Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-07 / 151. szám
XV. ÉVF. 151. SZÁM. KeletiUjsxg 3 A magyar öntudat és magyar hűség nyilatkozott meg a kolozsvári gyűlésen Az iparosok, kisgazdák, íntellektuelek hűségnyilatkozatai és a programbeszédek — Vásárhelyi János, tagozati elnök felhívást intézett minden ^ magyar lélekhez A Bethlen György kolozsvári programbe- szédővel megindult az erdélyi magyarság választási mozgalmának a nagyobb lendülete, amely magához kell hogy ragadjon minden magyar politikai erőt. A kolozsvári gyűlés azt mutatta meg, hogy a legmegtévesztőbb jelszavakkal sem lekét a magyar polgárság tömegét szétbontani. Nemcsak magyar lelkesedés, de az életfeltételek kiharcolásának védelmi ereje is egybefüzi a magyar lelkeket. Bethlen György programbeszéde az útirányt szögezte le, amelyen a magyarság haladni fog s amelyről semmilyen esábitó Ígéretek, vagy megtévesztési ki sérletek letóriteni nem tudják. Ezen az utón nemcsak helye^Vhn minden réteghez és minden foglalkozáshoz tartozó magyarnak, hanem itt találják meg egymás támogatásában a megbízható erőt. Azokra, akik a magyar nép szétbomlasztásának céljaira eladták magukat s ezért bért kapnak, nem is tartoztak a szivheli magyar egységhez soha. Azok azonban, akik azt hitték, hogy a magyar nép szolidaritásában nincsen meg a kellő erő a közös védelmi frontra s mások szekerének a tologatásában gondolnak segítséget találni, keserves csalódással ébrednek rá súlyos tévedésükre. wPdÁ kolozsvári magyar gyűlésnek az elszánt lelkessége azt mútatta meg, hogy a megtévesztő kísérleteknek már nincsen hatása. Tizenhárom esztendő alatt sokat tanult minden magyar s tudja* hogy kiben bizhatik s tudja, a testvériségnek a megtagadása nem hozhat semmi áldást, csak átkot, A saját házunk fedele alatt, A kolozsvári magyar gyűlésen a Bethlen György gróf programbeszédén kivül a programbeszédeknek, hűségnyilatkozatoknak egész sora hangzott el. Vásárhelyi János református :f>iispökhelyettes, mint tagozati elnök és mint i szenátor jelölt szólott a magyar telkekhez. Beszédében, amelynek megrázó volt a hatása, a vkövetkezőket mondotta: I — Én most csak egyre utalok, valamikor a német nemzet nagy szenvedéseinek idején annak a népnek egyik legkiválóbb férfia azt mondotta: ha egy nemzet nehéz helyzetben van, akkor az általános nyomornak és megpróbáltatásnak idején, ha mindenki csak magára gondol és csak magát akarja menteni, akkor elpusztul és tönkre megy minden, de ha annak a népnek a szivében fellobog a megismerés, hogy mindenkinek findent kell áldozni, hogy együttes egy afewreiftfal mindent megmentsenek akkor mentve is lesz minden. A mi magyar társadalmunknak ps ebben a nagy általános világkrizisben minden rétege szenved. Külön nyomorúságai vannak az iparosoknak, külön nyomorúságai a földművelőknek, külön nyomorúságai az, ihtellektueleknek, társadalmunk bármely rétegéhez hajtjuk a fülünket, halljuk, hogy az a,szív fájdalmas gondok és aggodalmak között vivődik, de célt tévesztett gondolat azt hinni, hogy úgy fogjuk megmenteni ezen a földön* ş. magyar élet lehetőségeit, a magyar jövendőt, ha mint oldott kéve szétszakadunk, egymás eöen fordulunk, ha be enged" jük teljesülni azteia borzalmas látást, amiről szenvedések idejém a költő beszélt, hogy apát fiú elad és mint oldott kéve széthull nemzetünk. Ha mi szétszakadunk különítményekre, csoportokra, a feloldott kévét szétfujja a szél és még helyünket sem ismeri meg a világ. — Nekünk együtt kell lennünk, ha bajaink, gondjaink, kifogásaink vannak, mondjuk meg egymásnak szemtől-szerabe, igazítsuk el hajainkat és dolgainkat a saját házunk fedele alatt, de akkor, amikor egyszerre közös akarattal állást foglaltunk, mint egy ember álljunk meg szavunk, elhatározásunk, hitünk és meggyőződésünk mellett, mert ez kivált nehéz idők ben magyar kötelesség, magyar hűség és magyar becsület. Nehéz időkben, talan 1861-ben a bánffyhunyadi zsinaton Nagy Péter azt mondotta, hogy nehéz időkben úrrá kell tenni azt a jelszót, amelyért lelkesedtek egykor: a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát. — Meg kell fordítani a sorrendet, először testvériség, azután egyenlőség s a testvéri egység és egyenlő kötelességtéljcsités fogja biztosítani az életerők szabad kifejlődését és megnyilatkozását. Most meg kell értenünk ezt, — először testvériség —, ne legyenek közöttünk felekezeti különbségek, ne legyenek osztálykülönbsó- gek, ne legyenek vagyoni különbségek, magyarul tanitott édesanyánk és ebben egyek vagyunk, magyar a szivünk, a szavunk és a vé rünk s ebben egyek vagyunk. Közös jövendőt akarunk biztosítani ezen a földön minden ma< gyár embernek, ebben egyek vagyunk s amig azt, amit az egység ^ követel, ki nem vívjuk és el nem igazítjuk, addig nem szakadozhatunk szét. — Ez az, amit magunk között, magunkkal szemben el kell mondanunk. — És az országos politikában meg kell mondanunk azt, hogy a mi magyar kisebbségünknek, hogy általában a kisebbségeknek is érdeke az, hogy az ország konszolidáltassék, hogy a gazdasági helyzetnek javulása, a közéletben a hűségnek és igazságnak szelleme mind teljesebben rendet, haladást, életet teremtsen, hogy az összes erők harmónikus ösz- szefogásán keresztül minden nép és minden nemzet megtalálja helyét ezen a földön, hogy a közös boldogulásnak szerencsés öntudata teremtse meg azt az igazi lelki egységet, amelyet más nem teremthet meg, csak a mindenkivel szemben egyformán érvényesülő jognak, igazságnak, becsületnek, egyenlő kötelességfeljesi- tésnek egyenlő mértékkel való megadása. Jöttek a györgyfalviak. A hétfő esti magyarpárti gyűlésnek volt egy igen jelentőségteljes epizódja. Éppen Szász Ferenc dr. emelkedett szólásra, amikor tekintélyes számú györgyfalvi magyar gazda jelent meg, akik fáradságot nem kiméivé, gyalogoltak be Kolozsvárra, hogy meghallgassák a Magyar Párt jelöltjeinek célkitűzéseit. Vásárhelyi János meleghangú üdvözlő beszédet intézett hozzájuk és mint követésremél- tó példát említette meg, hogy a magyar föld- míves áldozatkészsége és szolidaritása nem ismer határokat. Szász Ferenc programja Szász Ferenc dr., a Magyar Nép szerkesztője, aki a kolozsvári listán második helyen szerepel, hosszabb komoly felkészültségre valló, lelkes beszédet mondott. Elmondta, hogy az állami köztéí'héknek több mint háromnegyedrészét Erdély és Bánát lakosságán hajtották fel. Az . ókijályság a közterhekből még a negyedrészét sem viselte. Pedig a helyzet éppen fordítva kţijtetie - legyen. Ezek a számok viszont Erdély %fufinati helyzetét bizonyítják. A magyar alaposan, kiveszi a részét ebből a néTyzmhol,'inert a mi életkörülményeinket még súlyosbítja az is, hogy a magyarságot aránytalanul súlyosabban adóztatják Erdélyben, mint a románságot. Majd Charles Kist’, francia pénzügyi szakértő jelentéséből kiindulva, megállapítja, hogy a letűnt rezsim parlamentje egyetlen olyan törvényt sem hozott, amely a pénzügyi krízisben a javulást célozta volna. Nálunk a legtöbb törvénynek nincsen erkölcsi alapja, ami viszont egyet jelent a jogtiprással. Behatóan foglalkozott a konverziós törvénnyel, annak kihatásaival és a mezőgazdák kritikus helyzetével. A gazdasági helyzeten való segítés előfeltételeit boncolgatva, megállapítja, hogy a nemzetközi tőke segítségé nélkül Románián aligha lehet segíteni. A nemzetközi tőke azonban : csak a rend és becsület országaiba áramlik. Kötelességünk tehát mipden erőnkből azon munkálkodni, hogy rend és tisztesség legyen az országban, mert csak akkor remélheti a főldmives, hogy termékeit jól fogja értékesíteni, az iparos, hogy lesz munkája, a kereskedő, hogy lesz forgalma. — A magyar képviselők és szenátorok ennek az állapotnak a megteremtésén kell hogy munkálkodjanak. A magyar szenátorok és képviselők a rend, tisztesség és becsület őrei kell hogy legyenek. Szász Ferenc beszédét hosszasan megéljenezték. A jelöltek nyilatkozata. Károlyi Sándor iparos képviselőjelölt elmondotta, hogy ő csak a magyarság iránti kötelezettséget teljesítette akkor, amikor jelöltséget vállalt, de a magyar iparosnak elsőrendű kötelessége, hogy azt a pártot támogassa, ahol minden foglalkozási ág érdekeit egyformán védik meg. Szabó József kisgazda képviselőjelölt a gaz datársadalora szolidaritásáról biztosította a Magyar Pártot, majd behatóan foglalkozott a magyar földmivesek siralmas helyzetével és azzal a mostoha bánásmóddal, amiben a mindenkori kormányok részesítik. Kiemelte azt, hogy a Magyar Párt, mint a romániai magyar egység gondolatának a megtestesítője, sohasem feledkezett meg a földész- emberek sérelmeiről és a parlamenti csoport ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével fog dolgozni. Péterffy Jenő dr. ügyvéd programbeszédében a háború utáni uj magyar generáció küzdelmeiről beszélt. Azokról az időkről, amikor a magyar gyermekek már nem anyanyelvükön tanultak, hanem meg kellett birkózniok a hivatalos nyelvvel, ami viszont megfeszített munkát igényelt. Ezt a nehéz helyzetet sulyosbitották az anyagi nehézségek is. A háború utáni uj magyar generáció azonban megacélozva jött ki ebből a társadalmi guerilla harcból, hogy szakértelmét és tudását az erdélyi magyar népkisebbség szolgálatába állítsa. Sorra boncolgatja az összes foglalkozási ágak válságos helyzetét és hadat üzen az állam kapitalizmusnak, követelve a mesterséges korlátok lebontását, a szabadkeres kedelmet, munkaszabadságot, szabadforgalmat. A képviselőjelöltek felszólalásai után, akiket a jelenlevő hallgatóság őszinte elismerésük jeléül tapssal üdvözölt, Iíankó Veress Károly, kolozsmegyei szenátor jelölt mondotta el igen nagy helyzetismeretre valló programbeszédét. Különösen a nyugdíjas társadalom végtelen nyomorára mutatott rá és azokra a mostoha kormányzati rendszerekre, amelyek az egész országot a tönk szélére juttatták. Testvéri hűséggel! Kovács Dezső, a református kollégium igazgatója a magyar Íntellektuelek nevében kért szót és elmondta, hogy a Magyar Párt felöleli az összmagyarság érdekeit és minden lehetőséget megragad a mi érdekeink védelmében. Pál Dénes szászfenesi római katolikus plébános a vidék üdvözletét tolmácsolta, kérve a párt vezetőségét, hogy felekezeti iskolák ügyét a jövőben is éppen olyan odaadó és önzetlen szeretettel kezelje, mint a múltban. Balázs István kisgazda a kolozsvári magyar gazdatársadalom nevében tett hűségnyilatkozatot, amely a múltban is tudta, hogy mi a magyar kötelessége, kitartva a Magyar Párt zászlaja alatt. Farkas Endre, az ismert kolozsvári iparos kemény szavakkal érintette azokat a megtévedt magyar iparosokat, akik megfeledkezve a magyarság iránti kötelezettségeikről, ellenfeleiket támogatják. Meggyőződése azonban, hogy a magyar iparostársadalom öntudatos része nem azonosítja magát a távolodókkal, akik nagyon bánni fogják eltévedésüket. Vásárhelyi János elnöki zárőszavai után a gyűlés véget ért.
