Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-03 / 148. szám
Előfizetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L Egyes szóm éra 3 lel, < ORSZÁGOS magyarpArh lap Szerkesztfiságl és kiadóhivatal! telefon: 508, 6.94 XV. évfolyam & 148. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre t2.50 P. Egyes szám ára 20 fillér. Cluf-Koloa&vdr, 1932. /ullas 3. Vasămap Mellékalakulatok magyar iparosokra vetették ki a hálójukat iparossal megtagadtatni a magyarságát és az iparos testvérekkel való szolidaritását. Egy jelölőlistát köröznek, amelynek az volna a célja, hogy egy román embert, akit nem jelölt a román pártja, mandátumhoz juttassa. A listán szerepeltetett egy-két magyar iparos nem tudta, hogy mire akarják felhasználni. Jellemző erre A pálinkafőzők és autótulajdonosok Kolozsváron iparos-pártnak adták ki magukat — Felhasználták a Réthy Károly nevét is — Önmaga alatt fűrészeli el az életfát az az iparos, akit el tudnak szédíteni A magyar válaszási mozgalomba mindig igyekeznek az ellenséges indulatnak valamilyen bombáját bedobni. Ilyen bombának szánták ezúttal az úgynevezett iparos pártot, amelynek határozott magyarellenes célzatosságát könnyű í felismerni, ha a megtévesztő jelszavakból szőtt burkolatot a józan észjárás számításával lehámozzuk. Kétségtelen, hogy az erdélyi magyarságnak igen nagy erőssége a városok iparossága. Az, hogy a városokból ne lehessen a magyar iparos-egzisztenciákat kiüldözni, ne tegyék a mtihelyfenntartásukat és megélhetésüket lehetetlenné, határozottan magyar érdek, még pedig a legéletbevágóbbak egyike. Amikor a Magyar Párt ennek az életbevágó magyar érdeknek a védelmébe veti bele a maga erejét s amikor ez a szempont olyan nagy mértékben irányitja hajthatatlan magatartását, akkor ama bizonyos, jól ismert taktikai ravaszság belevágni a magyarság testébe s ha erre eszközül tudnak felhasználni magyar iparosokat is, akkor ezeknek kezébe adták a fűrészt, hogy önmaguk életegzisztenciája alatt fűrészeljék, vágják a fát. Ennyi felvilágositással tartoztunk azoknak a magyar iparos testvéreinknek a számára, akiket esetleg netalán sikerült volna megtéveszteni. Az iparosérdeket nem szolgálja az, aki kiszakítja a védelmi front közösségéből, hanem éppen a legnagyobb veszélynek viszi neki. Réthy Károly nem vállalkozik. Különben az erdélyi városok közül eddig csak Kolozsváron reménykednek abban, hogy a magyarság erőfeszitését meg tudják bontani. Azt hiszik, hogy itt sikerült néhány magyar Réthy Károlynak a nyilatkozata, amit nyilt levélként közlünk: Tek. Moldován Antal nrnak. Helyt. Igen tisztelt Moldován Ur! Mint a Magyar Párt tagja kötelességemnek tartottam a pártnak bejelenteni, azt, hogy engem jelölni akarnak egy másik listán és mi a párt álláspontja erre nézve. Pártunk kijelentette, hogy nem helyesli azt, hogy a párt tagjai másfelé gravitáljanak és aki ezt megteszi, annak kötelessége a pártból kilépni. Én erre nem voltam olkészülve, én a Magyar Pártból nem lépek ki, kérem a jelöltek közül engun törölni és ezt a nyivánossággal is közölni szíveskedjék. Vagyok kiváló tisztelője Réthy Károly. Helyet adunk ennek a nyilt levélnek azért, mert a Réthy Károly nevét felhasználták anélkül, hogy tudta volna, milyen súlyos magyar polgárellenes akció eszközévé válhatott volna, ö őszintén belátta, mit kell mint magyar iparosnak cselekedni, amikor ezt a levelet megírta. Iparosok egy habarék-alakulatban éppen magyar iparosokat kiván felhasználni ennek a védelmi munkának a megnehezítésére. A mai közjogi rendszerekben, amikor az általános választójog milliós tömegeket sorakoztat az urnák elé, az ilyen, foglalkozási rétegek szerinti pártcsoportulás, ami a maga természetes folyamata szerint a szakmák szerinti tagozódáshoz vezetne, a különállásban nem tudhat megfelelő érvényesülésre találni. Sem itt, sem más országban, mint ahogyan ezt a példa mutatja. Itt nálunk annál kevésbé lehetséges ez, mert más nemzetbeli iparoscsoportok nem állanak bele ilyen alakulásba, csak magyarokra vetik ki a hálójukat azok a románok, akik magyar iparosoknak a hátán kívánják elérni a maguk érvényesülési céljait. A német iparosnak meg van a maga erős nemzeti öntudata és ebben keresi a védőfalat az egzisztenciájához. A zsidó iparost az ő számitó esze tartja távol az ilyen alakulástól. A románoknak meg vannak a román pártjaik s azokból nem lehet kirángatni, vagy ha igen, akkor legfennebb egyik pártból a másikba. Amikor ilyen toborozásról van szó, akkor mindig csak magyar iparosokat akarnak a magyar küzdőrétegekből kirángatni s egy-egy román ember érvényesölési szekerébe befogni. Itt Erdélyben ez a helyet. Mi ennek a következményei Mi ennek a tulajdonképpeni céljai A magyar iparosok egy gyönge csoportját bele- taszitani a választás nagy háborújába, mindenkivel szembeállítani s a bosszuállást kiprovobálni ellenük mindazoktól, akik a magyar iparosokat az erdélyi városokból ki szeretnék űzni. Így akarnak az iparosokon keresztül fájóan Kolozsváron voltak még naiv emberek, akik azt hihették talán, hogy olyan könnyű bejuttatni a parlamentbe Moldován Antalt, néhány magyar iparos támogatásával. Amikor magyar iparosokat akartak erre a célra felhasznál ni, nem mondották meg ennek a nehézségeit. Ehhez nagyon sok szavazat, nagy néptömegek szavazatai lennének szükségesek az ország minden részéből. De az a párt, amely itt iparos pártnak mondja magát, az egyebütt egészen más célokat szolgál. Közgazdasági frontnak nevezi magát és Dumitru Niculescu a vezére. De vannak más vezérei is. Ehhez a biokhoz tartozik az antiszemita parasztliga, mint az egyik regáti szélsőség s ugyanide tartozik az TJ. E. R., a román zsidók szövetsége, a pálinkafőzők s az autótulajdonosok. Ennél elképzelhetetlenebb habarékot nem látott a világ s már ez a finom vegyesség mutatja, mennyire komolytalan alakulatról van szó s mibe akarnak belerángatni magyar iparosokat. Az egyik román ember azon a cimen akar mandátumot, hogy pálinkát főz, a másik azon a cimen, hogy neki autója van, a harmadik, hogy ő zsidó létére román nemzetiségűnek vallja magát s aztán nehányad magával, „szövetség“- nek címezi mindenik magát. Hát el lehet képzelni, hogy azok például, akiknek autójuk van, ide fognak szavazni? Vagy akik pálinkát főztek a gyümölcstermésükből? És van olyan józan eszű magyar iparos, vagy kereskedő, aki elhiszi, hogy ez az autótulajdonos, vagy pálinkafőző. akinek más cime nincsen a közéleti vezetőszerepre, éppen a kolozsvári iparosok érdekeit fogja képviselni? S hogy tudja képviselni? Ezért a pálinkafőző és autótulajdonos regáti- ért, vagy Dumitru Niculescuért ejtenének csorbát a magyarság testén s tennék kockára a magyar iparosság életérdekeit? Nem hisszük, hogy ennyire félre lehessen gondolkozni tudó, öntudatos iparost vezetni. Meg van az ellenalakulat is. De a közgazdasági szó divatos lett a választási uj pártok között. Amikor ezt az előbbi furcsa alakulatnak akarnak hiveket szerezni, ugyanakkor megalakult Kolozsváron is ennek a kontraalakulata. Ennek pedig „közgazdasági tanács“ a neve s az ilyen nevű bukaresti központ fiókjaként szervezkedik Kolozsváron, szintén a kereskedők, iparosok, magántisztviselők szövetségének mondja magát s már tartott is szombaton este népgyülést. Ennek a tanácsnak a kolozsvári fiókját pedig Tuffli Richárd szervezi. Teljesen azokat Ígéri a programját an, mint a másik alakulat, majdnem ugyanazokkal a szavakkal. De van még egy sereg ehhez hasonló nevű pártcsoportulás, nem is beszélve a kormánylista székelyföldi jelöltjeiről, akik ha- ton-heten vannak és szintén gazdasági szövetségnek mondják magukat. . Szabó Béni megdöbbent. A magyar embernek a számára csak egy megbízható, biztos védője van: a Magyar Párt. Szabó Béni, a magyar iparosságnak ez a ge- í’inces vezetőegyénisóge a napokban meghallotta, hogy Kolozsváron milyen cimen készül támadás a magyar iparosok testvéri szolidaritása ellen s alkalmat keresett arra, hogy egy vacsora keretében elmondja az ő figyelmeztető szavát: vigyázat, mert ebből nagy baj lenne, ha a meggondolatlanság felülkerekedik. Ha valakinek, akkor Szabó Béninek kell, hogy higyjen minden magyar iparos. Azt az utat, amelyen ő jár, elgáncsolnák az iparos testvérei? Mert Szabó Béni a legnagyobb megdöbbenéssel értesült arról, hogy éppen Kolozsváron akadtak magyar iparosok, akiket szinte be tudtak dönteni ezekbe a vészéi vés el^Vulatokba.
