Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)

1932-08-27 / 195. szám

XV. Evr. 195. szám. n KuetHIjsxg A leleplezett Rónát Qóth Sándor elkergette az asztalától Egy vigszinhdzi turné botrányos kulisszatitkai (Kolozsvár, augusztus 25.) A Keleti Újság tegnapi számában beszámoltunk azokról a bű­nös machinációkról, amelyeket Szendrey és Róna levitézlett színigazgatók folytattak a ma­gyar színészet kompromittáiására. A Temes­váréi’ Zeitungban egy interjút helyeztettek el, amelyben pozitívumként tálalták föl, hogy a kultuszminisztériumban Mavrodi vezérigazgató úgy döntött, hogy a magyar színigazgatók csak akkor kapnak koncessziót, ha a magyar szín­ház mellett román színházi előadásokra is be­rendezkednek. A tendencia nyilvánvaló. Ök mindenre vállalkoznak, a Bánságban már meg­ölték a magyar színészetet és most a román szí­nészetet is kompromittálni akarják. Szendrey és Róna aknamunkáját mindenki elitéli. A kérdésben nyilatkozott dr. Janovics és Bárzan igazgató. Mindketten lehetetlenség­nek és szörnyszülött gondolatnak minősitik a feldobott ideát, amelyért cserébe Szendrey és Róna állami koncot s főképpen — koncessziót akarnak. Hogy milyen emberek Szendrey és Róna, arra csak egy esetet mondunk el, amely a napokban történt Kolozsváron. Egy botrányt, ami eddig nem jutott a nagy nyilvánossá'’ elé. Előbb Temesváron, később pedig Kolozsvá­ron szerepelt a budapesti Vigszinház együttese, élükön az európai hírű Góth-házaspárral. Ezt a turnét Szendrey és Róna finanszírozták, ök hozták le a Vigszinház együttesét Romániába és ők garantáltak fellépésükért bizonyos hono­ráriumot. Temesváron simán ment a dolog, a Vigszinház együttese nagy siker mellett ját­szott s a két vállakozó igazgató jelentékeny hasznot vágott zsebre. Az eredeti terv szerint Kolozsváron két nap léptek fel. Szombat és va­sárnap. A szombati előadás anyagilag is sike­rült. : Róna ur, aki mint impreszárió Kolozsváron tartók^odott, nem bízott a szombati előadás anyági»síkerében. ők ketten, Szendreyvel nem szoktak semmiféle üzletre reáfizetni. Egysze­rűen kijelentették, hogy az előre megállapított honoráriumot a vasárnapi előadások után nem garantálhatja, tehát legokosabban teszi a Vig­szinház egyettüse, ha elutazik. Tudni kell azon­ban, hogy heteken át plakátok és hírlapi kom­münikék hirdették az előadásokat s talán soha- sem történt meg a Vigszinház együttesével és különösen a Góth-házaspárral, hogy mint va­lami vidéki ripacs szintársulat a behirdetett előadások elől — megszökjön. A budapesti színészek hallani sem akartak az előadás elmaradásáról. Ekkor Róna ur, a többszörösen levitézlett színigazgató és impresz- szárió Góth Sándornak, aki éppen a Newyork- kávéházban uzsonázott, az asztalához szemte- lenkedett. — Művész ur, nem garantálhatom a holnapi előadás sikerét és azt proponálom, ne tartsuk meg a vasárnapi előadást. Góth nagyot nézett, nem akart hinni a fü­leinek: — Tessék? — kérdezte élesen. — Legokosabban tennék, ha elutaznának — mondotta cinikus szemtelenséggel Róna. Góth Sándor elsápadt és magából kikelve kiáltotta: — Kicsoda maga? Nem ismerem, takarod­jék az asztalomtól! Róna Dezső Góthnak az asztalától elsom- polygott, de ezzel a kérdés még nem volt meg­oldva. Még mindig attól lehetett tartani, hogy a Vígszínház együttesének a vendégszereplése botrányba fog fulladni. Midőn azonban Ja­novics Jenő tudomást szerzett Rónáék szerző­désszegésről és a készülődő botrányról, azon­nal intézkedett, hogy a vasárnapi előadást meg­tarthassák, anyagi garanciát vállalva, hogy a Vigszinház együttese részére szerződésileg bíz­ik Hibáim! vétel! Olcsón eladd egy házaste’ek, egy szoba, konyha. Érdeklődni Dunky ( : Kálmánnál, Piaţa Unirii (Főtér) 10 szám. p, tositott összeget ki fogja fizetni. Az előadáso­kat meg is tartották s értesülésünk szerint a nagy erkölcsi siker dacára is Janovics Jenő az előadásokra jelentékenyen ráfizetett. Ehhez nem kell semmiféle kommentár. Szendrey és Róna éveken keresztül becsapták és kiszipolyozták a színészeket és most egy könnyen átlátható trükkel akarnak halotti po Budapest SVÁBHEGYI Dletés^jjtágyintézet. SZANATÓRIUM már napi 18 P.-éft nyújt 5—6-szori étkezéssel, vizkurával együtt. . fáikból feltámadni. Nem fog sikerülni nekik, mert a Bánságban a magyar színészetet már agyonkompromittálták és bizonyára a kultusz­minisztérium sem fogja megengedni, hogy a két „kulturközeledő“ a román színészettel ugyanazt cselekedje. San Jurio tábornokot halálra ítélte a madridi katonai bíróság (Madrid, augusztus 25.) A katonai bíróság San Jurio tábornokot halálra, Horsaq tábornokot életfogytiglani börtönre, Infante tábornokot 12 évi börtönre Ítélte. San Jurio fiát felmentette. A bíróság jegyzőjét az Ítélet meghozatala után bezárták és másnap reggelig senkit se engedtek hozzá. A zavargások leküzdésére a .katonaságot ’és rendőrséget riadó készült-, ségbe helyezték. A letartóztatások tovább tartanak, a tegnap egv ezredest tartóztattak le. San Jurio tábornok halálraitélése politikai körökben nagy feltűnést keltett.^ Saii Jurio a Guarda Civile-nek volt a parancsnoka, a 30—40 ezer főnyi spanyol csendőrségnek, amely úgy a múltban, mint a jelenben, félelmetes hatalom volt az országban. Pát héttel ezelőtt San Jurio Sevillában monarchista felkelés élére állott és tneg akarta buktatni a köztársasági rezsimet. A felkelést azonban vérbefojtptták és a menekülő San Juriot el­fogták. A halálraítélt kegyelmet nem kért, valószínűleg az Ítéletet rövidesen végre ia hajtják. ........... -■ Csendorcrjárat szabadította ki kínos helyzetéből az alsógyékényesi csendőr donjuani (Dós, augusztus 25.) Ancsel. Nikulaj gyeké- nyesi munkás kaVuönappáí ezelőtt Bukarestbe utazott munkát keresni. A napokban levelet kapott falujából, melyben névtelenül közük véle, hogy felesége hűtlenül viselkedik. Ancsel vasárnap visszaérkezett Alsógyékényesre s há­lában csakugyan egy csendőrt talált. Ancsel revolverrel a kezében kényszeritette a csendőr­őrmestert, hogy tanuk előtt vallomást tegyen és igy válóokot szolgáltasson. Közben a csend­őrőrmester egy társa oda érkezett és ki akarta szabadítani Amiseitől, de Ancsel ellentállt a csendőrnek, úgy, hogy-ez Désaknáról egy csend­őrőrjáratot kért. A csendőrőrjárat kiszabadí­totta ugyan a csendőrt, de úgy találta, hogy AncselDek igaza ián és ezért nem őt, hanem a tilosba tévedt bajtársat kisérte be Désre, ahol a csendŐT.paranosnck rögtön a századjához küldte vissza a csendőrt A rohamos fogyókúra miatti sziv- bénulás ölte meg Láfeass Jucit (Budapest, augusztus 25.) Megírtuk, hogy Lábass Jucit, a magyar színpad egyik Icgün- uepeltebb, ragyogó szépségű primadonnáját halva találták muzeumuccai lakásán. Legutóbb a Nyári Operetísziaházban lépett fel, ahol néhány nap óta már nem tartanak előadást. Hétfőn este még férjével együtt egy cirkuszi előadást nézett végig. Szedő Miklós kedden délelőtt autón Hévízre utazott, ahol a fürdőhotel színpadán kellett fellépnie. Lábass Juci kedden este édesanyjával, akit megható ragaszkodással szereteti és aki hü társa volt egész művészi pályáján, moziba ment. Kora este, kilenc óra tájban tért háza lakására, jó­kedvűen, trillázva készült a lefekvéshez és a szobalánytól bekérte azt a könyvet, amelyet nemrégiben kezdett olvasni. Éjféltájban Lábass Juci, aki még mindig olvasott, becsengette a szobalányt. — Nem jól érzem magam — mondta tréfá­san, duzzogó hangon —, a szivem megint rcsz- szalkodik, hozz be egy hideg borogatást. Lábass Jucit ugyanis szívbaj gyötörte, gyakran panaszkodott ismerőseinek, hogy ha­lálsejtelmei vannak, amelyek különösen . az utóbbi hónapokban erősödtek. Egyes verziók szerint a művésznő soványi- tókurát tartott és a hirtelen lefogyás súlyos­bította szívbaját, amelyet az elmúlt télen Ba- latonfüreden igyekezett gyógyittatni. A szobalány bevitte a borogatást és njn- gárahagvta úrnőjét, aki még mindig olvasott. Szerdán délben egy óra tájban ment be a szobalány, hogy felkeltse úrnőjét. Lábass Juci kissé jobboldalára dőlve feküdt, jobbkarja a feje alatt pihent, arca nyugodt volt, mintha aludna. De valami különös, szokatlan fehérség volt mégis az arcán, az ajka kissé nyitva: az egész test döbbenetesen mozdulatlan és merev volt. Futólépésben érkezett a lakásba Gróf dok­tor, Szedőék háziorvosa, az ágyhoz, a merev test mellé lépett és rövid vizsgálat után lehaj­tott fejjel állapította meg: — Szivszélhiidés, Pillanatok múlva megérkeztek a mentők is és a mentőorvos az első vizsgálat után megérő,-., sitette a háziorvos véleményét. Lábass Juciţ régi, lappangó szívbajából következő szivbénti- lás ölte meg álmában. Az élettelen test melleit ott feküdt a borogatás, ’amelyet enyhíteni pró­bálta fájdalmait, Szedő Miklós ekkor volt útban autón Buda­pest felé. Az előszobában a háziorvosa fogadta. — Ne menj be, Miklóskám, gyere, beszélni akarok veled. — Az Istenért, hol van Juci? Miért nem jön ki? Úgy siettettem a soffőrt! Mi van Juci­val? Hol van?! — Légy erős, Miklóskám, hiszen férfi vagy... Juci meghalt... Szedő Miklós a szivéhez kapott, egy artiku- látlan orditás szakadt ki a száján és lezuhant a padlóra. A földön sirt, zokogott, egész testé­ben remegve hallgatta végig a tragédia törté­netét. Azután támolygó léptekkel benyitott a szobába és letérdelt a halottaságy mellé. — Jucikéra... drága Jucikám... milyen jó asszony volt... és én énekeltem, miközben ő ha­láltusáját vívta!...

Next

/
Thumbnails
Contents