Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-14 / 157. szám

6 KlLlTlUjSSG XV. ÉVF. 157. SZÁM Öntudat és feötelességtellesités Mi a romániai magyarság és magyar kisiparosság elenged­hetetlen teendője a küszöbön álló választások alkalmával? Az ősrégi, ezeréves törzsről a világháború vihara által leszakított s a Eománia jogara alá került magyarság hatodszor készül országgyű­lési választó-joga gyakorlására. Hatodszor ké­szül hitvallást tenni arról, hogy magyarnak szü letett. E komoly készülődés rendjén a tizenhárom éven át annyit szenvedett, tönkrement, leron- gyosodott magyarság minden tagja, minden tár­sadalmi rétege, a jó testvér féltő gondjával és szeretetével kell e nagy harcban találkozzék és az összetartás tiszteletet, elismerést parancsoló megnyilatkozásával kell egyengesse népfajunk jövő boldogulásának útjait. Ennek a magyarságnak, mint az ország leg­nagyobb népkisebbségének, ma inkább, mint bármikor, meg kell mutatnia, hogy milyen szer­vezeti és számbeli erővel bir, hogy abból a fele­lős kormányzó hatalom megláthassa, hogy. az ország rombadőlt gazdasági helyzetének ujjáte- remtésében felépítésében, milyen erőkre számít­hat. A választási küzdelmek mindig meglehető­sen felverték az ország rendjét, és a lakosságot a rendes életrendszeréből kizökkentve, élénk mozgásba hozták. Azonban, amig a régi idők választásai, bár különféle elvek, de végeredmény ben az egész magyarság érdekeinek a jegyében zajlottak le, addig ma, nekünk romániai ma­gyarságnak a választások kétségbeesett, ádáz küzdelmet jelentenek, mely küzdelemben ben­ne kell éljen egy, a törzséről leszakadt népfaj­nak minden reménysége és minden aggodalma. Ez a magyarság nem engedheti meg magának azt, hogy soraiból bárki is külön utakon járjon, hogy talán egyeseknek tetszetős elvei és jel­szavai után igazodjék, mert részekre Szakadva sem az egyik, sem a másik nem érhet el megfe­lelő győzelmet cs rendre azt a kevés befolyást is elveszítjük, amit 13 év nehéz küzdelmei rend­jén szereztünk. A romániai Országos Magyar Párt a lehető legdemokratikusabb szervezeti szabályok alap­ján működik és úgy községi, mint városi, vala­mint vármegyei és központi intézőbizottságá­ban, a magyar lakosság minden rétegének, a lakosság által választott és kiküldött képviselői helyet foglalnak. Külön érdeme ennek a párt­nak, hogy két cikluson át ő küldötte a román parla­mentbe az első és egyedüli kisiparos kép­viselőt. Tíz képviselőből és két szenátorból álló psoportja, akiket a mult választásokon minden elképzelhető terror dacára a magyar nép a par­lamentbe küldött, egyfelől a törvényhozás mun­kájában, másfelől, ezer és ezer magyar ember ps magyar intézmény ügyeinek köiiségmentes, dijtalan elintézésével olyan munkát végzett, melyre a magyarság csak elismeréssel és hálá­val tekinthet. Választási küzdelmek eíőtt állunk. Ezer és ezer ember járja különféle jelszavakkal az or­szágot. Élőszavak és nyomtatványok milliárd- jai ostromolják fajunk és az ország csüggedő népét. Pártok és elvek küzdenek egymással, tisz­tességes és tisztességtelen eszközökkel. És ezek között, mint tiszta gránitszh t kell hogy álljon a Magyar Párt, amely harcol a becsületes meggyőzés fegyverei­vel, amely reményt hirdet. Reményt, mely egy becsületes államkormányzás és az ennek nyo­mán keletkező gazdasági fellendülés, jobblét alakjában kell, hogy megvalósuljon. Reményt, mely a közéleti tisztaságot és becsületes mun­kaértéket kell diadalra juttassa. És akkor, ha pártunk ilyen magatartása mellett mégis vannak egyesek, akik a küzdelem­ben a miénktől eltérő eszközökkel, lekicsinyléssel, hamis jelszavakkal, valótlan vá­dakkal dolgoznak, ezeket nem Ítéljük el, hanem sajnáljuk, mint olyanokat, akik komoly érvek­ben, komoly tervekben, becsületes harci eszkö­zökben szegények, Ezen sorsdöntő küzdelmek rendjén hozzátok szólok kedves magyar testvéreim, főképpen pe­dig hozzátok, kedves magyar iparos társaim, akiket egyszerre olyan kedveseknek, jóknak, tá­mogatásra és segítésre érdemesnek találtak ama nagyszámú pártok, pártemberek, akiket a le­telt 13 év alatt, kizárólag csak az egyes válasz- tások-előtti hetekben láttatok magatok körül, amikor ezer Ígérettel halmoztak el, de akiket vá­lasztások után, ha kerestetek, sem találtatok meg, és akiknek legnagyobb része a beígért támogatás helyett, a nyomorbadöntés sze­repét végezte veletek szemben. A mostan folyó választási küzdelemben vannak pártok, amelyek uj eszmékkel, uj célkitűzéssel keltek életre és amelyeknek a magyar tömegek a magyar iparosok közötti propagandáját rész­ben a fennálló komoly tények, részben általuk a választási küzdelem harci eszközeinek a meg­választása és felhasználása alapján vehetjük bí­rálat alá. E pártok között két olyan párttal kapcsola­tosan kivánok megemlékezni, melyek a válasz­tás kiírásakor alakultak politikai párttá. Az egyik a Sfatul Negustoresc-féle párt, mely esélyeit az ország kereskedő és iparos tö­megeire szeretné alapítani. Ezen szervezetnek már régen tudnia kellett volna, hogy a Magyar Párt már régen képviselethez juttatta a ma­gyar iparosságot és kereskedőit. Az Ipartestületek Országos Szövetségének meddő munkája elég bizonyiték arra, hogy nagy komoly, összefogó munkára még képtelenek va­gyunk, hiszen ezen intézménytől éppen azok tartották magukat távol, akik első helyen kel­lett volna hogy dolgozzanak. Ha ez a gazdasági szervünk minden erdélyi iparost magába fog­lalt volna és ott egyetértő munka folyt volna, igen, akkor már ez a szerv is elég erős lett vol­na egy politikai küzdelem sikeres felvételére. Ha pedig ez a szerv a regáti és más tartomány­beli iparos szervekkel társulva venné fel a küz­delmet, nem is remélt eredményt érhetne el. De amig még ilyen tisztára gazdasági szervezet­ben sem tudunk egyetértőén dolgozni, a munká­ban részt venni, ahonnan elsőnek éppen Kolozs­vár vonult ki, addig politikai együttműködésre alig van lehetőség. Kolozsvár és Erdély iparosságának azt üze­nem, hogy ha azt gondolják, hogy nekik magyar iparosoknak az érdekeit jobban tudják, jobban fogják védelmezni tisztelt román jelölt-tár­saim, úgy menjenek csak velük. Mi, akik ön­zetlenül, becsülettel, végeztük a ránkbizett' raun- Kát, akik nem jövedelmi forrás, hanem kincsan súlyos munka a képviselői tisztséggel járó te­endő. nem futunk senki szavazata után. Ha megválasztanak, kötelességből tovább fogunk dolgozni, becsülettel, mint eddig, ha nem válasz­tanak meg, legalább nyugodt emberi életet fo­gunk élni sala dunk kötelékében. A másik párt. amelyikkel kapcsolatosan szin­té) meg kell emlékezzem, az úgynevezett ma­gyar gazdasági szövetség, amolyt azt vallotta, hogy a Magyar Párt keretében kíván kizárólag gazdasági tevékenységet kifejteni. Nézetem szerint súlyos hibát követ el min­den magyar, aki a nagy magyar egységből ki­válva, eszközül bocsátja magát a hatalomnak, s ezáltal kisebbségi küzdelmeinket súlyosbítja. Nevezett alakulat tagjai, ha már nem tudták maguknt a hatalmas nagy magyar többség aka­ratának alávetni. akkor jártak volna helyesen el, ha önállóan veszik fel a küzdelmet a válasz­tásokon, komoly, tisztességes választási fegy­verekkel és a magyar népre bízták volna poli­tikai elveik elbírálását. A szuronyok árnyéká­ba való húzódás semmiestre sem volt magyaros cselekedett. És a választások alatti ádáz harc és a válogatásnélküli harci-eszközök meg- gondolation használata pedig mély fájdalommal kell eltöltsöii minden becsületesen küzdő magyar embert. Minden elvet tisztelek, ha az meggyőződé­sen alapszik és az ilyen elvnek a harcát es küzdelemnek tartom, ha annak eszközei e- mesek, tisztességesek. >. * Ezért az illető magyar testvéreink jól , dolják meg a további harcmodort, tokép pet azt, hogy a hatalom árnyékát gyorsan tova röpíti a semmibevevés közönye, velünk, ma gáramaradt küzdő magyar testvérekkel azonban még sok­szor kell találkozzanak, s vigyázzanak, jól vi­gyázzanak, hogy legyenek, akik a köszöntést jelentő jónapot, Isten­hozottal fogadják. A romániai magyarság, ez a szenvedő és jobbsorsra érdemes nagy népkisebbség minden tagja pedig éber és nyitott szemmel válogassa meg azokat, akiket jövő sorsa érdekében a tör­vényhozás munkájával kiván megbízni. Mi, a Magyar Párt jelöltjei, igen jól tud­juk, hogy a képviselői tisztség, annak becsüle­tes betöltése mellett, milyen. Iclekölo munkát jelent és ha ennek dacára vállaltuk azt, tettük fajunk és embertársaink iránti kö'elességtelje- sitésből. Magyar Pártunk programja felöleli a magyar kisebbség jogos igényeit és kiterjed a magyar társadalom minden rétegére. Ennek i rendjén, mint eddig, ezután is küzdünk min.- azon jogokért, melyek minket, kisebbséget meg­illetnek, küzdünk azért, hogy az ország közte­herviselésében az ország minden lakója arányla- gosan vegye ki a részét, küzdünk a legteljesebb közéleti tisztaságért, küzdünk azért, hogy a konverzió terjesztessék ki az ország minden la­kójára, küzdünk azért, hogy az ország föklrai- velése, ipara, kereskedelme az ökot megillető nivót elérje, küzdünk azért, hogy az ország minden lakója becsületes munkája után éljen, küzdünk nyomorgó és éhező magyar munkás­testvéreinkért, akiknek legtöbbjét a sovinizmus dobta az uccára, akkor, mikor a különféle szak­tudást e szegény testvéreink becsületes támoga­tás rendjén juttatták az őket később kiszorító más nemzetiségű testvéreiknek, küzdünk egy célszerű, tiszta hitel és pénzügyi rendszerért, küzdünk azért, hogy a munka és anyag érték egy nívóra kerüljön a pénz értékével Egyszóval küzdünk mindazon célokért, melyeknek elérése esetén országunk a mai nyomorgó állapotából jobb helyzetbe jutva népet boldogulását biztosí­tani tudja és a kormán} t ilyen természetű mun­kájában. mint a múltban, a jövőben is támogat­ni fogjuk teljes készséggel. E célok elérése érdekében feltétlenül szük­séges az országban lakó magyarság minden tag­jának egy hatalmas, öntudatos faji, kulturális és gazdasági életet élő táborba való tömörítése és az ország törvényei keretein belül olyan élet- rendszerre való nevelése,-amelynek rendjén biz­tosítva lesz népünk minden irányban való fej­lődése és az. hogy javaink teljes épségben száll­tak át a leikeinkhez nőtt gyermekeinkre. Akik ezen együttes, összefogó munkában nem vész­ár k részt, vugy azzal ellenkező tevékenységet fejtenek ki, jóhiszeműen, vagy tv dalosán olyan esz­közt adnak ellenfeleink kezébe, mellyel azok a magyar kisebbségi Met ezer vihar­tól megtépett épületei fogják tovább gyöngíteni. Mi ebben az országban, mint egyenrangú, szabad népfaj akarunk óla . s ehhez a munkához kérjük minden magyar tér.vérünk támogatását úgy az elkövetkező választásoknál, valamint az élet minden megnyilván'nlVíáhan. Összetartás­sal mindezen nemes céljainkai el tudjuk, o| fog- b k érni, széthúzással, şz ét vápással, nemtörő­dömséggel azt érjük el, hogy az idők rendién szolgáivá válunk azon más nemzetiségi polgártársainknak. '»kiknél a faji öntudatot, összetartást jobban kuHiválják, akiknél a nev/oti érzés különb, jobb lesz. mint nálunk. Tehát e szabad fejlődés. 3 biztos faji élet. vagy a szolgaság lehetőségei között kell válasszunk. " Pgy segítsen meg vaja uennyiünket az Is­it n. hogy becsületesen és öntudatosan válasz- .i:nk. Őszinte testvéri szeret »‘.tel: Brassó, 1932. julius 8. Szabó Béni! Brassó, Csik és Szilágy vérmegye magyar képvísalöjeJóltta

Next

/
Thumbnails
Contents