Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-18 / 161. szám

•' XV. fi VT 161 SZÁM. KtlETtUjsOB s j 1 í * ELéJLőzL en aHcaEmai lanLoJnaL a lenyelt. Előzzék meg e kellemetlenséget FLY-TOX-ot permetezve a házban, s a legyek pár pillanat múlva eltűnnek. Permetezés előtt csukják be az ajtókat és ablakokat, s nyissák ki szekrényei-i két és a fiókokat. A FLY-TOX finom sugarai eljutnak a legrejtettebb zugokba is. Pusztító illata megöli a legye­ket, molyokat, poloskákat és lárváikat. Rendszeresen ismé­telt permetezés teljesen kipusztitja e pisi­Itt ifk kos, betegséget terjesztő rovarokat. i Óvakodjanak az utánzatoktól és ne té­vesszék össze a FLY-TOX-ot más rovar­irtókkal. Követeljenek eredeti dobozt. i FLY-TOX Áfa estér & hírű étik. ki az a bécsi hamis kártyajátékosok pőrében U) víz és csatornadíj meg­állapítására utasította a revíziós bízol! ság a kolozsvári városi tanácsot Annakidején beszámoltunk arról, hogy a Torga-féle interimárbizottság Bartha Ignác és más bizottsági tagok élénk lltakozása ellenére, meglehetősen magas Összegben állapította meg ;a viz és csatornázási dijakat. A határozathoza- ital után a kolozsvári Magyar Párt tagozata ne- ívében Hantos Gyula tagozati főtitkár fellebbe- fzést nyújtott be, amelyet julius 5-én és 9-én tár­gyalt le a revíziós bizottság. A fellebbezésben ‘elmondottakat a Magyar Párt nevében Péterffy !‘Jenő dr. ügyvéd védte. A revíziós bizottság a fellebbezésnek helyet adott és az uj vizmüsza- bályza tot azzal küldte vissza a városi tanács­nak, hogy azt újból vegye tárgyalás alá és mér­sékeltebb összegben állapítsa meg a vizdijakat. A revíziós bizottság határozata kitűnő lecke az ■ interimárbizottságnak, amely nem a polgárság i érdekeit védte, midőn a víznek, mint elsőrendű fogyasztási cikknek az árát felemelte. Bizonyá­ra az uj interimárbizottság figyelemmel iesz nemcsak a revíziós bizottság határozatára, ha­nem a polgárság érdekeire is és most a viz árát az általános áresés arányában fogja megúlla- .pitani. Most már csak az a fontos, hogy az ár csökkentés gyorsan történjék meg, mert a régi szabályrendelet valóban rossz s amíg az újat nem hagyják jóvá, annak az alapján fogják to­vábbra is nyúzni Kolozsvár fogyasztó közönsé­gét. Vasútépítő mérnökből szobrász (Kolozsvár, julius 17.) A Szász Endre ju­bileum alkalmával az ujszági nőszervezet dísz­közgyűlésén emlékdarabot adott át a Keleti Új­ság szerkesztősége az ünnepeltnek. Szász Endre gránitba foglalt plakettjét. A plakett készítője a kolozsvári művész­körök előtt ismeretlen ember, egy fiatal mérnök Wéber Oszkár, aki önzetlenül ajánlkozott, hogy megcsinálja a jubiláns arcmását. Bejött a szei- kesztőségbe, előadta tervét, s titokban figyelte meg Szászt, aztán dolgozott nehány napig, olyan lelkesedéssel, mintha ettől függne egész élete sorsa s azután bemutatta a plakettet, amely meglepően jól sikerült. — Egész ismeretlen emberek, ahogy rápil­lantottak, azonnal megmondták, kit ábrázol a müvem — örvendezett a művész-mérnök, mi­kor megdicsérték munkáját. Érdekes Wéber Oszkár élete folyása. Elő­ször festő akart lenni, de a háború megakadá­lyozta ebben a tervében, később foglalkozása kötötte le annyira, hogy nem törődhetett művé­szi ambícióival, most pedig, mikor munkahiány uralkodik mindenfelé s igy az ő specialitásában is, újból visszatért az ecsethez és palettához, újabban azonban már csak a szobrászat érdekli s ennek szenteli — szomorú bizony, de igy van — meglehetős bőven rendelkezésre álló üres óráit. — Vasutakat építettem Erdélyben — beszéii el nekünk. Tordaaranyos, Arad, Máramaros, Besztercenaszód, Bihar megyében hosszú kilo mé­rés vasútvonalak készültek az én terveim alap­ján és vállalkozásomban. Az impériumváltozás előtt évekig a festészetből éltem, hála Istennek el tudtam adni akvarelleimet. Nagy a gyanúm, hogy megint csak kis tehetségem fogja biztosí­tani számomra a megélhetést. Mostanában ál­landóan dolgozom, plaketteket csinálok, kis szobrokat, figurális dolgokat s ősszel szeretnék egy kis kiállítást rendezni abból, ami addig összegyűl. A fiatal mérnök, akit különben jól ismernek Kolozsvár sportköreiben, mert egyik vezetője a KKASE-nak, régóta eljegyezte magát a mű­vészettel s hiába hárítja az ódiumot újbóli visz- szatértéért a gazdasági viszonyokra, biztosak va gyünk benne, hogy kedvezőbb körülmények kö­zött is idejutott volna, a kiállításig és a lelkes, önzetlen művészi munkáig. (Bécs, julius 16.) A kártyapör mai tárgya­lásán felolvasták Berzeviczynek, a fiumei tör­vényszék előtt tett írásbeli vallomását. Berze- viczy kijelenti, hogy sohasem játszott hamisan és Menasseval pedig egyáltalában közös pártit nem folytatott, csak dr. Löwivel. Bartisek ko­mornyik vallomását teljes terjedelmében fenn­tartja. Báró Guttmann kért azután szót és a következőket mondotta: — Eddig hallgattam, de most már beszélni fogok. Nem én vagyok az első, aki a klubban ugynevceztt horribilis nyereségeket vágok zsebre. Groedel Viktor egyetlen egy éjszaka százezer svájci frankot nyert. Az a pár százezer silliag, amit idők folyamán összenyertem, el­enyészően csekély a klubban folyó hatalmas kártyacsatákhoz képest. Báró Guttmann nyilatkozata után a bizo­nyító eljárást befejezték. Azután az ügyész emelkedett szólásra és hangoztatta, hogy a ta­núvallomások alapján nyilvánvaló, hogy Gutt­mann is hamis játékos és Manasse is. Manasse látszólag egy derék, kedves öreg nr, de alapjá­ban ő is desperádó, aki nem bírt ellenallani kár­tyás szenvedélyének. Guttmann egyszerűen gonosztevő, akire súlyos büntetést kell mérni. A délutáni órákban a védbeszédek meghallga­tására került sor, valószínű, hogy az Ítéletet még ma éjszaka kihirdetik.

Next

/
Thumbnails
Contents