Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)

1932-08-15 / 186. szám

XV. ÉVP. 186. SZÁM. Keletiüjsxg 1 OLCSÓ íWjgJJ KÉS£^^KKEll* j Hton­**■ D„ orótoafcópeo kez­ft íe 2fcm'es tel- tát. ®elif íe drb. 4.0 >mb ®gVanazoa íul05'e' TENOOHMIS, »eu kezdődik­Kapható minden jobb Üzletben. Képviseld: James ES. Gibson, lîaetsreşt; 111/703. Strada <Kenerai_ I.ahovary 86. »I Brosvâsârhet>&a 8®» olcsón eladó 2 holdas beállított prima 6zőlő és sryümőlosos ter­méssel, épületekkel. £el- saereléssel együtt Érte­kezni Izsák Bélánál Trg.-Mureş, Piaţa 51. «Sürgősen etadó Jó- karban levő családi ház. Strada Pata No. 125. Értekezni ugyanott. Ú ri família családi felügyeletet igénylő egy-két gyermekét teljes ellátásra vállalja (idegen nyeivek, korrepetitálás) K. E.-né Budapest, Vili. Szentkirályi ucca 18. földszint I. N ői filzkalapok tisztí­tását és alakítását nagyon jutányos áron vállalom. Str. Cogalni- ceanu (Farkas u) 8. A németországi _________ Ahogy egy berlini magyar diák látja a német esemé­nyeket, a bombákkal, Hitlerrel s a többi jelentős I # r»1 1 1 áldozatott, - áldozzatok! A trónbeszéd a gazdasági kérdések meg­oldásáról hallgatott. A nemzeti párt sem nyi­latkozott eddig programjáról és igy csak egyes rendeletekből, egyes ténykedésekből, egyes bizalmas megkérdezésekből konstruálhatjuk meg magunknak azokat a halvány kontúrokat, melyeken belül a közeljövő gazdasági élete le fog gördülni. Sajnos, továbbra is a még dolgozóknak a megadóztatása, adójának szigorú behajtása — a költségvetés bevételi oldalának a magja. A költségvetés egyensúlya ezeknek a gazda­sági élet áldozatainak a megterheléséből fog állani. Ez a legkényelmesebb. Amióta csak vissza­emlékezünk, nálunk a dolgozóknak, a munka­vevőknek, a szellemi és fizikai munkásoknak a mind fokozottabb megterheléséből áll a költ­ségvetés egyensúlyba hozása. Sőt, ez nemcsak a legkényelmesebb, ha­nem politikailag a legveszélytelenebb is. Minden­esetre veszélytelenebb, mint a fölösleges költség vetési tételeknek a lefaragása, A fölösleges tiszt­viselők, ellenőrök, bevásárlások leépítése. Ké­nyelmesebb, mint uj nézőpontok, uj gondola­tok érvényesítése. Mint a produkció emelése, az export fejlesztése. A legutóbbi hetekben senki sem foglalko­zott gazdasági kérdésekkel. Az Argetoianu— Iorga kormány pusztító alkotásai zavartalanul szedték a maguk áldozatait. A deviza-központ még most is megvan, sőt most már nemcsak Ausztria és Magyarországgal szemben, hanem Csehszlovákiával szemben is. És amint halljuk, Németországgal is következik. Választottunk. Most meg kormányválságot oldtak meg. A politika a maga sötét árnyékait borítja a gazdasági életre, pedig már augusz­tus közepén vagyunk. Az aratás katasztrofá­lisan rossz volt. Sem búzánk, sem gyümölcsünk. Az egyiket a rozsda, a másikat a jég pusztí­totta el és szeptemberben a gyermekeket is­kolába kell küldeni, októberben a nagyobba­kat egyetemekre. Miből? Miből rakunk félre télire? Fát, befőttet, főzeléket, zöldséget? Közeledik a tél! Fel fogja vetni a fejét az elhanyagolt szociális kérdések egész tömege. A mértéktelen leépítések. A leépítések ember­ben, fizetésben, fogyasztásban, bérekben meg fogják bosszulni magukat. Bosszút fognak ál­lani, ha nem történik valami, ami munkát ad, foglalkozást szerez, — keresetet nyújt. Mindannyian tudjuk, hogy a munkásbeteg- segélyző — melyet a regáti politika oly meg­gondolatlanul fosztott meg autonómiájától, ma milyen nagy gondokkal és deficitekkel küzd. A munkanélküliek sok százezre segélyért, a nyugdij nélküli tisztviselők és más szükölkö- dők tízezrei ellátásért sirnak. Milliárd lejek kellenek ezen kérdések meg­oldására és senki, aki még csak gondolkozna is fölötte, sőt hónapok óta senki, aki efölött gondolkodni csak illetékes volna. A társadalom minden osztályának érdekei mindig és minden államban ellentétben állot­tak az államkincstár érdekeivel. De ezeket az ellentétes érdekeket kiegyensúlyozni, — ez volt mindig és mindenhol az állam kormány­zásának a művészete, vagy más szavakkal — az államkormányzás bölcsesége. Nálunk ezek­nek az ellenkező irányú hajtóerőknek a ki­egyensúlyozása soha meg nem történt. Ez min­dig alá lett rendelve egyes kisebb politikai, nemzeti, vallási, vagy más csoportok érdekeinek. Ám ennek a rendszernek is vége követ­kezik. A rengeteg probléma összefogásra sür­get. Erdély gazdasági problémáit Erdély még ma meg tudja oldani, ha összefog, ha a poli­tika rettenetes sötét árnyéka eloszlik és meg­látják a veszélyt, mely már nemcsak Erdélyt fenyegeti, hanem a társadalmát is. Erdély társadalma ma készen áll, hogy a romokból újra felépítse a magángazdaságot, ha visszaadják neki erre a lehetőséget. Ilexner Béla. (Kolozsvár, augusztus 13.) Ä szovjet-ural­mat megelőző Oroszországban s az Alfonz ki­rály elűzése előtti Spanyolországban nem vol­tak percekig sem olyan állapotok, mint Német­országban, ahol Hitler a kampóskereszt szent jegyében tankokkal, bombákkal, rohamcsapa­tokkal, barrikádokkal s a terror minden elkép­zelhető eszközének felhasználásával teszi meg előkészületeit a hatalom kezeibe kaparintására. Ha igazak a német birodalom egyes részeiből naponként érkező jelentések, akkor ma vége az alkotó munkának, vége a polgári életnek Né* metországban s mindenki esak eggyel foglal­kozik: azzal, hogy pártállása szerint a zsidó vagy kommunista hasába eresszen néhány re­volvergolyót, vagy pedig a náci tagjait rob­bantsa szét egy jól irányzott bombával. Hitler ezt csinálja, Hitler azt csinálja . . . Az egyik nap Hindenburggal tárgyal, a másik nap az excsászárral . . . Csapatait ide, meg oda összpontosítja, mindenütt csak a kitűnő Adolf­ról van szó. Most jött haza Németországból egy kolozs­vári fiú, aki a berlini egyetem jogi fakultásán végzi tanulmányait. A német egyetemi rend szer szerint augusztus elején van vége az egye­temi évnek s ekkor kezdődik a novemberig tartó nyári vakáció. — Két nappal ezelőtt még Berlinben vol­tam — mondta kérdésünkre a fiatal diák. — Hát valóban igazak azok a rémhírek, amelyeket Németországról terjesztenek? — kérdeztem meg. Helyesek a hírek. —■ Igaz. Minden úgy van, ahogy a hirek mondják. — Berlinben is? — Itt is meg vannak a napi merényletek és összecsapások, csak nem annyira a nyilvános­ság előtt, mint a többi városokban. Berlin bel­ső területén, a külföldiek által látogatott város­részekben semmi nyoma a zavarnak s a rend felborulásának, mintha nem is tartoznának Németországhoz ezek a részek. Be ahogy kifelé megy az ember, a külvárosok felé, már más a kép. Estefelé különösen nem tanácsos hasonló kirándulásokba kezdeni. Ilyenkor megindul itt az élet. Egyszerre felszedik az uccaköveket s barrikádok mögül iidvözlik egymást a nácik s a kommunisták. Néhány bombával tisztelik meg egymást s a revolverek is működnek. Nem tart sokáig az egész, röviden be kell fejezni az ügyet, mert mindjárt jön a rendőrség. A rend­őrség azonban mindig csak „mindjárt“ jön. Mindig olyankor, amikor már senki sincs a helyszínen, legfeljebb az az egy-két áldozat, akik kifogták az aznapi revolverlövéseket. S. A. és S. S. — Ez mindennap igy történik. Általában a nácik győznek, mert csapataik az S. A. és az S. S. osztagokai sokkal jobban be vannak ta­nítva s elő vannak készítve, mint a kommunis­ták kevésbé kitanult különítményei. Hitler vi­gyáz arra, hogy csak erős, edzett embereket so­rozzon be Abteilungjaiba. A kommunisták har­cosai minden tekintetben alul maradnak. Sem az erő, sem az intellingeneia nem szól az ő ja­vukra. —- Na és milyenek a viszonyok az egyete­men? — teszem fel a kérdést. — Nem sok a különbség, — feleli lemondó intéssel iníortátorunk — itt sem hiányzanak a napi események. A diákok mind politizálnak, mindegyik tagja valamelyik pártnak. Persze, legtöbben Hitleristák vannak, állandóan gomb­lyukukban a hatalmas horogkereszttel. Kom­munisták is szép számmal akadnak, ezek közül azonban nagyon kevés az aktiv. De ezek azután annál aktívabbak, annál jobban kiveszik ré­szüket az egyetem belső területén folyó propa­gandából s az elmaradhatatlan összetűzésekből. És rendkívül vakmerőek. A lépcsőházi front. — Az egyetem nagy előcsarnoka a politi­kai nézeteltérések levezetője. Külön csoportban állnak a náci diákok, külön a kommunisták. Itt a Hitler indulót, ott az internacionálét ének­lik. Az egyik kommunista egyszerre odamegy a teljes egyesületi diszben levő nemzeti szoci­alista vezetőhöz s lefricskázza a sapkáját a fe­jéről. Ez a legnagyobb sértésnek számit a diá­kok között. Annyi, mint régen a kesztyű szemhe- vetése, Erre azután megindul a csetepaté. Itt csak szabadkézzel folyik a verekedés, fegyvere­ket a diákok még nem hordanak. Az egyetem alkalmazottjai megpróbálják szétválasztani h küzdőfeleket, ami általában nem sikerül. Ekkor rendőrség után küldenek. A rendőrség megjele­nik s a verekedésben elöljárókat letartóztatja. A diákok tartozzanak bár Hitler vagy Thelmann hívei közé, nem hagyják magukat s alaposakat ütnek a rendőrökre. Ezek nem vesztik el nyu­godtságukat s különböző dzsiu-dzsiku fogások alkalmazásával teszik autókra a rakoncátlan elemeket. Azonnal biróság elé állítják őket s nyolc, tizhónapnál alább nem ússzak meg â dolgot a politizáló diákok, akik maguk is kü!s& szokások alapjára helyezkedtek s ököllel akad­ják eldönteni igazságukat. — A külföldi diákok nem igen vesznek részt ezekben a dolgokban s legfeljebb mint csendes szemlélők figyelik a hazaiak szórakozá­sait. Az egyetemi munkában nem hátráltat ben­nünket ez s igy az előremenetel biztosítva va8 a lépcsőházban folyó jelenetek dacára is. így néznek ki a berlini dolgok egy érdek­telen szemtanú tapasztalatai alapján. Meglehet állapi tani, hogy nincs fantázia a távirati jelen­tésekben. Minden stimmel. Hitler jó tanúra akadt, aki megerősítette kitűnő hírét. Most már reméljük, hogy ezután is meg fog felelni a feléje forduló várakozásoknak és a mindenfelől beléje helyezett bizalomnak. Szász Béla. mmmmtf tnmitttttttttttittuttttttti .............................................................................................~...................................... FELÁRON! elsőrangúan lest« tisztit ruhákat CZINK.CLUJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents