Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-05 / 177. szám
Cluf-Kolozsvár. 1932. augusztus 5. * PCUfGlC KtltTlUlSM Előfizetés belföldön'. EgyévreBOC,félévre 400,negyedévre 200, egyhőra 70 L. Egyes szám ára 3 leb országos magyarpArti lap Szerkesztőségi és kiadóhivaiall tstefon: 508, 6.94 XV. évfolyam $ 177. szám Előfizetés nagy ara r szúrom Egyévra 50 Pengő, félévre 25 PetigS.negyediwafZ**®^ Egyes szám ára 30 tlllár* Kenyeret! Az aratás idején az a meglepetés érte Kolozsvár közönségét, hogy megdrágult a kenyér. Egyidőben felemelték a hús árakat is. Az egzisztenciák válságának, a munkanélküliségnek a legkritikusabb idejét éljük, a megélhetésnek az erőpróbái már elviselhetetlenek s nagy kereskedelmi vállalkozások ezt az időszakot használták fel arra, hogy megdrágítsák a kenyeret. A nyomorhelyzetnek!' ez az üzleti kihasználása szomornan jellemzi azokat a visszás állapotokat, amik már elviselhetetlenné teszik a kisegzisztenciík életét. A^ lisztpiacot uraló nagy vállalatok felemelték annak a lisztnek az árát, amelynek a nagy gabonakészletét a legolcsóbban szerezték be. Tervszerű összevásárlásokkal és más előkészületekkel keresztülvitték, hogy uralják a piacot és diktálják az árakat. Erre a pékek kimutatják, hogy lehetetlen a régi kenyérárakat tartaniok s a felemelt lisztárakhoz mérten a maximális árak emelését kívántaik. Ha nem emelik, akkor nem sütnek, a város kenyér nélkül marad. A város a nehéz problémán azzal kívánt segíteni, hogy a szabad forgalom ármérséklő elvéhez folyamodott és feloldotta a kenyérárakat a maximálás alól. A kísérlet következménye azonban az lett, hogy a fehér kenyér ára kilenc lejre, két lejjel emelkedett. Kétlejes emelkedés közel huszonöt százalékos drágulást jelent s ha ez végigmenne az egész vonalon, a legsiralmasabb állapotok közé kerülnénk akkor, amikor a fizetések, jövedelmek lefelé sülyednek s a munkanélküliség tartósan emelkedik, terjed. : Ugylátszik, mintha a lisztforgalom nagy- piacán indult volna meg valami folyamat, mert Bukarestből is kenyéráremelés hire érkezik. ^ Ha ezzel a mezőgazdasági állapotok javulnának, akkor lehetne beszélni közvetett haszonról. Azonban erről szó sincs, hanem a nyomorból, a rossz terméskilátásból, az olcsón összevásárolt nagy készletek üzleti kihasználásából csinálnak maguknak nehányan konjunktúrát. Néhány ember nagyvállalkozása nevetve örül egy sikerült üzleti operációján s ebbe az ő örömükbe beleőrülhetnek azok a milliók, akiknek a megélhetési gondjai már eddig is elviselhetetlenekké lettek. Ha olyan közszükségleti cikket, mint amilyen a kenyér, huszonötszázalékkal drágítanak, ez maga után von más áremelkedést is. Általában a drágulás mindig láncolatos. A város számára most az a feladat következett el, hogy felszabadítsa a hsztuzsora alól a pékeket és valamilyen uton-módon, — ha keil, árubeszerzéssel — adjon módot a közönségnek az olcsó liszt beszerzésére. De az égető súlyos kérdés már állami közbelépést igényel. Most kell a kormánynak valamit sürgősen tennie. Eddig a gabona és liszt szabadforgalmának a korlátozásán dolgoztak és mindenki veszített, csak a protekciós nagykereskedő kapta meg a számítását. A fizetésképtelen város: lakosságot a hitelezők nyúzzák s most még kenyérhez sem fog hozzájuthatni. A kormánynak tennie kell valamit. Kenyér kell! Mindjobban elfajulnak a parlamenti összetűzések Lupuék és az erdélyiek között voltak eles összecsapások — Ilié Erdély ? — Sürgetik, Hogy Maniti mielőbb vegye át a kormányt (Bukarest, augusztus 3.) A kamara csak pár napja ül együtt és az összetűzések viha rai annyira elfajultak, hogy a pállok és csoportok mindegyre egymásnak mennek. Oljmn szavak és kifejezések röpködnek a törvény- hozás honatyai házában, amiket rém lehet leírni s amiket nem bir el a nyomdafesték. A második vita-nap zajjal, zsivajjal, tomboló viharral telt el s egyes bukaresti lapok azt írják: jöjjön már Maniu, bogy csináljon itt valami rendet, mert ebből nem lesz munka. Az Adeversl szerint Maniu maga is érzi már a kormányralépésének sürgős szükségét, mert látja, hogy a parlamenti kavarodások iözött rendet kell csinálni. Az összeütközések legnagyobb viharait az erdélyiek és regátiak egymás elleni kífakadásai váltották ki s annak a kérdésnek a tulszenvedélyes feldo hálása, hogy kié Erdély? A szökevény erdélyi és Vaida A kamara ülésén napirend előtt a Bra- tianu-párt nevében A. Constantinescu szólalt fel. Elismeri, hogy Vaida objektiv volt a leg- napelőtti beszédében, de sértőnek tartja azokat a kijelentése« két, amelyeket a regát és Erdély egyesítésével kapcsolatban mondott a miniszterelnök. Bratianu Jonel kormányának érdemei kérdésében pártja szolidáris a másik liberális párttal. Leonte Moldoveanu liberális válaszol Vaida miniszterelnöknek, aki őt szökevény erdélyinek mondotta. Akkor szöktek át a re- gátba Erdélyből, amikor ez halál veszedelemmel járt. Hogy Erdély és a regát között nem volt állandó közlekedés, annak bizonyítéka az is, hogy sok többségi parlamenti képviselő ma sem tud románul. Nagy zaj. Majd Moldoveanu a maga érdemeiről beszél s azt mondja, hogy a szökevények nemzeti politikát csináltak akkor, amikor az erdélyiek osztrákmagyar politikát. Nagy zaj, éles szóváltások után; áttérteE az igazolási vitára. Kié Erdély? Alsófehérmegye mandátumainak a bejelentéséhez a Lupu-párt részéről Popov Adonis szólalt fel. Azt kérdezi, hogy Maniunak szűk sége volt-e vájjon arra a demagógiára és azokra a törvénytelenségekre, amiket alantas közegek vittek véghez? A Patria cikkeiből olvas, a demagógiának a bizonyitására. Nagy lárma, tiltakozó közbekiáltások után Popov azt mondja: — Maguk azt hiszik, hogy Erdély az önöké és nem a miénk is. Lupu: Erdély az ő birtokuk. Visszavágnak az erdélyiek, majd Popov azzal a váddal folytatja, hogy Iíatieganu Emil miniszter demagógiával szít gyűlöletet a regátiak ellen. Éles ossz ’tűzések. Hatieganu miniszter idegesen felugrik: — Maga azt hitte, hogy nem vagyok itt, azért merészelt ilyesmit állítani. Többször keletkezik, összetűzés. Popov cikkeket olvas fel a gyülafebérváí kormánypárti lapból, kortesversoket. melyek veszett farkasnak mondják Lupuí, ki az erdőkből harapni, mérges nyállal mérgezni jött Erdélybe. Nagy kavarodás következik. Pavel Pavel mond valamit, mire Lupu azt kiáltja: — Hallgass, te kölyök, a regátiak vérét szívod, mert a mi pénzünkből volt havi 35 ezer lejes ösztöndíjad. Pavel tiltakozik, a többiek azt kiáltják Lupu felé: vissza az erdőbe. Nagy kiabálás. Lupu szamaraknak mondja az erdélyi kormánypártiakat, akik viszont azt kérdezik, miből él ő? Az udvarhelyi karikás Solomonf Lupu felé magyaráz valamit, mire olyan kifejezést vágtak hozzá, amilyent még nem hallottak a parlamentben s amilyent nem lehet leírni. Nemsokára ismét összemennek a csoportok, Cuza felfüggeszti az ülést, a lázas jelenetben a kvesztorok akadályozzák meg az inzultusokat. Szünet után Cuza kéri, hogy a kedélyek csillapuljanak, mert igy nagyon el fog húzódni az igazolási vita. Popov Adonis idéz Pavel Pavelnek egy, Gogáről szóló röpiratából. Mihailescu Gogista: Hogy engedhette meg magának ez a fiatalember, hogy igy írjon egy nagy román emberről? Pavel Pavel: Ki az a nagy román? Mihailescu: Szemtelen! Pavel Pavel: Maga az! Popov Adonis folytatva beszédét, kijelenti, hogy Vaida intencióinak tisztaságában' nem kételkedik, de azt a demagógiát, amit a nemzeti-parasztpárt csinált Erdélyben, az ő tudta nélkül csinálták. Felhatalmazási törvénnyel oldják meg a helyzetet. A sok gazdasági súlyos feladatot leire? tétlennek tartják törvényhozási utón rendezni akkor, amikor még kormány sincs, Ezért
