Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-22 / 191. szám
ii KnenUjsiíG XV. ÉVF. 191. SZÁM. Visszavonják a bírói likvidálásról szóló törvényt Popovici Igazságügyminiszter uj tervei a törvény módosításáról (Bukarest, augusztus 20.) A birói likvidálásról szóló törvény módosítása ügyében kiküldött bizottság tegnap este ülést tartott Popovici Mihály igazságügyminiszter elnökletével. Megállapították, hogy a jelenlegi törvény nem Felel meg a törvényhozó intencióinak, mert rosszhiszemű nemfizetőknek lehetőséget nyújt a fizetés alól való menekülésre. Viszont a törvény egyszerű visszavonása csődbe kergetne olyanokat, akik jóhiszemüek és megmenthetők és szerzett jogokat is sértene. A bizottság ezért a következőket h'atá rozta el: 1. A jelenlegi törvényt visszavonják. 2. Módosítják a kényszeregyezségi törvényt és igy teszik lehetővé a jóhiszemű adósoknak, hogy ne menjenek csődbe. 3. Átmeneti intézkedéseket léptetnek életbe a szerzett jogok védelmére. A bizottság a jövő héten végleg megszövegezi a javaslatokat, amelyek még ebben az ülésszakban a parlament elé kerülnek. vau szükség1 10,00® lejre egy szegénységi bizonyítvány kiváltásához ? Szörnyszülött a bürokrácia dzsungeljából (Déva, augusztus 20.) Az alábbi történetben nincsen semmi törvénytelen és rendellenes dolog. És mégis a bürokrácia szörnyszülöttjének lehet nevezni,, annyira visszás. Déván az agrárreform során kisajátították a Dáné Testvérek tulajdonát képező föl- > dek egy részét is, házhelyeknek. Ahhoz, ho^y a föld ellenértékét megkapják, külön eljárásra van szükség. Minden ilyen eljáráshoz ügyvédre szorul az ember s igy a Dáné Testve rek is ügyvédhez akartak folyamodni. Igen ám, de a kis földből az ügyvédnek nem jut s emiatt szegénységi bizonyítványt, kellett körmök, mert szegénységi bizonyítvány esetében az ügyvédi kamara hivatalból, költségmenteÂîlatorvosok! Dr. Hutyra — dr. Marek Állatorvosi belgyógyászat. Két kötet 1100 old. II. kiadás, uj ára 900’— lei. Dr. Hutyra: Törvényszéki állatorvostan 420 oldal, uj ára 300 — lei. Dr. Wellmann: Általános állattenyésztés tan II. kiadás, 196 képpel és 4 színes melléklettel 300-— lei Lepagerál, Kolozsvár. Postán utánvéttel, portóval beküldve portómentesen. Kérjen magyar, német szak jegyzéket. sen ad ügyvédet a szegény embereknek'. * Emiatt tehát elhatározták, hogy megszerzik a szegénységi bizonyítványt. Annak rendje és módja szerint elmentek a városhoz, amely rendben ki is állítja a bizonyítványt, mivel valóban szegények és nincsen vagyonuk. Igen ám, de a bölcs adópolitika miatt a szegénységi bizonyitvány is csak úgy érvényes, ha az abban foglaltakat a perceptor is igazolja, illetve a perceptor a bizonyítványt láttamozza. A szegény embereknek azonban 10.000 lej hátralékuk volt adóban s mivel a perceptornak rendelote van, hogy addig, amíg a hátralék nincsen kifizetve, semmiféle bizonyitványt nem irhát alá, előállott az a visszás helyzet hogy a szegénységi bizonyitvány kivételéhez 10.000 lej készpénzre lenne szükség. ha volna honnan. S mivel nincsen, a panaszos felek a pénzügyigazgatósághoz fordultak orvoslásért, onnan is azonban azt a választ kap ták, hogy nem avatkozhatnak bele a perceptor dolgaiba. íme, ilyen a szegény ember helyzete a hatóságokkal szemben manapság. D—LENGYEL GYÓGYINTÉZETE Cluj-Kolozsvár, Caloa Regele Ferdinand îtî. (Ferencz Jőzsei nt). Tel. 211. a inai nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel uj osztályokat létesített: III. osztály ötszöri napi étkezéssel 120 lel. n. 130 Z. ,* i» ». .. 240 ,, Bármilyen möífti, vagy ssíiíés esetén lényegesen redukált díjazással. Röntgen, Quarz, Diaierraia, Soüux, VíUánySürdők és másnemű villanykezelések szintén redukált árral Diétás konyha orvosi ellenőrzés mellett. Bejáró betegek részére is. Cukorbetegek, szívbetegek, érelmeszesedésben szenvedők, vesebetegek, köszvényes és rheu- más betegek, gyomor- és bélfekélyben szenvedők, krónikus bélhurutban és epekőben, valamint krónikus epehólyaggyulladásban szenvedők részére. Hízó- és fogyókúrák. Bővebb felvilágosítással és prospektussal szolgál az intézet gazdasági osztálya. Memorandumok az igazság- és belügyminiszterhez á kolozsvári bélyeghamisitási ügyben Szenzációs fordulat történt Rothbart Adolf bélyeghamisitási ügyében. A törvényszék által másfélévi elzárásra ítélt kereskedő a napokban emlékiratot adott be az igazságügy- és belügyminiszterhez, valamint a főszigurancához. Ebben a memorandumban ártatlanságát hangoztatja és szerinte a kolozsvári rendőrség megbízásából dolgozott a bélyeghamisitási ügyben és mások helyett tartóztatta le, A törvényszék hamis vallomások alapján ítélte el Frie manu Sándor és Hermann helyett, akik a tűi urnaképpen i irányitói voltak az ügynek és még csak tanukul se hallgatták ki őket. A kolozsvári rendőrségről igen súlyos megállapításokat tesz és kéri, hogy a felsőbb hatóságok uj vizsgálatot rendeljenek az ügyben. A főszigu- ranca máris elrendelte az újabb vizsgálatot és rövidesen érdekes fejlemények várhatók. MIHÁLY Irta: KRflSZNflV PÁL Alkonyodott: a Kopáros óriási árnyképe sötéten, szinte félelmetesen hajlott a völgykatlanra, a hegyoldal lassanként imbolygó fénypontokkal telt meg, mintha ezer meg ezer szentjánosbogár lepte volna el a bokrait és a tátongó, sötét bányaszáj egyre ontotta magából az embereit, akik mécsüket lengetve, dalolva haladtak a völgykatlan felé. £s a bányászok mélabus dala, a csillék kerekeinek i nyikorgása, a sodronypálya vaskosarainak a zúgása, a gépek rekedt bőgése, az érctörők tompa ; dübörgése, ahogy rettenetes súlyúkkal le-lecsap- jtak, mind, mind egy különös hangegyvelegbe tevődtek összeéshosszanéskitartón lebegtek avölgy- i katlan felett, az arany félelmetes hatalmáról zengve. } És azok az emberek, akik közvetlen, vagy , közvetve ezt a sajátságos hangversenyt előidézték, szánalmasan gyenge és a nehéz földalatti munkáitól megviselt teremtmények voltak, akik életük [javarészét a nedves és dohos levegőjű tárnákban i töltötték, ahol órákhosszat görnyedve, sokszor a földön csúszva bányászták ki a sziklákból azt a sápadtféayii bálványt, amelyből nekik a legszü- : kösebb megélhetésre is alig jutott. És ez a kemény, földalatti munka lassaakint rcánehezedett egész llényükre és közömbössé tette minden iránt, ami a munkakörükön kívül esett. Ám ez mégis csak látszat volt, mert a lelkűk mélyén ott szunnyadt a vágy, egy emberhez méltóbb élet után és csak egy szikra kellett hozzá, hogy fellángoljon. Most is ahogy a szabad hegyilevegőre értek, mintha kicserélték volna őket, egészen megváltoztak közömbös tekintetük felélénkült, sápadt arcukon pir gyűlt, görnyedt hátuk kiegyenesedett és mintha megrészegültek volna a csillagos ég látásától, lelkűkben merész vágyak keltek: felébredt bennük a hegyvidéki ember béklyót nem ismerő szabadság- szeretete... E faluszélen, egy düledező, otromba épület előtt állapodott meg a bányászok menete. A kapufélfáján lengő gyaluforgács és a kiáramló szeszgöz befelé csalogatták a fáradt bányászokat, akik rövid tanakodás után körülülték a tágas ivóhelyiség asztalait. Mihály a munkavezető — is ott szorongott acsap- szék ajtaja előtt. A derék és jámbor Mihály, akivel ez a furcsa történet is megeshetett. Sápadt, hosz- szukás arcáról lelkiküzdélem tükröződött vissza, vitában volt magával, görcsösen szorongatta heti keresményét és nyomorgó családjára gondolt. Nem sok ideje maradt a tanakodásra, mert a hátulról jövők áradata magával sodorta az ivó belsejébe, Esetlenül állt meg az asztaloknál, ahol egy üres hely sem kínálkozott a számára, már vissza akart húzódni, amidőn egy Kéz nehezedett a vállára. Visszafordult: egy vörös pufók arc nevetett reá: — Mit tatod a szád Mihály, csak nem akarsz faképnél hagyni — kérdezte a vörösképü kedélyesen — látod, az élelmesebbek már mind el helyezkedtek és teleszájjal kortyolják a szeszt. Nő, de sebaj, tudod, hogy én mindig kedveltelek becsületességedért, jer asztalomhoz. Nó, mit tanakodsz, talan nem tetszik? Jerünk hát!... Az utóbbi szavakat határozottan, szinte paran- csolóan mondta és Mihály kénytelen-kelletlen engedett a vörösképünek, aki az ő fölényes módo- rával, gyanús foglalkozásával és jómódjával idegenkedést és irigységet keltett maga iránt a faluban. Tulajdonképpen órásmesterség lett volna a foglalkozása, de azt suttogták róla, hogy titokban arauycsempészeítel foglalkozik. Lehet, hogy az egész csak szóbeszéd volt, de annyi bizonyos, hogy az ellene beindított vizsgálatok sohasem vezettek eredményre és igy a tekintélye még növekedett a falusiak előtt. Mihály, aki mindig idegenkedett ettől a kétes hirü embertől, nem szívesen telepedett le az asztalához. Az órás nem nagyon látszott ezzel törődni. otthonosan helyezkedett el mellette és fölényesen szólt az ott settenkedő kiszolgáló leányra: — Katica, a kisüstös ó-szilvoriuraból! Mihály hasztalan szabadkozott, hogy az ő keres-1 ménye ily fényűzést nem enged meg, az órás leintet-1 te ás a leán y sietett a parancsnak eleget tenni. Az órásmester fenntartott asztala ügyesen volt elhelyezve, kilátást nyújtott az egész teremre, az ottülők figyelemmel kísérhették az ivóban levők minden mozdulatát. Egyideig szótlanul nézték a mulatozókat, de az órás mester titokban Mihályt figyelte: — kedvemre való ember — gondolta megelégedetten — becsületes és együgyű, mehetünk vele valamire, csak óvatosnak kell lennem. — És Mihályhoz fordulva kedélyesen igy szólt; — Te Mihály, ez a vörös szakállu Mózsi tetszik nekem, nézd csak milyen megelégedetten tekint körül a farácsos ablakából, majd fontoskodva húz egy-egy vonást az előtte fekvő táblára. Figyeld meg jól, előbb a tábla jobb felére bűz vonásokat, majd a tábla másik felére hajlik, szorgalmasan, számol, kitörli és megint ir, lopva körülnéz, mintha félne, hogy meglátja valaki. Mihály ez az ember tetszik nekem! És a számitás igen egyszerű, minden liter szeszhez két, három ujjnyi vízzel több a megengedettnél, neked sem árt, nekem sem és ott a többiek sem érzik meg, mert gondoskodik róla, hogy egy kis dohánylével fűszerezve, még csípős is legyen, . . És a vízből lassacskán házak épülnek .Esze van ennek az embernek Mihály, nem a föld alatt keresi, mint ti az aranyat.1 — A nagyobbik, vagy a kisebbik pohárba töltsék, ténsur? — kérdezte a leány az üvegeket az asztalra téve és széles csípőjét kényesen riszálta, hol egyik, hol a másik férfihez sorolódva. — A nagyobbikba galambom, — szólt nevetve az órás és magához ölelte a leányt, aki ügyesen kiszakítva magát, mosolyogva sietett odább. Az órás maga elé emelte a poharát és a szak értő biztos szemével nézte. — Pompás ital! — szólt nagyot csettintve a nyelvével — Mózsi ezt az én részemre tartogatja. — Szerencse fel! Koccintottak és ittak. Mihály eleinte szabadkozott, de a tüzes ital egyre jobban kellette magát. Az órásnak megeredt a nyelve, közbe Mihály- ra sunyitva, igy szólt:
