Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-28 / 170. szám
2 KUETlUlSm XV. ÉVF. 170. SZÁM. már előző nap az összes autótulajdonosoktól s teherautósoktól a hajtási engedélyeket, nehogy a választókat ilyen jármüveken be tudják segíteni a szavazáshoz. Jodál Gábor dr. s Hinléder Ákos dr. megkísérelték, hogy a zetelaki választókat akárhogy is behozzák autón hármasával, négyesével Udvarhelyre, de már az első kísérőiét a csendőrök áttörhetetlen kordonjába ütközött. A Zetelaka előtti országúton egy őrmester vezette a rohamot az autó ellen, akinek Hinléder dr. azt mondotta: — Tavaly is maga tartóztatott le, akkor nem jelentettem fel, de most már azért is feljelentem. az ur engemet tönkre A csendőr azt felelte: — Nem akarhat tenni. hiszen tudnia kell. hogy felsőbb parancsot hajtok végre. Egy magán teherautó eljutott Lövétére, hogy az ott rekedt választókat felszedje. A választókkal meg is rakták a teherautót, azonban Ho- moródfürdőn fogták le a csendőrök, késő éjjelig fogságban tartották s az éj folyamán még pártnak kellett gondoskodnia arról, szabadlábrahelyezésük után falvaikba szállítsa a szerencsétlen embereket. a hogy a visszaMég a temetői sírokat is fegyverrel őrizték Ennek az óriási terrorhajszának a dacára példás önfeláldozást tanúsított a becsületes szé kelység. Hetvenéves öreg emberek erdőkön, mezőkön bujkálva, étien, szomjan igyekeztek az urnákhoz jutni, hogy magyar kötelességii két teljesítsék. Dénes Mózes nevű muzsnai gaz daember például egész napi sok kísérletezés után estefelé félhét órakor valahogy eljutott a városba, a belső kordon elé. Rejtegetve meg- tndta őrizni a szavazócéduláját is s magyarpárti férfiak állottak segítségére s e segítség gél és a csodálatosan megőrzött szavazócédn- Iával sem tudták átvinni a kordonon. Alntakon és a vadászó hatósági közegek meg tévesztésével a református temető kerítéséhez jutott el s a kerítésen átugorva akart beszökni â városba. Mikor a temető kerítésén átugrott, két rendőr szegezett revolvert a mellének. Kiderült, hogy a temetőben is fegyveres embereket rejtegettek el, nehogy a holtak megmozdul janak sírjaikban e sok földi gonoszság hatása alatt. A derék Dénes Mózesnek ennyi tortura után sem sikerült leszavaznia. Csak fantasztikus utakon, módokon és álruhákban lehetett egy-egy embert belopni a városba. Ezzel szemben a hatóságilag kibérelt és lefoglalt teherautók a megye minden részéről szabadon szállították be azokat a választókat, akikről azt hitték, hogy teljes mértékben kormánypártiak és csalhatatlanul meg vannak dolgozva. Eladott lelkek rabtábora. Ezeket a megyeházán gyűjtötték össze, ahol a hivatalos embereknek, jegyzőknek, szol- gabíráknak, hivatalnokoknak, terroristáknak egész raja vette kezelésbe és tartotta preparálás alatt, a legrémesebb fenyegetésekkel halmozva el Őket arra az esetre, ha nem a kariJ^uzqb&pjoiets ! .K-inxleri og-y^&s ncucyy doboz, puuotar tctrécU- rruocz. &gy ÜA/j&gr kára szavaznának. A megyeházáról minden egyes ilyen választót fedezet alatt, teherautón vittek ei az urnához, mint a birkákat. Ilyen körülmények között nem lehetett kétséges, hogy olyan választási eredményt produkálnak, amilyent akarnak. Aki látta ezt a terrort, annak a számára mégis meglepetés lehetett, hogy Sebesi János, illetőleg a Magyar Párt 294 szavazatot kapott. Az a magyarázata van ennek, hogy a hatóságok által ősszefogdosott, kormánypártinak vélt választok egy jelentős része az urnánál mégis magyar lelkére hallgatott és úgy is szavazott. A kormánynak Mátis András nevű brassómegyei állítólagos volt jegyző volt a jelöltje s az ő számára ilyen eszközökkel 378 szavazatot mutattak ki. Ha ezt az eredményt dicsőségnek tartja a kormány, éljen úgy vele, amilyen igazságosan szerezte s amint megérdemli. Nagy szerepet játszott a jegyzői kar, akik súlyos fenyegetésekkel, áthelyezésekkel és előre foganatosított kinevezésekkel teljesen felvoltak kavarva, megvoltak félemlitve s viszont ők is könyörgéssel, vagy fenyegetéssel szereztek szavazatokat. Nagysolvmosnak 30.000 lejt Ígértek hid javításra Máshelvt adó. iskolák, legelők stb. Megfélemlítésre példák voltak. Megye közönsége valósággal meg van rendülve, megingott a bizalom a törvényes rend iránt, ennyi hatósági visszaélést és törvény- tiprást látva. Közönség fel van háborodva egyes magyar jegyzők hóhérmunkáján, akik a kenyérért gyalázatos munkát végeztek. Különösen Bartalis Jenő fenyédi jegyzőt Ítélik el, aki Bethlen György gróf országos „pártelnököt és Balogh Arthur szenátort saját személyében tettleges karhatalommal megakadályozta abban, hogy Fenyéden összegyűlt emberekhez^ beléphessenek. Nemcsak az elnök személye miatt, hanem azért is, mert Bartalis egyik fia Kolozsvárt a theológián teljesen ingyenes, másik fia Budapesten a Bethlen-kollégíumban stipendiumos. , Fogságba hurcolják az alispánt. Az egész megye csupa izgalom volt vasárnap s Udvarhelyen a legnagyobb felháborodás. Sebesi Ákos dr. a választott megyei tanácsnak választott alispánja a megyeháza előtt kifejezést adott megbotránkozásának a hallatlan terror felett. Azt mondta, ne hajtsák be az embereket a megyeházára, nem ott van a szavazás. Egyszerre körülvették, románul kiabáltakrá: — Menjen Magyarországra. Ott más világ van. Rendőröket kerítettek elő, lefogták és a rendőrségre hurcolták. Később a közbenjárásokra a törvényszéki elnök utasítására sikerült a fogságból kiszabadítani. „A király jön." A rengeteg visszaélés sok jelenetei között nem lesz érdektelen feljegyzni azt a csendőr- trükköt. amely a királyi tekintélyre is hivatkozni mert. Az Udvarhely felé vezető egyik útvonal Bikafalván halad át s természetesen megrakták a falut csendőrökkel. Elállották az utat és senkit nem engedtek át. Azt hirdették ki, hogy a király jön és azért nem szabad az útvonalon senkinek sem járni. így választotta meg a Vaida-kormány az 1932. év nyarán összeülő parlamentet. Az udvarhelymegyei székely ember azt mondja: bárcsak erre jött volna a király, mert látta volna, milyen a „tiszta“ választás. Vérrel, csendőrrel, csalással választottak Csikban A csikmegyei választásról a következő tu dósitásunk számol be: Csik megyében három kicsi magyar újság jelenik meg. Valamennyinek vasárnap a közönség kezébe kerülő példányai az elismerés és megelégedés hangján emlékeztek meg a képviselő- és szenátorválasztások levezetéséről, a pártatlanságról, amely a hatóságok magatartását jellemezték és főképpen mindegyik kihangsúlyozta Aurel Tetu prefektus kifogástalan viselkedését, aki a választások menetébe legkevésbé sem szólt bele. Mondják, nagyon furcsa érzésük volt azoknak a községi tanácsosoknak, akik az újság, dicséreteit megjelenésük napján, vasárnap olvasták, amikor a legutolsó szenátor választás zajlott le. Még láttunk Csíkban terrort. Nem is volt más 1928-as és az első 1932-ös választások kivételével. Azért ilyen gyalázatos dolgok, egy vármegye lakossága önérzetének ilyen felháborító arculesapása — ez újság volt a számukra a régi jó liberális trükkös választások után is. Megkezdődnek az előkészületek. A képviselő- és az általános szenátorválasztás nagy magyar sikere után kétségtelen volt, hogy a községi tanácsosok szenátori helye is a magyaroké iesz. Hatósági beavatkozás nélkül Csikban. amikor egyszerű többségről van szó, vitatni sem lehet a Magyar Párt óriási fölényét. Éppen emiatt, a tiszta választások után |p csodálkozott senki, amikor pénteken csendőr, főszolgabíró kezdték elszedegetni a községi tanácsosok igazolványait. Megintették őket, ne merjenek szavazni menni, mert baj lesz ■— arra nem is próbálták őket befolyásolni, hogy szavazzanak a kormánypárti jelöltre. Úgy gondoltuk. hogy ez apró potentátok egyéni kezdeményezése s nem kell vele törődni. Magyarpárti vezetők még szombaton éjszaka bejárták a falvakat, amelyeket lehetett és figyelmeztették a tanácsosokat, hogy csak szökjenek meg valahogy hazulról, mer ha egyszer bent vannak az egyetlen szavazókor székhelyén. Csíkszeredában, ott már nem lehet semmi baj es a pártatlan hatóságok biztositják a szavazás lehetőségét. így történt meg, hogy bár rengeteg sza- vazóigazolvanyt elszedtek, igazolvánnyal, vagy másolat kiadásának reményében, anélkül, a vármegye községi tanácsosainak fele, amelyiknek sikerült a letartóztatást, vagy vonatról leszedést elkerülnie, bujkálva, idegen állomásokon felszállva, éjszakát mezőn meghúzódva töltve, de valahogyan eljutott Csíkszeredába, hogy kötelességét teljesítse. Rend a szavazókörnél. Nehogy a felvonult nagyszámú választó — körülbelül négyszázhetvenen vették ki igazolványukat az egész megyében — zavart csináljon, a karhatalom különös intézkedéseket foganatosított. A szavazóhelyiségtől ötszáz méteres körzetben kordont vontak és ember volt, aki azon a reggeli órákban átjutott. Leszavazott teljes egészében a román Békás és Vasláb tanácsa, meg az a néhány székely ember, akit ők biztos hívüknek gondoltak. A többi ne adjTsten, hogy bejutott volna. Amikor látták, hogy a bosszú nap mégsem telhet el ezzel a trükkel, újat gondoltak ki. Beeresztették nagy keservesen tizenkettös csoportokban a szavazókörletbe a tanácsosokat. Megjelent valaki közvetlenül a szavazóhelyiség előtt és mindegyiknek elkérte az igazolványát. Természetesen odaadta mindenki, hiszen a szavazáshoz kellett, hogy kontrollálják őket. Az illető eltűnt Egy pillanat múlva jön a karhatalom. — Mit akarnak itt? Szavazni? Hol az igazolvány? Nincs? Mars ki innen! Ezzel a játékkal is mult az idő szépen. Történelmi pillanatok. Mégis igen sok volt még hátra a törvényes nyolcóráig. Uj dologra volt szükség. A leszavazott békási tanácsosok, meg rajtuk kívül valószínűleg napszámmal fogadott emberek a kordon előtt verekedést provokáltak. MegtA-' madták a számban ötszörakkora magyar tömeget. Karhatalom fegyveres védelme alatt pofonok csattantak, a magyar községek tiszteletreméltó vezetőire botokkal támadtak, végül is a karhatalom elöl a székely tömeg kénytelen volt engedni. Kilométernyire üldözték Csíkszereda tiszta magyar város szivében a megkergetett székelyeket. Amikor eltisztultak, a románok visszatértek a kordonhoz és
