Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-29 / 197. szám
XV. ÉVF. 197. SZÁM. Keleti-Újság 7 Pusztulófélben és tétlenségben kétmilliárd állami vagyon A vajdahunyadi vasgyár teljesen beszüntette a bányászatot a gyalári vasbányákban A vasbánya munkásait a hunyadi kavicsbányában foglalkoztatják 4—5 lei órabérért — A gyalári bányák beszüntetése a hunyadi vasgyárnak évi 10 millió nyereséget jeleni, a bányászat ideje alatti 15—20 millió veszteség helyett —■ Kiküldött munkatársunk cikksorozata. — (Vajdahunyad, augusztus 27.) A vajdahunyadi vasgyárban a mult évben még működött egy kohó. Azóta azt is beszüntették, úgyhogy Románia legnagyobb vasgyárában a vasgyártás teljesen szünetel. A szerencsétlen gazdasági viszonyok miatt ezenkívül be kellett szüntetnie a gyalári vasbányászatot is. A mult év végén a gyárnak mintegy 6000 vagon nyersvasa volt készen, amelyet a nagy konkurreneia miatt nem tudott áruba bocsátani. A gyárnak többe került a vas, mint ahogy azt mások árusították. A gyalári vasbányászatot azonban a munkások miatt egész a mult év végéig fenntartotta, annak ellenére, hogy a vasércre már nem volt szüksége, úgyhogy 1927 óta a gyár a munkásság foglalkoztatása miatt évenkint mintegy 15—20 millió lej veszteséget mutatott ki a mérlegében. Ezév januárjában a gyalári bányában minden munkát beszünetettek s a munkásság egy részét a vajdahunyadi kavicsbányákban foglalkoztatják s ezáltal a veszteség helyett ina már a gyárnak évi cca 10 millió lej nyeresége van. A gyár álláspontja teljesen érthető, hiszen csak az a cél vezette, hogy a munkásság foglalkozást kapjon. Távolról sem ilyen rózsás azonban a gyalári munkásság helyzete. Amint a kisvasuton Gyalár felé megyünk, a kőbányánál a munkásság rohanja meg a vagonokat. Mindenki gyorsan igyekszik elhelyezkedni, hogy hazamehessen. Nem mindenkinek jut ülőhely, mert egy nap többen, másnap kevesebben vannak munkában. S ahogy a gyönyörű hegyes, valóban vadregényes utón visz fel minkét a kisvasút, a munkásság egynéhány tagja hozzá fog a panaszoláshoz. Amig a bányában volt munka, addig jó volt minden. Lehetett aludni, lehetett pihenni, lehetett keresni, ma se nyugalom, se kereset nincsen, az egész élet egy állandó munka, anélkül, hogy az ember valamit is koreshetne a száraz kenyéren kívül. Előkerülnek a kavicsbányái fizetési cédulák. Az egyik egy hónap alatt 175 munkaórával keres 995 lejt. Ennyi csak az Összege a keresetnek, de ténylegesen csak 675 lejt kap kézhez, mivel betegsegélyzőben 144 lej, betegség miatt 31 lej, adóban 100 lej, egyházi adóban 35 lej s zenedijban 9 lej, összesen 319 lej jön levonásba. Kiszámítjuk, hogy a kereset óránkinl 4 lej s ha mindennap dolgozna, napi 32 lej volna a keresete, igen ám, de egy hónapban legfeljebb 20—25 napot dolgozik egy ilyen munkás. Egy másik fizetési cédulán 160 órai műn-* kadijo 1040 lej, a levonások hasonlóképpen azok. Ez a munkás már öt lejt keres egy óra alatt. Egyik so sok. Igaz, hogy csak legnagyobbrészt a gyaláriak keresnek ilyen keveset, mivel a vasbányászathoz voltak szokva és nem a kőbányászat hoz, mint a zalasdiak, akiknek órabére 6—8 lejre rúg, mivel közelebb esvén Hunyadhoz, mindig otthon dolgoztak. De ez nem elég. Óriási terhet jelent a gyalári s a környékbeli munkásságra nézve az, hogy minden reggel a kisvasuttal Retyisora állomásról be kell utazniok a munkahelyre. Emiatt éjjel 2—3—4 órakor kell felkolniök, úgyhogy például a királybányatoplicai munkások éjjelen- kint csak 3—4 órát alusznak, eltekintve a vonaton töltött másfélórától. Csak szombati napon alkatnak valamivel többet, amikor nem kell munkába menniök. I)e a gyalári bányák beszüntetésével más terhek is szakadtak a munkásság nyakába. Amig a gyalári bányákban ment a munka, külön Consum volt Gyaláron. Mos le kelli menni a kisebb tételekért Hunyadra, mert csak tengerit, lisztet, korpát és sót osztanak Gyaláron. Azt is tekintetbe kell venni azonban, hogy a gyár évenkint félmillió lejt fizetett rá a Consnmra s most rentábilisan működhetik. Megadják a munkásságnak azt a kedBudapest SVÁBHEGYI Dietás*gyógymtézet. SZANATÓRIUM mâr napi 18 P—ért nyújt 5—6-szori étkezéssel, yjzkurával együtt. vezményt, hogy a vonaton ingyen utazik s felesége hétenkint szintén egyszer ingyen, s ha a munkásság egy csoportja kéri, a kisvasút vár a munkaidő után 2—3 órát a bevásárlás eszközlésére. Nem lehet tehát azt .mondani, hogy a gyár nincsen tekintettel a munkásság érdekeire, de azt sem lehet letagadni, hogy a gyalári munkásság nagyon hátrányos helyzetbe került a bányamunkálatok beszüntetésével. I Hogy egy másik dolgot említsünk, például Gyaláron villanymalom van s ha véletlenül a kaszabányai telep -nem ad - áramot, elmehetnek Királybányátoplicára gyalog megörölni kis gabonájukat. S ebben a mostoha helyzetben mintegy 150—200 munkanélküli is van Gyaláron, pedig a vasgyárnak mintegy 23.000 köbméter kavics- szállítási hátraléka van a vasút részére. Ezeket a munkanélkülieket tehát a hunyadi munka- nélküliekkel foglak áztatni. kellene, hiszen a vasútnak is kell a kavics ş ha van munka, miért ne adnának munkát a szegény embereknek! Kovács Károly. Az egykor virágzó, de most halói, várt-i: DicsGSzentmártff! Teljesen megszűnt a pénzforgalom, az iparosok és kereskedők pusztulása füfealmf véts!! ! t ■ ' Olcsón eladó egy házaslelek, egy szoba, konyha. Érdeklődni Dunky Kálmánnál, Piaţa Unirii (Főtér) 10 szám. (Diesőszentmárton, augusztus 27.) A háború előtt és alatt, a Kisküküliö völgyében egy szépen fejlődő város kontúrjai kezdtek kibontakozni. A régi Magyarország jónévü belügyminisztere, Sándor János,.akit Kiskiiküllőmegye választó polgárai küldték ä parlamentbe, Di- esőszenlmártonból mindenáron egy nagy ipari várost akart csinálui. Tervét nagyban'- elősegi tette a földgáz, melyet a magyar 1914. évi VI. t.-e. állami monopóliummá nyilvánított. A földgáz bevezetésével egyidejűleg megindullak a gyáralapitások és rövid időn belül oly hatalmas ipartelepek létesültek Diesőszentmárton- ban, melyek a mai Románia területén is, az elsők között foglaltak helyet. A gyárak építésével egyidőben megkezdődött a kereskedők és az iparosok beözönlése, úgy, hogy Diesőszentmárton rohamos fejlődésnek indult. Példa rá az Ipartestületi melynek a háború alatt, egészen az elmúlt évekig, több mint háromszáz tagja volt. Ha most nézzük meg az Ipartestület tagsági névsorát, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a számuk alig éri el a háború előttinek az egyötödét, líra kétségbeejtő visszafejlődés nemcsak a inai gazdasági helyzetnek, hanem a mindent eltipró adópolitikának a~következménye. Az iparosok egy része mnnkanélkiil lézeng az óceán. Iparengedé- l.yét már régen beadta, elment sogédnek, vagy pedig mint kontár működik, miáltal az iparengedéllyel dolgozó társát nyomorítja meg és csinál neki konkurrenciát. Ismerünk olyan iparost, akinek hetek óta nem volt hús és meleg étel az asztalán. Többen munkaszerszámaikat adták el, hogy családjukat néhány napra betevő falattal lássák el. Az az iparosság, mely valaha nemcsak a környéken, hanem az egész országrészben hires volt megbízhatóságáról és lelkiismeretességéről, a biztos elpusztulás útjára lépett. A kereskedők körében a helyzet hasonló az iparosokéhoz. Alig van üzlet a városban, amelyik még nem bukott volna meg, vagy ne árverezték volna el adóba. Diesőszentmárton is, a régi Magyarország kétes emlékű Sátoraljaújhely kereskedői örökébe lépett, hol mindén második cég „né“ volt, mint ma „sotia“...... Úgy az iparosokat, mint a kereskedőket, a konverzió teljesen a tönk szélére sodorta. A környék mezőgazdái hónapok óta egy bánit sem törlesztenek adósságaikból, ellenben az áruért és a nyersanyagért készpénzzel kell fizetni a gyárosnak és az engroszistának. Közben az adóval is nyomorítják és igy nem marad más hátra, mint az árverés, a név elvesztése és teljes anyagi és erkölcsi elzüllés. Sándor János, volt belügyminiszter nagy- koncepciójú terve a földgázzal kapcsolatban, nem vált be, mert amitő áldásnak szánt a népnek, azt az egymásután következő kormányok átokká változtatták át. A földgázmezők közelsége miatt a környéken alapított ipari üzemek közül egy sincsen ma .teljes üzemben, néhány teljesen leállt, mert megölte őket a gáz magas ára, a pénztelenség és a kibírhatatlan adóteher. Hogy Diesőszentmárton milyen virágzó város volt évekkel ezelőtt, legjobban bizonyitja azon körülmény, hogy a Banca Naţionalan kívül 7 banküzlet élt és virágzott a városban. Itt már csak egy erőteljes városi konverzió, — melybe az iparos és a kereskedő is betartozik — segíthet. Ezenkívül egy észszerű adópolitika is, melynél nem a név és a faji hovatartozás, hanem a reális teherbíró képesség lenne az irányadó. Ilyen körülmények között — talán —- meg lehetne menteni azt a szépen fejlődő várost, melynek névé — Diesőszentmárton. ............................... M. G. — A kereskedelmi tartozások bírói likvidálásáról szóló törvény magyar fordítása és román szövege kapható drí Mandel Fordító Irodában Cluj, Str, Memorandului 24. Ara 30, viönmagának életjáradekot, leányának hozományt, fiának tokét gyűjtsön és biztosítson csekély havidij ellenében a magyar egyházak bizíositó- társulatánál, a „MINERVA“ biztosító részvényTARSASAGNAL, Kolozsvár, Calea Reg. Ferdinand (Ferencz József ut) 37. Telefon 12—57, 1
