Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-23 / 166. szám
XV. ÉVF. 166. SZÁM. KílETIÜJSKG 3 »Egyik szemmel románokat néztemu A Pesti Futár, Nádas Sándor ismert hetilapja legutóbbi számában úgynevezett „érdé lyi vonatkozású“ cikket közöl, amelyben maga a lap szerkesztője fűz utóhangokat a Vígszínház nehány, erdélyi turnéról visszatért tagjának it teni kalandjaihoz. Ez a cikk iskolapéldája annak, hogy milyen nemtörődömséggel, felületességgel intéznek el pesti újságírók erdélyi kérdéseket s arról a lojalitás! lázról, amely minden olyan pesti lapot hatalmába ejt, amely kormányengedéllyel bejár Erdélybe és görcsösen ragaszkodik a maga nehány tucatnyi erdélyi példányszámához. Például a Pesti Futár tudomásunk szerint ötven példányt küld Erdélybe, (hogy egészen pontosak legyünk a legutóbbi számból az erdélyi vonatkozásra való tekintetből százat) és az a nehányszáz lej, amire a romániai példányok révén számíthat, már elég .alap arra, hogy udvariassági nyilatkozatokkal halmozza el a román hatóságokat. Az előzményeket ismeri a Keleti Újság kö zönsége. A Vígszínház valóban tehetséges és jól összetanult együttese két estén át Kolozsvárt vendégszerepelt, a turné tagjai félnyolc órakor érkeztek meg Kolozsvárra, de csak kilenckor kukkintottak be a színházba a csapatparancsnokkal, Hegedűs Tiborral élükön s mire valamennyien összegyűltek, úgyhogy meg lehetett kezdeni az előadást, tizenegy óra felé járt az idő. Hegedűs Tibor kiállott a sugólyuk elé, hogy megpróbálja megindokolni, hogy miért kellett két órán át várakoztatni a közönséget, amely a jegyek felemelt árait pontosan kifizette, a nézőtér azonban nem engedte szóhoz jutni, hanem kifütyülte és zajos abcugolások közben távozásra kényszerít ette. Ezt a tényállást a Pesti Futárnak sikerült úgy kiforditania, hogy sem a füttyök, sem az abcugok nem szerepeltek a cikkben és Hegedűs Tibort, akinek arrogáns fellépésén maguk a Vigszinház művészei is megbotránkoztak, úgy állitotta be Nádas, mint egy angyalt, kötelességtudásának áldozatát. Pedig a botrány feltétlenül elmaradt volna, ha Hegedűs Tibor mog- telefonálja a kolozsvári színháznak, hogy késő este érkeznek, tehát gondoskodjanak ilyen és ilyen bútorokról. Maugham színre került darabját ugyanis előzőleg nem játszták még Kolozsvárt, tehát elemi dolog, hogy a színpadot a rendezőnek kell beállítania. Vagyis a kifütyüli és kevés hijján záptojásokkal elhalmozott Hegedűs Tibornak. De nem is ezórt_ foglalkozunk a Pesti Futár szerecsenmosdató cikkecskéjével. Más az, ami nem tetszik nekünk. A vicinális nézőpontú és unalmas riport voltaképpen azért Íródott, hogy nagyot üssön Janó vies Jenőn, a kolozsvári színház igazgatóján, akit szemrehányásokkal halmoz el, hogy nem fogadta deputációval, fehér- ruhás^ leányokkal és virágcsokrokkal a Vígszínház bizonyára nem alturista okokból, hanem rideg üzleti alapon Kolozsvárra rânduit együttesét. Nádas szerint ennek az volt az egyedüli okaimért Janovics „egyik szemét behunyta, a másikkal a románokat nézte, vájjon látják-e, hogy ő milyen rezerváltan viselkedik á magyar művésznővel szemben.“ (Tudniillik az is rettenetes tragédia volt, hogy a Vigszinháziak után Kolozsváron szereplő Bajor Gizit külön nem üdvözölte Janovics és nem utazott elébe a határig.) Szóval az a baj, hogy a kolozsvári színház vezetősége a románok iránti lojalitásból Kerülte el a pesti színésznőket és színészeket. Ugyanakkor pedig, amikor ezt Nádas szemére veti Ja- noviesnak, a következő lojális ömlengéseket helyezi el a cikkben: „Temesváron eljöttek a román hivatalos körök is, feltűnően tapsoltak a magyar művészeknek.“ Ez még hagyján. Ezt vehetjük objektív ténymegállapításnak. A továbbiakban azonban ezo.- ket olvassuk: „Kolozsváron az összes román lapok úgy viselkedtek, mintha csak meg akarnák mutatni, hogy ízléses és intelligens szomszédok, minden politika dacára mennyire tisztelni tudják egymás művészetét.“ , Nádas ur szives tudomására hozzuk, hogy Isten országa felé. Földi Mihály hatalmas alkotása az Athenaeum 68’— leies könyvsorozatában, 417 oldal, fehér papír, vászon kötés. A világirodalom remekei propa- ganga kiadásban. Postán utánvéttel, előre fizetve franco küldi Lepage, Cluj. Kérje a teljes sorozat prospektusát. a kolozsvári román lapokban egyetlen sort sem tudtunk felfedezni a pesti művészek szerepléséről és nagyon lekötelezne bennünket, ha be- küldené a szóban'forgó lappéldányokat Menjünk azonban tovább. Az alábbiakat is Nádas írja: „A pesti színészek szép busán felültek a vonatra, kerestek egy jó csomó pénzt Janovies- nak (és bizonyára maguknak is), leültek a kupéba a lefoglalt helyükre, melyeket a román hivatalos körök oly előzékenyen bocsájtottak rendelkezésükre.“ Itt is fel kell világosítanunk arról Nádas urat, hogy a romániai vonatokon, illetve az úgynevezett Rapid vonatokon csakugyan lefoglalt helyek vannak, ezekért azonban külön dijat kell fizetni. A lefoglalt helyeket tehát korántsem a román hatóságoknak, hanem az impresszáriónak köszönhették, akinek szerződése értelmében a vasúti jegyet meg kellett fizetnie. Végeredményben tehát az derül ki a eikkböl, hogy Nádas a lojalitást veti a Janovics szemére, ő azonban az erdélyi ötven példányért lojálisabb, mint egy most kegyelemből megválasztott kormánypárti képviselő. A tanulság: pesti újságíró urak, pláné azok, akiknek a lapja Erdélyben is látható, ne adjanak leckét nekünk, erdélyieknek, sem a lojalitásról, sem a bátorságról. Illetve az előbbiből, mint a fentiek bizonyítják, adhatnak. Hagyjanak nekünk békét és intézzék el béka-egér harcaikat egymás között. Már csak azért is, meri ezúton kell megizennünk Nádas szerkesztő urnák, hogy kár volt ezért a cikkért megduplázni a példányszámot. Â vonat tengelyén érkezett meg Kolozsvárra egy kölni fiatalember A nyomor Űzte el hazulról és Törökországba indult (Kolozsvár, julius 21.) Különös utasa volt a csütörtökön délben érkező budapesti gyorsnak. Az egyik I. osztályú kocsi tengelyéről kormos- arcú, lelógóhaju fiatalembert húztak ki. Nagy csődület támadt. Az ifjú ijedten nézett, körül, mert a szigorú rendőr nem a legmegnyugtatóbb benyomást váltotta ki. Megrázta kormos fürtjeit 3 németül beszélni kezdett. — Fischer Fritz-nek hívnak és kölni illetőségű vagyok. — Hány éves? — Tizenhat és munkanélküli vagyok. Négy gimnáziumot végeztem és szüleimmel, tesl véreimmel éheztünk... Az egyik kollégám pénzt ad. Szemeiben az öröm tüze lobog — Nagyon éhes vagyok... Aztán csendesen folytatja: — Gyárban voltam. Itt a munkakönyvem. Megnézzük. Két év alati nyolc he,yen dolgozott. — Mennyit keresett? — Csak éppen a kenyérrevalót. Ruhára és lakbérre már nem jutott. — Vizet, vizet... Mohón issza... Bekísérik az őr szobába. Otthonosan érzi magát. Nyomban meg is kérdezzük. — Bizonyára nem most ül először rendőrségen. — Nem. Bécsben és Budapesten is lefogtak. Nincs útlevelem. Az utóbbi helyen átkisértek a német követségre, ahol szélnek eresztettek. Htjáról ezeket mondja: — Törökországba akartam menni. Jegyre nem volt pénzem és azért ültem a vonat tengelyére. — Igen, de most hazaküldik. — Éhezni... mondja rezerváltan. (—er.) F ürdőf egy- spekulánsokat lepleitek le Kolozsváron Elhasznált Jegyeket érvényesítettek az ügyes szélhámosok, akik azonban nem sokáig árulhatták olcsó legyeiket (Kolozsvár, julius 21.) A kolozsvári rendőrség egy névtelen feljelentés alapján a napokban szigorú vizsgálatot indított «abban az irányban, hogy kik a tagjai annak s. társaságnak, amely azzal foglalkozik, hogy az állomáson szabályos, teljesen rendben levő íürdőjegyeket adjon el az utazóknak. Ugyanis a névtelen feljelentés szerint kitünően szervezett banda él abból, hogy a kolozsvári állomásra érkezőktől minimális áron megvásárolja jegyeiket, azokat azután kiviszi Szamosfalvára, ott lepecsételted a jegyzői irodában s ezek után nincs semmi akadálya annak, hogy féláron, vagy még olcsóbban ne adja tovább a vasútnál elcsípett utasnak. Tulajdonképpen nem valami nagy dolog az egész eset, hiszen, ahogy joga van az utasnak saját jegyét lebélyegeztetni Szamosfalván, úgy meg van az engedve annak is, aki nagyobb tételekben vásárolja a jegyeket, csak ott a hiba hogy a CFR csak meghatalmazott menetjegv- irodáinak engedélyezi a vasúti jegyek eladását és semmi esetre olyanoknak, <'k>k a fürdöjegy- rendszert saját üzleti céljaikra, használják fel. A rendőrség rövidesen letartóztatta Goldstein Jakab kereskedőt, akit letienértek éppen akkor, amikor a vasútnál két embert főzött, hogy megvegyék hibátlan Türriöjegyeit. A következő etapp Schwartz Henrik szállodatulajdonos előállítása volt, akiről megállapították, hogy egyik finanszírozója volt a vállalatnak, A két letartóztatott kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy a jegyeket nem utasoktól, lux- nem CFR kalauzoktól vette. Rövid idő alatt egész stokk jegyet gyűjtöttek össze, amelyek között Románia összes helységeibe lehetett meg felelőt találni. Szamosfalván Schwartz intézte el a lepecsételéssel járó formaságokat s az az érdekes. hogy a primarián nem tűnt fel a mindig százas jegycsomókkal érkező ember. Az eladást Goldstein egy rokona. Élik Gyula segítségével végezte, meglehetős sikerrel, mert mindenki szívesen vette, hogy a felénél olcsóbban utazhatok, bár nehezen hitték el némelykor az emberek, hogy teljesen kifogástalanok a nekik eladott, jegyek. A két elfogott jegyárust átadták az ügyészségnek, «ahol Colfescu ügyész folytatta tovább a vizsgálatot. Az ügyész kiszállt Szamosfalvára és megállapította, hogy az alatt az idő alatt, mig Goldsteinék működésüket zavartala? nul folytatták, Szamosfalvát mintegy 400 fürdővendég kereste fel, de ennek ellenére +öbb, mint 3000 fürdő jegyet pecsételt le a fürdőigazgato- ság és a primaria. Ez nem hibája különben a szamosfalvi hivatalos közegeknek, mert nci k kötelességük minden jelentkezőnek a jegyét érvényessé tenni a visszautazásra anélkül, hogy. tüzetesebben utánanéznének annak, hogy «az illető valóban fürdővendég, vagy nem, amit egyébként nem is lehet megkívánni, kívánván ez az eljárás akkora munkát. A vádtanács a letartóztatottakat szabadlábra helyezte, ettől függetlenül azonban a vizsgálat tovább folyik és kiterjesztették azt egy kalauz személyére is, aki a főgyűjtője volt az elhasznált jegyeknek a fürdőjegy tröszt számára. Freud: Bevezetés a pszíchoaisa- izísbe végre magyar nyelven megjelent. Dr. Ferenczy rendezte sajtó alá. A lélekkuía- tás korszakalkotó müve 364 lap, 240 — lei. Freud: A mindennapi élet pszichopathologiája 180’— lei Lepagenál, Kvár. Postán utánvéttel.
