Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-18 / 161. szám
Clvf~IC oloxH văr, 1932. fullus IS. * JtlGttO Ktlt TiUrsiú Előfizetés belföldön-. Egyévre800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 L. j Egyes szám ára 4 lei, ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 503, 6.94 I XV. évfolyam * 161. szám Előfizetés Magyarországon-. Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyatiávra12.50 P« Egyes szám ára 20 fillér* magyarok, az urnák elé! Nem a képviselők számán van itt a hangsúly. Hiszen ha a Magyar Párt vezetősége ezzel törődött volna, hogyha csak a mandátumok megnövekedése lett volna előtte a fontos, akkor egyszerű lett volna aláírni azt a kormánypárt részéről felajánlott választási kartellt, amely parlamenti csoportunkat úgyszólván harc nélkül uj képviselőkkel és szenátorokkal szaporította volna. Kevesebb képviselő is több erőt tud felmutatni, ha a magyarság egységére és öntudatosságára hivatkozhatik. És hiába lett volna akármennyi képviselőnk is, ha szemünkbe vághatták volna azt, hogy kormánykegyből, a mandátumajándékozó törvény jóvoltából ülnek képviselőink és szenátoraink a parlamentben. Nem játék a szavakkal tehát, amikor azt mondjuk, hogy ez a választás is, mint minden választás, a magyarság népszámlálása. Ilyenkor számoljuk össze a magyar hitükben erőseket, a magyar öntudat önzetlen katonáit. Á renegát: az áruló katona, aki átszegődött anyagi érdekből, üzleti okokból az ellenséghez. A közönyös, a lustaságból és hitetlenségből nem szavazó: a gyáva katona, aki megszaladt a harc elől. Számoljon mindenki a lelkiismere tével és fáradtság, megpróbáltatás árán is szavazzon arra a pártra, amely a magyar tömegek egyedüli reprezentánsa: a Magyar Pártra. Szavazzunk a Szuronyok és rágalmak között Issdfitnak szavazni a tiszta lelkű magyarok Bethlen György elnök a veszélyeztetett Erdővidékre utazott a választás napjára — Szignrancás mese másfélmillió magyarországi pénzről — Tetőfokon a hatalmi terror Már ».magosban ~ Gyilkosság a regáfban; Magyar ember számára valóban fölösleges megindokolni, miért magyar kötelesség a Magyar Pártra szavazni? Azok a lelkiismeretlen maszlagotok, akik saját egyéni önzésükből a magyar egység megbontására vállalkoztak, akik azért, hogy a kormánylisták eldugott helyein szégyentáblára állították a neveiket, azok sem tudják letagadni, hogy az ő statiszta sz.népük csak eléggé meg nem bélyegezhető kortes szerep, s minden félrevezetett magyar ember, aki Vaida választási kormányának listájára üti a bélyegzőjét, a romániai magyarság erejét gyöngíti és egy olyan pártot erősít, amely Európa legreakcionáriusabb választási rendszerével akar a kierőszakolt negyven százalékból abszolút többséget csinálni. A magyarság egy pillanatig sem teheti mér ,legre a különböző pártok ígéreteit és csábítási ;kisérleteit. Magyar ember a román pártok között nem válogathat, ha józan ítélőképessége van, mert ha a kormánylistákra oda is bigy- gyesztettek nehány magyar nevet, azok a listák csak a román pártok husosfazék-küzdelmének ide vagy oda billenését jelképezik, egyúttal azonban a magyar érdekek feladását jelentik Ebben az utolsó órában, amikor a magyar választó szavazó jegyével a kezében urna elé készül, valamire figyelmeztetni szeretnők magyar polgártársainkat. Nem a kötelességükre, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy amint tizenhárom esztendő keserves küzdelmei között sem torpant meg a magyarság erkölcsi ereje, úgy a névtelen választó ma sem inog meg és csupán azok tévednek az ingoványos útra, akik a mandátumhajhászásnak ehhez a megvetett for májához fordultak. Ezek a kormánykegyből kép viselő jelöltekké előléptetett politikai kalandorok és nehány megtévesztett ember: mindössze ennyi a magyarság veszteséglistája. Nem attól féltjük mi a magyarságot, hogy ott a szavazó helyiségben nem lesznek tisztában a maga dolgával. Féltjük azonban attól, a sajnos egyre jobban terjedő járványtól, amely a különböző pártokban megcsalatkozott román tömegekből plántálódott át a magyarság soraiba Féltjük a közönyösségtől, a „minden mindegy“ romboló jelszavától. Azok, akik vállukat vonva azt mondogatják. hogy hiába szavaznak, mert úgy sem tudnak változtatni maguk és népük sorsán, teljesen félreismerik a helyzetet és 'ckicsinyitik saját jelentőségüket. Igenis: nem mindegy, hogy a közömbösök, a kicsinyesek és önzők nem járulnak az urna elé. Az, hogy idegen pártokra nem szavaznak, problématikus, negativ tett, semmiesetre sem érdem. Legyünk tisztában azzal, hogy Románia összes többségi pártjai a Magyar Pártot az egyetemes magyarság akarat kifejezőjének tekintik és a leadott szavazatok számából ítélik meg a magyarság energia készletét s a jogokba való részeltetés mértékét is ehhez szabják. Hogyha a magyar szavazatok száma csökkenni fog, akkor az lesz a konklúzió, hogy a magyarság testéről letöredezett egy bizonyos réteg, számitni lehet ennek a folyamatnak a fokozódására, tehát félre lehet háritni az útból azt a magyar kisebbséget, amely nem mutatott erőt a szintvallásnál. A kormány rág alomgyárat rendezett be a magyarok ellen erre a választásra. Nem is gyárat, hanem mocsárdagasztó üzemeket. Ugylát- szik, ha semmire sincs pénz, erre mégis vau. A csendőrszuronyt neki szögezték a magyar nép mellének, hogy moccanni ne merjen s hogy szólni ne merjen s ebbe a fegyverrel csinált légkörbe ontja a szennyíratokat, miket hivatalos közegek szállítanak, közpénzen fizetett kézbesítők hordoznak a magyar házakhoz s a becsületes emberek, a tisztességes nép esömörö- dött undorát kavarják fel. Soha ennyi piszok még nem látott nyomdafestéken napvilágot s mindezzel a tiszta magyar lelket szeretnék beszennyezni. Sehonnai deszperádók és azok bérszolgáinak a hada járják hatósági oltalom alatt magyar megyék magyar falvait és lármával szórják a szitkot, az átkot, a rágalmat mindenre, ami a magyarnak tiszteletet parancsoló szentség, vagy legalább is sérthetetlen tisztesség. Ez az a „tiszta“ választás, amelynek fertő mocsarába cövekelik bele a hatalmat. Méltatlan ez a tisztamultu népekhez s a foltokból foltozott erkölcsnélküliség hatalma önmagát színezi be. Mindez nem nekünk fog fájni, magyaroknak. Mindebből érintetlen tisztaságéban emelkedik ki a magyar nép meggyalázhntatlan lel ke, jelleme és akarata. A gyalázatosságok öcs- mány eszközeire annak van szüksége, aki nem tud másból élni, akinek nincsen más érvényesülési alapja és jogosultsága. Ma választás kezdődik s a tisztességes magyar szavazatok tisztasága is kiemelkedik ebből a zsivajból s meg kell hogy mutassák: vannak még magyarok. Magyarország a kortesfogások között. A kormány magyarnyelvű nyomtatványai és lapjai azt igyekeztek beverni a székely megyék közönségének a fejébe, hogy azért kell a Magyar Pártot bontani, a Magyar Párt ellen szavazni, mert a régi magyar világ nagyon rossz volt s nehogy visszajöjjön, vagy hogy a nép mai élete, megélhetése, nehogy megváltoz-' on. Ugyanakkor kormánypárti kortesek azzal; járkálnak esténként az udvarhelymegyei fal-; vakban s azt súgják be az ablakokon, hogy magyarországi „előkelőségek“ titkos utasításai j szerint váltak el az erdélyi magyar néptől s j vállaltak románokkal közös jelöltséget. A legszélsőbb magyarellenességtől a szabadalmazott irredentáskodásig mindent felvonultattak, amit csak tudtak s a; gyalázó szavak tengerét árasztották ki ma-. gukból. Most meglátjuk az eredményt. Másfélmillió magyar pénz meséje. Kormánypárti kitalálás az a hir, hogy Magyarországról másfélmillió lejt utaltak volna át választási célokra a Magyar Párt elnökének, gróf Bethlen Györgynek a kezéhez. Megneveztek bankot is, hogy a hírnek hihetőbb formát adjanak. Pedig ugyanaz a szigurancakéz rátette volna a kezét a pénzre, ha* pénznek komoly szagát tényleg érezte volna. Nincs mit beszélnünk róla, csak közöljük a megnevezett nagyváradi pénzintézetnek, a Magyar Általános Hitelbanknak nagyváradi fiókjának hozzánk beküldött levelét, mely a következő : A Mai Világ július 16-1 számában megjelent cikkre vonatkozólag, mely szerint Bethlen György gróf nr nagyváradi fiókintéze-; tünknél egymillióötszázezer lejes összeget vett volna fel, kijelentem, hogy nálunk gróf; Bethlen György nr sem most, sem a múltban, I semmiféle összeget fel nem vett. A Magyar Általános Hitelbank nagyváradi fiókja, KARDOS igazgató. Különben Behlen György gróf tudomásunk! szerint a választások kiírása óta nem járt i Nagyváradon.
