Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-28 / 170. szám

XV. ÉVF. 170. SZÁM. KumUţsm S <?£* Holländer Károlynak az „okmánybélyeg- hamisitás“ leleplezéséért és a denun- ciálásokért 100.000 lejt fizettek az állam kasszájából Holländer Károly pénzt kért a pénzügyminisztériumtól és azonnal kapott, miheiyt kérvényét beiktatták Amit nyáron befőztél, télen nem kell meg­vegyed. Gc (Nagyvárad, julius 26.) Az a hivatalos akta, amelyet itt alant, iktató számával együtt, hü másolatban reprodukálunk, nyilvánvalóan azok­nak a „hőskölteményeknek“ szolgálnak forrá­sul, amelyeket a XX-ik század első 30—40 esz­tendejéből, ruajd az utókorban mi rólunk elfog­nak zengeni.. És az is kétségtelen, hogy az éposz valamelyik végstrófájában elismeréssel kell majd megemlékeznie a költőnek arról a liine- ményes gyorsaságról, amellyel ezt az aktát, ezt a hőskölteményt, amelyet 1930 december 30-án 46317. szám alatt nyújtottak be a bukaresti pénzügyminisztériumhoz, még aznap sebtében elintézte a miniszter, akinek minden bizonnyal megesett a szive a kérvényezőnek a társadalomból való kitaszí­tottságán, meg aki minden bizonnyal honorálni kívánta azt a nagy szolgálatot, amelyet a kér­vényező — Holländer Károly hivatásos denun- ciáns — a román államnak oly odaadó hűséggel és „elismerésre méltó önzetlenseggei“ lett. Azért mondjuk, hogy ez a hivatalossá lett irás, „hősköltemény“, mert ha majd a késői utó­korban megírják mostani pár évtizedünk törté­netét, ennek a kornak megirói maguk sem fogják elhinni, hogy valóság volt ez és egysze­rű mesének, újságírói fantázia szüleményének fogják tartani, arra gondolva, hogy tán még­sem történhetett meg, hogy egy államban, amikor annak az országnak rengeteg más fizetnivalója van, amikor a köztiszt­viselők fizetését, szegény öreg nyugdíja­sok kégydijszerü nyugdiját redukálták, vagy éppenséggel nem f(zenék, amikor az állami szállítókat fizetni, nem tudják, amikor a szegény embertől is tüzzel-vas- sal hajtják be az adót, sib. akkor egy- egy Hollander Károlynak csak azért, mert alaptalanul denunciált és mert ezért a társadalom őt exkommunikálta. Í00.000 lejeket könnyű kézzel kifizettessenek az állam szűkös kasszájából. „Holländer Károly jó román hazafi“ — mondta Sava inspektor. Ugylátszik, Holländer Károly valóban ..ön­zetlenül" dolgozott a román állam érdekében és ugylátszik igaz az, amit e sorolt írójának Hol­länder Károly volt kedvelt főnöke, Sava Kornél, volt belügyi inspektor, a gyászosan levitézlett sziguranea különítmény főnöke, a Holländer és társai által alaptalanul és amint itt alább lát­hatjuk „önzetlenül“ inszccnált budapesti román „okmánybélyeghamisitás“ nagyváradi nyomo­zása idején, a nagyváradi rendőrség II ik eme­letének folyosóján, mialatt az ügyben a kihall­gatások folytak, mondott: — Holländer Károly jó román hazaf i, mert vagy károsodástól mentette meg a Tornán ál­lamot. Az erkölcsi elismerést, ugylátszik • - nyo­mon követte az anyagi is. De mindenesetre „jó román hazafinak“ kell lenni hozzá. Legalább is olyan ;ió románnak, mint Holländer Károly, vagy Sava Kornél, esetleg Sava ur kedves sógora, Filimon komi­szár. De lássuk alább, hogyan dolgozott Holländer Károly, akiről tudvalevő, hogy Debrecenben a saját sógor álól is kicsalt 5000 pengőt, (150.000 lejt), azon a címen, hogy az általa kieszelt „zöldszesz" ügy­ben kell nyomoznia és a román hatóságok kevés pénzt adtak neki erre a céh a. Magyar szövegében igy néz kl Holländer Károly barátunknak a bukaresti pénzügymi­nisztériumhoz benyújtott kérvénye: No. 46317 din 30/X11. 1930. Miniszter Ur! Alulírott Holländer Károly kereskedő, Oradea, Str. Alexandrii 44 szám. alatti lakos, mint az okmánybélyeghamisítók- és a szeszcsempészek feljelentője, alá­zattal közlöm, hogy a feljelentésem foly­tán a társadalom gyűlölködése mutatko­zik irántam és elvesztettem minden hi­telemet és bizalmat úgy, hogy o jelen ben és a jövőben kereskedői tevékenység részemre lehetetlenné vált. Ennek következtében tisztelettel ké­rem Miniszte rurat, hogy a román állam érdekében tett szolgálataimat készpénz­beli segítséggel, jutalmazni méltóztassék, akár mint előleget a jutalomra, amely az eerhnény után nekem járni fog, akár segélyképpen. Holländer Kandy s. k. Feilt a balsarokban lévő írás magyar for­dítása ez: 1930. 12/30. A feljelentésért, a nyomozásért és a felmerült költségekért a bélyeghamisi­lók leleplezése ügyében fizettessek 100.000 lej a 125-ik törvénycikkely értelmében. Teiauu s. k. MINDENÜTT KAPHATÓ Csak még azt szeretnők tudni, hova tette Holländer Károly ezt akis summát? Meg vagyunk róla győződve, hogy akadnak olyanok, akik erre a 100.000 lejre azt fogják mondani, nem is olyan sok, hiszen Holländer Károly csak a saját sógorától 150.000 lejt csalt ki, ennélfogva hát idehaza sokkal jobban hono­rálhatták volna országmentö fáradozásait. Egyet azonban meg kell őszintén vallanunk, nem tudjuk, hogy szól, az a bizonyos 125. cik­kely, amelynek értelmében a 100.000 lejt oly könnyen és gyorsan kifizették barátunknak. Tudniillik, nem tudjuk, melyik törvénynek a 125-ik paragrafusáról van szó. Csak tán nem — a BTK-ről? Ütvör. Béla, ElsikkiaszSotíék s bukaresti egyetem orvos-tanárainak 8 fizetését 600.000 Baj Btifnyt éfiapíf attak — EBőször őngy/BBrosaá­got akart éSkűvaStsS és aztán mag szökött sa bűnös tiszt vise Bő (Bukarest, julius 26.) Néhány héttel ezelőtt a. kolozsvári s az jdpyilt nap folyamán pedig a bukaresti egyetemicü jöttek rá nagyobb ará­nyú sikkasztásokra. Baláeescu orvosprofesszor megjelent az ilfovi ügyészségen és feljelentette Grigore Teodor egye­temi intendánst, aki nem tud elszámolni a tanári kar fizetésével. Az ügyészségi vizsgálat megállapította, hogy Teodor ur hatszázezer lejt vett fel a pénz­ügyminisztériumból, A tanárok pedig kérték a fizetésüket. A gazdasági felügyelő pedig ilyen választ adott: — Még nem fizetnek. A fakultás titkára hamar rájött a bűnös üzelmekre s ekkor Teodor öngyilkosságot kísérelt meg. Családtagjai megakadályozták tettének keresz­tülvitelében. Mire Stănescu vizsgálóbíró magá­hoz idézte, a panamistát seholsem talál ák. Megszökött. Kesn szatoa«! a »y!igfiija«inak lépéseket, tennie vas®!!évi hátraléka megkapása érdiekében A rendőrség' lépett közbe és elkobozta az összegyűjtött 1031 -es szelvényeket (Kolozsvár, julius 26.) A Vajda-kormány uraíomrajutása első napján kijelentette, hogy a nyugdíjasok pedig pontosan lesznek fizetve. Fizettek is némely félhónapokat, azonban arról egészen megfeledkeztek, hogy itt bizony vannak hátralékok is. Jónéhány hónapos hátralékok, amelyeket szintén ki kellene fizetni a szerencsét­len nyugdíjasoknak. Azonban a kormány ugy­látszik ebben a tekintetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem vállalhat felelősséget azokért a hónapokért, amelyek az c működése előtti időre esnek s amelyek államkötelezettsé­gét úgy fogták fel, mintha nem az állam, ha­nem a Iorga-kormány feladata lett volna a nyugdijak folyósítása. Hogy vannak olyan nyugdíjasok, akiknek a mult évről három hó­napi követelésük van, az azután már egészen megszűnt létezni a pénzügyigazgatósági kimu­tatásokban. Van egy nyugdíjas csoport, a CPU-tői ki­került nyugdíjasok tömege, akik 1931. október, november és decemberi nyugdijukat várják már több mint egy féléve. Ezek elhatározták, hogy valami módon megpróbálják megkapni pénzüket, ami a legelemibb joga ugyebár a nyugdíjasnak. Legalább is u,y gondolja az em­ber. Ezek közösen fogadtak egy ügyvédet, aki vállalkozott arra, hogy leutazik Bukarestbe és amit lehet megtesz az ügy elintézése érdekében. Az ügyvédnek átadták a háro n hónap szelvé­nyeit. azonban pénzt nem sikerüli felvennie, mert mindenütt azzal fogadták, hogy nincs mi­ből fizetni. Tegnap azután a rendőrségre idézték ói ügyvédet, s kihallgatták a nyugdíjas ügyben. Ugyanis tudomást szereztek az akcióról sokait az olyan nyugdíjasok közül, akiknek szintén volt tavalyi követelésük, de akik nem vettek részt a CFR nyugdíjasok akciójában s igy atb féltek, hogy azok még megkapjak a pénzüket s ők továbbra is csak a szelvényekkel maradnak. Ezek figyelmeztették a rendőrséget az ügyvéd személyére s a rendőrség azután el is vette az ügyvédtől a ■ összegyűjtött 1931-es szelvényeket s miután megállapította, hogy az semmi pénzt sem vett fel, beszüntette a to /úbbi eljárást. Ez a története annak, hogy még az is baj, ha a nyugdíjas meg akarja kapni a saját pén­zét. Igaz, hogy itt szerepet játszott a nyugdíja­sok között kitört kismértékű ellentét is. * A konverziós kérések sorsa a tárgyaláson dől el. Ezért úgy a hitelezőnek, mint az adós­nak ismernie kell a konverzióstörvényt és vég­rehajtási utasítást. Magyar fordítás kapható dr. Mandei Fordító Irodában Cluj, Str. Memo­randului 24. Ára 20 és 40 lej. Vidékre 30 és 50 lej. A kettő együtt 50, vidékre 60 lej, mely pos- tábélyegben is beküldhető. (

Next

/
Thumbnails
Contents