Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-04 / 149. szám

XV, ÉVF. 148. SZÁM. Keleti Ujsjíg 7 71 ramócsa-virág népe között (Székelyderzs, julius 2.) Az ősi székely- nevű, különös virág sehol a világon olyan nagy mennyiségben nem tenyészik, mint az udvar- ' helyszéki Székelyderzs Ramócsa nevű fennsik- jján. Májusban olyan a Ramócsa, mintha piros • vérrel öntötték volna le és elszédül az ember taz illatától. Ritka, testvértelen, magános virág, mint maga a székely s talán valamelyik hunn vitéz fövegén jött ide Ázsiából. Más földben meghal, mintha ezzel is szimbolizálni akarná a székelység életének titkát. Kétségtelen, hogy a ramócsa-virág mellett maga a falu is egyike az őstörténet legféltettebb emlékeinek. Való­színűleg egyidős a székely honfoglalással, ter­mészetes tehát, hogy az erdélyi mult sok gaz­dag kincsét őrzi. Az ember ma is bámulva áll meg a várkastéllyal körülvett templom láttára, amelynek öles falai közül ma is úgy lép ki a pap, Balázs András unit. esperes, mint az Is­ten várnagya, ki testíleg-lelkileg ezekhez a fe­kete falakhoz van szabva s csak éppen az ara- 'szos pengéjű kard hiányzik az oldaláról. Öt hatalmas bástya veti rá árnyékát, amelyek a hat méteres falak fölé magasulnak s a lőré- sek, szuroköntő lyukak sűrű odvából több mint ötszáz esztendő nézi, hogy mi történik a világban. Cseppet se lepődném meg, ha nyilak pendüínének a fejem körül s a völgyekből török-tatár hordák vad irama törne elő s a tar koponyák ott loccsannának szét ma is a forró mészbe hányt kőfalakon. Erdély egyik legértékesebb kincse. — Lépj be! — biztat a pap, de alig bí­rom betaszitani a keményen kovácsolt pántok­kal erősített nehéz cserefa kaput. A kapu is ősz már íz időtől. Megdöbbenve nézek körül. A vár megerő­síti első impresszióimat. Százakra menő búzás hambárok sorakoznak egymás mellett tulipá­nos ládákban, a falu népének értékei, féltett bútorok, a bástya emeletekben pedig szalon­nák és más élés tömege. Úgy hat az egész, mintha ebben a pillanatban fejezte volna be a falu népe az ellenség elől való menekülést. A mély várkutban különösen csillámlik a jég­hideg viz. — Sok százados szokás, — magyarázza az esperes ur, — hogy a nép búzáját, értékeit ma is a várkastélyban őrzi. Az ősi szokásnak többszörösen megerősí­tett szabályzata van, törvényszéke, mely ma is éppen úgy bíráskodik, mint hajdanában. Nagy ereje van ennek a törvénynek ma is. A kastély- r, vagy amint a nép hivja, kastélypásztor hire tudta nélkül senki nem léphet be a kastélyba (és idő van adva rá, hogy mikor viheti haza búzáját, szalonnáját a tulajdonos. Ritkán fordul elő, hogy valaki lekanyaritson a más szalonnájá­ból. Van azonban erre vonatkozó néhány ítélet is az egyház levéltárában. Jellemző pél­dául emlitem a Kis Zsiga esetét, kit tolvajláson értek. Ezért „Kis Zsigmond a Perenyébe vi- tettessék ki és 25 pálcaütésekkel a satisfactioja legyen meg a közönséges nemes ekklésia, háza népe és gyermekei jelenlétében...“ Végre is hajtották ra jta az Ítéletet és alaposan megfize­tett a lopott szalonnáért e „jószágtalan, szem­telen ember“. Biztonságban is van itt minden i tiiztől, víztől, lopóktól egyaránt. Érdekes, hogy aki leány szolgálni megy, öltözetét, perefer- numát, férjhezmenő kincseit ma is a kastély­ban hagyja, míg visszajön. — Vigyázz! — figyelmeztet a pap — Holt- ■ testeken járunk és lemutat a templom tövébe a földre, hol a csepegés alatt nehány apró re- ves koponya-csont darab került napvilágra. — Tiz-tizenöt centiméterre nem lehet leásni, hogy sírokat ne bolygasson meg a szerszám. Néhol üresen dong a föld lépteink alatt. Több, mint bizonyos, hogy kripták fekszenek alant és kitudja miféle értékes történelmi em­lékek, de a nép nem tűrné el, hogy ezt a föl­det bárki is egyetlen ásóütéssel megháboritsa. c Szőlősgazdák! Az uj szőlészeti törvény (Megjelent a f. évi április 22-i 96. számú Moni­torul Oficialban) magyar fordítása kapható dr. Mandel Fordító Irodában, Str. Memorandului ! 94 4.ra 50 lei. Valószínűleg, hogy' a hires Petki János is, a falu és ekklésia jótevője itt van eltemetve. A hunn-székely rovásírás. Egy nemrég felfedezett kis gótikus ablakra hivja fel Balázs esperes ur a figyelmemet, amely­nek az aljából egy Írásos tégla került eiő. Szilády Zoltán a rajta levő írást a hunn-szé- keJy rovásírás egyik emlékének tartja és amint hallom, — mióta ismertette, — nagy vita fo­lyik fölötte a magyarországi histórikusok kö­zött. Az öreg téglát jelenleg a székelyudvar­helyi ref. tanitónőképzőben Haász Rezső ta­nár fáradhatatlan tevékenységéből létesült szé­kely múzeumban őrzik. Mindenesetre jellemző ránk nézve, hogy kevesen vannak Erdélyben, kik az egész ügyről valamit is hallottak volna. Az ősrégi templom egyéb kincseit és ne­vezetességeit már inkább számon tartja a tör­ténelem. A templom portikusában fekszik Petki János édesatyjának, a XVII. század első évei­ben nagy szerepet játszó Petki Mihálynak latin hexameterekben irótt hatalmas sírköve. Valaha a kántori háznál lépcsőnek használták. Sze­rencsére az iratos fele volt alul fordítva s igy a felirat épségben megmaradt. A másik por- tikusban a Petki családba házasodott Cseffei Benedek sírkövét őrzik. A harmadik sirkő fel­irata, — melyet a templomban őriznek még nincs restaurálva, illetve megfejtve. A legnagyobb történelmi kincs azonban maga a XV.-ik század elején épült gyönyörű gótikus templom, amely védelmi célból is ké­szült. A boltozat felett ugyanis még jó magas fal van lőrésekkel s alul félkör alakú nyílá­sokkal, honnan forró szurkot, követ, stb. zú­dítottak az ellenség fejére. Maga a templom belseje építészeti, illetve művészi és történelmi szempontokból külön tanulmányt érdemelne, amire nincs terünk. Freskók 1419-ből. Már a belépéskor lenyűgözik a nézőt a falon szembetűnő freskók, melyek egyik ol­dalon Szent László-legendát, másfelől Saulus megtérését és néhány szimbolikus képet örö­kítenek meg. Egyik kép zászlóján gótikus be­tűkkel ma is olvasható ,a következő felírás: „Hoc opus fecit de pingere, sen preparare ma­gister Paulus filius Stephani de ung anno do­mini millesimo quadringentesimo decimo nons: Scriptum scribehat etpulchrampuelleminmente tenebat“. Tehát a felirat szerint a freskók 1419- ben készültek. Úgy a bibliai, illetve szimboli­kus képek, mint a cserhalmi ütközet képei ma is élénkek, színesek, mintha csak nemrég fes­tették volna. A szószék, a hátsó karzatra ve­zető csigalépcső szintén értékes tartozékai a templomnak, amely kétségtelenül egyike az ország legértékesebb műemlékeinek. Jégverésí ünnep, Á történelmi miliőben élő nép maga is a mult több szokását őrizte meg és szívósan ra­gaszkodik hozzá. Ezek között egyike a legér­dekesebbnek az u. n. „jégverési ünnep“, me­lyet minden év júniusának Utolsó szombatján ünnepelnek 1815 óta. Ebben az esztendőben ugyanis, mint az egykori feljegyzés mondja: „Az 1815-ki esztendő Dersnek az az emléke­zetes szomorú esztendő, mélyben a kétszeri jégeső miatt nem aratott búzát, nem szedett törökbuzát, aratott pedig csak zöld babot 8-bér végén; bár ilyen esztendeje soha még az ő hajnalára se viradna“. A jégverés elhárítására ősi szokás szerint a falu férfiaí zsoltárokat énekelve megkerülik az ünnep napján a ha­tárt. A falu végén a gyászruhába öltözött asz- szonynép várja. A leányok virágcsokrot tűz­nek a szeretőjük vállára, melyet a legények a templomban helyeznek el, ahol ott szorong az egész falu népe és ünnepélyes istentiszte­letet tartanak. Ez alkalommal az istentisztele­tet Sigmond József székelyudvarheiyi unitá­rius lelkész végezte és néhány szavalat után egy előadás keretében magam igyekeztem bele illeszkedni ebbe a csodálatos világba, hol ma is a történelem tartja állandóan a kezei az élet ütőerén és az ősi templomban közel fél­ezer esztendős harangszóra merítik az erőt a nehéz élethez. e?» ültért árulunk olgan olcsón ? Sokszor megtörtént, hogy egy vevő — miután egy finom sely­met kiválasztott — meglepődött azon, hogy sokkal alacsonyabb ár lett kérve, mint ahogy elvárta — és néha kételkedik a kiválasz­tott selyem minőségében. Mi azért árulunk olcsón, mert: a mi beszerzési áraink nagyon alacsonyak és a leg­kisebb kiadásaink vannak. A legutóbbi divatselymeket, melyeket önköltségi árban ka­punk A. Dubois & Fils lyoni köz­pontunktól, rendkívül alacsony haszonnal áruljuk. Más selymeket gyártunk a buka­resti üzemben, francia anyagból, francia gépeken, francia meste­rekkel. Az anyagot olcsóbban fi­zetjük, mint sok gyár Franciaor­szágban, ilymódon: minden versenyt felülmúlva a „CJA LLI A46 lehetőséget nyújt reális formában, becsületesen, hogy valódi franci 3 selymeket vásá­roljanak közvetlen, Európa egyik legmodernebb selyemgyárától. FIÓKÜZLET: f | l|| Str, Gén. Neculcea No 2. V. Korniss u. Reuner palota. Ezek a történelmi keretek karakterizálnak itt mindent. Balázs András esperes ur, aki csodálatos érzékkel tudja a jelent a múlt alap­jain tovább építeni, féltő gonddal őrködik a nagy mult árnyai fölött is és azon a meglévő öntudaton, amely ma is minden derzsi embert a régi szép idők emlékéhez köt. Maga is át­változik, mikor a sok-százados okleveleket, ér­tékes történelmi relikviákat megmutatja és közben érdekes legendákat, népszokásokat ele­venít föl. Mindenhez fűződik itt valami. Éppen a régi okmányokat betüzgetjük, mikor belép a harangozó. Pár mozdu'attai már elém is teszi az eredeti okmányt, amely a ha­rangozol földek adományozásáról szól és amely nek alapján századokon keresztül ugyanazon családból kerül ki a harangozó A földek ha­szonélvezete alapján az agrárreform rendjén a harangozó részére ki is sajátították ezeket a földeket, de az eredeti okirat bemutatása val sikerült megmenteni. Századok árnyékába?. A sokszázados mult árnyékában azonban eleven, munkás-élet folyik Derzsben. KuUurális szociális intézményei, szövetkezetei, egyesüle­tei stb. mind arra mutatnak, hogy gondos ke­zekben van a nép sorsa. Balázs André - espe ­res ur nemcsak a multat, a régi várat őrzi, hanem kitartó, céltudatos munkával az uj tör­ténelem falait is építgeti bámulatos energiával és hittel. Törökök, tatárok hordái ugyan most nem fenyegetik az öreg várkastélyt, de ma nehe­zebb a bástyák mögött megvívni a harcot az életért azokkal a veszedelmekkel, mmyek itt a századok árnyékában megdöbbentő teljes nagyságukban felismerhetők, itt birkózik Ba­lázs András uram a népe érdekében a várfal tetején velük és hej sokszor letaszította mar a mélységbe a halhatatlan halált... Nyíró József. <

Next

/
Thumbnails
Contents