Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-01 / 174. szám
viselÖház Előfizetés belföldön: Egyévre800, félévre 400, negyedévi-« 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 4 fal. ORSZÁGOS MAGYAR PARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhlvatall telefon: 503, 6.94 XV. évfolyam £ 174. szám Előfizetés M&ffynrors&bg&ir Egyévre 50 Peng«, félévre 25 Pengő, asgyadévra 1239 a Egyes szám ára 20 fffléf. Az elrejtett Kolozsvár Maniu a trónbeszéd után kimondotta álláspontját A parlamentet ünnepélyesen a király nyitotta meg A trónbeszéd szövege A Magyar Párt követeli a terrorválasztások megsemmisítését Kolozsvár közönsége várta, hogy a nagyszebeni jamboreeban megjelent magyar cserkészcsapat kiszáll Kolozsváron is. Ebből azon- ben nem lett semmi. Az ifjakat nem engedték a kocsiból kiszállani és ba ezektől majd megkérdezik Budapesten, hogy mit láttak Kolozsváron, rezignáitan jelenthetik ki, hogy a vendéglátó hatalom eldugta előlük a várost. Vájjon miért nem engedték meg az árva- lányhajas magyar cserkészeknek, hogy Kolozsvár földjére tegyék a lábukat? Nem akartak talán honfiúi bánatokat okozni nekik, hogy a nótaszerinti „Szőp város Kolozsvár“ helyett egy olyan Kolozsvárt találjanak, amely szép ugyan most is, de a túl a határ szempontjából bánatos? Gyengédség volt-e az ő részükről, valamelyes homályos jóakarat, hogy ne okozzanak nekik fájdalmat? Aligha. A szándék pont az ellenkezője. Nem akarták, hogy Kolozsvár lássa őket, hogy a város közönsége magyar anyanyelven a magyar anyanyelven beszélőkhöz bensőséges szavakat szólhasson. Fantasztikusan naiv az az óvatosság, ahogyan éppen Kolozvárt dugták el a magyar cserkészek szeme elől. Persze, voltak román sajtóorgánumok, amelyek azt is hibáztatták, hogy egyáltalában meghívást kaptak a magyar cserkészek a nagyszebeni cserkésztáborba. A magyar cserkészek nagyon is jól tudták, amikor eljöttek Romániába, hogy minő magatartást ir elő számukra a helyzet és ezzel nem is éltek vissza. Kolozsvár városát sem azért akarták meglátni, hogy egy „irredenta“ demonstrációnak legyenek önkénytelenül is a hősei, egyszerűen látni akarták Kolozsvárt, amint látni akarták és csodálatosképpen, úgy látszik számítási hibán felül, megláthatták Marosvásárhelyt, a Szent Anna-tó környékét és nehány festői helyet Erdélyben. És hogy nem láthatták meg Kolozsvárt: jó, nem láthatták'meg. Hazamennek és azt fogják mondani: nem engedték meg, hogy megláthassuk. Harag nincs a szivükben, csak egy kis meglepetés. Mi már meg sem lepődünk, mert idők folyamán nagyon is hozzászoktattak bennünket ilyen kis meglepetésekhez. A magyar cserkészek okosan_ és tiszteletreméltó józansággal jelentették ki a pályaudvaron — ahova egyébként leengedtók őket, esetleg, hogy a „resti“-ben egy pohár sört megigyanak vagy újságokat vásároljanak, nem, szó sem volt vesz- tegzárról, ne tallózzunk —, hogy nem táplálnak a kis incidensért semminemű ellenszenvet és a legnagyobb lelkesedéssel, cserkésztestvéri szeretettel, a vendégbarátság minden felkészültségével várják a román cserkészeket a jövő esztendőben a gödöllői cserkésztáborba. Nos, diplomáciai bonyodalom nem támad ebből az udvariatlanságból, amint hogy nem támadt volna semmi baj, ha udvariassággal feltárták volna Kolozsvár kapuit a magyar cserkészek előtt. De támadt a szivekben, az Erdélyben élő magyar kisebbség lelkivilágában egy mélabus, lehangoló, kellemetlen érzés és ez az, hogy valóban nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen a Románia és Magyarország között barátságot ápolni, amikor még egy ilyen nemzetközi, egy ilyen pacifista megmozdulásba is belekeveredik a mindenáron ellentéteket kereső politika, amikor még egy ilyen bagatell kérdésbe is beleegvelitik az ellenségeskedés kórokozó mérgét. Hát akkor, hogy remélhessük, hogy nagy Dcmzetköi életekre szóló, esetleg áldozatokkal is járó politikai kérdésekben komoly és számottevő közeledés történhessék? Ma délben szokásos ünnepi külsőségek között megnyílt a parlament. Már délelőtt 11 óra kor sorra vonultak fel az előkelőségek és az uj parlament tagjai. A patriarcha székesegyházában ünnepélyes tedeumot tartottak, majd a részvevők átvonultak a kamara üléstermébe. A karzatok zsúfolva, jelen vannak az összes diplomaták, feltűnően sok a nő elegáns nyári toilettekben. Teljes számban, megjelent a tábornoki kar díszes nyári egyenruhájában és a papság. A politikusok közül a liberális üt és avcres- cánusok hiányoznak, egyedül dr, Costinescu, volt bukaresti polgármester jelent meg a liberális párt tagjai közül, aki dinasztikus érzelmeiről ismeretes. A Magyar Pártot Gyárfás Elemér és Gáli Miklós képviselik. Amikor belépett a terembe Maniu Gyula, rendkívül meleg, hossza percekig í tartó tapsviharral és éljenzéssel fogadták. Nemsokára ezután bevonultak a kormány tagjai Vaida miniszterelnök vezetésével, majd a ház- nagv jelentette, hogy őfelsége köznedik Frenetikus, lelkes taps és szűnni nemakaró ovációk fogadták a királyt, aki mosolyogva várta, mig az éljenzés vihara lecsiilapm, majd felolvasta a trónbeszédet, amely a következőket tartalmazza: Képviseld Urak, Szenátor Urak! A parlamentet feloszlatása után összehív tam a választói testületet, hogy a nemzet akaratának megfelelően megválassza képviselőit az alkotmány előirásai szerint. Ama meleg felhívás után. amit az ország összes erőihez intéztem volt. a nehéz iánkra való I tekintettel, az együttműködés végett, a kormány teljesítette nehéz kötelességét, biztositve a közrendet és a választások szabadságát. Az összes pártok és csoportok, amelyek együttesen a nemzet organizmusát képezik. szabadválasztások utján bejutottak a parlamentbe. A kormánynak a választások levezetésén kivül megbízatása volt még a legsürgősebb intézkedéseket megtenni az állam folyó kiadásainak biztosítására. A kormány e téren is teljesítette feladatát. A fizetések kiutalásán kivül megkezdődtek az előkészületek az európai újjáépítés munkájába való bekapcsolódással együttesen a Népszövetség koüaborációjának megnyerése érdekében is. Szenátor Urak, Képviselő Urak! Nagy feladatok várnak Önökre. A nemzet aggodalommal nézi a krízis súlyosbodását és várja annak enyhítését. De a nehéz válság ellenére Románia megőrizte életerejét, biztosította a stabilizációt és nemzetközi kötelezettségeinek is eleget tett. Meg vagyok róla győződve, hogy azok a megoldások, amelyeket a jövő kormány a válság megoldása és enyhítése érdekében Önök elébe terjeszt, közreműködésükkel a legmegfelelőbb módon fogja a nehéz problémákat megoldani. Ennek as országnak összes politikai faktorai mindig egységesek voltak az ország három alapvető intézményének; templom, iskola és hadsereg, valamint a közigazgatás megvédésének és fejlesztésének kérdéseiben. A megnyitó trőnbeszéd hangulatban a késő esti órákig beszélgetett barátaival. Azt hiszik, hogy talán sikerült ez alkalommal Maniut megpuhitani,, hogy mégis vállalja a kormány és a párt vezetését. Egyelőre azonban semmi pozitiv ok nem merült fel e reménység táplálására, csak any- nyi, hogy Maniu hajlandó volt együtt vacsorázni pártjának vezetőivel. Ma délelőtt a pártnak nagy küldöttsége jelent meg Mániánál, de ismét elutasító választ adott. Ma estére összehívták a pártvezetőség ülését és ezen feltétlenül dönteni fognak, úgy, hogy holnapra e döntést terjesztik a pártértekczlet elé. A párt elnöke — ha Maniu nem tér le eddigi álláspontjáról, kizárólag csak Mihalaelie lehet, de Vaida semmi esetre sem lesz pártelnök. (Bukarest, július 30.) A parlament ünnepélyes megnyitása a szokásos formaságok között történt meg. Maniu is jelen volt az ülésen, az ülés után azonban egy küldöttség előtt mondott beszédet passzivitásának fenntartásáról s egyes bukaresti lapok külön kiadásban közölték e beszéd variációit. Nagy küldöttség előtt beszélt Maniu. Kormánypárti !ap*k ma reggel még arról írtak, hogy a nemzeti-parasztpárt belső mozgalmában tegnap este javult a liangulat. Némi remény merült fel újból Maniu személyét illetőleg. Ennek a reménynek az az alapja, hogy Maniu, aki nem vett részt pártja vezetőinek értekezletein, tegnap este elfogadta Popovici Mihály vacsorára szóló meghívását. A vacsorára hivatalosak voltak a nemzeti-parasztpárt ősz- szes korifeusai. Az asztal főn Maniu ült, aki jó
