Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-22 / 165. szám

Cluf-Kolozsvdr, 1932. falia s 22. * A* GUI CMC KllttlUlSKú ••• : . «... .• v-v'Ä AKdíffSflHHNHHHHBII Előfizetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lel. országos nagyarparti lap Szerkesztőségi és k’adőhlvatali telefon: 503, 6.94 XV. évfolyam * 165. szám Előfizetés Magyarországon: Egyővre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyed évre 12.50 ? Egyes szám ára 29 fillér« diktátora Poroszországban 9 tavalyi brutoiitásolmt ismétel­téli meg a szenáMlasztásohan Csendőrkordonokkal, községek lezárásával, a sza- vazócéduíák erőszakos elkobozásával választottak kormánypárti szenátorokat — Marostorda népe fel van háborodva a hallatlan terror miatt — Udvar­helymegyében napokon át erdőkben bujkáltak a magyar bizalmiak A szenátorválasztások eredményeit ma még nem lehet összegezni, de azok az eszközök, ami­ket a kormány igénybe vett, most már minden kritikát és megbotránkozást kihívnak. A teg­napi események azt mutatják, hogy a Vaida kormány nem lévén megelégedve a képviselő- választáson elért eredménnyel, ugyanolyan mandátumszerzési módszerhez folyamodott, mint a mult esztendőben Argetoianu és azelőtt mások. Vaida miniszterelnök aligha megismé­telhetné azt a kijelentését, hogy közelebb vitte az országot Európához. Még keveset tudunk a távoli megyékben történtekről, de amit például Marosmegyében véghezvittek, abból az lát­szik, hogy bevezették az egész vonalon azt a jól ismert rendszert, amely egyszerűen elgán- csolása a népakarat megnyilatkozásának. A mult esztendőben a nemzeti-parasztpárt vi­lággá kiáltotta a terrorválasztás miatti felháborodását, most a tiszta választás jelszavával lépett kormányra. Ahogyan azonban a szenátori mandátumokat egyes helyeken biztositani igyekezett magának, éppen olyan felháborodást provokált maga ellen. Marosmegyében a brutális terror választott Uj európai diktatúra Annyira lefoglalta a közvélemény érdeklő­dését a választás, hogy a világesemények szin­te mellékdolgokká törpültek le a szemünkben, pedig a román választásoknak még európai szemszögből is alárendeltebb jelentősége mel­lett ezekben a napokban komoly aggodalmat keltő, nagy események történtek Németország­ban, amelyek már sejtették a helyzet hataszió- fális elmérgesedését. Sokkal közönyösebb és íá- sultabb lett a világ, semhogy azzal a megdöbbe­néssel figyelte volna a német polgárháború fej­leményeit, amelyet ezek az események megérde­meltek. Már meg is szoktuk azt, hogy Németor­szágban a választási propagandában minden nap áldozatul esik egy-két emberélet és azt is csak miut szürke napihirt könyveltük el, hogy a legutóbbi vasárnap 14 ember halt meg a nem­zeti szooialitsák és kommunisták gyűlölködő testvérbareában. Mi, akik még megértük a béke nyugalmas éveit, amikor egy véletlen szerencsét lenség következtében történt emberhalál százez­reknek váltotta ki irtózatát, a páholyból szem­lélődő közömbösségével könyveltük el a nemet polgárháború elfajulását. A polgárháború mé­reteinek folytonos fokozódása végre most ko­moly elhatározásra birta a birodalmi kormányt. A mai nap világszenzációja: Poroszországban diktatúra vette át az uralmat és Papén kancel­lár, akit korántsem a népakarat, hanem csupán Hindenburg elnök bizalma emelt a legfőbb kor­mányzói posztra, az alkotmány felfüggesztésé­vel dikatórikus hatalommal ruházta fel magát abban a reményben, hogy a fegyveres erő segít­ségével vissza tudja szorítani természetes med­rébe a politikai szenvedélyek mindent elsöprés­sel fenyegető folyamát és véget vet annak a kárhozatos politikának, amellyel a jobb és bal­oldali szélsőségek vér árán kísérelik meg a ha­talmat kezükbe ragadni. A diktatúrának semmiféle formájában sem vagyunk barátai. Már csak a saját bőrünk ér­dekében sem, mert jól tudjuk, hogy az ilyen ve­szedelmes precedenseknek könnyen akadhatnak hatalomra éhes majmolói. A közelmúltban ná­lunk is sokat emlegették a diktatúrát, mintha a diktatúra elsimíthatná a gazdasági válságot és munkaalkalmakat tudna teremteni. Be kell val­lanunk azonban, hogy innen távolról szemlélve az aggasztó német eseményeket, mi sem tud­tunk volna más kiutat ajánlani, az egyre job­ban elmérgesedő polgárháború lelkiismeretlen felbujtóinak leszerelésére, mint a kivételes ha­talom módszereinek fegyverbe állítását. A po­rosz diktatúrának azonban van egy kellemetlen Achilles-sarka. Az tudniillik, hogy Papén kan­cellár gyökér nélkül áll a kivételes hataiom magas csúcsán, pártja teljesen jelentéktelen és a rendcsinálás munkájában nem támaszkodha- tik olyan erőkre, amelyek nemcsak erkölcsi, ha­nem tényleges támasztékai lehetnek a súlyos órákban. Felette kétséges, hogy a porosz dikta­túra kísérlete olaj lesz-e a háborgó tengeren, vagy pedig tüzcsóva, amely még magasabbra korbácsolja a szenvedélyeket és még közelebb hozza a katasztrófát. Az, ami Németországban történik, nem tréfa dolog. A német káosz nem izolálódhatik Német­ország határai közé s ha a nagy német biroda­lomban minden összedől, az eseményeknek vissz­hangja ide is elhallatszik, sőt mi több: a láng­Marosvásárhelyi jelentésünk számol be ar ról, hogy az egész megye területén felvonultat­ták a hatalmi terrort szerdán reggelre. Oka en­nek az, hogy a Magyar Párt a megyében a kép­viselőválasztáson olyan eredményt mutatott fel, ami a kormánypártot meglepte és megijesz tette. Komoly kilátások mutatkoztak arra, hogy a magyar szenátorjelöltek többséget érhetnek el. Ezt a kilátást a kormánypárt fegyveres erő­vel igyekezett leverni. A megye sok pontjáról egymásután érkez­tek be jelentések a Magyar Párt megyei köz pontjához, hogy mindenfelé tervszerűen és felkészülten alkalmazták a terrort. Magyaros, Selye, Gál falva községekben a hatóságok sorrajárták a szenátorválasztók házait a kora hajnali órákban, egyszerűen el­kobozták, összeszedték a választói iga­zolványokat, hogy az emberek ne tudjanak szavazni. Más vidéken más, kevésbé bűnös eszközöket alkal­maztak. Havad, Bere községekben a jegyző hivatalosan kidoboltatta, hogy a választást elhalasztották, ne menjen senki szavazni. Valószínű, hogy más­vidékeken is ilyen és ehhez hasonló módon tar tották vissza a választókat a szavazástól. Egé­szen brutális méreteket öltött a terror. Vaja, Péterlalca, Ákosfalva községeket csendőrkordonnal körülzárták és nem engedték a választópolgárokat, hogy szavazni mehessenek. A hirek Marosvásárhelyen s általában az egész megyében rendkívüli izgalmakat keltettek. Meglepetés volt a terrornak a felvonulása azért, mert a tiszta választásnak a sok hangoz­tatása után nem hitték az emberek, hogy egy választási kormány ilyen elfajult módszerek­hez folyamodjék. Vaida máris távozni akart. A Dimineaţa szerint Vaida azonnal a vá­lasztások után akart lemondani, hogy a parla­ment megnyitásánál már az uj kormány ve­zesse az ügyeket és a felirati vitával egyidejű­leg folyhasson le a kormányprogram vitája is. Mihalache azonban ragaszkodott ahhoz, hogy csak a parlament teljes megalakulása, tehát az igazolási vita befejezése és a Ház tisztikarának megválasztása után kerül­jön sor a kormány lemondására. Mihalache álláspontját magáévá tette a párt, így a Vaida-kormány körülbelül augusztus 10-én fog lemondani. nyelvek egész Európát fenyegetik. Méltó aggo­dalommal nézünk tehát Németország felé, ahol a súlyosan beteg német nép, ha nem is agoni­zál, de újkori történetének legkatasztrófálisabb korszakát éli. Nekünk is érdekünk a polgárhá­ború leszerelése, de nem érdekünk a diktatúra állandósulása sem, mert a reakciós Európában a kisebbségekre csak elnyomás várhat.

Next

/
Thumbnails
Contents