Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-21 / 164. szám

3?vis«lőház Előfizetés belföldön: Ecyívre BOO, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lel. országos tiagyarpArti lap Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 503, 6.91 XV. évfolyam 164. szám Előfizetés fi agy aror szig oi Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Po.ngő,negyadá/re 12.33 ■ Egyes szám ára 29 (III ér* Nyolcvannyolc szavazat tanulsága A Vaida-kormány választásainak második Ifejezte, a szenátorválasztás, ma fog lezajlani. A magyarság elégtétellel állapíthatja meg, hogy a mai reakcionárius választási rendszer mellett, amely választási rendszer prémiummal ajándé­kozza meg a negyven százalékot elért pártot, tehát minden alkalommal a kormánypártot, a közönyhullám kellős közepében a képviselővá­lasztások eredménye nemcsak kielégítő, hanem felemeljen értékes bizonysága a romániai ma­gyar kisebbség fegyelmezettségének és összetar­tásának. A választások előestéjén azt irtuk, hogy mi nem félünk attól, hogy az urna elé ke­rült szavazó nem teljesiti kötelességét fajtájá­val szemben. Ez a tételünk teljes mértékben be­vált. Most már a nemzeti-parasztpárt is meg­győződhetik róla, hogy a renegátokra, a ma­gyarság hitehagyottaira csak ráfizethet. Hiába biggyesztette oda székelyföldi listáira és más listákra is nehány politikai szakadár nevét, ez a választási trükk csúfosan megbukott. És vele együtt buktak meg az úgynevezett „gazdasági szövetség'^összes gründolói. Talán, ha egyetlen hírmondó jut be belőlük a parlamentbe és az is a nemzeti-parasztpárt régi tagja, aki már ré­gen leszámolt az egyetemes magyarság vélemé­nyével. A többiek leforrázva és szégyenkezve ta­karodhatnak vissza Bukarestbe. Majdnem pontosan ugyanannyi szavazat esett a magyar listákra a mostani választáson, mmt^ az előbbieken. Száznegyvenezer szavazat azonban korántsem felel meg a romániai ma­gyarság^ tényleges erőviszonyainak. Sokat el­vitt a közömbösség is és az egyeseknek az Öntu- datosság-hiánya. Ezért irtuk mi azt, hogy mi nem a szavazatok félrecsuszásától, hanem attól félünk, hogy a magyar szavazók között is pusz­iit az érdektelenség járványa. Szásznegyven- ezer öntudatos, becsületes választóval szemben sok tizezer olyan szavazatot reklamálunk amelynek be kellett volna jutnia az urnába és akkor parlamenti csoportunk kétszeres erővel és tekintéllyel kelhetett volna a magyar érdekek védelmére. Erre emlékeztetjük a szenátorválasztások alkalmával is a magyar választópolgárokat. És emlékükbe idézzük a mult évi kolozsvári sze­nátorválasztásnak a tanulságát is. A íorga-féle szenátorválasztásoknál nyolcvannyolc szavaza­ton mult az, hogy Kolozsmegye mindkét magyar szenátorjelöltje bekerüljön a parlamentbe. Te­hát még száz ember sem kellett ahhoz, hogy a parlament magyar csoportja két bátor har­cossal megerősödjék. Hogyha a hiányzó néhány tucat emberben az utolsó pillanatban felébred a lelkiismeret szava, hogyha nem helyezkedik r közönyösség kényelmes, de a közösségre nézve súlyos veszélyeket rejtő álláspontjára, akku; ma precedens diktálná a magyar küzdelem ira­mát. De enélkül a precedens nélkül is fel kell vonulnia minden egyes magyar választónak a szavazóhelyiségbe. A mai harc sem reményte­len. Igaz, hogy Kolozsmegyében a magyarság kisebbségben van, azonban az egymás ellen fe- nekedő román pártok úgy szétforgácsolhatják a román választók erőit, hogy a magyar jelöl­tek könnyen többséget kaphatnak. A szenátor választásnál nem kell abszolút többség és már egyetlen többletszavazat a mi javunkra dönt­heti el a szenátorválasztást. Gondoljunk arra a nyolcvannyolc szavazóra, aki az elmúlt alka­lommal megbuktatta a magyar listát, menjünk az urna elé mindannyian, mert a magyar fe- gvolmezettségből és kötelességvállalásból a ki« r, i i : uj virágja sarjadhat ki! A Magyar Fart az &rszá§* harmadik partja Udvarhelyen dolgozott a terror az urnák mellett is Hivatalos hatalommal akarták a magyar abszolút több­séget leiörni — A piros-fehér-zöld plakátok és a 186-os számú titkos rendelet — Mennyi pénzébe került a kor­mánynak a „gazdasági“ szövetség néven indított magyar­ellenes agitáció? A Magyar Pari* eredményei biztosítják a parlamenti küzdelemhez azt az erkölcsi erőt, ami a népérdek védelméhez szükséges. Vama miniszterelnök, akinek a kormánjra választási kormány volt, lemond s megkísérlik újból a koncentrációt, hogy a legvalószínűbb sikerte­lenség után a nemzeti-parasztpártból alakuljon rendes kormány. A kormányok jöhetnek- mehetnek, a rezsimek változhatnak, a román pártok erőviszonyainak alakulásai hozhatták a legnagyobb meglepetéseket, a magyarság kiegyensúlyozódott öntudatos magatartása áll biztosan a Magyar Pártban s onnan kimozdítani semmilyen kormány ékverési kisérletezése nem tudja. A magyar népnek egy pártja van, amely nemzeti szövetsége s programja a ki­sebbségi önvédelem. A magyar nép benne van a Magyar Pártban, amely kizárólagos képvise­lete, a nép maga. Ezt bizonyította be ez a választás, ezúttal már Isten tudja hányadikszor és ezt a bizonyosságot akarta a Vaida-kormány a maga eszközeivel megtörni. Megbukott ez a kisérletezése s általános magyar szemoontból ez a legfontosabb eredmény a mi számunkra. Mert le kell szögezni, hogy bár a bírói testületet hivatásának a magaslatára emelte ez a választási kormány s az urnalopások, amelyek annyi szégyent hoztak az országra a multbaD, nem fordultak elő, de a magyar választópolgárok szavazatainak a megszerzése érdekében igen is igénybe vettek sok helyen súlyos elbírálás alá eső hatalmi eszközöket. S más megen­gedhetetlen eszközöket. Vaida közli a íiyQvánossaggal, hogy lemond Vaida miniszterelnök ma délben fogadta a sajtó képviselőit. Kijelentette, hogy program­ját, a választások szabadságának biztosítását, keresztülvitte. Nemcsak azért volt ez fontos, hogy nyugati, civilizált népekhez hasonlóan történjék nálunk is a választás, a tömegek politikai nevelésének egyik legfonto­sabb eszköze, hanem azért is. mert nem akarta, hogy az ország népe hazugságban éljen. Meg ran az elégtétele, hogy minden frakció bejutott \ parlamentbe, amely igy hü képe lesz a közvó- eménynek és csak a programatikus cél nélküli ’dhoc csoportok maradtak ki. A nép érettségéi és öntudatát bizonyítja, hogy a szélsőségesek nem tudtak tért hódítani. — Most, — eleget tévén a feladatának, — újra pártemberré lehet — mondotta. Hangsú­lyozza, hogy örvend pártja győzelmének, de ha nem is győzött volna, úgy az ő, mint a nemzeti- parasztpárt programja maradt volna továbbra is a tiszta választás. A párt programjának más pontjait az uj kormány lesz hivatva megvaló­sítani. A kormány, be fogja adni lemondását és őfelsége dönteni fog a továbbiakról Akármilyen kormány is fog következni, szá­mot kell majd vetnie nemcsak a nemzeti pa-j rasztpárt programjával, hanem az országra ne-j hezedő súlyos gazdasági helyzettel. Minden po-1 litikus köteles áldozatot is hozni az ország ja­váért. A nemzeti-parasztpárt vállalja a felelős­séget, vállalnia is kell az ország érdekében, belekapcsolva a munkába az ország ér­tékes elemeit, amelyek közreműködni óhajtanak. Külpolitikai tekintetben az uj kormány csak az eddigi alapokon haladhat tovább; szoros kap­csolat a kisantanttal, jó viszony a szomszédok­kal s enneu érdekében is minden igazságos jo­got megadva a kisebbségeknek. Az újságírók ezután megkérdezték Vaidát, mikor mond le, mire a miniszter dnők kijelen­tette, hogy a szenátus és kamara mandátumainak igazolása után, adja be lemondását, amikor a parlament két háza már megalakult. Az uralkodó akkor majd meghallgatja a tör­vényhozás elnökeit és alkotmányos szokás sze­rint fog dönteni. Arra a kérdésre, pártkormány vagy kon­centrációs kormány lesz-c. Vaida annyit vála­szolt, hogy az uralkodó és a parlament egyiit tes akarata fog majd e kérdésre választ adni. A miniszterelnök végül panaszkodott az el­lenzéki sajtó hangja ellen, amely szemé!vcben is a legcsunyább tónusban támadta, végül ki­jelentette, hogy a választási bizottság nú> ? dol­gozza fel a végleges koefficienseket és ha mun­kájával készen lesz, azonnal publikálják.

Next

/
Thumbnails
Contents