Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-06 / 150. szám

KEIETIÍIJSJBm

XV. ÉVF. 150. SZÁM.

mány bízatott meg, mint választási kormány. Ezzel a kérdéssel nincs miért részletesebben foglalkozzak, órák hosszat volna tárgyalható, de már azért is felmentve érzem magam e feladat alól, mivel ezt egy nálam sokkal illetékesebb egyén világította meg, tudniillik

R*st, írarcia biztos, aki amint köztudomású, nem tartozik semmiféle államellenes csoportba,

sut a Romániát legjobban védelmező és legjobban támogató francia állam kiküldötteként szerepelt itt. Emlékezünk Rist jelentésére, amiből én csak azt idézem, hogy a stabilizáció óta, vagyis három év alatt, tízmilliárdos kincstári deficit halmozódott: fel és azután azt fejtegeti, h,Qgy egyetlen menedék lenne a külföldi kölcsön, azonban nincs semmi valószínűsége annak. hogy a mostani helyzetben olyan külföldi hitelezők találtassanak, akik ezeket az állami deficiteket fedezzék. Ez egyértelmű volna azzal, hogy magukra hárítsák át a román költségvetés egyensúlyozását és a deficitek hordozását. A kérdés tehát körülbelül igy áll és ennek folytán az első feladat, amelyet bármely román kormánynak meg kell oldania, az, hogy a 'költségvetést tovább kell redukálnia, akár a felesleges tisztviselők elbocsátásával és a parazita intézmények apasztásával, esetleg teljes megszüntetésével. Végeredményben egyelőre csak az ország saját erőire kell, hogy szorítkozzanak. mert enélkül hiába várunk bármilyen iruifóldi és jóindulata helyről segítségre.

Előbb hozták a magáncsődöt.

Az állami gazdálkodás tényleges csődje azonban természetes következménye a magán- gaz^asdg csődjének, amely időrendben azt megelőzte. Mivel Románia agrárország és minthogy terményeinek, tehát nemzetijavainak mintegy nyolcvan százaléka agrártermék, ennek folytán ta.án nem lesz időszerűtlen, hogy idézzek egy másik bírálatot, amely nem valami államellenes elem valamilyen genfi panaszából való, hanem de Nicolette márkinak az innsbrucki nemzetközi kereskedelmi értekezlet francia delegációja vezetőjének a beszédéből. Azt mondotta, hogy az agrárreform a háborút követő időkben a nemzeti politikát szolgálta és a racionálisan dolgozó megfelelő terményeket szolgáltató birtokok szétrombolásáva.l és a parcelláknak szakértelemmel nem rendelkező üzletemberek és katonák számára potom áron való eladásával az utódállamokban, úgy Csehszlovákiában, Jugoszláviában, mint Romániában megmutatta azt, hogy a kisajátítás tőkepusztitóan hat, a nemzeti vagyont úgy minőségileg, mint mennyiségileg csökkenti. A nagybirtokok feloszlatása miatt olyan uj gazdasági csoportok jöttek létre, ataelyeknek sem felszerelése, sem szakértelme nincs arra, hogy a földet megműveljék. Az egyes gabonatermékek minősége annyira sülyedt, hogy azok a tengerentúli termékekkel nem tudják egyáltalában kiállani a versenyt.

— Annyira általánosan ismert dolgok s főként azért idéztem, mert jellemző az, hogy milyen helyriől jött ez a birálat.

Igazságot a konverziónál!

— A most feloszlatott parlament legfőbb

teendője az adósságok konverziójának megoldása volt. Erre nézve a folyó év januárjában, janiikor szerencsés voltam beszámolómat megtartani, röviden leszögeztem álláspontunkat. Amint emlékeznek rá, a parlamenti tárgyalás rendjén a Magyar Párt kielentette, hogy min den olyan rendezést, amely a bajbajutott gazdákon segit, elfogad, de #

ássál a faunt óriással, hogy amikor as egyik gazdasági osztályon segítenek, ugyanakkor végzetes hiba volna tönkretenni egy másik társadalmi osztályt.

— Ez a törvény ennek ellenére mégis úgy jött létre és bizonyára sok elkeseredésnek és méltánytalanságnak lesz a szülőoka, hogy nem valósították meg azt, amit mi mindig követeljünk: a "megoldás csak egyetemes szempontok figyelembevételével lehet helyes és igazságos. Bármilyen népszerűtlennek tűnhetik is ez fel most, ki kell jelentenem, mivel pártunk a magyarság minden rétegét magába foglalja és minden rétegének érdekét becsülettel kell szolgálnia,

nem nézhetjük nyugodtan, hogy több milliárdot kitevő nemzeti vagyonunk Így tönkremenjen.

— A szövetkezetekre nem is kell részletesen kitérnem, mert a kérdést mindenki ismeri, csak annyit említek meg, hogy a szövetkezetekbe gyűjtötték össze a kisgazdák pénzeiket, amelyeket újra kisgazdáknak adtak kölcsön. Itt is, ott is kisgazdákról volt szó és ezek egyrésze most elveszti vagyonát az igazságtalan megoldási mód miatt. Ezenkívül

a súlyosan eladósodott iparos- és keres- kedőosztály érdekei sem hagyhatók figyelmen kívül.

— Nemzetgazdasági érdekekkel állván szemben, tehát a megoldás terheit az állam polgárainak egyetemesen kell hordaniok, de akkor annak előnyeit is mindenkire ki kell terjeszteni.

— Ki kell fejeznem azt a jogos kívánságunkat, hogy mi, a magyarság, az egész akciónak ne csak terheit viseljük, hanem az előnyeit

is élvezhessük. Ezzel ellentétben van az, hogy a törvény a bankok között különbséget tett a Solidari tateaban csoportosult román bankok és a magyar és szász bankok között, amennyi- » ben a román bankok kárát az állam magára vállalja, a kisebbségi bankok kárát azonban nem. Ez is kiáltó igazságtalanság.

— Az összes gazdasági bajok nagy részének kétségtelenül egyik fő előidézője

a hibás gazdasági politika, amely évtizedeken át elvakult sovinizmus által vezettetve, akadályozta és visszaszorította a gazdasági energiákat

s e szorítását keservesen érezzük és szenvedjük.

Világtervek között

— Ezekkel az okokkal együtt az áftalánor nemzetközi bajok odajutottak, hogy pár hónappal ezelőtt Tardieu-terv formájában, később más néven európai, va^y szorosabban véve keleteurópai gazdasági tömörüléssel véltek segíteni. így került felszínre a dunai konfederó- ciónak, vagy más ehhez hasonló megoldásnak az eszméje. Ez, azt hiszem, igazában és elősor- ban legalább is azoknak az egészségtelen és természetellenes okoknak a következménye és okozata, amelyeket főként és tömegesen 1919- ben a világháború befejeztekor fektettek le. Mert, ahogy akkor se a vizek folyását, se a természet rendjét, se egyéb fizikai törvényeket megváltoztatni parancsszóval nem lehetett, úgy kinosan-bajosan még egy pár évig jól-rosszul ment a dolog, részint a saját zsírjukból élve, részint mások bő zsirjából, de amikor már minden elfogyott és most itt vagyunk, akkor azok, akik a voltaképpeni okozói voltak a bajoknak, már nem hunyhatják tovább be a szemüket a

katasztrófális jelek előtt és tényleg rá kellett jönniök arra,, hogy itt valamit mégis tenni kell és oda kell visszatérni és talán ott kell az njabb javítást és szanálást kezdeni, amely pontról letértek. Amikor ilyen tervek, aztán leszerelési, jóvátételi, nemzetközi kölcsön-tervek kavarognak a sokkal nagyobb államok terveivel, ügyeivel és kérdéseivel kapcsolatban a mi kis bajaink eltörpülnek és csak függvényei azoknak. Nekünk mégis, bármi kis pont vagyunk mi romániai magyar kisebbség, minthogy a saját bajunk csak nekünk fáj, nekünk a legjobban és talán csak nekünk, mégis gondolkoznunk kell és el kell mondanunk azt, hogy itt előre is óvást kell emelnünk az ellen, hogy a szanálás neve alatt még jobban kiuzsorázzanak és szipo- lyozzanak. Mert hiszen ha szanálásról beszélünk is, beszélhetünk talán üzletről is, aminthogy a 24 milliárdos költségvetésből kétmilliárdot az állami adósságok kamataira keli fizetnünk, ha van, ha nincs.

Nem hántolhatják el a kisebbségi

követeléseket

írj

— Amikor el kell ismerjük a Rist-féle jelentésben a bajok és az okok megállapításánál azt, hogy helyes utakon jár, a szanálási módnál vigyázni kell arra, hogy az

ne jelentsen az államra több terhet és különösen ne jelentsen a kisebbségiekre több terhet, mint a többi állampolgárokra

és hogy az ne legyen terhes, súlyos és elviselhetetlen szanálási mód.

— Egy másik olyan kérdés, amely csak nekünk fáj, az lenne: előre kijelentik a dunai összefogásnál, hogy az tisztán gazdasági és abba semmi politikai kérdést bekeverni nem engednek. Pedig tagadhatatlan, hogy ezek a gazdasági és más kérdések a legszorosabb összefüggésben vannak a látszólag nem gazdasági kérdések kihatásaival. Hiszen egész Európában a lakosság tizedrésze, mintegy negyvenmillió ember, kisebbség. Nem hiszem, hogy egészen mellékes legyen a gazdasági nyugalom szempontjából is, hogy Európa lakosságának ez az egytized része a megoldásban megtalálja-e a maga nyugalmi állapotát, ami az egész törekvésnek a célja. így semmiesetre sem tekinthetjük megoldásnak, ha az történik, hogy

a gazdasági élet rendezése címén egy füst alatt elhantolják a kisebbségi kérdést,

mert ez semmiesetre sem tekinthető megoldásnak és nem lenne a beteg európai viszonyok gyógyítása, sőt újabb zavarokat és beteges tüneteket idézne elő okvetlenül és szükségszerűen.

Akik hittek.

— A letűnt kormányról azt hiszem, felesleges hosszasan beszélnem. Annyit röviden el kell mondanom, hogy a kormányzat, amikor megindult, bizonyos ígéreteket tett és nem tagadom, talán még azok is, akik nem szívesen és könnyen hisznek ilyen Ígéreteknek, azt remélték, hogy a kormányzat, főleg kulturális téren, bizonyos könnyítéseket fog hozni. Most elmondhatjuk, hogy az illetők nagyon keservesen csalódtak.

A közeledés atmoszférája.

— És csalódtak, akik talán hittek abban a sokat hangoztatott közeledésben, amiről úgy román, mint nem román részről is viták folytak. Hogy kinek a részéről kell kiindulnia? Eltekintve attól, hogy egyedül ők azok, akik a közeledés légkörét megteremthetik, mert helyzetüknél fogva a hozzá szükséges előfeltételeket

előidézhetik, amit a más oldalról való viszonzás

is követne, én csak azt kérdezem: hogyan történhetne ilyen közeledés a mi részünkről, ha még a legcsekélyebb kérdésből is, mint amilyen például egy színházi előadás, vagy sportünnepély, atlétikai verseny, országos kázust csinálnak s azokat letiltják? A közelmúltban is voltak ilyen esetek. Ezt igazán csak

a tüszurás, a tyukszemrehágás politikájának nevezhetjük,

ami semmikép sem teszi lehetővé, hogy a másik oldalon közeledés jöjjön létre.

A kisebbségi államtitkár.

— A másik állítólagos közeledés pedig, amit bizonyára a külföld használatára szántak, a kisebbségi államtitkárság felállítása volt. Itt el kell mondanunk, hogy ennek mi csak hátrányát láttuk. A külföld előtt azt a látszatot keltették, mintha a kisebbségi kérdést a kisebbségi államtitkárság létesítésével komolyan igyekeznének megoldani. A külföld talán h’tte is, hogy bizonyos megoldás jönne létre, de mi ennek semmi kedvező hatását nem éreztük és ahogyan kijelentettem akkor, úgy most is kijelenthetem, hogy

es állás akkori és mostani betöltőjével szemben semmi bizalommal nem viseltetünk,

sőt azt sem hallgathatom el, nagyon csodálkozunk azon, hogy kisebbségi embeT létére egy éven át, saját politikai lelkiismeretével az ott- maradást összeegyeztetbetönek tartotta. Ezt azért mondom, mert hiszen ő mint kisebbségi államtitkár tulajdonképpen a mi képviseletünkben is dolgozott. Nagyon csodálkozunk azon, hogy politikai lelkiismeretével összeegyeztet- hetőnek tartotta, hogy sorozatos kisebbségellenes kormányzati és törvényhozási tényéknél asszisztáljon és amikor azokat nem tudta megakadályozni,

avval az egyetlen fegyverrel sem élt, amelyet alkalmazhatott volna, hogy tudniillik állását a kormány rendelkezésére bocsájtotta volna.

Miért nincs kartell?

— Az utóbbi napokban a sajtó elég sokat foglalkozott pártunk választási magatartásával és a nemzeti-parasztpárttal kötendő estleges választási kartell esélyeivel. A köteles i Idom osság. amely ellen soha és most sem vétettem, bizonyos hallgatásra kötelezett. Most azonban úgy gondolom, nemcsak alkalomszerű, hanem szükséges is, hogy a közvéleményt ebben tájé-