Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-19 / 188. szám
XV. ÉVF. 188. SZÁM. KtlETlUjSKG 3 Jelentés az adófrontról A Ferdinánd és Metropol kávéházat szerdán adótartozásban elárverezték A Metropol 105.000 lej, a Ferdinánd 91.000 lej (Kolozsvár, augusztus 17.) Szerdán délelőtt adóban elárverezték a Metropol kávéházat. Szerdán délután adóban elárverezték a Ferdinand kávéházat. Ma, vagy holnap adóban elárverezik talán az összes kávéházakat. Az egyiket csak azért nem árverezték el eddig, mert olyan horribilis adósságai vannak, hogy a hitelezők már az árverést sem tartják érdemesnek. És azért minden este kigyulnak a villanykörték, állnak és várnak a fehérruhás pincérek,^ szól az észvesztő jazz. Hátha lesz fogyasztás, hátha jönnek vendégek!! Az utolsó hónapokban Kolozsvár két leglátogatottabb zenés kávéházában is csak szombaton este volt közönség. Miből élnek meg a kávéházak? A tizenöt lejes feketekávéból, tiz lejes fröccsökből, römiből és dominóból bizonyára nem. Mulató vendégek pedig alig akadnak. A régi jó időkben, ha vidékről bejött egy jó vendég (pincér nyelven: jó pali), akkor minden rendben volt. A pincérek egymásra néztek, felragyogott az arcuk és a főpincér odasugta a főnök fülébe: — Befutott a rezsi!... Hol vannak a régi jó idők? Tegnap délelőtt a Metropol kávéházat adóárverésen megvásárolta a házigazda, mert bizonyára azt gondolta, hogy az adó levonásával fennmaradó összegből marad valami a házbérre is. A kávéház diszes és értékes felszerelése mindössze 110 ezer lej fejében a tulajdonába ment át. Talán az üzletet is lehet tovább folytatni, mert a többi hitelezők mehetnek a sóhivatalhoz. Kezdődik az árverés. A Ferdinánd kávéház délutáni adóárverésén személyesen vettünk részt. Délután négy órára volt kitűzve a hivatalos aktus. Háromnegyed négykor két vendég szomorkodott feketekávé mellett a terraszon. A kávéház két hatalmas terme pedig üresen ásított. Egyszerre azonban gyülekezni kezdtek a vendégek. Utóbb azonban kiderült, hogy ezek nem vendégek, hanem ügyvédek és hitelezők. Min- deniknek a hóna alatt bőrtáska húzódott meg. Hitellevelek és másfajta okmányok, amikkel bizonyítani lehet, hogy a kávésok tartoznak. Négy órakor, mint egy premierre, megjelentek a törzsvendégek is. Hallottak az árverésről és egy feketekávé mellett végig akarják nézni a szomorú aktust. Egy régi kávés is megérkezik. — Mit akarnak a hitelezők? —> magyarázza nagy szakértelemmel, — nem találnak itt már semmit. A kávéházi berendezés nem a tulajdonosoké, hanem Pártos tordai vendéglősé, aki a felszerelést tulajdonjog fenntartással adta el. Csakhamar kiderül, hogy az adótartozás mindössze 21 ezer lej. — Ezt még talán biztosítani lehet, — mondja tovább a kávés, — de többet aligha. És Így vannak ezzel az ősz szes kávéházak. A hitelezők hiába szorítják, m^kt csak annyit találnak, mint egy kifújt tojásban... A legsajnálntraméltóbb a főpincér, aki nek a kaucióval együtt több, mint egy negyed millió lej követelése van csak egyedül. Hosz- szü éveken át gyűjtött pénzecskéje elveszett Arzéntnérgezés Közben megérkeznek a hivatalos személyek is. Arzén ur. Incze ur, mint adófőnökök és a végrehajtó. Kedélyes arccal jönnek s általában senki sincs kétségbeesve. Az emberek megszokták a végrehajtást. Rossz vicceket faragnak. Az egyik ügyvéd Arzén adófőnökre mutatva, gúnyosan jegyzi meg: — Szegény Szinetár, most kapja meg az arzénmérgezést... Még Szinetár ur is nevet s rendkívül udvariasan tessékeli le a hivatalos személyeket egy zöld asztal mellé. Az este még itt kedélyesen römmiztek, ma már árvereznek. Az érdeklődők, hitelezők, pincérek az asztalt körülállják és kiváncsi érdeklődéssel várják, hogy mi fog történni. Kiderül, hogy a bejelentett követelés 389 ezer lej. A követelésüket sokan nem jelentették be.. A hitelezők egy részében nagyfokú cinizmus van. Minek bejelenteni a követelést, úgy is tudják, hogy Budapest SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM ■árt a legtökéletesebb szanatóriumi ellátást subalpin (430 m.) Diétás gyógyintézet. már napi 18 P. nyújt 5—6-szori étkezéssel, vizkurával együtt. egy bánit sem fognak kapni! Az árverés megkezdése előtt Pártos tordai vendéglős bejelenti, hogy az összes felszerelés a tulajdonát képezi és tiltakozik az árverés ellen. Tudomásul veszik a bejelentést, de azért megtartják az árverést. Akik részt akarnak venni, tiz százalékot le kell azonnal fizetniök. Három jelentkező akad. Az erdőigazgatóság, mint házigazda, Bognár és Szántó-cég és a Gólya-áruház. Hatvanezer lej egy halotnb'kn hever az asztalon. A főpincér szomorú pillantással nézi a gyönyörű ötezer lejeseket és ezer lejeseket. Ennyi pénzt együtt még nem látott a Ferdinand-kávéházban. A lefoglalt értéktárgyakat ellenőrzik, hogy meg vannak-e. Kiderül, hogy részben meg vannak, részben hiányoznak. Ki tudja ellenőrizni, hogy hány poharat törtek össze a mulatozó vendégek és hány gyufatartót loptak el a kávéházi linkek?! — Ki ad többel érte? Az ellenőrzés csaknem egy óráig tart. Jegyzőkönyvet vesznek fel és végre ötóra tájban elhangzik a hivatalos kijelentés: — Kezdődik az árverés. A kikiáltási ár 359 ezer lej. Ki ad többet érte? Az emberek összemosolyognak, mindenki hallgat. Valaki megjegyzi, hogy a felszerelést, ha szabadkézből meg kellene vásárolni, megérne egymillió lejt. Ha pedig el kellene adni, talán adnának érte 50 ezer lejt... A végrehajtó egy ideig türelmetlenül vár, azután meggondolja a dolgot és fenhangon kiáltja: — Negyvenötezer lej, ki ad többet érte? Nehezen indul az árverés. Hárman vannak, akik részt vesznek a versenyben és min- donik a másiktól várja a kezdeményező lépést. ^Végre megszólal a Gólya-áruház képviselője. Negyvenhétezer lej. Bognár negyvennyolcat igér. Egy-kétezer lejjel licitálják túl ^egymást. Végre megszólal az erdőigaz’ga- tóság képviselője is: ötvennégyezer lej. A licitálás románul történik. A Bognárcég képviselője nem birja jól a román nyelvet és ötvenhétezer léjét akar ígérni, de románul a számokat megfordítja és hetvenötezer lejt mond. Figyelmeztetik a hibára, de legyint a kezével: maradjon hetvenötezer lej. Lassanként az összeg mind emelkedik. Nyolcvanhétezer lejnél kínos és hosszú pauza. A végrehajtó többször ismételgeti: — Nyolcvanhétezer lej. Egyszer, kétszer, kétszer, kétszer... De nem akar tovább menni. Bennszorult a „háromszor“ szócska. Időközben a Gólyaáruház képviselője el röpült. Nem vesz részt a nemes versenyzésben. Csak két ellenfél marad a küzdő porondon. Azonban a nyolcvannyolc ezer lejnél az erdőigazgatóság is kidől „Az ördög ad többet érte“, — mondja az aligazgató. A végrehajtó azonban nem hagyja magát. — Kilencvenegvezer lej, ki ad többet érte? Egyszer, kétszer... Gratulálok!... És ezt elismételgeti ötször, hatszor. Kínosan múlnak a percek. Közeledik hat óra, mikor az árverést be kell zárni. Szinetár közben, hol az erdőigazgatóság megbízottjával. A legújabb 1. évi július 14-ikl NYUGDÍJRENDELET pontos magyar fordi'ása a táblázattal kapható Or. SFandeE Fordító Irodában CIttj» Sír. líemorandtiliií 24. Ára 20, vidékre 3v íej, mely postaS>éiyegüjen Is foeküldheí. hol a Bognár és Szántó-cég képviselőjével tárgyal. Midőn az összeg nem akar növekedni, az adófőnök kijelenti, hogy az árverést megszakítja. Ez ellen mindenki hevesen tiltakozik. Mindenki unja már a dolgot. Hat óra előtt ötperccel, a végrehajtó kimondja a döntő szót: — Kilencvenegyezer lej, egyszer, kétszer, kétszer, — harmadszor. A versenyben a Bognár-cég maradt a győztes. Az erdőigazgatóság képviselője átkiáltja: — Gratulálok a kitűnő vásárhoz! A Bognár-cég képviselője megérzi a gúnyt és visszakiáltja: — Én gratulálok önnek. Maguk csináltak jobb üzletet! Incze adófőnök azonban az árverést nem hagyja jóvá és kijelenti, hogy holnap délelőtt tiz órakor folytatni fogja. Hátha akad többet ígérő? Ez azonban csak formalitás. A hitelezők pedig szomorúan hagyják el e helyiséget, mint akik a pénzüket elveszitet- ték. Az egyik szomorúan jegyzi meg: A Bognár-céget sem irigyeljük, de mi fujhatunk a plattenbe... Veszített itt mindenki: a bérlők, a hitelezők, a pincérek, a háztulajdonos, csak a kincstár nyert. Sőt, a kincstár is veszített — egy adóalanyt. Ha ez igy tart tovább, kiirtják az adóalanyokat. Ki fog akkor adót fizetni? (—jós.) Lindbergh ezredes feleségének fiúgyermeke szü’etett (Newyork, augusztus 17.) A keddre virradó éjszaka megszületett az uj Lindbergh-baby. Lindbergh ezredes felesége egészséges fiúgyermeknek adott életet. Közel hat hónappal azután született meg a gyermek, hogy az ezredes előszülött gyermekét elrabolták és meggyilkolták. Az idén tavasz- szal, március 1-én történt a párját ritkító vakmerő gyermekrablás, amikor elrabolták a Lind- bergh-babyt, mialatt szülei vacsoránál ültek. A Lindbergh-fiucska megszületésének hírét egész Amerikában kitörő örömmel fogadták. mert remélik, hogy a kisfiú vigasztalni fogja szülőit az elvesztett gyermekük helyett. Lindbergh örömtől remegő hangon telefonon közölte a hirt ismerőseivel. A lapok bosszú cikkekben jelentik be az eseményt és örömmel állapítják meg, hogy ■nva és gyermeke nagyszerű egészségnek örvendenek. Sokáig ugyanis attól féltek, hogy a gyermeke elvesztése miatt buskomorrá lett Lindbergh né nem tudja majd elviselni a szülés fájdalmait.
