Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-29 / 171. szám

Cluf-tColossvdr, 1932. fulfils 29. ElBflzetéa belföldön: EgyéweSCO, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 l«l. országos magyar párti lap Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 503, 3.9* XV. évfolyam :Je 171. szám Előfizetés nagy aromi jm: Egyévre 50 Peng5, félévre 25 Peng5,negyedévre!'!^'*"* Egy ea szám ára 29 fill ár« Háromszor vezényeltek támadást a székely wáiasztéfk el len A nsügyaroktél elliaráesolt székelyföldi szenátor! ninndátnvnok megszerzésén egységes hadi terv dolgozott — Háromszék megyében is csendőröket vezettek a falvakra s a legdurvább erőszakkal csinálták meg a gyanús „eredményit — Tervszerű támadásokkal készítették elő az összeütközést Annak a községi szenátorválasztásnak, amit éppen csuk ez a szó nem illet meg, hogy válasz­tás, a története most bontakozik ki a közvéle­mény előtt a borzalmas részletek jelentéseiből. AmiDt az udvarhelvmsgyei, csiki, háromszéki jelentősek a történtekről beszámolnak, meg le­het állapítani, hogy egységes haditerv dolgo­zott mind a három megyében és negyediknek hozzászámíthatjuk Marostordát is. Valóságo­san baditerv, amit fegyveres karhatalommal hajtottak végre, az előkészületek azonosak vol­tak, csak a végrehajtásnál történtek izgalmas eltérések. A székely nép ellen összpontosított nagy fegyveres erőt vezettek fel, esendőrsóget, katonaságot. Ha magyar hangzású neveket is vittek ebben a hadjáratban a székely nép ellen, e választásnak ilyen lefolyásából minden ma­gyar embernek meg lehet a véleménye ilyen felhasznált nevek viselőiről. Mert ez brutális támadása volt a fegyveres erőnek a Székely­földön a váratlanul meglepett magyarság ellen. A háromszékmegyel karnis választás A háromszékmegyei hamis választásról tel­jes részletességgel még nem lehet beszámolni, azonban az eddig beérkezett jelentések alapján, általános képet lehet nyujta i arról, hogy a legborzalmasabb terror hogyan változtatta meg a népakarat megnyilvánulását. Meg kell jegyezni, hogy az előbbi két választási nap Há- romszékmegyében sokkal simábban folyt le, mint a többi székely megyékben s a községi szenátorválasztásra is azzal a reménységgel gondoltak a magyar vezetőemberek, hogy a reálisan abszolút biztos magyar győzelemnek nem lesz semmi akadálya. Ez a reménység azonban csak igen rövid ideig tartott, mert a vasárnapi választást megelőző pénte­ken már dolgozni kezdett a terror az egész megyében. Pénteken reggelre a megye összes jegyzői, csendőrőrmesterei, mindenféle parancsnokai be voltak rendelve Sepsiszentgyörgyre a megye­házára, ahol az utasításokat kiosztották. E nagy felvonulásnak a láttára már tisztában voltak az emberek azzal, hogy valami gyaláza­tosság fog történni. Sőt a megyeházáról is ki­szivárogtak a hirek, a falvakba pedig még az­nap telefonon adták le az utasításokat, ame­lyekből a magyar nép láthatta, mi van készü­lőben. E nap folyamán más megyékből, igy Brassómegyéből is nagy csapat csendőrség vo nult be a háromszéki falvakba. A választások idején addig is nagyszá- ma csendőrség létszámát sokszorosan megerősítették, mintha hadszíntér lett volna ez a megye is. A szigorú részletes utasításokkal ellátott jegy­zők és csendőrőrmesterek fegyveres karhata­lommal még pénteken este nekimentek minden falunak, egyenként kutatták fel a községi ta­nácsok tagjait és mindenkitől követelték, hogy adja le a jegyzők nevében a választói igazol­ványát. Egész éjjel és a következő szombati napon a falvakban folyt ez a terror-munka. Megjegyzendő, hogy a választói cédulákkal már megelőzőleg is operáltak. A szavazóigazol­ványokat ugyanis meglepetésszerűen beküldöt­ték a járásbíróságokhoz, holott a polgárs' • arra volt felkészülve, hogy a választás, illető jég a megye székhelyén fogja azokat mef kapni. A járásbíróságoknál természetesen nem jelentkeztek a választói igazolványokért, a ma­gyar választók s ezeknek az igazolványait egy­szerűen átadták a jegyzőknek. Már a jegyzők csak olyan embereknek ad­ták ki az igazolványokat, akik nem voltak magyarok, vagy akiket a román párt híveinek gondoltak, illetőleg akik­től kötelező Ígéretet vettek ki, hogy a kormánypártra szavaznak. Aki ilyen Ígéretet sem tett, annak a cédulája ott­maradt a jegyzőnél s egyelőre még nem állítunk semmit arról, ho­gyan használták fel, de majd ennek a feltárá­sára is rá fog kerülni a sor. így a megye né pes kézdi járásában a Kézdivásárhely körüli nagy falvakban közel harminc községben csak a Kézdivásárhely város tanácsosai kaphatták kézhez az igazolványokat, a falusi községek közül egyetlen egy választó sem. Nem is sza­vazhatott le innen senki a Magyar Párt tagjai közül, mert ezeknek az igazolványait a jegyzők magukkal vitték be a megye székhelyére s ugyanezek a jegyzők vittek magukkal egy nagy csapat embert is, akiket leszavaztattak. így történt meg, hogy például Kézdi- albisból, Alsó- és Felsőcsernátonból, Szentkatolnárói, Haíolykáról és a vidék más kézségéiből egyetlen egy tanácsos sem szavazott le a Magyar Párt ré­széről. Künn a falvakban a csendőrség erőszakka’ igyekezett mindenkitől elrabolni a választó' igazolványát. Az olyan választóknak is elvet ték az igazolványát, akik Ígéretet tettek bizo nyos fenyegetések hatása alatt, hogy a kor mánypártra fognak szavazni. Ezeket az iga­zolványokat a jegyzőnek a kezébe tették le s a választónak azt az utasítást adták, hogy csak a jegyzőjével mehet be szavazni, mert máskü­lönben nem is tud bejutni a városba. Akik nem tettek Ígéretet, azoktól erőszakkal, motozással igyekeztek elvenni igazolványaikat. A kiknél ez sem járt eredménnyel, azokat megfenyeget­ték, hogy különféle ürügyekkel le fogják tar­tóztatni, hogy irredenták, hogy Tiltott fegyver i használatának gyanúja alatt állanak, hogy j kommunista mozgalomba való részvétel vádjai van ellenük s más ehhez hasonló ürügyekkel! fenyegették meg. Sokan voltak magyar községi tanácsosok, akik a csendőrök és hatósági közegek bruta- litásai, fenyegetései élői az erdőkre, me­zőkre bujkáltak s igyekeztek mindent megkísérelni, hogy va- irnap reggelre bejussanak a megye székhe-: éré magyar kötelességük teljesítése végett. \oltak, akik a fenyegető csendőrfegyverek! miatt hétfőn reggelig nem tudtak az erdőkből előbujni. Kerülő utakon, az éj leple alatt szök- döstek be becsületes, fáradhatatlan magyar vá­lasztók Sepsiszentgyörgyre pontosan kâtşzâz- tizenhaton és ezeknek a szavazatai tették ki a Magyar Párt jelöltjére esett 216 szavazatot. A párt ottani vezetősége ugyanis pontos nyilván­tartást tudott vezetni azokról, akik a csendőr­kordont meg tudták kerülni. A város körül vont szigoritottabb kordont ugyanis nem a ko­ra hajnali órákban állították fel azért, mert azt hitték, hogy a falvakban a csendőröknek sikerült a magyar választókat tökéletesen el­zárni. Amikor a hatóság észrevette a reggeli órákban, hogy a fáradhatatlan köteles­ségtudó magyarok igy is be tudnak szökdösni a városba, akkor körülzárták fegyverekkel Sepsiszentgyörgyöt is. Et­től kezdve senki nem jöhetett be sehol, csak a jegyzők szállították teherantó- kon csendőrfedezettel a maguk em­bereit Honnan állott ez a sok autó a kormánypártnak a rendelkezésére, ki fedezi ezeknek a költségeit s miért kellett minden autóhoz csendőrt állí­tani, hogy úgy érkezzenek a választóikkal a, szavazáshoz, mint a rabokkal. Ennek a terror­választásnak voltak egyéb nagy költségei is. Honnan volt ez a rengeteg pénz? A román pártnak a magyarfenesi Bárdos Péter volt aí jelöltje, akiről senki sem hiheti, hogy a saját zsebéből fedezhette és fedezte volna ezeket a nagy kiadásokat. Honnan volt a sok pénz? ; A propagandának, a csendőrmegszállásnak, jegyzők utazásának, autókkal való szállításnak költségein kívül voltak olyan kiadások is, ame­lyekből sokat nem lehet ellenőrizni, de ame­lyeknek csak egy tételét.megemlítjük. A csend­őrfedezettel beszállított embereket a hatósági közegek a sepsiszentgyörgyi

Next

/
Thumbnails
Contents