mindent. Még n csíki ma­gánjavakat is „visszaadta“ és beszélik, hogy a csíki székelységet a szőke, kékszemii és zengze- tes magyar beszédű főszerkesztő a szó szoros értelmében megfőzte. Bizonyári népszerűbb volt, mint a renegát magyarok és mégis — a nemezis utólérte. őszintén sajnáljuk a különben szimpatikus Boila főszerkesztőt, aki nem egy esetben adta tanujelét a kisebbségek iránti rokonérzületének. De a leckét megérdemelte. A választások előtt Maniu Gyulával, Popo- vici Mihállyal és Boila Zakariással a választási körteitekről együtt beszélgettünk. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a kormány melyik párttal köt egyezséget. Ma már kétségtelen, hogy Popovici, aki a tárgyalások vezetésével volt megbízva, legszívesebben a Magyar Párt­tal kötött volna választási egyezséget. A beszél­getés folyamán Popovici hirtelen e sorok írója felé fordult: — Mondja szerkesztő ur, mit tart ön a Bár­dos-féle csoportosulásról? Kissé meglepett a kérdés. Személyemben nem akartam nyilatkozni, tehát kitérő felelettel kísérleteztem. — Hogy mit tart a magyarság róluk, arra szívesen válaszolok. Az én véleményem a nem- zeti-parasztpárt szempontjából úgy sem fontos. Kiváncsi érdeklődés kisérte minden szava­mat. Íme, ez az a terület, ahol nem szívesen ta­lálkoztunk Boila Zakariással. Neki kell a leg­jobban tudnia, hogy mit jelent kisebbségi sor barn a renegát kitermelés. Talán elf ele'tette, hogy a magyar rezsim idején is voltak renegá­tok, mindenre kapható románok, akik önző, egyéni érdekekért, feláldozták a románságnak, mint kisebbségnek az egyetemes érdekeit. A jóslatunk valóban beteljesedett, A ma­gyarság a választások ideje alatt komolyan mérlegelte a jelölteket és a pelyva a választók rostáján kihidlott, a renegát fogdosás nem sike rült. Van egy magyar közmondás, aki korpa közé keveredik, a disznók falják fel. Szegény Boila Zakariás, kelleti neki korpa közé keveredni?! Nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk, hogy Boila Zakariás a választó sok után tajtékzott a dühtől s nem csinált titkot BUDAPEST SVÁBHEGYI subalpin (430 m.) Q| 7 K Kf X T Diétás gyógyintézet, Uüniml már napi 18 P»-ért ORIÜM i letesebb imi ellátást ral együtt > nyújt 5—6-szori étkezéssel, v i z k u r á \ abból, hogy csúfos kudarcának egyetlen oka, hogy olyan embereknek nyújtotta a jobbját, akik a magyarság körében népszerűtlen,ék s nem jelentik azt a súlyt, amit a választások előtt a nemzeti-parasztpárt vezető-férfiaival el­hitettek. A lecke kitünően sikerült. Boila Za­kariás még egyszer nem köt paktumot renegá­takkal és több tiszteletben és megbecsülésben fogja tartani a Magyar Pártot, amely n mosta­ni választások alkalmával is bebizonyította, hogy a legkomolyabb politikai tényező, amelyet számításon kívül hagyni nem lehet. Bármennyi­re sajnáljuk Boila Zakariást, a politikai iskolá­zottságból ezúttal megbukott. Hiába faragta a magyar kortesverseket, hiába szónokolt, hiába izzadt és izgult — a disznók m egeit ék... ^ Olajos Domokos. ..1 Több kommunistát tartóztattak le Nagyváradon Éjszaka gyártották a kommunista röpiratokat (Nagyvárad, augusztus 4.) Az augusztus elsejére tervezett vörös nap előtt a rendőrség fokozottan figyelte a nagyváradi kommunista­mozgalom szereplőit. A szigorúbb ellenőrzésnek meg is volt az eredménye, mert az egyik fü- szerüzletből a késő éjjeli órákban a rendőrség irógépkattogást hallott. A lehúzott rolók mö­gött Bckis Piroska kommunista tartalmú ira­tokat gépeit, akinek Fuchs András diktált. Mindketten beismerték, hogy a szovjet szol* gáláidban állanak. A nagyváradi rendőrség letartóztatta Hirschler Lajos kommunistát is, aki Aradról jött át Nagyváradra. Néhány na­pig a városban rejtőzködött, ugyancsak letar­tóztatták Steiner György, Lakatos Pál és Deutsch Imre ifjúmunkásokat is, akik közül aa utóbbit azzal vádolják, hogy két vörös zászlót tűzött ki Nagyváradon, téBietországbsn még mindig nem állatt helyre a nyugalom Újabb politikai gyilkosságok - A pártok revolverrel és bombával harcolnak egymás ellen — Még eddig csaknem minden kormány, — mondottam tovább, — megkísérelte a választá­sok előtt, hogy a magyarság egységét megbont­sa. Ezek a kísérletek azonban mindig fiaskóval végződtek. A magyar tömegek sohasem vették komolyan az egységbontó pártokat. A magyar gazdasági egyesületet sem veszik komolyan. A ■magyarság renegátoknak tartja... Itt Popovici idegesen felkapta a fejét és közbeszólt: — Kérem, ezek az urak nem. renegátok!... — Kétségtelen, —• vetettem közbe, — hogy egyesek közülük jóhiszemüek, de a magyarság, ismétlem, renegátaknak tartja őket. Ekkor Boila Zakariás románul magyarázta meg Popovicinak, hogy a magyarok mindenkit renegátnak tartanak, aki a Magyar Párton kívül csinál politikát. Később Popovici Mihály többször hangsú­lyozta, hogy a legszívesebben a Magyar Párttal kötnék meg a választási kartellt. Látszott a magatartásából, hogy nem szívesen állnak szó­ba a gazdasági egyesülettel. Még aznap folya­mán meg is látogatta gróf Bethlen Györgyöt, a Magyar Párt elnökét, de amint tudjuk, a válasz tási kartell-tárgyálások nem vezettek ered­ményre. Az események tagadhatatlanul gróf Bethlen Györgyöt igazolták, mert az önálló lista ezúttal is fényesen megállta a helyét s a renegát kísér­letek csúfos kudarccal végződtek. Mindezt elsősorban Boila Zakariásnak, a Patria főszerkesztőjének az em,lekébe idézzük, ö az egyetlen, aki a saját bőrén és az elveszett mandátumán keresztül érzi, hogy akkori meg­állapításaim helyesek voltak. Ismételten hang­súlyozzuk, nem örülünk annak, hogy Boila Za­kariás kimaradt a kamarából. De csíki bukása tanulságos és intő példa is. Máig sem értjük meg, miért jutott az eszébe Boila Zakariásnak, hogy éppen szinmaqyar ke­rületben lépjen fel. Még ezt is szívesen megbo- csájtanók. Sokkal fájóbb azonban, hogy Bőd a Zaka­riás, aki a múltban mindig megértést tanúsított a kisebbségi küzdelmekkel szemben, a Patria főszerkesztője, a finom intellektus állt be a re­negát magyarok istápolójának és éppen ő vál­lalkozott arra, hogy a szinmagyar vármegyé­ben megbontsa a magyarság egységét, ő kisér letezett azzal, hogy magyart magyar ellen uszítson és a zavarosban próbált halászni, ma­gának s a magyar egység magyar megbontói­nak mandátumokat. (Berlin, augusztus 4.) Négy nappal a választások után, még mindig nem alakult ki a helyzet, még mindig nem leket tudni, hogy mely pártok támogatásával kívánja a Papen-kormány az ügyeket tovább folytatni. Egyelőre csak kisjelentőságii ügyekből le­het arra következtetni, hogy a kormány az al­kotmányosság alapján akar maradni, így a weimari alkotmány emlékünnepet, augusztus 11-ét hivatalosan is nagy fénnyel fogjak meg­ünnepelni. Kedvező jelnek veszik azt is, hogy a külföldi tőzsdék optimisztikusan fogadták a német választások eredményét. A legfontosabb kérdés az, hogy mely több séget biztositó pártok együttm'iködösére lebet számítani, első sorban a centrum és a nemzeti­szocialisták kollaborálásáról van szó, mert ez a két jobboldali párt abszolút többséget tud­na biztositani. A centrum azonban eddig me­reven elzárkózik a Hitlerrel va'.ó együttműkö­dés gondolata elől. A kommunisták megerő­södése azonban közelebb hozta egymáshoz a két jobboldali pártot. A tegnap a centrum, bajor néppárt, ál­lampárt és német néppárt koAkciójáról adlak hirt a lapok, ennek a kombinációnak azonban nincs komoly gyakorlati jelentősége, mert a koalíciónak nincs többsége és teljesen a többi párt jóakaratának lenne kiszolgáltatva. Az egyes pártokközti információs tárgyalá­sok természetesen állandóan h-ívnak, dön­tés azonban csak a hét végére várható. N A németországi választás: harcok még mindig nem értek véget. A kisebb’ nagyobb csetepaték országszerte napirenden vannak, de újabb fegyveres merényletekről is érkez­nek jelentések. Gleichwitzben két rendőrtisztet lőttek le, az egyik a lábán sebesült meg, a másikat has­lövés érte. az utóbbi állapota életveszélyes. Frankfurtban és Münchenben egy, szo­cialista képviselőt revolverlövésekkel meg­sebesítettek. Oldenburgban egy kereskedő boltjába gyujtóbombát dobtak, amely lángba borítot­ta az üzletet. A tüzet csak a tűzoltóknak si­került eloltani. Emberéletben kár nem esett. A tegnapelőtt megsebesített p organi pol­gármester a halállal vívódik. — Amikor a hagyaték nem kell az örökö­söknek. Egy békési községben történt, hogy né­hány hónappal ezelőtt elhunyt egy gazdálkodó, aki négy gyermekére tekintélyes összeget érő vagyont hagyott hátra. Az örökösök a vagyon leltározása közben arra a szomorú valóságra ébredtek, hogy az ingatlant terhelő adósságok a lecsökkent földárak mellett nagyobbak jóval az ingatlan jelenlegi értékénél. így az örökö­sök elhatározták, hogy nem kérnek az örökség­ből és annak átvételét megtagadták. Erre a ha^ tóság megidézte az elhunyt két testvérét a ha­gyaték átvételére, de a testvérek sem merték a terhet magukra vállalni. így a hagyaték az államra maradt.

Next

/
Thumbnails
Contents